A felszólalás szövege:
GYÜRK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Egy idén tavasszal megjelent kormányrendelet alapján a köz- és felsőoktatásban őszre be kellett volna fejeződnie a régi diákigazolványok cseréjének. A kormányrendelet szerint a közoktatásban 1998. szeptember 30-áig, a felsőoktatásban pedig legkésőbb október 31-éig kellene a diákok kezébe adni az új típusú, bankkártya formátumú igazolványokat. Azonban már tavasszal látszott, hogy a teljes körű cseréhez szükséges feltételek hiányoznak, így például az idő szűkössége miatt gond lesz az adatszolgáltatással. A csere tehát késik, a helyzet pedig sok visszásságot tartalmaz.
A diákok, hallgatók ugyan befizették az új diákigazolvány árát, még sincs igazolványuk. Az intézmények várták az igazolványokat, ezért elsőéves tanulóik, hallgatóik számára nem rendeltek a régi nyomtatványokból. Végül nem tudni, a diákigazolványt elfogadók - közlekedési vállalatok, múzeumok, könyvtárak - látták-e az új dokumentumot, amit gyakorlatilag már most ismerniük kellene, például meg kellene tudniuk állapítani annak érvényességét.
Tisztelt Miniszter Úr! Tudatában vagyok annak, hogy a csere végrehajtásának rossz ütemezéséről és az ezzel kapcsolatos felelősökről az előző ciklus miniszterét kellene kérdeznem, erre azonban érthető okokból nincs módom. Tudom azonban azt is, a diákokat nem az érdekli elsősorban, hogy ki tehet a csere elmaradásáról, hanem az, hogy lesz-e, van-e diákigazolványuk, amellyel a nekik járó kedvezményeket igénybe tudják venni. Ismeretes, hogy a kormány nemrégiben módosította a csere lebonyolításának határidejét, eszerint azt mind a közoktatásban, mind a felsőoktatásban jövő év február 28-áig kell elvégezni.
Kérdésemmel arról kívánok tájékozódni miniszter úrtól, hogy véleménye szerint elegendő volt-e a rendelet módosítása a helyzet normalizálása érdekében. Érdeklődéssel várom válaszát. (Taps a kormánypárti oldalon.)
GYÜRK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a választ, miniszter úr, ami valóban megnyugtató volt, hiszen ha jól értem, most az a helyzet, hogy minden diáknak van érvényes diákigazolványa. Fontos ezt kimondani, hiszen ezzel ellentétes nyilatkozatokat olvashattunk mindannyian a sajtóban. Ezt tehát megnyugtatónak tartom.
Van azonban még további két rövid kérdésem. Milyen garanciák vannak arra, hogy az új diákigazolványok elkészülnek az új időpontig, 1999. február 28-áig, illetve jelenleg milyen stádiumban van ez a munka? Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti oldalon.)
GYÜRK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítvány még az előző kormány alatt kinevezett kuratóriuma 1998 júniusában, közvetlenül a választások után, a Horn-kormány ügyvezetősége idején az alapítvány több mint száz ingatlanból álló teljes vagyonát egy egyszemélyes kft.-be apportálta. Ezzel megnyílt az út az elvben a fiatalok céljait szolgáló ingatlanok privatizálására. Hogy a lehetőség nem maradt kihasználatlanul, azt bizonyítja, hogy ez év februárjában 91 millió forintért értékesítésre került a közalapítványi ingatlanok egyik legértékesebbike, a debreceni Simonyi Zsigmond utcai épület.
Az értékesítés előzménye, hogy a kuratórium elnöke 1998 decemberében hitelszerződést írt alá az Inter-Európa Bankkal. A hitel fedezetéül elsősorban az alapítvány költségvetési támogatását, másodsorban már az egyszemélyes kft.-be apportált fenti ingatlant jelölve meg. A tranzakció állítólag az alapítvány beruházási programjai során keletkezett 63 millió forintos hiányt igyekezett volna pótolni. Ennek ellenére 1999 márciusában az ingatlanértékesítést követően továbbra is 63 millió forintos hiány mutatkozott az alapítványnál.
Mindezek után kérdezem a tisztelt államtitkár urat, hogy megfelel-e a valóságnak, hogy a hitelszerződés aláírásakor a kuratórium elnöke megsértette a közhasznú szervezetekről szóló törvényt azzal, hogy a hitel fedezetéül a költségvetési támogatást, illetve az alapítvány tulajdonában lévő ingatlant jelölte meg. Megfelel-e a valóságnak, hogy debreceni ingatlan értékesítésekor a közalapítvány kuratóriuma saját korábbi, érvényben lévő határozatával, valamint az alapító kinyilvánított szándékával szemben cselekedett? Végül kérdezem államtitkár urat, hogy amennyiben a fenti kérdésekre igen a válasza, milyen változtatást tervez a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítvány kuratóriumában.
Tisztelettel várom válaszát. (Taps a kormánypártok soraiban.)
GYÜRK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Azt mindenesetre megnyugvással vettem tudomásul, hogy a felügyelőbizottság is vizsgálta ezeket a visszásságokat. Remélem, hogy most, amikor napfényre kerültek ezek a visszásságok, az alapító - ahogy az államtitkár úr ígérte - valóban megteszi a megfelelő intézkedéseket.
Remélem, hogy a fennmaradó egy percben, a válasz hátralévő részében azt fogom hallani, hogy a kuratóriumban is változás várható. Amennyiben ezt hallom, úgy a válaszát megnyugvással veszem tudomásul ebből a szempontból is. Remélem, ez minél hamarabb bekövetkezik.
Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
GYÜRK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A kormányprogram különös hangsúlyt fektet arra a felelősségre, amelyet a kormány érez a határainkon túl élő magyarok iránt. E felelősségen túl Magyarországnak nyilvánvaló érdeke is, hogy polgárai és Kárpát-medencében, illetve a szórványban élő magyarság között folyamatos kapcsolat legyen. A tengeren túl élő ausztráliai, kanadai, Egyesült Államok-beli magyar közösségek esetében e kapcsolat egyik legfontosabb elemét jelentette az a heti félórás híradóműsor, amelyet a Magyar Televízió készített és juttatott el az említett területekre. Ezek a híradók az egyes országok közszolgálati műsoraiba beépülve, a hazai televíziózásban megszokott nemzetiségi híradók mintájára, naprakész információkkal szolgáltak a Magyarországon történtekről.
A múlt idő használata azonban sajnos indokolt, hiszen az utóbbi esztendőben kialakult gyakorlatot megszakítva ez év április 18-ától a Magyar Televízió Részvénytársaság anyagi okokra hivatkozva beszüntette a heti hírösszefoglalók gyártását. A közszolgálati televízió a műsorkészítés és a postázás költségét számítva évi 20 millió forint megspórolása céljából hozta meg eme döntését, amely az azóta eltelt néhány hétben igen nagy elkeseredést váltott ki a szórványban élő magyarság körében. Az ausztráliai, kanadai és Egyesült Államok-beli magyar közösségeknek a műsor újraindítását célzó egybehangzó kérése szerint a fiatalabb generációk azonosságtudatának megőrzésében is fontos szerepe volt a heti magyar híradónak. Őket nyilvánvalóan nem nyugtatja meg az az egyébként vitathatatlan tény, hogy az MTV Rt. nehéz anyagi helyzetben van.
