Felszólalás adatai

PÁLFI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk levő költségvetési javaslattal kapcsolatban már kaphattunk meg néhány sarokszámot, méghozzá az adótörvények vitája kapcsán - ami egyébként még nem zárult le -, és ekkor már megismerhettük ennek a költségvetésnek a bevételi oldalát, és azt is megismerhettük és konstatáltuk is, hogy ez az oldal - mármint a bevételi oldal teljesítése - súlyos terheket fog rakni minden egyes magyar polgárra nézve.

A Pénzügyminisztérium illetékese elismerte azt a számot, hogy ez bizony 200 milliárd forintos pluszterhet fog jelenteni. Ez minden egyes magyar polgárra számítva 20 ezer forintos pluszterhet jelent.

Az egyik legjelképesebb példája egyébként ennek a pluszterhelésnek az is, hogy az általános forgalmi adó átlagos terhelése ugyancsak minden egyes polgárra nézve egy százalékkal nőni fog, tehát 17-18 százalékos lesz, ami bizony messzebb lesz a megjelölt 15 százaléktól, amihez az elmúlt években közelebb voltunk.

Visszalépünk egy másik vonatkozásban is az uniós elvárásokat figyelve és azokra tekintettel: ez pedig az újraelosztás mértéke, aminek a csökkenéséhez megint csak nem járul hozzá ez a költségvetés. Ahelyett, hogy az államkassza ott hagyná a polgároknál a jövedelmet, vagy a vállalkozóknál, vagy a családoknál hagyná, központosít és újraeloszt.

Amikor viszont kezünkbe vehettük magát ezt a költségvetési javaslatot, és nem az MSZP-frakció és a kormány közötti harcot kellett követnünk - amelyből az SZDSZ is alaposan kivette a részét -, akkor a maga valóságában is tanulmányozhattuk, és már jóval teljesebb képet kaphattunk arról, hogy milyen is lesz az a gazdaságpolitika, ami a költségvetés mögött áll. Azt láttuk, hogy ebben a formájában, rövid távú céljaiban igenis komoly hasonlóságot mutat a 2004-es költségvetésből kivilágló politika a Bokros-csomaggal, különösen ha annak a társadalmi-szociális hatásait nézzük. Nem a konkrét intézkedéseket kell nézni, hanem azok jellegét, összhatását. Akkor, a Bokros-csomag időszakában a Kelet-Európában egy gazdasági ámokfutást végrehajtó nemzetközi valutaalapos szakértők ultraliberális elvárásainak akartak megfelelni, most pedig az uniós követelményrendszer, az úgynevezett maastrichti követelmények túllihegéséről beszélhetünk. Nem ezek ellen beszélünk, nem ezen feltételek teljesítése ellen lépünk fel, hanem éppen ezek teljesítésének a hogyanja az, ami elválaszt bennünket.

A magyar polgárok ebből a költségvetésből azt tudják leszűrni, hogy elsöprő részük azt kapja büntetésül az első uniós évünkben, amit más, boldog államok polgárai jutalmul: kemény megszorításokat, bizalmatlanságot az állammal, a közhatalommal szemben, a fejlesztések visszafogását, stagnálást, majd pedig visszaesést a munkaerőpiacon. Mindezt ennek a kormánynak köszönheti, és jövőre a zárszámadásnál keményen mindenki érezheti majd, hogy mit is tett le ez a kormány eléjük. Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiban.)