Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Kósa Lajos Úr! Itt ülünk órák óta, zajlik a vita, de ön ebből szerintem semmit nem érzékel, mert folyamatosan a laptopjába van temetkezve, könyököl, gépel, telefonál, egyszerűen nincs itt velünk. Én nem hiszem el tényleg, hogy ön benyújt egy törvényjavaslatot, az egyik benyújtó el sem jön, nem látom itt Szatmáry Kristófot, ön pedig egyszerűen nem figyel ránk. És szeretném hangsúlyozni, hogy ilyenkor nem mivelünk tiszteletlen, hanem az ország polgáraival. A nevét adta ehhez a szörnyszülötthöz, a nevét adta ehhez a förtelemhez, ahogy a szakszervezetek mondják. Bejön ide az ország házába, amely a magyar állampolgárok adóforintjaiból működik, nevére veszi ezt, és utána, amikor tárgyaljuk, nem néz fel ránk? Hát, én most is nézek önre… (Kósa Lajos felnéz.) Köszönöm! Köszönöm, fantasztikus, tapsoljuk meg Kósa urat, hogy végre (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Éljen!  Taps az MSZP soraiban.), végre felnézett ránk!Tisztelt Kósa Úr! Ez így nagyon nem lesz rendben. (Derültség az ellenzék soraiban.  Kósa Lajos: Én a fülemmel hallok, nem a szememmel! Végig hallottam, amit elmondtak…!  Közbeszólások az ellenzék soraiból.) Kósa úr, nem velem vitatkozik…

ELNÖK: Nagyon-nagyon köszönjük, hogy csoportosan kívánnak felszólalni, a kormánypárt képviselőjének hangját is…

DR. SZÉL BERNADETT (független): Kósa úr, én szeretném… Ja, bocsánat!

ELNÖK: Parancsoljon, parancsoljon! Ön egyedül!

DR. SZÉL BERNADETT (független): Kósa úr, nagyon szeretném, ha figyelne arra, amit mondunk (Kósa Lajos: Hallom!), mert problémás a törvényjavaslat, amihez a nevét adta.Kezdem ott, hogy egy normálisan működő országban egy ilyen javaslatot nem képviselők adnak be, hanem mondjuk, minimum a miniszter az, aki a nevét adja hozzá, aki felvállalja azt, hogy társadalmi egyeztetés keretében megvizsgálja azt, hogy hogyan reagálnak az érintett emberek az ő javaslatára, mielőtt még az az ország háza elé kerül.

Varga Mihály hol van? Hol van?! (Bodó Sándor felé:) Ideküldte a csatába az egy darab államtitkárát (Dr. Orbán Balázs felé:), meg ott van még egy, akiről pontosan nem tudom, hogy kicsoda (Derültség az ellenzék soraiban.), és itt van még kettő darab fideszes. (Derültség és közbeszólás az ellenzék soraiból: Tessék bemutatkozni!) Négy, négy ember…! (Dr. Orbán Balázs: Itt egy Orbán is!) Szeretném rögzíteni, hogy négy ember van itt a magyar parlamentben a kormány részéről, miközben rabszolgasorba akarják taszítani a magyar dolgozókat. (Közbeszólások az ellenzék soraiból.) Ezzel komoly problémám van. Ha önök nem túlóráznak, mert itt most a magyar parlamentben fél 9 van, ha önök nem hajlandók túlórázni, akkor miért akarják önök túlóráztatni a magyar dolgozókat? Hát mutassanak példát! Jöjjön be ide az egész Fidesz-KDNP, jöjjön be ide a kormány, jöjjön be a miniszter, és érveljék meg ezt az egész történetet! De nem jönnek be! Önöknek kiesik a kezéből a toll, nem tudom, délután 4 órakor, és az esti műszakban, miközben rabszolgasorba hajtják ezt az országot  (Az egymással beszélgető Kósa Lajosnak és dr. Orbán Balázsnak:) figyeljenek rám, államtitkár urak, legalább ne beszélgessenek, miközben én beszélek önökhöz , nem jönnek be dolgozni. Hát, ez perverz, ez az egész, amit önök csinálnak! Legalább tisztelnék meg az ország nyilvánosságát azzal, hogy elmondják, hogy mik az érveik e mellett a förmedvény mellett! De nem, itt van az unatkozó két darab államtitkár, és itt van Kósa Lajos személyesen, aki telefonált, sétált és a laptopjába nézegetett végig.