Tisztelt Államtitkár Úr! Kérdezem ezek után, hogy mit tesz a külügyi kormányzat annak érdekében, hogy a kormányprogramban megfogalmazott elvek az említett kérdésben is maradéktalanul érvényesülhessenek. Tisztelettel várom válaszát. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
GYÜRK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr, és köszönöm a választ, államtitkár úr. Örülök annak, hogy a Külügyminisztérium figyelemmel kíséri a tengerentúli magyar híradó sorsának az alakulását. Hogy a Duna Televízió átvállalja ezt a feladatot, azt megnyugtató megoldásnak tartom.
Még egy dologra szeretném felhívni a figyelmet, lehet, hogy ez igazából már nem a Külügyminisztériumot illeti: ez a gyorsaság. Engem ausztráliai magyar közösségek értesítettek arról, hogy az 1-2 hónapos kiesés azt jelentheti, hogy elveszítik a nehezen kiharcolt műsoridőt az ausztráliai televízióban, amit utána már komoly probléma lesz visszaszerezni, még ha meg is érkezik a magyar híradó.
(13.30)
Ebből a szempontból, azt gondolom, ha a július 1-je teljesül, az még egy utolsó előtti pillanat lehet, és megoldja ezt a problémát. Még egyszer köszönöm a válaszát, államtitkár úr. (Szórványos taps a Fidesz padsoraiból.)
GYÜRK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kérem, hogy szavukat ne felejtsék, és azonnal mód nyílik a kétpercesek folytatására. Addig azonban néhány gondolatot hadd mondjak el a magyar fiatalokat közvetlenül érintő kérdésekről.
Akadt néhány olyan pont a kormányprogram vitájában az elmúlt év tavaszán, amelyen nem talált fogást a már akkor is a szüntelen konfrontációt kereső ellenzék sem. A széles konszenzust teremtő pontok közé tartozott az is, hogy az új kormány elhatározta, önálló minisztérium szintjén kíván foglalkozni az ifjúság és a sport ügyeivel. Sokan sóhajtottak fel politikai hovatartozástól függetlenül, hiszen az ifjúsági ügyek kezelésének a rendszerváltoztatás óta tartó kálváriája ért véget ezzel.
Az új minisztérium ez év elején új alapelveket is megfogalmazott. Párbeszéd és decentralizáció - ezek voltak a kulcsszavak, és még egy fontos tétel: fokozott figyelem a határon túli magyar fiatalok ügyére. A kívülálló számára talán magától értetődőnek tűnhetnek ezek a jelszavak, akik azonban részesei voltak az elmúlt évek ifjúsági közéletének, tudják, hogy a centralizált látszat-érdekegyeztetés fojtogató gyakorlata helyett kellett új elvi alapokat lefektetni és azokat a gyakorlatba is átültetni. A minisztérium határozottan látott ehhez a munkához, s bár a régi, és már új korukban is korszerűtlen struktúrák megnehezítették mozgását, mára sikerült megteremteni egy új ifjúságpolitika kereteit.
A most előttünk fekvő tervezet lehet az első olyan költségvetés, amely már erre az új rendszerre építve szabályozza a finanszírozást. Nekünk, képviselőknek az lehet a feladatunk, hogy a minisztérium által megfogalmazott, alapjaiban egyébiránt senki által sem vitatott fenti elveket kérjük számon a költségvetés Ifjúsági és Sportminisztériumról szóló fejezetén.
Lássuk tehát, lesz-e, lehet-e gyakorlat az elvekből! Nézzük mindenekelőtt a decentralizáció kérdését! A minisztérium az eddigi központosított Budapest-centrikus támogatáselosztás helyett hitet tett a regionalitás fontossága mellett. A gyermek és ifjúsági alapprogrammal rendelkezésre álló mintegy félmilliárd forint túlnyomó része immár nem Budapesten, hanem helyben, 7 régióban kerül szétosztásra, a regionális ifjúsági tanácsok döntései alapján. Emellett folytatódik az idén már elkezdett regionális ifjúsági szolgáltatóiroda-hálózat kialakítása, így segítve helyben is a fiatalok közösségeinek önszerveződését. 70 millió forint szerepel új tételként erre a célra. A decentralizáltság nem egyszerűen az igazságosabb elosztást eredményezi majd, bár ez sem kevés, hanem meggyőződésem szerint a pénz hatékonyabb felhasználását is, hiszen helyben, és nem egy budapesti központban lehet igazán tudni azt, hogy, mondjuk, az alsópáhoki fiatalok közössége érdemes-e a támogatásra.
Vegyük másodjára most a párbeszéd kérdését. Az Ifjúsági és Sportminisztérium stratégiai célként tűzte ki, hogy Magyarországon is létrejöjjön az Európa szinte minden országában működő egységes nemzeti ifjúsági tanács, egy olyan fórum, amely a fiatalok közösségének képviselőjeként a korosztályt érintő minden fontos döntésben a minisztérium partnere lehet. Az is világos azonban, hogy erőszakkal, felülről egy ilyen folyamat nem irányítható, ezért meggyőződésem szerint, az egyetlen lehetséges úton jár a minisztérium akkor, amikor a már létező három nagy ifjúsági ernyőszervezetet egyszerre tekinti partnerének, és működésükhöz egyaránt kiemelt segítséget nyújt. Hogy a három szervezet a jövőben egymásra talál-e, ez már az ő belügyük. A költségvetésben számukra elkülönített 50 millió forint azonban biztosítja, hogy színvonalasan végezzék nélkülözhetetlen feladatukat, amelyekre az elmúlt években központi költségvetési támogatást egyáltalán nem kaptak.
A költségvetés - helyesen - nem részletezi az egyes ernyőszervezeteknek juttatandó összeget, így lehetővé válik, hogy az esetlegesen színvonalcsökkenést eredményező automatizmus helyett mindannyiszor részletes pályázatokkal alátámasztott igények jelentsék a támogatás alapját.
Tisztelt Ház! Végül engedjék meg, hogy szót ejtsek a határon túli magyar fiatalok ügyéről. A kormányprogram elsőként teljesült pontjai között szerepel a Magyar Állandó Értekezlet megalakítása. Néhány hét múlva sor kerül a MÁÉRT újabb ülésére. Kevesebb publicitást kapott, de megkockáztatom, hogy a távolabbi jövőt tekintve hasonló jelentőséggel bír az Ifjúsági és Sportminisztérium támogatásával megalakuló Magyar Ifjúsági Konferencia is. A Magyar Ifjúsági Konferencia idén tavasszal már megtartotta első egyeztető fórumát, a tél folyamán pedig hivatalosan is megalakul. Ezzel megteremtődik az intézményes alap a határon túli és a magyarországi ifjúsági szervezetek közötti kapcsolattartásra. Sok kárpát-medencei magyar fiatal vágya válhat ezzel valósággá, és azt gondolom, kevés fontosabb célt szolgálhatna az a 70 millió forint, amelyet a költségvetés tervezete erre a feladatra elkülönít.
