Készült: 2024.05.05.09:28:28 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

264. ülésnap (2005.11.09.), 56. felszólalás
Felszólaló Dr. Gógl Árpád (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 9:59


Felszólalások:  Előző  56  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Azt gondolom, egy ilyen téma nagyobb figyelmet érdemelne. Nagyobb figyelmet érdemelne, mert a helyzetleírás nyilván kimondja azt, hogy hol vagyunk, hogyan jutottunk ide, miért jutottunk így ide, és hova megyünk, merre megyünk. A helyzetleírás általános. Én arra a grafikonra hívnám fel a figyelmet, ami Európát is leírja, hogy egy öregedő társadalom felé mozdulunk. Az öregedő társadalomban az általános leírás mellett különösen a humán szolgáltatásokért felelős részterület részfigyelmet is igényelne, és mivel 260 ezer vállalkozót, résztvevőt, munkavállalót érint, ezért azt gondolom, érdemes vele foglalkozni.

Érdemes vele azért is foglalkozni, mert ellentétben a Filló képviselőtársam által elmondottakkal, az egészségügyi, szociális rendszer kormányzati feladat. Ő azt mondta, hogy a munkaerő, a munka megközelítésében a kormánynak kisebb a feladata, sőt azt mondta, hogy nem feladata. Ezen a területen kormányfeladat a munkaerő kérdése is. Kormányfeladat azért is, mert egy speciális helyzetű csoportról van szó, itt a munkaerő ideáramlása Európából és az Unión kívüli országokból is előfordult, a kvalifikált munkaerő elvándorlása pedig igen magas.

Azt is tudjuk, hogy éppen ez a humán szolgáltatási szféra az, amely rendszerszerű európai uniós támogatást tud kapni. Tehát ha jó programot tudunk kialakítani, jó a víziónk, jó tervet, jó lépéseket fogalmazunk meg, és ehhez az eszközrendszert is hozzárendeljük, legalábbis a kiindulópontokhoz, akkor itt forrásbővítésre is mód van.

Az ember azt várná, hogy egy bővítést segítő szakpolitikában megjelennek azok az elemek, amik támogathatók, és ezt tetten érhetjük a jövő évi költségvetésben is.

(14.50)

Mert végül is, ha a technológiához való alkalmazkodást segítve a munkavállalást, a munkaerőpiac bővülését szeretnénk elérni, akkor az ember nem érti, hogy a gyógyító-megelőző kassza miért csökken 30 milliárd forinttal, hiszen ez nyilvánvalóan még a stagnálást sem segíti elő, nemhogy a technológia bővítését.

Nem érti az ember, hogy ha kvalifikált munkaerővel akarunk továbblépni, akkor a bérnövekedést segítő adópolitikában a képzésre-továbbképzésre fordítható összeg miért nem jelenik meg úgy, hogy a munkavállaló ezt leírhatja az adójából.

Azt sem értem, hogy ha a munkavállaló biztonságát úgy tudjuk segíteni, hogy a szociális helyzete, körülményei is javulnak, akkor miért nem rendezzük az egészségügy szférájában a szakdolgozókat és az orvosokat egyaránt érintő ügyeleti kérdést.

Nem értem, hogy ha a foglalkoztatás területi különbségeit csökkenteni akarjuk, akkor miért nem jelenik meg forrás az egészségügyben, szociális ellátásban kifejezett aszimmetriával bíró térségek támogatására valamilyen összegben.