Szóval, azt azért szeretném elmondani, hogy ezzel a munkamorállal rendelkező kormánypárti csapat akarja önöket, tisztelt magyar választópolgárok, ilyen rabszolgakörülmények közé tenni. Ők azok, akiknek hatalmában áll, hogy leboltoljanak, isten tudja, kicsodákkal, és fogják magukat, és benyújtsák ezt a törvényjavaslatot. Egyébként nagyon emlékeztet ez engem valamire: itt voltunk már akkor, amikor a munka törvénykönyvét átvitték a Házon, amikor kinyírták a szakszervezeteket, a sztrájktörvényt, nagyjából mindent tönkretettek, amit a munkavállalói érdekérvényesítés kivívott ebben az országban, és ugyanígy csinálták: éjszaka volt, sötét volt, önök fogták magukat, azt mondták, hogy ezzel semmi probléma nem lesz, és nulla érdekegyeztetés volt előtte.

Szóval, hogy van ez? Először Kósa Lajos rájön, hogy ehhez is ért, maga mellé veszi Szatmáry Kristófot, aki ugyan megfordult a bizottságban akkor, amikor még létezett Foglalkoztatási és munkaügyi bizottság ebben a Házban, mert most már az sincsen, most már csak Vállalkozásfejlesztési van… (Z. Kárpát Dániel: Na! Az kiváló bizottság!  Derültség az ellenzék soraiban.) Szóval, hogy önök fogják magukat, beadják ezt egyéni képviselői indítványban, és utána, miközben kitör a botrány, és lázadnak a szakszervezetek és az emberek is, azt mondják, hogy jó, akkor a tárgyalás után majd önök leülnek a szakszervezetekkel.

Most ön még ránk sem figyel. Holnap mit fog mondani a szakszervezeteknek, tisztelt Kósa úr? Megtisztelne vele, hogyha elmondaná nekünk, hogy milyen tárgyalási alapja lesz holnap! Szeretnénk tudni, igaz, most már kicsit esemény utáni ez az egész történet, de szeretnénk tudni, hogy akkor mi van az ön fejében, tisztelt Kósa úr. (Z. Kárpát Dániel: Ajjaj!  Derültség és közbeszólások az ellenzék soraiban.)

Jó, tehát a következő a helyzet: énszerintem, Kósa úr  akkor is el fogom érni, hogy figyeljen rám , szerintem ön nem olvasta ezt a törvényjavaslatot. Ugyanis hogyha olvasta volna a saját maga által a nevére vett törvényjavaslatot, akkor nem mondta volna azt, hogy fölösleges bürokratikus akadályokat akar az útból eltávolítani, és csak hogy tisztázzuk: ezek a fölösleges bürokratikus akadályok ez a munkaidő-szabályozás lenne Kósa Lajos szerint.

De mondott mást is, azt mondta, hogy szerinte ez a javaslat csak egy lehetőség a többletmunkára, és ha nem akarnak élni vele a dolgozók, akkor senki sem kötelezheti rá őket, csak ha a kollektív szerződésük ezt rögzíti. Na most, Kósa úr, ezzel kettő darab probléma van: az egyik probléma az, hogy nem igaz. A munkáltató, e törvényjavaslat szerint, amiről most tárgyalunk, egyoldalúan, a munkavállaló beleegyezése nélkül rendelhetné el akár az évi 400 óra túlmunkát, és nem kell ahhoz kollektív szerződés. Tehát, tisztelt Kósa úr, ha ön azt akarja a törvényjavaslatában látni, amit az imént mondott a médiában, akkor adjon be módosítót a saját javaslatához, mert nem az van benne… (Közbeszólásos az MSZP soraiból: Lehet, hogy azt írja!) Lehet, hogy azt írja, igen, egyetértek az MSZP-vel (Derültség és közbeszólások az ellenzék soraiban.), lehet, hogy azt írja Kósa úr, lehet, hogy ez van a fejében, igen.

