Hírek, események
1899. február 26-án alakult meg a kiegyezés utáni dualista Magyarország tizedik kabinetje Széll Kálmán vezetésével. Kormányprogramját a „törvény, jog és igazság” jelmondat igyekezett összefoglalni. A Széll-kormány a számos problémával terhelt időszak után, az újoncjavaslat miatt kitört obstrukció következtében 1903. június 27-én távozott a hatalomból.
Széll Kálmán, aki korábban a Tisza Kálmán-kormány első pénzügyminisztere volt, nehéz körülmények között vette át a Magyar Királyság miniszterelnöki posztját. Tisza Kálmán véderőreform-javaslata belülről, az ellenzéki obstrukció és az utcai tüntetések pedig kívülről gyengítették kabinetjét. Az obstrukciót az ellenzékkel kötött paktummal igyekezett semlegesíteni. Az akadályok elhárultával új házszabályt vezetett be, így sikerült elfogadtatni az obstrukció miatt elakadt törvényjavaslatokat. Saját elképzelései szerint keresztülvitte a gazdasági kiegyezés egyoldalú ideiglenes meghosszabbítását 1907-ig, illetve a közös bankügy ideiglenes meghosszabbítását 1910-ig. Ezek után az 1901-es választásokat kicsivel több mint kétharmados többséggel nyerte pártja, a kormányzó Szabadelvű Párt. Ekkor azonban a kormánynak újabb gazdasági válsággal kellett szembenéznie. 1902-ben sikerült megkötni a kiegyezés értelmében tízévente kötelezően megújítandó gazdasági kiegyezést, mely az ellenzék körében az obstrukció újrakezdését vonta maga után. Mikor Széll megpróbálta (osztrák kérésre) a hadsereg létszámának növelését elérni, újból magasra csaptak az indulatok, aminek eredményeként nem sikerült elfogadtatni az 1903. évi költségvetést. Május 1-jén be is állt a költségvetésen kívüli állapot, így június 27-iki hatállyal Széll Kálmán benyújtotta lemondását.
Széll Kálmán portréja, mely az Országház róla elnevezett termében található. Az alkotó Benczúr Gyula
Forrás: Országgyűlési Múzeum
Az Évfordulók sorozat korábbi cikkei itt érhetők el.