Tisztelt Országgyűlés! Három olyan területet említettem - a párbeszéd, a regionalitás és a határon túli fiatalok ügyét -, amelyek fontossága magától értetődőnek tűnik, de amelyekre eddig szinte egyetlen fillért sem költött a költségvetés. Nagy eredménynek tartom azt, hogy az ifjúsági kormányzat mert gyökeresen szakítani az eddigi rossz gyakorlattal, és az előbbiekben ismertetett alapvető célok megvalósulását segítendő, a költségvetési javaslatba is beépítette elképzeléseit. Tette ezt úgy, hogy eközben elegendő forrás maradt a hagyományos feladatok ellátására is.
Végezetül, remélem, hogy a jó koncepció megvalósulása most már a megfelelő források biztosítása után semmiféle adminisztratív ok miatt nem szenvedhet késedelmet.
Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a Fidesz és a Kisgazdapárt soraiban.)
GYÜRK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Augusztus végén, hosszas huzavona után végre hivatalba lépett a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítvány új kuratóriuma, időszerű tehát, hogy visszatérjünk a közalapítvány ügyeire, amelyekről már korábban is kénytelenek voltunk szót ejteni itt, a parlamentben.
Az ősz beköszöntével véget ért a gyermek- és ifjúsági korosztály táborozásának időszaka, és sajnos megállapíthatjuk, hogy a közalapítvány tavaly ősszel kiírt táborozási pályázatának megvalósítására nem került sor. A pályázatra jelentkező ifjúsági szervezetek vezetői közül többen megkerestek, és arról tájékoztattak, hogy a pályázatukról döntés sem született, és a befizetett pályázati díjakat többszöri érdeklődés után, több hónapos késéssel kapták vissza, vagy vissza sem kapták.
Eközben a sajtóban a közalapítvány pénzügyi helyzetével, vagyonának sorsával, valamint az általa működtetett, közfeladatokat ellátó fogyatékos szakképző iskolák helyzetével kapcsolatban több aggodalomra okot adó cikk jelent meg. A közalapítvány gazdálkodásával kapcsolatosan az Állami Számvevőszék is vizsgálatot folytatott. Jelentése számos törvénytelenséget tárt fel. Az ÁSZ megállapította, hogy a korábbi kuratórium egyes döntései súlyos vagyoni hátrányt okoztak a közalapítványnak, és azért Varjú László, a kuratórium elnöke személyesen is felelős.
Mindezek miatt az Állami Számvevőszék büntetőfeljelentést tett. A jelentésből kiderül, hogy az alapításkori vagyon jelentős része már nem képezi a közalapítvány tulajdonát, így nem szolgálja az ifjúsági táborozás és üdülés célját. Többek között értékesítésre került a győri Aranypart Hotel, a novákpusztai kastélyszálló, a Debreceni Ifjúsági Központ, a csopaki üdülő, a tatai üdülőtelep, a mártélyi üdülőház, a Kiskőrösi Ifjúsági Centrum és a balatonszemesi üdülők. Tudomásom szerint mindeközben az APEH több évre visszamenőlegesen felhalmozott áfatartozás miatt végrehajtási eljárást kezdeményezett az alapítvány ellen. Sajtóinformációkból kiderült az is, hogy az NGYIK vagyonvesztésből és kétes beruházások sorozatából álló elmúlt évekbeli működése során egyazon érdekkörbe tartozó cégek voltak az alapítvány partnerei.
(14.40)
Történt mindez úgy, hogy az előző kormány által kinevezett kuratórium mandátuma ez év január 1-jétől már hivatalosan is megszűnt.
Tisztelt Államtitkár Úr! Kérdezem ezek után, hogy hová tűnt a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítvány vagyona. Ki felelős azért, hogy a 26 hotelből, üdülőből mára mindössze három maradt mutatóban a fiatalok üdülésének céljaira? Kérdezem, milyen intézkedéseket tett a minisztérium a helyzet tisztázására, megoldására, és kérdezem azt is, hogy milyen további lépések várhatók, lesznek-e további vizsgálatok.
Tisztelettel várom a válaszát. (Taps a Fidesz padsoraiból.)
GYÜRK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Azt nem mondhatnám, hogy megnyugtatott a válasza. Nem elfogadható az a tény, hogy több mint 2 milliárd forint értékben több mint 20 ifjúsági hotel és üdülő került elkótyavetyélésre az előző kuratórium ténykedése során. Úgy gondolom, abban egyetértünk, hogy ezekre az ingatlanokra szüksége lenne a magyar fiataloknak az elkövetkező időszakban is.
Abban reménykedem csak, hogy ígérete szerint az új kuratórium és a minisztérium vezetése alaposan kivizsgálja az alapítványnál bekövetkezett vagyonvesztés folyamatát, és abban is, hogy megteszi a megfelelő jogi lépéseket. Ezzel együtt fogadom el a válaszát.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)
GYÜRK ANDRÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! A rendszerváltoztatás legnagyobb vesztesei a gyermekek voltak. Szociológiai felmérésekből tudjuk, hogy a legfiatalabbak szenvedték el a legtöbb hátrányt az átalakulás évei során. Ebbe a helyzetbe beletörődni azonban lehetetlen. Egy ország sem lehet érzéketlen a gyermekek gondjaival szemben, hiszen ez jövőjének feladásával lenne egyenlő.
Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-Magyar Polgári Párt által vezetett kormányt az ország, a családok kormányaként ismerik, olyan kormányként, amely értéknek tartja a társadalom alapját jelentő közösséget, a családot, és amely mindent megtesz azért, hogy ezek a közösségek - megszabadulva az elmúlt évek megszorításainak terhétől - ismét erősek lehessenek.
A családok kormánya egyben a gyermekek és fiatalok kormánya is. Az erős, biztos anyagi és erkölcsi alapokon álló családok jelenthetik ugyanis a legfontosabb zálogát a gyermekek nyugodt fejlődésének. Ezért fogalmaz úgy a kormányprogram, hogy a családok támogatása a következő nemzedékek iránti elkötelezettséget jelenti.
A kormány ezen meggyőződésének jeleként kell értékelni, hogy ebben a kormányzati ciklusban tárgyalhat a Magyar Országgyűlés először egy, a gyermekek és az ifjúság helyzetéről szóló átfogó jelentést.
A jelentés elkészítését - ahogy erről már itt szó esett - egy 1995-ös országgyűlési határozat teszi kötelezővé a mindenkori kormány számára. Ezért szomorú az a tény, hogy az előző kormány nem tartotta fontosnak, hogy a korosztály helyzetéről szóló összefoglalóját elfogadtassa a parlamenttel. Kénytelenek vagyunk felidézni, hogy Magyar Bálint, akkori művelődési és közoktatási miniszter 1996-ban mindössze öt oldalt szánt arra, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzon. Így aztán nem csoda, hogy az anyag nem jutott túl az oktatási bizottságon. De nem került a plénum elé a Kiss Péter munkaügyi miniszter nevével fémjelzett 1997-es dokumentum sem.
