Felszólalás adatai

(Göndör István elfoglalja a jegyzői széket.)

Azt gondolom, mindent támogatni kell, ami arról szól, hogy ez az ország előremenjen, és azt gondolom, e törvényjavaslat kapcsán most újra van itt a Házban egy lehetőség arra, hogy minden ideológiai különbség ellenére arról beszéljünk, ami a lényeg, hogy egy folyamatosan elszegényedő országban hogyan lehet az embereknek olyan helyzetet teremteni, hogy ne éhezzenek, ne fázzanak, és hozzájussanak azokhoz a minimális közszolgáltatásokhoz, ami egy XXI. századi Magyarországon, azt gondolom, minden egyes polgárnak jár.

Ugye, a konkrét törvényjavaslat valóban arról szól, hogy három segélytípust, három meglévő támogatást összevonnak. Most azt mondanom kell, hogy a Lehet Más a Politika a javaslat alapvető irányával egyetért, tehát azzal, hogy legyen egy egységesített krízissegély, azt tudjuk támogatni, mert magunk is egyetértünk azzal, hogy nem jó egy széttagolt segélyezési rendszer. Sokkal inkább valljuk azt, hogy kevesebb, de hatékonyabb segélyre van szükség, olyan segélyekre, amelyek tényleg elérik azokat az embereket, akiknek erre szükségük van, amelyek kellően átláthatóak arra, hogy egyáltalán megtalálják őket azok az emberek, akiknek segélyre van szükségük. Én magam is éppen közhasznú munkán vagyok a kistelepülésemen, és világosan látom azt, hogy nagyon sok ember, akinek segélyre van szüksége, egyszerűen nem mer vagy nem tud kérni segélyt. Azt gondolom, ha egy átláthatóbb rendszer működik, akkor az információ is jobban tud terjedni, és azok az emberek, akiknek szükségük van rá, felismerik, hogy van lehetőségük arra, hogy kérjenek szorult helyzetükben.

Most, hogy megint a szakma oldaláról induljak el, szeretnék felvázolni egy olyan segélyezési rendszert, ami hatékony lehet. Azt egyébként már több dokumentumban láttam visszaköszönni, úgyhogy nem árt, ha emlékeztetjük magunkat arra, hogy vélhetően ez egy olyan kategorizálás, amellyel több párt is egyet tud érteni. A főbb segélykategóriák valahogy így néznek ki egy jól működő rendszerben: lenne mondjuk, a munkaerőpiacról kiszorult munkaképes emberek ellátása, lenne a fogyatékkal élők és a megváltozott munkaképességű emberek ellátása, a gyermekek ellátása, pontosan a gyermekszegénység csökkentése érdekében, a lakhatással, adóssággal kapcsolatos erős támogatás, nagyon erős támogatás, és az egyéb kategória, amelyben mondjuk, a krízissegély szerepelne. Azt gondolom, amiről most beszélünk, ez a konkrét törvényjavaslat az utóbbi kategóriába illeszkedne, ha ez valóban erős lábakon állna.

Ami viszont probléma ezzel a törvénnyel, az itt szocialista képviselőtársaim oldaláról már elhangzott többször is, de muszáj nekem is elmondanom, mert valóban erős aggályaink vannak, és ezért mi is módosító javaslatokat nyújtunk be. Most két alapvető probléma van. Az egyik az, hogy ha arról beszélünk, hogy krízishelyzetbe jutnak rászoruló emberek, akkor a támogatás feltételeit meg kell ahhoz erősíteni, hogy krízistámogatásról beszélhessünk. Most a támogatási összegek sajnos erre nyilvánvalóan nem alkalmasak, tehát egy nagyobb ugrást, egy nagyobb segítséget ez a törvényjavaslat önmagában nem fog jelenteni. Ugye, mind Fülöp Attila, mind az államtitkár úr elmondta, hogy azok a változások, amelyek ebben a törvényjavaslatban szerepelnek, a szűkítést, a hozzáférés csökkentését véleményük szerint nem fogják okozni, viszont mi azért mégis azt gondoljuk, hogy itt felmerül annak a lehetősége, hogy így csökkenjen a hozzáférés. Az, hogy kevesebb ember kapjon segélyt, kevesebbszer, szerintünk ez egy reális kockázat, és pontosan azért nyújtunk be módosító javaslatokat, hogy ez véletlenül se forduljon elő, hiszen mind a helyettes államtitkár úr, mind az államtitkár úr arról tájékoztattak minket a bizottsági ülésen, illetve itt az ülésteremben, hogy nem az a kormányzat célja, hogy ez csökkenjen.

