Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen. A képviselő úr nem fogadta el az államtitkár úr válaszát. Kérdezem tehát önöket, elfogadják-e azt. Kérem, most szavazzanak! (Szavazás.) Köszönöm.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés 175 igen szavazattal, 119 nem ellenében, tartózkodás nélkül fogadta el az államtitkár úr válaszát.

Tisztelt Képviselőtársaim! Halász János képviselő úr, a Fidesz képviselője, interpellációt nyújtott be a nemzeti kulturális örökség miniszteréhez: “Miért hazudik a televízióban a szocialista kormány kulturális minisztere, aki nem más, mint az MSZP újonnan megválasztott elnöke?ö címmel.

Mielőtt megadnám a képviselő úrnak a szót, figyelemmel az előző interpellációra is, kérem képviselőtársaimat, hogy az interpellációik címének a megfogalmazásánál is a Házszabály 54. § (2) bekezdés első fordulatára legyenek figyelemmel, a Ház tekintélyének és méltóságának megőrzése érdekében is. Képviselő úr, önt illeti a szó.

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Önnel nem először fordult elő, hogy nem mondott igazat, bár ön ezt nem tartja problémának, hiszen ön szerint az nem hazugság, ha egyik pillanatban ezt, a másikban meg az ellenkezőjét állítja.

Így ön szerint valószínűleg az sem hazugság, hogy azt állította, hogy önt a kulturális bizottság ülésén az ellenzéki képviselők gyermekújságokról kérdezték.

(14.40)

És mi az igazság? Az igazság az, hogy valójában egyetlen kérdés sem hangzott el ezzel kapcsolatban. Nem mintha a gyermekújságok nem volnának fontosak, mi azonban egészen másról kérdeztük önt miniszterjelölti meghallgatásán. Mi azokról az ígéretekről kérdeztük, amelyeket 2002-ben tettek, és aminek a végrehajtásával megbízták önöket a választópolgárok. Csakhogy ezekről egyetlen szót sem szólt, egyetlen konkrét választ sem adott kérdéseinkre. Ha nem emlékezne erre, interpellációm végén átadok önnek egy jegyzőkönyvet, amelyből kiderül, miért választotta a kínosan gyermekded magyarázkodásnak ezt a módját. Kínos lett volna arról beszélnie, hogy a szocialisták becsapták a választópolgárok millióit, amikor adócsökkentés helyett megemelték az adókat. Mert amit a könyvek áfájának csökkentésével fél szívvel adtak, azt kétszeresen vették vissza, amikor a kulturális szolgáltatások áfáját megemelték.

Arról is kellemetlen lett volna beszélnie, hogy a kultúra támogatásának jelentős növelését ígérték, de ez a növelés 2004-ben szocialista módra már csökkentést jelentett. Igaz, a csökkentést növekedésnek hívni a szocialisták szótára szerint felettébb bátor cselekedet és lendületes dolog. Ezek a tények - mert ezek tények, tisztelt miniszter úr - sokat elmondanak az ön miniszteri tevékenységéről, az ön szakmai hozzáállásáról. De az mindennél többet mond az ön személyiségéről, hogy kulturális miniszterként a tévé nyilvánossága előtt az emberek szemébe hazudik. Ön szerint az a cél, hogy az emberek szeressék a szocialistákat. Akkor miért hazudik? Ön attól fél, hogy akkor nem fogják önöket szeretni, ha az igazat mondja?

Tisztelt Miniszter Úr! Egy kulturális minisztertől valótlan állítások helyett igazmondást várnak az emberek; egy párt elnökétől még inkább. Kérem miniszter urat, hogy azokra a kérdésekre, amikre a bizottságban nem válaszolt, most bátran és lendületesen válaszoljon.

Hol vásárolhatók meg azok a kedvezményes könyvek, videók, színház-, mozi- és koncertjegyek, amiket a választási kampányban megígértek az embereknek? A kultúra ügyét szolgálta-e, hogy önök elvették az áfa-visszaigénylés lehetőségét a színházaktól, múzeumoktól, a közművelődési intézményektől, a filmkészítőktől? Miért csak szavakban nő a kultúra támogatása? Miért nem nyitották meg Budapesten az Ifjúsági Parkot? Miért nem vezették be az önök által megígért, a magyar nyelvű igényes kulturális és tudományos folyóirat-kultúra támogatási rendszerét? Miért vontak el a kultúrától 3 milliárd forintot az áfa-visszaigénylés lehetőségének megszüntetésével?

Tisztelt Miniszter Úr! Ez itt most hat kérdés. Kérem szépen, válaszoljon rájuk! (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy jeleztem, az interpellációra Hiller István, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának minisztere válaszol.

Miniszter úr, mielőtt megadnám önnek a szót, engedjék meg, hogy kívánjak önöknek további jó munkát egész hétre, és átadjam az elnöklést Világosi Gábor alelnök úrnak. További jó munkát, viszontlátásra! (Taps a kormánypártok soraiban.) Miniszter úr!