Kicsit keserűen azt is mondhatnánk, hogy ez így volt rendjén, hiszen az előző kormánynak nem sok mondanivalója volt a gyermekek és a fiatalok számára. Amit mégis közölni szeretett volna, azt megüzente a tandíj bevezetésével, a családi pótlék megnyirbálásával vagy éppen a gyermekgondozási díj felszámolásával. Erről pedig - és ezt belátom - nem kellemes jelentést írni.
A most előttünk fekvő 180 oldalas dokumentumot éppen ezért nem is érdemes az előző, sikertelen kísérletekhez hasonlítani. A jelentés előzmények nélkül vállalkozik arra, hogy átfogó képet adjon a korosztály élethelyzetének változásairól és a változások hatásairól. Az előterjesztő bevezetője szerint az anyag nem önmagáért való, a cél az, hogy az összegző áttekintés kiindulópontja legyen a gyermekek és fiatalok érdekében végzett hatékony szakmai munkának; annak a munkának, amelyet a kormányprogram igen sokrétűnek ír le, ide sorolva az oktatás és intézményes nevelés kérdéseit, az ifjúsági munkanélküliség következményeinek enyhítését, a fiatalok egészségi állapotát, a családok támogatását és segítését, a kábítószer-fogyasztás problémáját, a fiatalkori bűnözést.
A szerteágazó feladatoknak megfelelően sokrétű e jelentés is, amely 12 fejezetben tárgyalja ezeket a témákat. A fent említett kérdésköröket keretbe foglalja a demográfiai folyamatok ismertetése és a korosztályt érintő jogszabály-változások bemutatása. Fontos és szemléletbeli kérdésnek tartom azt, hogy az anyag nem egyszerűen az érintett minisztériumok beszámolóit összegzi; kiegészül a civil világ szereplőinek megjegyzéseivel is. A jelentés mellékletként tartalmazza többek között a hallgatói önkormányzatok országos konferenciájának, a történelmi egyházaknak, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének, valamint az értelmi és testi fogyatékosok érdekképviseleti szerveinek véleményét is.
Tisztelt Ház! A Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciójának meggyőződése szerint az ily módon a civil szervezetek véleményével is kiegészített jelentés szerkezete megfelelő, és követendő mintául szolgálhat az elkövetkező évek - reméljük, ezentúl rendszeresen megszülető - hasonló anyagai számára is.
Ugyanakkor a jövőre vonatkozóan tartjuk fontosnak megjegyezni azt is, hogy a gyermek- és ifjúsági korosztály helyzetéről kialakítandó képet teljesebbé tehetik majd azok az információk, amelyeket az Ifjúsági és Sportminisztérium által az idei évben végzett, úgynevezett nagymintás ifjúságkutatásából ismerhetünk meg. A több mint 8 ezer fiatal megkérdezésével zajló felmérés az elmúlt évtized legnagyobb szabású ilyen irányú kutatása, amelynek eredményei az elkövetkező évek jelentései alapjául kell hogy szolgáljanak.
Tisztelt Képviselőtársaim! A jelentés formája, szerkezete után engedjék meg, hogy szóljak annak tartalmáról is. A dokumentum két fő területe jelez alapvető változásokat az elmúlt évek gyakorlatához képest: az egyik a családpolitika, a másik maga a kormányzati ifjúságpolitika. Ez a két téma, amelyről most röviden én is beszélni szeretnék, már most jelezve, hogy a további vitában frakciónk természetesen a jelentés minden részletével kapcsolatban ki kívánja fejteni véleményét.
A jelentés ismerteti az új kormány hivatalba lépése óta eltelt időszak családpolitikai intézkedéseit és azokat a kedvező hatásokat is, amelyeket ezek az intézkedések kiváltottak. A tény - amire bevezetőmben utaltam - nyilvánvalóvá válik az adatsorok tanulmányozása során: a családok érdekében történő politizálás a fiatalok élethelyzetének javítását is jelenti.
Széchenyi István egy helyütt azt írta: "Mindig csak azon kötelességekről szólunk, melyekkel szüleinkhez köttetünk; azokról soha, melyekkel gyermekeink iránt tartozunk, holott ezek még szentebbek." Nos, a kormány családpolitikai intézkedései, az előttünk fekvő anyagból is kivilágló módon a gyermekek iránti felelősségérzetből eredeztetnek.
Az 1998-as kormányalakítást követő első intézkedés a felsőfokú oktatási intézmények hallgatói által fizetendő tandíj eltörlése volt. A gyermekek továbbtanulásának segítése, valamint a családok szociális helyzetének stabilizálása érdekében szinte az első napoktól erőteljes törvény-előkészítő munka kezdődött. Ennek eredményeképpen még 1998-ban elfogadást nyertek azok a jogszabályok, melyek alapján a következő évtől bevezetésre került a tanköteles gyermekek számára a tankönyvtámogatás, a lakásépítéssel összefüggő áfakedvezmény és az első lakás megszerzéséhez kapcsolódó illetékkedvezmény. Később ezekhez társult a lakáscélú hitelek kamattámogatása.
Alapvető feladatának tekintette a polgári kormány, hogy az elődje által lerombolt családtámogatási rendszert, új alapokon, ismét felépítse. A kormány működésének első félévében megszületett a családok támogatásáról szóló törvény. Ezzel egy, a korábbitól eltérő elveken nyugvó, új támogatási rendszer kiépítése kezdődött meg, ahol már nem a család jövedelme határozta meg az ellátásokra való jogosultságot, hanem a jogosultság alanyi joggá tételével magát a gyermekvállalást jutalmazta a rendszer, miközben azt az elvet is kifejezésre juttatja, hogy a társadalom számára minden gyermek egyforma értéket jelent.
Amellett, hogy a támogatások újraszabályozásával, egységes rendszerbe foglalásával egy átlátható, a korábbinál jobban alkalmazható joganyag került kibocsátásra, a szabályozás számos új elemmel is gazdagodott. Ezek között feltétlenül megemlítendő a tanköteles korú gyermekek esetében a családi pótlékkal azonos feltételek szerinti iskoláztatási támogatás bevezetése, melynek célja a tankötelezettség tejesítésének állami eszközökkel történő segítése.
(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Ezen intézkedések eredményeképpen 1999. január 1-jétől ismét jövedelemtől függetlenül jár a családi pótlék és a gyermekgondozási segély; 2000. január 1-jétől pedig az ismételten bevezetett gyermekgondozási díj, amelynek célja, hogy növelje a gyermekvállalási hajlandóságot, elsősorban azoknál a családoknál, ahol a gyermekvállalás miatt jelentősebb jövedelemkieséssel kell számolni.