Problémásnak látom, hogyha az alapvető problémákról van szó, akkor valóban, amit itt már többen is említettek, hogy elsősorban a jövedelemjogosultsági kritériumok kedvezőtlenül változnak, és ezért például az egyedül élő emberek esetében csökkenne, módosulna a jogosultsági jövedelemplafon. Azt gondolom, ez semmiképpen nem lehet cél. Itt például gondolok azokra a tanyasi idős asszonyokra, akik jellemzően kihűlnek, ha télen hideg van, és olyan élethelyzeteket élnek át napról napra, ami igazán végletesnek nevezhető. Azt gondolom, mindenképpen változtatni kell azon, hogy például az ő hozzáférési esélyeik ne csökkenjenek.

Van itt még egy konkrét probléma: megjelent a kamatmentes kölcsön. Mi azt gondoljuk, hogy sem a temetési segély, sem a rendkívüli gyermekvédelmi támogatás esetében ez ne váltsa ki semmi esetben sem a segélyt, mert az probléma lenne, ha mondjuk, segély helyett kamatmentes kölcsön kerülne az emberekhez. Nem tudom, ez mennyire reális vagy mennyire szándékolt a tárca részéről, de nagyon megnyugtató lenne, ha az államtitkár úr tudna reflektálni, hogy ez ugye, nem fog bekövetkezni.

Mi is, a szocialistákhoz hasonlóan, növelni szeretnénk, tehát enyhíteni szeretnénk a szabályozást, méghozzá a módosító javaslatban azt fogalmazzuk meg, hogy az egy főre számított havi családi jövedelemhatár az önkormányzati rendeletben ne lehessen alacsonyabb az öregségi nyugdíjminimum 150 százalékánál. Pontosan azért látjuk ezt garanciának, hogy ne tudjanak emberek elesni a segélyektől. Egyszerűen az ország, az emberek nincsenek most olyan helyzetben, hogy bármifajta nehezítést el tudnának viselni. Azt gondolom, a szerencsés az, hogyha minden képviselő, aki ebben az ülésteremben ül, és minden párt azt gondolja, hogy ez most nem is aktuális, de azért van abban valami pikáns, ha a központosításaira jellemző Fidesz a szubszidia... - szubszidiaritásról beszélt, bocsánat. Igen, szóval egy kicsit érdekes volt ezt látni, hogy amikor itt arról beszélünk, hogy hogyan kellene ezt az országot vezetni, akkor teljesen megvolt az egyetértés a képviselők részéről, és amikor meg arról van szó, hogy egy olyan módosítót kell támogatni, ami jó eséllyel ezeknek - nem tudom - az elhangzott mondatoknak a szellemében változtatta meg a törvényt, akkor hirtelen mindenki tartózkodni meg nemmel szavazni kezd a kormányoldalon.

Nagyon remélem, hogy azok a képviselők, akik a kormányoldalról felszólaltak, és arról beszéltek, hogy milyen fontos a szolidaritás, meg hogy egymásra támaszkodjunk, meg hogy a szegény embereket kiragadjuk a nehézségekből, azok emlékezni fognak ezekre a mondataikra akkor, amikor szavazni kell az LMP módosító javaslatairól, ami - még egyszer mondom - azt a célt szolgálja, hogy egy ilyen nehéz körülmények között lévő országban emberek ne essenek el a segélytől. Viszont ez nem jelenti azt, hogy a Lehet Más a Politika azt célozná, hogy az embereknek segélyen kelljen élniük, sőt mi azt szeretnénk, hogy ebben az országban senkinek ne kelljen segélyen élnie, viszont azt látjuk, hogy amit a kormányzat az elmúlt években munkahelyteremtés kapcsán produkált, az nem teremtette meg annak a reális lehetőségét, hogy ezeken a segélyeken csökkentsünk. Egész egyszerűen a közmunkaprogram nem vált be, ezt még lehetett tudni az elején is. Nem véletlenül nincsenek nemzetközi szinten ilyen közmunkaprogramok, nem azért, mert ezt más még nem találta ki, több dél-amerikai ország is kísérletezett vele, de rögtön abbahagyták, mert látták, hogy ezzel nem sikerül a nyílt munkaerőpiacra visszavezetni az embereket.

