Bevezetés

Az Országgyűlés megbízatási ideje
Az Országgyűlés ülésszakai, ülései és munkarendje
Az Országgyűlés tanácskozási rendje
Vita és határozathozatal
Az ülés vezetése
Tárgyalási rend fenntartása, fegyelmezési jogkör
Az Országgyűlés ülésrendje

Az Országgyűlés megbízatási ideje

Az Országgyűlést a választópolgárok mintegy négy évre választják meg. Megbízatása az alakuló üléssel kezdődik és az új Országgyűlés alakuló üléséig tart.

1997-től az Alkotmány, majd az Alaptörvény rendelkezése szerint az országgyűlési képviselők általános választását az előző Országgyűlés megválasztását követő negyedik év áprilisában vagy májusában kell megtartani. (A frakciók ciklus végén rendszerint megállapodnak abban, hogy a választások előtti hetekben vagy hónapban – a kampányra is figyelemmel – a Ház ne ülésezzen.) Az alakuló ülésre rendszerint májusban vagy júniusban kerül sor. Az új Országgyűlés 2014. május 6-án tartotta meg alakuló ülését.

Az Országgyűlés megbízatása feloszlásával vagy feloszlatásával is megszűnhet. Az Országgyűlés a jelen lévő képviselők többségének szavazatával kimondhatja feloszlását. A köztársasági elnök pedig, az Alaptörvényben meghatározott esetekben a választások egyidejű kitűzésével feloszlathatja az Országgyűlést, ha

  • a Kormány megbízatásának megszűnése esetén a köztársasági elnök által miniszterelnöknek javasolt személyt az Országgyűlés az első személyi javaslat megtételének napjától számított negyven napon belül nem választja meg, vagy
  • az Országgyűlés az adott évre vonatkozó központi költségvetést március 31-ig nem fogadja el.

Az Országgyűlés feloszlatása előtt a köztársasági elnök köteles kikérni a miniszterelnöknek, az Országgyűlés elnökének és a frakciók vezetőinek véleményét.

Rendkívüli vagy szükségállapot esetén azonban nem lehet az Országgyűlést feloszlatni, és maga sem mondhatja ki feloszlását. 1990 óta ez ideig minden Országgyűlés kitöltötte a megbízatásának négy évét.

Az Országgyűlés feloszlatására, illetve feloszlására kormányválság esetén kerülhet sor, éppen ezért a célja az, hogy új választások kiírásával lehetőséget teremtsen egy új – a parlament többségének bizalmát élvező – Kormány megalakítására. Az Alaptörvény rendelkezése szerint az új választást rövid idő alatt, kilencven napon belül meg kell tartani. A rendszerváltás óta a köztársasági elnök még nem oszlatta fel az Országgyűlést. Ha kormányválság volt, az a változatlan vagy újból létrejövő parlamenti többség révén új miniszterelnök megválasztásával, majd új Kormány megalakításával oldódott meg. Az Országgyűlés utoljára 1989 decemberében oszlatta fel magát, annak érdekében, hogy – a Nemzeti Kerekasztal megállapodása eredményeként elfogadott alkotmánymódosítás és az új választási törvény alapján – előbb kerülhessen sor a többpárti szabad választásokra, az új Országgyűlés és az új Kormány megalakítására.

Az Országgyűlés ülésszakai, ülései és munkarendje

Az Országgyűlés rendszeres ülésezéséről korábban az Alkotmány, most pedig az Országgyűlésről szóló sarkalatos törvény rendelkezik. E szerint az Országgyűlés évente két rendes ülésszakot tart:

  • február 1-jétől június 15-ig és
  • szeptember 1-jétől december15-éig.

Rendkívüli ülésszakot vagy ülést kell összehívni a köztársasági elnök, a Kormány vagy a képviselők egyötödének kérelmére. Rendkívüli ülésszak, illetve ülés összehívását legtöbbször a Kormány kéri. A törvényhozási terhek miatt az elmúlt huszonkét évben szinte rendszeressé vált a „nyári" és „téli" rendkívüli ülésszak. A képviselők többnyire a már összehívott rendkívüli ülés napirendjének kiegészítését kérik.