A gyermeket nevelő családok támogatásának másik pillérét a személyi jövedelemadó-rendszert érintő családi adókedvezmény jelenti, amelynek bevezetésére 1999-től került sor. Ez az intézkedés a családok közel 80 százalékát érinti, és a családtámogatási kiadások 25 százalékkal történő emelkedését eredményezte. Ezen belül szélesebb lett a kedvezményezettek köre, hiszen az adókedvezményt már a magzatra is igénybe lehet venni.
Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy igaz az a tendencia, ami már részben az előttünk fekvő jelentésből is kiderül. Mindezen kormányzati lépések eredményeként 1999-től már nem növekedett a különbség a legnagyobb és legkisebb jövedelmű csoportok között, és a gyermekszegénység - amely 1995-ben növekedésnek indult, '98-ban tetőzött, és még '99-ben is éreztette hatását - mára már nem jellemző, ez a helyzet visszaszorulóban van.
(10.20)
Elmondhatjuk, hogy hazánkban ma már nem nő a szegények száma, és jövedelmük kevésbé marad el az országos átlagtól, mint korábban. Ezzel együtt pedig a gyermeket nevelő családok, így a gyermekek és fiatalok helyzete is javult.
Tisztelt Ház! A családpolitika után engedjék meg, hogy most szóljak az ifjúságpolitikáról is, arról a másik területről, ahol szintén alapvető változásokat hozott az elmúlt időszak. A kormányprogram ifjúsági ügyekben a korábbi évek gyakorlatával szakító és új intézményrendszerben is testet öltő koncepciót tartalmazott. Ennek az intézményrendszernek központi eleme az Ifjúsági és Sportminisztérium lett, amelynek felállításával az ifjúsági korosztályért tevékenykedők régi vágya teljesült, végre megfelelő szintű érdekképviselete lett a kormányban a fiatalok és a gyermekek ügyének. A minisztérium működése első pillanatától világossá tette, hogy szakítani kíván azzal a terhes örökséggel, amelyet a '98 előtti látszat érdekegyeztetésen alapuló központosított ifjúságpolitika jelentett. Új alapelvek kerültek megfogalmazásra, melyek közül a legfontosabbak a decentralizáció, a párbeszéd és az úgynevezett életkori elv.
A kormány magukkal a fiatalokkal együtt kívánja megvalósítani a fiatalok programját - fogalmaz a kormányprogram. Ez az életkori elv lényege. Magától értetődőnek tűnik, de aki még emlékszik a fiatalok nevében érdekegyeztető, őszülő halántékú ifivezetőkre, az tudja, hogy korántsem egyszerű mindezt a gyakorlatban megvalósítani. A fiatal korosztály képzettségére, felkészültségére és önállóságára tekintettel azonban ma már semmi sem indokolja az elmúlt évek paternalista gyakorlatának folytatását. Ezért helyes az ifjúsági kormányzat eltökéltsége abban a tekintetben, hogy a fiatalokat elsősorban a 15-26 évesek képviseljék, partnernek tekintve ezt a korosztályt, bízva abban, hogy a velük való együttműködés új megközelítéseket és új erőforrást eredményezhet, tehát kölcsönös előnyökkel jár.
Az életkori elv után következő második elvnek, a párbeszéd elvének fontossága szintén nyilvánvaló a gyakorlatban, azonban megint csak előzmények nélküli, hiszen az ifjúsági szférára hosszú éveken keresztül a munka világát másoló háromoldalú érdekegyeztetés volt jellemző, ahol valós párbeszédre nem nyílt lehetőség. Ezzel szemben, a jelentésből kiolvasható módon mára a gyakorlat az, hogy a minisztérium az ifjúsági ügyekben érintett társadalmi partnerek lehető legszélesebb körével folytat párbeszédet, és így rendszeresen konzultál a korosztály életében fontos szerepet játszó minden szervezettel. A fórumok célja a kölcsönös tájékoztatás, az elkerülhető konfliktusok megelőzése, és lehetőség szerint közös álláspont kialakítása az ifjúságot érintő stratégiai kérdésekben. Ennek a párbeszédnek intézményesített formája jöhet létre a közeli jövőben a nemzeti ifjúsági tanács megalakulásával. Helyes azonban az, hogy az egyébként Európa szinte minden országában működő nemzeti ifjúsági tanács megszületésekor a minisztérium kellő türelemmel viseltetik, és a kezdeményezést az ifjúsági szervezetek kezében hagyja. Nyilván szerepet kell majd vállalnia ugyanakkor ebben a folyamatban az Országgyűlésnek, hiszen egy ilyen szervezet létrejöttét jogszabállyal is kell segíteni.
A harmadik elv a decentralizáció, melynek jegyében sikerült szakítani a rendszerváltoztatást követő tíz esztendő központosított, a mindenkori kormánytól függő, ugyanakkor kormányzati értelemben mégis instabil intézményeivel. Ennek eredményeként az elmúlt időszakban hét új regionális ifjúsági szolgáltató iroda nyitotta meg kapuit az úgynevezett statisztikai régiók egy-egy városában. Az irodák létrejöttével párhuzamosan regionális alapra helyeződött az addig Budapest-központú támogatási rendszer azzal, hogy megalakultak a regionális ifjúsági tanácsok, melyek - egy-egy régió sajátosságait közelebbről és jobban ismerve - hatékonyabban tudják támogatni a területükön működő ifjúsági szervezetek tevékenységét. A regionalitásra való áttérés mindemellett előnyös abból a szempontból is, hogy illeszkedik a közigazgatási rendszer változásaihoz és felkészül egy majdani európai támogatási modellbe való illeszkedésre.
Tisztelt Ház! Az ifjúságpolitika három alapelvének értékelése után befejezésül még egy területet szeretnék érinteni, megfogalmazva a Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciójának egyetértését azzal kapcsolatban, hogy a jelentés foglalkozik a határon túli magyar fiatalokkal is. Ami pedig igazi elégedettségre adhat okot, az az, ami a dokumentumból kiderül, azaz hogy a magyarországi és határon túli magyar fiatalok szervezeteinek összefogásával és az Ifjúsági és Sportminisztérium támogatásával létrejött és rendszeresen működik a Magyar Ifjúsági Konferencia, amely lehetőséget biztosít a folyamatos párbeszédre a Kárpát-medence minden tájáról származó magyar fiataloknak. Meggyőződésem, hogy ennek az intézménynek alapvető jelentősége lehet a határon túli és magyarországi fiatalok összetartozás-tudatának erősítésében.
Befejezésül, tisztelt képviselőtársaim, a Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciója nevében a gyermekek és az ifjúság helyzetéről szóló jelentést, annak szerkezete és tartalma alapján is a Háznak elfogadásra ajánlom.
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF padsoraiból.)
GYÜRK ANDRÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Miniszter! Tisztelt Ház! Egy görög közmondás szerint az ember utódaiban él tovább. Világunk, természeti értékeivel, hagyományaival és szokásaival együtt olyan örökség, ami nemzedékről nemzedékre száll.