Különösen nehéz nekem azt taglalni és elfogadni, hogy ha a foglalkoztatás bővítéséről szóló lépésekről, majd egy elfogadott határozati javaslatról beszélünk, hogyan lehetséges az, hogy egy egész életen át tartó tanulást igénylő szférában, mint amilyen az egészségügy, érdemben nemhogy nem nő, hanem csökken az erre fordítható összeg. A tudásmegújítás költségei olyan magasak az egészségügyben, hogy kifizethetetlenek. Munkaerőhiány van, különösen az északkeleti térségben, az Alföld közepén lévő régiókban, de Somogyban és Zalában is. Szívesen dolgoznának nyugdíj után is kollégáink, de a nyugdíjukból nem tudják kifizetni a szinten tartáshoz szükséges tanfolyamköltséget, mert túl magas. Kaptam olyan megkeresést nyugdíjas kollégától, hogy nem tudja regisztráltatni a szakképzettségét, mert nem tudott részt venni a szükséges tanfolyamokon. Sehol nem látok ennek a célnak a megvalósítására pénzeszközt a költségvetésben.

Külön kérdés a pályakezdők helyzete, és a pályakezdőkön a nővéreket, védőnőket, orvosokat és a szociális szférában dolgozókat értem. Ez a szolgáltatás nemcsak a Nagykörúton belül létezik. Ez a szolgáltatás a kistelepülésen is megjelenik. A kistelepülésen pedig lakás kell, szociális ellátás kell, a gyerekeknek óvoda, iskola, bölcsőde kell, netán még posta is kell. Hogyan tudjuk biztosítani részben ezt a szolgáltatást, részben az erre a szolgáltatásra jelentkezők és kiképzettek szociális helyzetét akkor, amikor leépítjük a kistelepüléseket?

Külön kérdés a szociális és egészségügyi szférában, hogy az orvosoktól a szakdolgozókig és a segítő munkaerőkig dominálóan nők a foglalkoztatottak. A pályakezdők gondjain segítene egy részmunkaidős program. Segítene akkor, ha ez megvalósulna, valamilyen preferenciát élvezne az egészségügyi és a szociális területen belül. Nem látunk ilyet sem a költségvetésben, sem a tervekben.

Csáky képviselőtársam elmondta, hogy részterületekkel nem foglalkozik az anyag. Kétségtelen, hogy egy általános megközelítésben a részterületek lebonthatják az ott olvashatókat. De az ott olvashatók megvalósíthatóságához nem látunk eszközrendszert rendelve.

A távmunka egy nagyszerű eleme az egészségügynek. A laboratóriumi leletek értékelését, a képalkotó technikák távértékelését a világban már megoldották. Sőt azt is megoldották, hogy távvezérelt műtéteket lehet elvégezni olyan specialisták irányításával, akik nem tartózkodnak a helyszínen. Ha távmunkában gondolkodunk, és mindezekkel ki akarunk váltani szuperkvalifikált munkaerőt - mert ilyenből hiány is van a képalkotó technikában -, akkor ennek meg kell teremteni a technikai feltételeit, de a technikai feltételek megteremtésének semminemű anyagi fedezetét nem látom. Holott egy ilyen programnak van rövid távú eleme - ezek azok, amiket egy éves költségvetésen számon lehet kérni -, van egy generációs vagy egy rövidebb, dekádnyi eleme - ezt a nemzeti fejlesztési tervben kellene megtalálni -, de kellene lenni egy generációs elképzelésnek is, ami már átalakítja a képzés-szakképzés kérdéskörét is ezen a területen.

Végigfutottam az egészségügy gondjain, és a rövid távú elképzelésekhez nem látom sem a leírást, sem a hozzárendelt eszközöket, és nem látom a hosszabb távú elképzeléseket sem. Azzal pedig végképp nem tudok egyetérteni, hogy ez nem a kormány feladata. A kormány feladata, különösen ezen a területen, mindazon eszközrendszer kimunkálása, a forrás bővítése, ami a szakpolitikák megvalósítását majd lehetővé teszi.

Azt hiszem, hogy vitában, társadalmi vitában ki kell alakítani ezt, a szakmai részkérdéseket a szakmával megvitatva, és a hozzárendelt forrásokkal lépésről lépésre meg kell valósítanunk, mert egy elöregedő társadalomban az általam vázolt szakágnak kitüntetett feladata lesz.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)




Felszólalások:  Előző  56  Következő    Ülésnap adatai