Az Országgyűlés munkarendjéről a Házbizottság foglal állást. Ha a frakciók között nincs egyetértés, erről az ülésszakok elején (februárban, illetőleg szeptemberben) az Országgyűlés dönt egyszerű többséggel.

Az ülést az Országgyűlés elnöke hívja össze. Napirendjére a Házbizottság vagy – ha a frakciók között ebben nincs egyetértés – az Országgyűlés elnöke tesz javaslatot. A napirend elfogadásáról az Országgyűlés dönt egyszerű többséggel.

A plenáris ülés az Országgyűlés működésének legfontosabb színtere. A plenáris, azaz a teljes ülés az Országgyűlés valamennyi tagjának együttes ülését jelenti. Az Országgyűlés minden fontos hatásköre a plenáris üléshez kapcsolódik. Ügydöntő jellegű határozatot csak a plénum hozhat, s a plenáris ülésen folynak az előterjesztések (általános, részletes és záró-) vitái is. Az Országgyűlés működésének nyilvánossága is elsősorban a plenáris ülésezéshez köthető, s éppen a nyilvánosság révén válnak politikai értelemben is jelentősebbé a plenáris üléseken folyó viták a bizottsági vitáknál.

Az Országgyűlés tanácskozási rendje

A legtöbb európai parlamenthez hasonlóan a Magyar Országgyűlés működését is a kormánypárti és az ellenzéki honatyák élénk, gyakran heves vitái jellemzik. Ez így is van rendjén: az Országgyűlésnek közjogi feladatai mellett olyan politikai funkciói is vannak, mint hogy jelenítse meg a társadalomban meglévő fontosabb politikai nézeteket és véleményeket. A parlamenti szópárbajok azonban meghatározott szabályok szerint, a szólásszabadságot biztosító, de a hatékonyság követelményét is érvényesítő eljárási rendben történnek.

Az Országgyűlés működésének szabályait, tárgyalási rendjét az Országgyűlésről szóló törvény és a határozati házszabályi rendelkezések állapítják meg. Az Alaptörvény csak a határozatképességről rendelkezik.

A működési szabályok közül különösen fontosak a törvények tárgyalására és elfogadására vonatkozó rendelkezések, mivel azok a parlament egyik alapvető feladatának kereteit jelölik ki. A határozati javaslatok és más indítványok tárgyalása során is alapvetően e szabályok az irányadóak. Az alábbiakban ezt tekintjük át.

Vita és határozathozatal

Az Országgyűlés működésének szabályait, tárgyalási rendjét az Országgyűlésről szóló törvény és elsősorban a határozati házszabályi rendelkezések állapítják meg. A működési szabályok közül különösen fontosak a törvények tárgyalására és elfogadására vonatkozó rendelkezések, mivel azok a parlament egyik alapvető feladatának kereteit jelölik ki. Az Országgyűlés hagyományos munkamódszere, hogy a benyújtott javaslatokat bizottsági előkészítés után plenáris ülésén megvitatja, majd szavazással dönt elfogadásukról.

Az új határozati házszabályi rendelkezések új törvényalkotási eljárást vezettek be, amely lényegesen eltér a korábbiaktól. A legfontosabb változás, hogy a részletes vitát a képviselők módosító javaslatairól nem a plenáris ülésen, hanem az állandó bizottságokban folytatják le. Amivel egyetértenek, azt saját módosító javaslatukként nyújtják be, és maguk is megfogalmaznak módosító javaslatokat. A bizottságok módosító javaslatait egy új, különleges jogállású bizottság, a törvényalkotási bizottság megtárgyalja, majd összegző módosító javaslatot és jelentést készít. Az állandó bizottságok jelentéseiről továbbá a törvényalkotási bizottság összegző módosító javaslatairól és jelentéséről a plenáris ülésen egy rövid vitát folytatnak a képviselők, majd szavaznak az összegző módosító javaslatokról, rögtön ezután a törvényjavaslat egészéről. Ha az ellentmondások, hibák kiküszöbölése miatt szükséges, az Országgyűlés – az előterjesztő javaslatára – elhalasztja a zárószavazást a következő ülésére.