A ma Magyarországon élő gyermekek és fiatalok öröksége - szüleik és nagyszüleik küzdelmeinek hála - kiegészült valami alapvető és hazánkban sokáig mégis hiányzó értékkel, a szabadsággal. A mai huszonévesek, akik közé én is tartozom, és a nálunk fiatalabbak számára a szabadság már magától értetődő, természetes közeg, amiben jövőnket éljük majd. A szüleinket gúzsba kötő diktatúra, a létező szocializmus pedig már csak a tankönyvekből megismerhető múlt.
Ma tehát bizonyosan igaz az amúgy közhelyes gondolat: ezek a mai fiatalok már mások. De ha mások, hát milyenek? Milyen terveik vannak, és milyen félelmeik? Hogyan élnek, és hogyan szeretnének élni? Nos, ezekről a kérdésekről szól az előttünk fekvő dokumentum, aminek jelentősége éppen ezért kiemelkedő, és amivel szemben a Fidesz-Magyar Polgári Párt elvárásai is nagyok voltak.
Tisztelt Ház! A mindenkori kormányoknak évről évre kötelezettsége átfogó jelentést letenni a parlament asztalára a gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeik alakulásáról és az ezzel összefüggésben megtett kormányzati intézkedésekről címmel. A mostani munka azonban feltétlen kiemelkedik az eddig elkészített anyagok közül, nemcsak az 1996-ban, az előző kormány által készített ötoldalas vázlattal összevetve, hanem, mondjuk, a tavalyi, amúgy alapos, 200 oldalas dokumentummal való összehasonlításban is. Ennek az oka pedig egy új, eddig rendelkezésre nem álló forrásban keresendő, az "Ifjúság 2000" kutatás című szociológiai felmérésben. Ez az évtizedek óta egyedülálló felmérés az Ifjúsági és Sportminisztérium megbízásából az elmúlt év során több mint 8 ezer fiatal megkérdezésével zajlott, és a jelentés elkészítésekor a kutatásból származó információk már rendelkezésre állottak.
A kutatást végzők munkájának hála, számos olyan területre derült fény, ahol az ifjúsággal foglalkozók eddig sötétben tapogatóztak, és jobb híján találgatásokba voltak kénytelenek bocsátkozni.
(15.30)
A jelentés azáltal, hogy bátran él az új felmérés nyújtotta lehetőségekkel - részletesen és alaposan használva az adatokat -, valódi forrásmunkává válhat; annál is inkább, mert bár jövőre is készül majd hasonló előterjesztés, új adatok ilyen mélységű gyűjtésére minden évben nem lesz mód. Azt javaslom tehát, tisztelt képviselőtársaim, őrizzük meg ezt a jelentést, hiszen hasznos segítségünk lehet későbbi munkánk során.
Még mindig a szerkezetnél maradva fontos leszögezni - ezt egyébként bizottsági ülésen ellenzéki és kormánypárti képviselők egyaránt így látták -, hogy az egyes részterületek vizsgálata kiegyensúlyozottá vált. Tavalyi felszólalásom során magam is kértem, hogy az oktatás, az egészségügy, a családtámogatás, otthonteremtés és más területek fiatalokat érintő kérdései egyforma mélységben kerüljenek tárgyalásra. Úgy látszik, a kérés meghallgatásra talált, az egyenetlenségek eltűntek, és ennek köszönhetően, valamint a fentebb említett forrásmunka eredményeképpen az idei jelentés feltétlen alkalmas arra, hogy kiindulópontja legyen a gyermekek és a fiatalok érdekében végzett szakmai munkának.
Tisztelt Ház! A már említett ifjúságkutatás kérdezőbiztosai a fiatalokat terveikről is kérdezték, és a válaszolók sorrendben a következő területeket említették: tanulás, lakáshoz jutás, családalapítás. Engedjék meg, hogy a jelentés tartalmára térve - elfogadva a fiatalok preferenciáját - én is erre a három kérdéskörre koncentráljak!
(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Nézzük tehát, mint mond az előttünk fekvő dokumentum a kormányzati intézkedésekről az oktatás, az otthonteremtés és a családtámogatás területén! Az 1998-as kormányalakítást követő első intézkedés a felsőfokú oktatási intézmények hallgatói által fizetendő tandíj eltörlése volt. Következő lépésként a fiatalok továbbtanulásának elősegítése érdekében született meg az a diákhitel-konstrukció, amelynek sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy mára már majd' 60 ezer fiatal élt ezzel a lehetőséggel. Eközben a szociálisan rászorulók ösztöndíjáról sem feledkezett el a kormány, és megalkotta a Bursa Hungarica-ösztöndíjat, amelynek révén az önkormányzatok és az Oktatási Minisztérium közösen segítik a rászoruló diákokat, illetve duplájára növelte az "Esély a tanulásra" Közalapítvány forrásait.
Ezen intézkedéseknek is köszönhető az, hogy míg 1990-ben az érintett korosztálynak csak 10 százaléka juthatott el egyetemre vagy főiskolára, ma már a 19 évesek 40 százaléka felsőoktatási intézményben folytathatja tanulmányait, és jó esély van arra, hogy 2010-re - az európai átlagnak megfelelően - minden második fiatal egyetemen, főiskolán tanulhasson.
Lakáshoz jutás - ez a fiatalok második legfontosabb célja a felmérés szerint. A jelentés itt is alapvető változásokról számol be. Már 1998-ban elfogadást nyertek azok a jogszabályok, amelyek alapján bevezetésre került a lakásépítéssel összefüggő áfakedvezmény és az első lakás megszerzéséhez kapcsolódó illetékkedvezmény. Később ezekhez társult a lakáscélú hitelek kamattámogatása, lehetővé téve azt, hogy az 1998-ban vállalhatatlan 24 százalékról mára 4,5 százalékra csökkenjen a lakáshitelek kamata. Az eredmény ezen a területen is látható már, hiszen míg 2000-ben 21 ezer új lakás épült, 2001-re ez a szám 40 ezer körül van.
Az otthonteremtés programja kiterjedt a bérlakásokra is, ideértve a kifejezetten a fiatalok élethelyzetének megfelelő fecskeházak létesítését is. Több száz önkormányzat részvételével zajlik a Széchenyi-terv vonatkozó fejezetének megvalósítása, és mintegy 25 milliárd forint állami támogatással 5500 bérlakás épült ez idáig.
Végül hadd szóljak a családtámogatás kérdéséről! Alapvető feladatának tekintette a polgári kormány, hogy az elődje által lerombolt családtámogatási rendszert új alapokon ismét felépítse. A kormány működésének első félévében megszületett a családok támogatásáról szóló törvény. Ezzel egy, a korábbitól eltérő elveken nyugvó új támogatási rendszer kiépítése kezdődött meg, ahol már nem a család jövedelme határozza meg az ellátásokra való jogosultságot, hanem a jogosultság alanyi joggá tételével magát a gyermekvállalást jutalmazza a rendszer, miközben azt az elvet is kifejezésre juttatja, hogy a társadalom számára minden gyermek egyforma értéket jelent.
