Megemlékezés Szabad Györgyről az Országgyűlés plenáris ülésén

Megemlékezés Szabad Györgyről az Országgyűlés plenáris ülésén

Kövér László házelnök:

Tisztelt Országgyűlés!

Az Országgyűlés elnökeként nekem adatott meg az a szomorú kötelesség és kegyelem, hogy megemlékezzem az életének 91. esztendejében, 2015. július 3-án elhunyt Szabad Györgyről, az Országgyűlés egykori elnökéről.

Szabad György Széchenyi-díjas történész, akadémikus, az 1990-ben megalakult első szabadon választott Országgyűlés elnökének életútja a 20. század történelmének hű lenyomata.

1924. augusztus 4-én született a trianoni békediktátum által Romániához csatolt Aradon, nyolc évvel később családjával Budapestre költözött.

A második világháború alatt munkaszolgáltra hívták be, ahonnan megszökött, majd a nyilas uralom alatt bujkálni kényszerült.

1945 januárjában a Független Kisgazdapárt tagja lett, de egy év múlva, miután az 1945-ös választásokat megnyerő pártnak a szovjetek nyomására koalícióra kellett lépnie a kommunista párttal, majd a kommunista párt nyomására húsz képviselőjét ki kellett zárnia, 1946 tavaszán kilépett a pártból.

Diplomáját a Pázmány Péter Tudományegyetem történelem-levéltár szakán 1950-ben szerezte meg. Az 1956-os forradalom idején a bölcsészkari, illetve a történész forradalmi bizottság tagjává választották.

1954-től tanított az ELTE új- és legújabb kori magyar történeti tanszékén, innen vonult nyugdíjba 1994-ben, mint a történettudományok doktora és a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.

Szabad György – a Magyar Demokrata Fórum alapító tagjaként – a rendszerváltozás meghatározó alakja volt. Részt vett a lakiteleki találkozón, az Ellenzéki Kerekasztal munkájában, és közreműködött a háromoldalú politikai egyeztető tárgyalásokon. A 19. századi magyar polgári átalakulás történetírója a 20. századi magyar rendszerváltozás aktív formálójává vált. Tevékenyen részt vett a demokratikus jogállami intézményrendszer kialakításában, hatalmas tudásával hozzájárult a többpárti demokráciába történő békés átmenet közjogi kérdéseinek tisztázásához.

1990. május 2-án Szabad György lett az első szabadon választott Országgyűlés alelnöke, akit ideiglenesen a házelnöki teendők ellátásával bíztak meg. Három hónappal később házelnökké választották.

Képviselői felszólalásait bravúros retorikai fordulatai tették emlékezetessé, mindenkor történelmi háttérbe ágyazott érvelése a jelen folyamatainak megértését tette egyértelművé.

Házelnökként a magyar parlamentarizmus történetének átfogó ismeretét kamatoztatva segített képviselőtársainak eligazodni a törvényalkotás útvesztőiben.

Az 1994-es választásokat követően az ellenzékbe szorult MDF parlamenti képviselőjeként foglalta el helyét ezekben a padsorokban, majd két évvel később az újonnan alakult Magyar Demokrata Néppárthoz csatlakozott. 2001-ben visszavonult az aktív politizálástól.

1990. augusztus 3-án, házelnökké választásakor ezt mondta: „Én demokratának tartom magam; okkal vagy ok nélkül, más kérdés. A parlamenti tisztségemet egyrészt arra szeretném felhasználni, az Önök többségének bizalmából, hogy jó eszköz legyek. Másrészt arra, hogy demokrataként önmagamnál és a mi demokrata nemzedékünknél egy jobbnak készítsem az utat. Köszönöm a lehetőséget.”

Szabad György, mint történész-nemzedékek tanára, mint politikus, és mint az egyik közjogi tisztviselője egyaránt képes volt élni a lehetőséggel, hogy az általa is megélt történelmi mélypontokból másokkal együttműködve felemelje a nemzetet, és megteremtse a jövő generációi számára a polgári demokratikus kereteket.   

Kérem képviselőtársaimat egy perces néma felállással adózzunk házelnök úr emlékének!