A vita és a szavazási szakaszok tehát a következők:

Általános vita

a plenáris ülésen

Részletes vita

az állandó bizottságok ülésein

Törvényalkotási bizottság eljárása

a törvényalkotási bizottság ülésein

Vita a bizottsági jelentésekről,

az összegző jelentésről

és az összegző módosító javaslatról.

a plenáris ülésen

Szavazás az összegző módosító javaslatról, zárószavazás.


A vitában részt vehetnek még a tanácskozási joggal rendelkezők is, így pl. a köztársasági elnök, az ÁSZ elnöke, az ombudsman. Ők nagyon ritkán szólalnak fel, viszont a Kormány tagjai állandó és nélkülözhetetlen résztvevői a parlamenti vitának. Ez összefügg azzal is, hogy a törvényjavaslatok többségét a Kormány nyújtja be és az interpellációk, kérdések zömét is a minisztereknek címzik. Az uniós témájú napirendi pontok vitájában az Európai Parlament magyar képviselői, nemzetiségek érdekeit, jogait érintő témában pedig a nemzetiségi szószólók is felszólalhatnak.

A törvényjavaslatok és más indítványok elfogadása határozathozatallal történik. A zárószavazás az általános szabályok szerint történik. Amennyiben az elfogadandó normaszöveg kétharmados többséggel és „egyszerű" többséggel megszavazható részt is tartalmaz, úgy a törvény megalkotása két gombnyomást igényel.

Az ülés vezetése

1990 óta minden ülést a házelnök nyit meg, így ő elnököl a napirend elfogadásánál. Az üléseket ezt követően az alelnökök vezetik Az elnökváltásra körülbelül kétóránként kerül sor.

Az ülésvezető elnököt az ülésvezetésben egymást váltva mindig egy kormánypárti és egy ellenzéki jegyző segíti.

Az ülés vezetése lényegében a következő mozzanatokból áll:

  • az ülés megnyitása,
  • ismertetések, bejelentések, amelyeket az elnök vagy a jegyző olvas fel (pl. mentelmi megkeresésekről, bizottsági döntések a tárgysorozatbavételről stb.),
  • a viták megnyitása,
  • a szó megadása a napirenden kívüli, az ügyrendi, illetve a „normál" felszólalásokra,
  • a vita figyelemmel kísérése (ha szükséges, figyelmeztetés a tárgyra térésre, az idő túllépésére, illetve rendreutasítás, majd szómegvonás),
  • a viták lezárása, illetve elnapolása,
  • szünet, illetve tárgyalási szünet elrendelése,
  • a szavazások elrendelése, levezetése és az eredmény megállapítása,
  • az ülés berekesztése és a következő ülés összehívása.

Tárgyalási rend fenntartása, fegyelmezési jogkör

Az Országgyűlés elnökének feladatai az Országgyűlés tekintélyének megóvása, rendjének és biztonságának fenntartása is. E feladatok egy része a plenáris üléshez kötődik, így e jogkört az ülést vezető alelnökök is gyakorolják.

A külföldi, illetve a korábbi magyar szabályozással összevetve a Házszabály az ülésvezető elnök fegyelmezési jogkörét 1990 és 2012 áprilisa között szűken szabta meg. A legszigorúbb eszköz a szó megvonása volt, amelyet figyelmeztetésnek kellett megelőznie. A másik fegyelmező eszköz a rendreutasítás volt. Rendzavarás esetén pedig az elnök az ülést félbeszakíthatta.