(11.40)

Én magam most már nagyon sok polgármesterrel beszéltem, nagyon sok közmunkással beszéltem, és azt látom, hogy valamennyire még az épületszigetelés terén lehet visszavezetni embereket a nyílt munkaerőpiacra, de egyébként pedig egy zsákutcás programról van szó. Ahogy többen is említették már itt a teremben, olyan szociálpolitikai szigorításokat csinált a kormány, illetve a kormánypártok az elmúlt időszakban, ami most már ad absurdum a közmunka lehetőségét is elveszi az emberektől, abban az esetben, ha például nincs helyben a hátsó kiskert rendbe téve.

Fontosnak tartom azt is, hogy a Lehet Más a Politika amellett tette le a voksot, hogy helyben teremtsünk munkahelyet, hogy végre ne a külföldi tőke idevonzásán fáradozzon az ország, mint teszi azt már 23 éve, hanem sokkal inkább a belső tőkeképző-képességet erősítsük meg, és az embereknek a helyi szükségletekre reflektálva teremtsünk munkahelyet.

Két kézenfekvő lehetőség mindenképpen van itt és most ebben az országban arra vonatkozóan, hogy munkahelyet teremtsünk. Az egyik kifejezetten az energiahatékonyság terén van. Említettem is, hogy beszéltem olyan közmunkásokkal - nem voltak sokan -, akik kaptak a nyílt munkaerőpiacon munkát, miután épületet szigetelni megtanultak. Azt gondolom, hogy mind az építőiparon, mind a kis- és középvállalkozásokon, mind a szakképzettséggel nem rendelkező embereken segítene az, ha a Fidesz emlékezne arra, hogy mit mondott, mielőtt most kormányra került, és elkezdené ezt az országot leszigeteltetni. Erre vonatkozóan a Lehet Más a Politika több törvényjavaslatot is benyújtott. Azt gondolom, hogy sokkal perspektivikusabb lenne, mint mondjuk, a segélyekben gondolkodni. Ez valós munkahelyteremtés lenne.

A másik, amit már kétperces hozzászólásomban is említettem, hogy ha önök tényleg vissza szeretnék vezetni az embereket a munkaerőpiacra, akkor nagyon fontos lenne, hogy a szövetkezeti törvényben ennek a lehetőségét megteremtsék. Mindazonáltal azt látjuk, hogy ebben az országban egyre kevesebb ember tud a nyílt munkaerőpiacon dolgozni, és azt is látjuk, említették kormányoldalról is, hogy ugyancsak lyukas a szociális háló. Nagyon fontos lenne, hogy a szociális tárgyú törvényt akkor végre egyszer átfogóan módosítsuk.

Az egyik leghányatottabb sorsú törvényünkről van szó. Amióta megszületett, nagyjából száznaponta módosítgattuk ezt a törvényt. Több mint ötszáz módosítás volt, sok ezer szöveghely változott meg benne, egy nagyon bonyolult, nagyon áttekinthetetlen törvény. Sok embernek problémát okoz az, hogy ezt értelmezze. Nem jó ez sem az Országgyűlésnek, se helyben. Azt gondolom, hogy a Fidesznek fel kéne vállalnia azt a munkát, hogy tényleg áttekinti azt, hogy ezzel kapcsolatban milyen restanciái vannak. Ez a mostani kis lépés, ami tényleg arról szól, hogy egy konkrét dolgot egyszerűsítenek, mindenképpen azt mutatja, hogy azért valamennyire látják azt, hogy mennyire bonyolult ez, és hogy mennyire áttekinthetetlen. De fontosnak tartanám, hogy magáról a rendszer egészéről is pártok közötti egyeztetéssel, érdemi társadalmi egyeztetéssel, a szakértői szervezetek, a civil szervezetek bevonásával folyjon diskurzus.

Nyilván az NSZK kapcsán - most már ugye, többször szóba került a nemzeti szociálpolitikai koncepció - nagyon sajnálom, hogy arról nem tudunk vitatkozni, mert például az egy olyan iromány, ami egy jó vitaalapot teremthetne, és aminek kapcsán tényleg minden párt el tudná mondani, hogy mit gondol erről a kérdésről.

Összességében azt tudom mondani, hogy maga az irány a törvényjavaslat kapcsán jó, de messze nem elegendő. Ez a szociálpolitikai rendszert mint olyant, nem fogja helyre tenni, és leginkább nem fog munkahelyeket teremteni. Úgyhogy azt kérem a kormánypártoktól, hogy emlékezzenek vissza arra, hogy mit vállaltak fel, amikor ez az ország önöket megválasztotta és kormányra küldte, és próbáljanak az ígéreteiknek megfelelően cselekedni, mert az álságos rezsicsökkentéssel és a közmunkaprogrammal nem fog ez az ország előbbre jutni.

Köszönöm.