A másik probléma pedig az, hogy abban a világban, ahol én élek, és ahol még páran vagyunk, mi tudjuk azt, hogy a munkavállalónak és a munkáltatónak nem azonosak az érdekegyeztetési képességei, az érdekképviseleti képességei. Az a helyzet, hogy a pálya általában a munkáltató irányába lejt. És egy felelős kormány ilyenkor nem fogja magát, és még jobban odalöki az egész szabályozást a munkáltatónak, hogy tollba mondja a kormánynak azt, amit ő látni akar, hanem a munkavállaló oldalára áll, az emberek oldalára áll. A hócipőnk tele van az önök munkaalapú társadalmával, tisztelt Kósa úr és tisztelt Fidesz, mindahányan itt vannak  KDNP-t nem látok , most már végre egy emberalapú társadalmat szeretnénk látni! Merthogy önök a nagy kormányzásban egyvalamiről feledkeztek meg: arról, hogy emberek vannak ebben az országban, és ezek az emberek alszanak, esznek, isznak, és családjuk van, ezek ilyen dolgok, amikben mi, emberek részesülünk.

Amikor önök tönkretették a munka törvénykönyvét, és olyan szabályozásokat vezettek be, hogy az emberek már vécére sem mernek elmenni már lassan munkaidőben, akkor önök alapvető humán dolgokról feledkeztek meg. És most is, amikor önöknek van képe közpénzből teleplakátolni az országot azzal, hogy „családok éve”, meg hogy a gyermekeknek joguk van a szülőkhöz, önök elfelejtik a lényeget, azt, hogy ezeknek a szülőknek otthon kellene lenniük ahhoz, hogy a gyermekekkel foglalkozni tudjanak.

Nemrég voltam az Egyesült Államokban, de itt, Magyarországon is lehetett látni, hogy hatalmas probléma az, hogy kevés ideje jut a szülőknek a gyermekekre, átlag 7 perc, ez az, amit egy szülő egy gyermekkel eltölthet, és nem azért, mert önző, nem azért, mert jobb dolga van, hanem azért, mert utazik a munkahelyére, dolgozik, és utána haza kell hogy érjen. Hét perc, Kósa úr! Ezt növelni kellene, és nem csökkenteni!

Adok önnek egy javaslatot a családok évére: legyen az a Fidesz-KDNP célja, hogy a magyar szülők több időt tudjanak eltölteni a magyar gyermekekkel! Legyen ez, amit ön most beleír abba a nyamvadt laptopba, és beviszi a kormányülésre, és elmondja Orbán Viktornak, hogy az a cél, hogy a magyar szülők 7 percnél többet tudjanak lenni a magyar gyerekekkel! Egy kicsit kevesebb problémánk lesz a következő évtizedekben akkor, ha ez megvalósul. Mert nem azért estek szét a családok, mert az emberek elfelejtették szeretni egymást, hanem azért, mert lassan már nincs időnk egymásra. És mi a fene lesz a magyar családokkal, tisztelt Kósa úr, ott a laptopban (Derültség.), hogyha hat napot fognak dolgozni? Volt már ilyen ebben az országban, kommunista szombatnak hívták, emlékszünk rá! Önök nemrég még itt azt akarták, hogy vasárnap mindenki legyen otthon, ne járjunk boltokba, és mindenki szeresse egymást a vasárnapi ebéd körül. Hát, most már a szombatunk is odalesz! Önök ezt ígérték a választások előtt? Mert szerintem nem ezt ígérték. Én teljesen másra emlékszem.