Az Országgyűlésről szóló törvény szigorúbb fegyelmi jogkört vezetett be. Megőrizte a szómegvonást és a rendreutasítást, de kiegészítette ezeket az ülésről való kizárással. A legsúlyosabb esetben (ha a képviselő fizikai erőszakot alkalmazott vagy azzal fenyegetett) a kizárással együtt a képviselő jogainak gyakorlását is meghatározott időre fel lehet függeszteni. A tiszteletdíj csökkentésével pénzbírság is párosulhat. A kizárásról és a tiszteletdíj csökkentéséről az ülésvezető elnök javaslatára az Országgyűlés dönt. Határozatképtelenség esetén viszont az elnök dönt a kizárásról, de ennek törvényességéről az Országgyűlésnek a következő ülésen határoznia kell. Ha az ülésről kizárt képviselő nem hagyja el az üléstermet az elnök – a 2013 januárjától felállított Országgyűlési Őrséggel – kivezettetheti.

A képviselői jogok gyakorlásának felfüggesztése azt jelenti, hogy a képviselő nem vehet részt az Országgyűlés ülésein és a bizottságok munkájában, továbbá tiszteletdíjra sem jogosult. A felfüggesztés 3, 6 vagy 9 ülésnapra szól. A felfüggesztéshez a jelenlévő képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

Az Országgyűlés főigazgatója vagy az általa kijelölt hivatali vezető (munkatárs) részt vesznek az Országgyűlés ülésein, de nem szólalhatnak fel. A törvényhozási főigazgató-helyettes feladatai az ülések előkészítésével és az ülésvezetéssel kapcsolatosak. Gondoskodik az ülések előkészítéséről, eljuttatja a képviselőkhöz és az ülések részvevőihez a tárgyalási és egyéb tájékoztató anyagokat. Közreműködik abban, hogy az Országgyűlés üléseit semmi ne zavarja és hogy a vita, valamint a határozathozatal feltételei rendben legyenek. E feladatainak ellátásában a Terembiztosi Szolgálat, továbbá a „Műszaki páholy" munkatársai segítik. Az elnöki pulpituson közreműködő hivatali vezető további feladata, hogy a házszabályi rendelkezések értelmezésében segítséget nyújtson az ülésvezető elnöknek.

Az Országgyűlés ülésrendje

Az Országgyűlés ülésterme a modern parlamentek többségéhez hasonlóan félköríves rendszerű és kiválóan megfelel a vita praktikus szempontjainak. A kormánypárti képviselők és az ellenzéki képviselők többsége egymással szemben ül, de nincsenek olyan mértékben elválasztva egymástól mint a folyosórendszerű angol parlamentben. Az első sor előtti bársonyszékeken a Kormány tagjai ülnek a miniszterelnök által meghatározott sorrendben. A képviselők és a kormánytagok jól látják az ülésvezető elnököt a pulpituson és viszont. Az Országgyűlés ülésrendjét az jellemzi, hogy jobb oldalon ülnek a kormánypárti, míg bal oldalon az ellenzéki frakciók.

A vezérszónokok és az írásban előre jelentkező képviselők az előadói emelvényről mondják el beszédüket, egyébként az üléstermi helyükön szólalnak fel. A Kormány tagjai (illetve az államtitkárok) többnyire a miniszteri helyükön, a „patkóban" szólalnak fel. Egy-egy jelentősebbnek ítélt törvényjavaslat expozéját azonban az előadói emelvényről mondják. A miniszterelnök nagyobb jelentőségű előterjesztéseknél (pl. a kormányprogram, illetve a Kormány beszámolójának vitája során) vagy ünnepi alkalmakkor az előadói emelvényről beszél, de egyébként szintén üléstermi helyéről szólal fel.

Az üléstermet övező páholyokban, illetve a karzaton lévő vendégeknek tartózkodniuk kell mindenfajta tetszésnyilvánítástól. Ha megzavarnák az ülés rendjét az elnök a hallgatóságot, vagy annak egy részét kiutasíthatja az ülésről.