Amellett, hogy a támogatások újraszabályozásával, egységes rendszerbe foglalásával egy átlátható, a korábbinál jobban alkalmazható joganyag került kibocsátásra, a szabályozás számos új elemmel is gazdagodott. Ezek közül feltétlenül megemlítendő a tanköteles korú gyermekek esetében a családi pótlékkal azonos feltételek szerinti iskoláztatási támogatás bevezetése, amely a tankötelezettség teljesítésének állami eszközökkel történő segítését célozza. 1999. január 1-jétől tehát ismét jövedelemtől függetlenül jár a családi pótlék és gyermekgondozási segély, 2000. január 1-jétől pedig az újrabevezetett gyermekgondozási díj, amelynek célja, hogy növelje a gyermekvállalási hajlandóságot elsősorban azoknál a családoknál, ahol a gyermekvállalás miatt jelentősebb jövedelemkieséssel kell számolni.
A gyermekeket nevelő családok támogatásának másik új pillérét, a személyi jövedelemadó-rendszert érintő családi adókedvezmény jelenti, amelynek bevezetésére 1999-től került sor. Ez az intézkedés a munkajövedelemmel rendelkező családok közel 80 százalékát érinti.
Mindent összevetve elmondható tehát, hogy három év alatt duplájára nőtt a családtámogatásra fordított összeg.
Tisztelt Ház! A jelentésből világosan kiderül tehát, hogy a fiatalok legfontosabb terveinek, a tanulás, az otthonteremtés, a családalapítás megvalósításában ez a kormány partner. Elégedettek természetesen ennek ellenére nem lehetünk, hiszen bőven van még tennivaló a legifjabb korosztályok életlehetőségének javítása terén. A további munkához azonban erőt adhat az az adat, amely talán a legfontosabb a jelentés hosszú adatsorai között. Engedjék meg, hogy befejezésül erre hívjam fel figyelmüket! A fiatalok 88 százaléka - talán nem függetlenül az előbb felsorolt tényektől - ma bizakodóan néz a jövőbe, és úgy véli, hogy terveit meg fogja tudni valósítani. Legendásan pesszimizmusra hajló hazánkban ez nem akármilyen eredmény.
Tisztelt Ház! A fentiek alapján a jelentést és az ahhoz kapcsolódó határozati javaslatot a Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciója nevében elfogadásra javaslom.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
GYÜRK ANDRÁS, az ifjúsági és sportbizottság előadója: Köszönöm szépen a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Ház! Az ifjúsági és sportbizottság az október 30-ai ülésén megtárgyalta a J/5136. számú jelentést a gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeik alakulásáról és az ezzel összefüggésben megtett kormányzati intézkedésekről. Megtárgyalta és egyhangúlag, ellenzéki és kormánypárti szavazatokkal úgy döntött, hogy az idei jelentés feltétlenül alkalmas arra, hogy kiindulópontja legyen a gyermekek és a fiatalok érdekében végzett szakmai munkának. A döntését a következő érvekkel támasztotta alá a bizottság.
Mindenekelőtt azzal, hogy az anyag megfelelő terjedelemben és kellő mélységben foglalkozik a tárgyalt kérdéssel, 240 oldalon és tíz fejezetben teszi ezt. A bizottság egyetértett az anyag szerkezetével is; az Európai Unióban egyébként megszokott szerkezet ez, amely először a helyzetképet ismerteti, azt követően pedig a kormányzati intézkedésekről számol be. Itt szeretném megjegyezni, hogy a bizottság tagjai egyöntetűen örültek annak a kiegyensúlyozottságnak, amely idén jellemzi az egyes fejezetek egymáshoz való viszonyát a jelentésben. A bizottság örömmel fogadta, hogy egy újabb fejezettel egészült ki a tárgyalt jelentés, ez a fejezet a Fókusz címet viseli. Mindig egy-egy témát igyekszik fókuszba állítani, már esett szó erről a témáról a Házban, ez a téma idén az informatika kérdése volt: az ifjúság szerepe az információs társadalomban.
Azt is örömmel fogadta a bizottság tagsága, hogy idén, akárcsak tavaly, a civil szervezetek és az egyházak véleménye is részét képezte ennek a jelentésnek. Tizennégy egyházi és civil szervezet véleménye került be és alkotja részét az anyagnak.
A végére hagytam azt a pontot, amelyet magam is a legfontosabbnak tartok, és amelyet a bizottság tagjai is a legjelentősebb változásnak érzékeltek az anyagban, ez pedig az, hogy az "Ifjúság 2000" szociológiai felmérés eredményei képezték az egyes fejezetek helyzetelemző részeinek a magját. Ez teszi a bizottság tagjai szerint kifejezetten értékessé az idei jelentést. Mindezek alapján az ifjúsági és sportbizottság egyhangúlag támogatta a jelentést.
Tisztelt Elnök Úr! A bizottság tárgyalta a jelentés elfogadását célzó határozati javaslatot is; miután most a kettőt együtt tárgyaljuk, ezért engedje meg, hogy erről is szóljak néhány szót. A határozati javaslat eredendően semmi mást nem céloz, mint azt, hogy a parlament határozati javaslattal fogadja el a jelentést. Ehhez egy módosító javaslat érkezett, egy szocialista módosító javaslat; azt gondolom, hogy a kisebbségi előadó erről fog szólni. A módosító javaslat azt indítványozta, hogy az ifjúsági törvény kérdése kerüljön be e határozatba, döntsön úgy a parlament, hogy az ifjúsági törvény még az idén kerüljön elfogadásra. A többség úgy érezte, hogy e két kérdésnek egymáshoz nincs oly módon köze, hogy egy határozati javaslatban kellene megjelenniük. Emellett pedig tájékoztatást kaptunk az Ifjúsági és Sportminisztérium jelen lévő képviselőjétől arról, hogy az egyházi és civil szervezetek kérése volt a minisztérium felé, hogy a törvénytervezet jelenleg még ne kerüljön a parlament elé tárgyalásra, hadd vehessenek részt ők is a törvényhez kapcsolódó végrehajtási rendeletek kidolgozásában, és amikor erre már lehetőségük nyílt, akkor együttesen kerüljön a parlament elé a kérdés, és legyen lehetőségünk arra, hogy a törvényről szavazzunk.
Ezt a magyarázatot is elfogadva, és ahogy az előbb mondtam, a két kérdés összekapcsolását fontosnak nem tartva, döntött úgy a bizottság többsége, hogy a határozati javaslatot az eredeti formában támogatja.
Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a Fidesz padsoraiból.)
GYÜRK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Világosi Gábor hozzászólására szeretnék reagálni. Ő már-már bokrosi nagyvonalúsággal fogalmazott úgy, hogy a 2 ezer forintot a diákok könnyen ki tudják fizetni. Nem javaslom ezt a fordulatot egyébként egyetemi gyűléseken. De azt is hozzátenném, amit Gémesi képviselő úr már elmondott, és ez nagyon fontos, hogy ez a tandíj ma már jóval 10 ezer forint fölött lenne az eredeti elképzelések szerint, a szerint a rendelet szerint, amelyet a Horn-kormány megalkotott. 10 ezer forint pedig nagyon sok; 2 ezer forint is sok volt akkor, de 10 ezer forint nagyon sok.
