175 éve született az Országház tervezője

Kövér László házelnök az Országgyűlés tagjai és dolgozói nevében a Házbizottság jelenlétében koszorúzta meg Steindl Imrének, az Országház tervezőjének főlépcsőn elhelyezett mellszobrát születésének 175. évfordulója alkalmából.

Steindl Imre 1839. október 29-én született Budapesten. A műegyetemi diploma megszerzése után a bécsi Képzőművészeti Akadémián folytatta tanulmányait és Schmidt Frigyes, a bécsi városháza tervezője mellett egész életművét, stílusát meghatározó tapasztalatokat szerzett. Rajna menti és francia műemlékek tanulmányozása után kezdte meg tervezői pályafutását, mely a vidéki kastélyoktól, számos fővárosi középület megtervezésén keresztül, és sok szakrális épület restaurálásán át vezetett az Országház tervezéséig és megépítéséig. Tervezői munkássága mellett 32 éven át volt a Műegyetem középkori építészet tanszékének tanára Hauszmann Alajossal. Tanítványaival járta az országot és felmérte a műemlékeket. Fő műve felavatását már nem élte meg, 1902. augusztus 31-én halt meg.

2Munkásságának főbb állomásai a Váci utcai új Városháza tervezése, a Vajdahunyadvár restaurálása, a kassai gótikus székesegyház helyreállításának tervei, a Műegyetem neoreneszánsz, kétemeletes épülete a Múzeum körúton. Ez utóbbi épületben kapott helyet a Hauszmannal közösen felállított építész tanszék. Fő műve azonban az Országház volt, melyet a tervezéstől a kivitelezés irányításán át élete végéig kísért. 

Az Országház építése, az apró részletek pontos kidolgozása szinte minden idejét lekötötte, utolsó éveiben más munkát nem is vállalt. Ez alól kivételt jelentett az erzsébetvárosi Rózsák terén álló templom megtervezése, amit pályázati úton nyert el. 

Az Országház megépülését a tervezési program összeállításától végigkísérő építész, miniszteri tanácsost, Pilisi Ney Bélát idézve: „Az tehát, a ki nemzetének és korának erejét, művészeti és műszaki fejlettségét, ízlését, saját lelkében összeolvasztva, ily alakban bírta megkristályosítani, nemcsak önmagának, nemcsak saját nemzetének, hanem korának állított monumentumot, a melylyel az ő neve a művelt világ s az utókor előtt is elválaszthatatlanul egybeforrt.”

Sajtóiroda