A másik pedig az, hogy van egy kigyökölt, vacak, nyamvadt Alaptörvénye ennek az országnak  nem sokra becsüljük mi általában, akik hiszünk a gránitszilárdságú dolgokban, ellentétben önökkel , és ebben az Alaptörvényben van egy bekezdés, a XVII. cikket fogom itt tartalmilag idézni, hogy minden munkavállalónak joga van az egészségét, biztonságát és méltóságát tiszteletben tartó munkafeltételekhez, minden munkavállalónak joga van a napi és heti pihenőidőhöz, valamint az éves fizetett szabadsághoz.

Na, önök ezt most innen ki fogják csinálni. Én azt javaslom az ellenzéknek, hogy forduljunk az Alkotmánybírósághoz abban az esetben, hogyha ez átmegy, és kérem mindenkinek a támogatását. Ez egy pártok felett álló érdek, ez az ország érdeke, nem lehet ennyire semmibe venni azt, amit itt a fejünk fölött megcsináltak, nem is olyan régen. Ez még a Fidesznek is belefért az Alaptörvénybe. Hát, most ezt is sutba dobják.

(20.40)

És hogyha adtam önöknek egy javaslatot azzal kapcsolatban, hogy segítsenek a magyar szülőknek, hogy többet lehessenek a gyerekeikkel, adnék még egy javaslatot. Önöknek csökkenteni kellene, tisztelt Kósa úr, a munkára rakódó terheket, méghozzá úgy, hogy az emberek nettója emelkedjen, mert Bangóné képviselőtársam helyesen mondta, hogy az emberek azt a fizetést nézik, azt a részét nézik, amit haza tudnak vinni. Abból tudnak utána tejet venni, kenyeret venni, sertést venni vagy bármi mást venni, tisztelt Kósa úr, az a helyzet. És hogyha önök végre egyszer az életben a munkavállalói járulékot csökkentenék és nem a munkaadóit, akkor esetleg még a nettó bérek is ebből jól járnának. De önök nem ezt csinálták.

És itt van ez a teljesen gátlástalan miniszter, akinek a diétájáról olvashattunk itt nemrég a lapokban. De engem nem az érdekel, hogy ő csokoládét eszik, meg nem tudom, mit eszik, engem az érdekel, hogy ő ilyeneket nyilatkozik, hogy fenn kell tartani a német autóipari vállalatok beruházási kedvét. Hogyan? A magyar emberek holttestein keresztül? (Derültség az ellenzék soraiban.) Nem viccelek, tisztelt Kósa úr, emberek halnak bele sztrókba! Milyen egészségügyi mutatóink vannak? A rák, a sztrók, az összes egészségügyi probléma. Így is már, komolyan mondom, a legalacsonyabb várható élettartamunk van lassan ezen a földrészen, és önök erre raknak rá egy lapáttal? Aki ebben az országban itt maradt  kevés ember , rengeteget dolgozik. Évekkel ezelőtt is ez volt a probléma, most még inkább ez a probléma. Halálra dolgozzák magukat az emberek, mondjuk ki végre, és ne udvariaskodjunk, erről van szó!

Én ott voltam például a Nyufigban, tisztelt Kósa úr, én ott voltam. Oda már reggel háromnegyed 6-kor bejárnak dolgozni a nők  többnyire nőkről beszélek , 5, fél 6, mire elmennek onnan, rengetegen. Munkaerőhiány van. Önök a közszférában úgy kívánták kezelni a munkaerőhiányt meg a bérproblémát, hogy 7 ezer embert kirúgnak, hogy tényleg halálra dolgozzák magukat azok az emberek, akik ott vannak, mert a nyugdíjaknak időben meg kell érkezni. És most beleszálltak a versenyszférába is, meg beleszállnak mindenbe, holott egy egészségesen működő gazdaságban nem így megy az egész történet.