De vannak egyéb költségek is, ebben egyetértek Világosi Gáborral. Pontosan ezen költségek megfizethetősége érdekében született meg a diákhitel-konstrukció. Értem azt a keserűséget, amivel Világosi Gábor viseltetik a diákhitel-konstrukció irányában, hiszen annak idején ők is megpróbálkoztak ezzel. Akkor az SZDSZ-es Oktatási Minisztérium által kitalált diákhitel-megoldással öt fiatal élt Magyarországon; a mostani diákhitelt mind ez idáig közel 60 ezren vették föl. Ezzel együtt azt javaslom, hogy örüljünk együtt, közösen annak, hogy másodjára sikerült a helyes megoldást eltalálni.
Tulajdonképpen ez a válaszom Juhászné Lévai Katalinnak is, aki a munkanélküliségről beszél. Egyetértek azzal, hogy a fiatalok nem szeretnének munkanélküliek lenni. Talán az, hogy rettegnek ettől - ahogy Tóbiás József fogalmazott -, ez túlzás, de nézzük, mi a munkanélküliség oka! A munkanélküliség legfőbb oka az alacsony iskolázottság. Azok között, akik munkanélküliek, túlnyomórészt olyanok vannak, akik 8 általánost végeztek vagy még 8 általánost sem. A helyes válasz tehát az oktatás a munkanélküliségre, semmi esetre sem az a tandíj, amit önök annak idején bevezettek, és ami merénylet volt meggyőződésem szerint a fiatalok ellen.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
GYÜRK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Hadd csatlakozzam először is Pósán László képviselő úrhoz, aki a hallgatói normatíváról beszélt. Bazsa képviselő úr még egy dologról elfeledkezett a hallgatói normatívával kapcsolatban, hogy ezt annak idején az MSZP-kormány sem emelte, mindössze egyetlenegyszer, minimális mértékben, kampánycélokkal, közvetlenül a választás előtt (Szabó Sándorné közbeszól.), pedig az akkori inflációt nem nagyon lehet összehasonlítani a mostani inflációval, a hallgatói normatíva igazi elértéktelenedése tehát akkor következett be. A többivel mélyen egyetértek. A támogatások további elemei léteznek, a diákhitel, a Bursa Hungarica, az "Esélyt a tanulásra" Közalapítvány, amelynek a pénzösszege a duplájára emelkedett az elmúlt időszakban, vagy a Nemzeti Kollégium Közalapítvány - ennyit tehát Bazsa képviselő úr megjegyzésére.
A második mondanivalóm Szabó Sándorné felszólalásához kapcsolódik: ő azt mondja, hogy idézzük pontosan a jelentésnek a családi adókedvezményre vonatkozó passzusát. (Szabó Sándorné: Igen!) Akkor idézném, ez úgy szól: az adókedvezményt a gyermekes családok több mint 70 százaléka tudja igénybe venni. Ha ezt a halmazt 100 százaléknak tekintjük, akkor ezeknek szintén 70 százaléka teljeskörűen érvényesíti az adókedvezmény nyújtotta lehetőségeket. Ő ezt kiszámolta, és azt mondta, hogy hétszer hét az negyvenkilenc, tehát ez 49 százalék (Bauer Tamás: Vagyis a fele...) - a felismerés örömével -, ez körülbelül 1 millió családot jelent. (Szabó Sándorné: Így van!) Ez azt jelenti, hogy pontosan 1 millió családdal több, mint amennyi annak idején, az önök kormánya alatt igénybe vehette a családi adókedvezményeket, hiszen akkor ilyen nem volt. (Szabó Sándorné rázza a fejét. - Kertész István: A családi pótlékot...)
GYÜRK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! December 13-án, holnapután lesz az 1981-es lengyel hadiállapot huszadik évfordulója. A két évtizeddel ezelőtti nap hajnalán tankok lepték el a lengyel városok utcáit. Kijárási tilalmat hirdettek, és megkezdődött a Szolidaritás-aktivisták internálása. Brezsnyev Szovjetuniója ugyanis azt a döntést hozta, hogy tekintettel a magyar '56 súlyos tapasztalataira, a lengyel kérdést nem a szovjet, hanem a lengyel hadsereg erejével oldja meg.
A két évtizeddel ezelőtti nap estéjén a Magyar Televízióban a korabeli médiasztár, majd később MSZP-s képviselő Hajdú János megkönnyebbült sóhajtással jelentette be: végre rend van Lengyelországban. Hajdú bejelentése azonban csak epizód volt abban a szellemi hadjáratban, amelyet az objektív szocialista tájékoztatás jegyében a magyarországi szocialista média folytatott a szabadságáért küzdő lengyel nemzet ellen. A kabarékban és más utakon terjesztett viccek és a lesajnáló nyilatkozatok nemcsak a szabadságküzdelmet megtestesítő Szolidaritásról, hanem általában véve Lengyelországról és a lengyelekről festettek egyoldalú és hamis képet a magyar közvélemény számára. Brezsnyev Szovjetuniója ugyanis azt a döntést is meghozta, hogy a lengyel szabadságeszme továbbterjedését hazánkra a pártállami médiahadsereg erejével akadályozza meg. Döntését a magyarországi szocialista hatalom eminens tanulóként hajtotta végre.
Tisztelt Államtitkár Úr! Kérdésem a következő: ki tisztítja meg ettől a folttól a magyar történelmet? (Moraj az MSZP soraiban. - Közbeszólás: Őrület!) Mikor kérünk bocsánatot Lengyelországtól, a lengyel társadalomtól a húsz évvel ezelőtt történtekért? Csak csendben jegyzem meg, szükség lenne erre azért is, hogy saját történelmünkben is helyére tegyük ezt az időszakot, a vérben született Kádár-korszak sokszor liberálisnak titulált végjátékát.
Tisztelettel várom válaszát. (Taps a kormánypártok soraiban.)
GYÜRK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az én korosztályom, a mai huszonévesek nemzedéke már csak a történelemkönyvekből ismeri azt a korszakot, amelynek különösen tragikus mélypontja volt az, ami 1981-ben Lengyelországban történt. Az azonban, hogy tudatos életünk javát mi már a szabad Magyarországon töltöttük, nem jelenti azt, hogy ne tudnánk a szüleinket és nagyszüleinket gúzsba kötő Kádár-korszak hazugságairól. (Moraj az MSZP padsoraiban.) Természetesen nincsenek indulataink személyes élmények híján, de azt szeretnénk, ha bizonyos kérdések végre a helyükre kerülnének.
Én köszönöm azt, hogy a Magyar Köztársaság kormánya ebben a szándékában is partnere a legifjabb nemzedéknek.
Köszönöm a válaszát, államtitkár úr. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)