Az állam ott legyen jó gazda, rendezze a közszférában a béreket! Erre minden lehetősége megvan az államnak, és onnan gyűrűzik át a versenyszférára, és figyelnek a munkavállalókra, figyelnek az emberre, figyelnek a dolgozókra, mert erős Magyarországot akkor tudunk építeni, ha ott az embereknek minden szükséglete megvan. Ebben benne van a jó bér, benne van az, hogy rekreációra van lehetősége, benne van, hogy a családjával, a szeretteivel tud lenni, és benne van még egy csomó olyan dolog, amiről most kevesen beszélünk, de mondjuk, elmegy egy színházba, vagy tud egy kört futni a Szigeten, vagy bárhol máshol, vidéken, hogy az emberek a kondíciójukat is megtartsák. Ilyen dolgokról kellene beszélnünk, hogy hogyan segítjük ehhez a magyar embereket.

Ehelyett megőrülök a tudattól, hogy itt vagyunk 2018 novemberében, és arról beszélünk, hogy gyakorlatilag a magyar embereket a Fidesz-KDNP halálra fogja dolgoztatni, mert ez a tét. Szerintem az, hogy rabszolgatörvény, az kevés erre. Ez ennél sokkal súlyosabb helyzet.

Én nem emlékszem olyan választási ígéretre a Fidesz-KDNP-től, hogy megemeljük például a kafetéria adóját, de arra sem, hogy megszüntetik a lakás-takarékpénztárak állami támogatását. De arra se emlékszem, hogy önök azt mondták volna, hogy kirugdossák az embereket a közszférából, arra meg végképp nem emlékszem, hogy a Bánki Erik által anno beadott és utána fideszes közfelháborodás miatt onnan leszedett törvényjavaslatot így próbálják visszacsempészni.

Én azt tudom önöknek mondani, hogy a hazug politikusoknak előbb-utóbb lejár az ideje. Önök hazudtak, és ön ezt pontosan tudja, azért van beletemetkezve a laptopba, azért nem néz a szemembe, az államtitkár úr is azért néz lefelé, meg azért nem jönnek be vitázni, mert pontosan tudják, hogy önök most piszkosul átverik a magyar dolgozókat, és ezt a magyar dolgozók is tudni fogják.

Nem tudom, hogy mi az a pont, ameddig önök el tudnak menni. Nem pontosan látom, hogy mi lesz az az időpillanat, amikor a magyar dolgozók azt fogják mondani, hogy nem erre fizettünk be, nem ezt a mozit akarjuk nézni. Egy olyan kormányt akarunk ebben az országban, aki látja az embereket, aki nemcsak azt mondja nekünk, nőknek, hogy szüljünk, hanem utána lehetőséget is ad arra, hogy felneveljük azt a gyereket. Napi 7 percből ez nem fog menni!

Ha a szombatot benn töltjük a munkahelyen, hétfő, kedd, szerda, csütörtök, péntek, szombat, nem fog menni. Nemcsak megszülni kell azt a gyereket, Kósa úr, azt fel is kell nevelni! És mi, nők tudjuk, hogy hosszú távú döntést hozunk akkor, amikor gyermeket vállalunk, és ezt tudják azok a férfiak is, akik mellettünk vannak.

Minimum 18 év, de inkább több. Mit reméljenek a magyar családok, hogyha önök itt orvul, az éj leple alatt egy olyan törvényjavaslatot nyújtanak be, hogy majd a túlórát esetleg kifizetik három év után, ha egyáltalán annál a cégnél dolgozik valaki, meg hogyha a szombatokat benn kell töltenünk a munkahelyünkön?

Szóval, ezt nem fogják tudni megérvelni, tisztelt Kósa úr, és szeretném, ha megnevezné konkrétan azokat az országokat, ahol ön szerint ilyen rendszer működik, ilyen bérekkel, ilyen konstrukcióban, mert szerintem ön megint csak egy ordas nagyot hazudott nekünk és mindenki másnak, aki ebben az országban remélt valamit, akár ettől a kormánytól, amit most nézünk. Akár a Fidesz-szavazókról is beszélek, mert nem hiszem, hogy ezt a törvényjavaslatot, amit ön és a képviselőtársa beadott, akár a fideszes szavazók jó szívvel nézik, mert a család nekünk tényleg fontos, önöknek eszerint nem az. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)