DR. HILLER ISTVÁN, a nemzeti kulturális örökség minisztere: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Igen tisztelt Magyar Országgyűlés! Nem világos, hogy a képviselő úr miért nem meri felolvasni saját interpellációját, amit írásban beadott. Ott ugyanis az áll, hogy önt - már hogy engem - a kulturális bizottság ülésén az ellenzéki képviselők a Dörmögő Dömötörről kérdezték. Nem mintha a Dörmögő Dömötör nem lenne fontos, nem általánosságban tehát a gyermekirodalomról, hanem szó szerint a Dörmögő Dömötör kérdésében tartotta olyan fontosnak és országos jelentőségű ügynek ezt a problémát a képviselő úr, hogy a magyar parlament elé hozta. Nem kétséges egyébként, hogy ez az ügy a Magyar Országgyűlés és az ország érdeklődő közvéleményének középpontjában áll.

Ezen a meghallgatáson, amelyet tetszett idézni, 4 óra 13 percen keresztül kérdeztek önök, én meg válaszoltam. Ön azt állítja, hogy a 2002-es ígéretekről, ígérgetésekről kérdeztek kizárólag. Idézzük hát pontosan, hogy mi volt a kérdés! Idézem az ellenzéki képviselő úr kérdését: “Ön - már hogy én -, ha jól emlékszem, nem számolt be arról az önéletrajzában, hogy tagja volt-e a Demisznek.ö Ilyen 2002-es ígéret nem volt. (Derültség az MSZP soraiban.) Na már most, ez pedig itt a válasz, elmondom a választ: “Én nem voltam a Demisz tagja, de még mielőtt egy következő körben erre kérdések vonatkoznának, zárjuk le: voltam kisdobos, voltam úttörő. A Dörmögő Dömötör című újságot minőségibbnek és jobbnak ítéltem, a Pajtás című újsággal kapcsolatban elég korán kritikai megjegyzésekkel léptem föl. (Derültség az MSZP soraiban.) A Magyar Ifjúságot szívesen olvastam, különösképpen abban a szakaszában, amikor a főszerkesztést egy olyan úr végezte, aki egyébként most például egy ellenzéki párt felkért kurátoraként tevékenykedik.ö (Közbekiáltás a Fidesz soraiból: Melyiké?) Ez itt a tény, ez az idézet.

Érdemes tehát azt is föleleveníteni, hogy ezen emlékezetes polémia után sok rajongó nevében is köszönetet kell mondanom, ezt egyébként megtette az idézett lap főszerkesztője is, azt mondja, tizenöt éve nem beszéltek annyit róluk, mint most. (Derültség és taps az MSZP soraiban.) Így aztán mellékelt is lapjából több példányt, ebből egyet szívesen átajándékozok képviselő úrnak, külön fölhíva a figyelmét a “Fura mukiö című rovatra. (Derültség az MSZP soraiban.)

Ami pedig az odabiggyesztett hat kérdésre vonatkozik:

1. A kedvezményes könyvekről. Képviselő úr, a könyvek áfáját mi 5 százalékra mérsékeltük, ellentétben az önök időszakával, amikor a könyvek áfája 12 százalék volt. (Zaj, felzúdulás mindkét oldalon, taps az MSZP soraiban.)

A 2. és a 6. kérdése ugyanaz. Az áfa-visszaigénylés lehetőségében igaza van, ez egy nehéz helyzetet teremtett, ennek kompenzálására közel 2 milliárd forintot fordítottunk. Az Ifjúsági Park dolgában nagyon jó lenne, ha emlékezne, hogy önök egyetlenegy árva kapavágást ebben az ügyben nem tettek. Gyurcsány Ferenc kormánya tavasszal megkezdi a felújítást.

5. Reklámadó. Tessék már eldönteni, hogy akkor adóemelésben vagy adócsökkentésben utaznak-e, mert így nagyon nehéz kiszámítani, hogy pontosan mi az önök vélekedése.

A 6. kérdésben pedig, ami a kultúra támogatása, hogy tudniillik nő vagy nem nő, érdemes egy mai idézetet, egy önökhöz közel álló lap idézetét föleleveníteni. Idézem: “A jövő évi költségvetésben több pénz jut a kultúrára. Ez a magasabb összeg nem egyértelműen pozitív fejlemény, sőt komoly aggodalmakra adhat okot.ö (Derültség és taps az MSZP soraiban.)

Na most akkor, se Dörmögő Dömötör, se magasabb költségvetés, semmi se jön össze, képviselő úr?

Kérem, fogadja el válaszomat. (Derültség és taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Megkérdezem a képviselő urat, hogy elfogadja-e a miniszter úr által adott választ. (Zaj, közbeszólások, kiáltások mindkét oldalon.) A képviselő úré a szó. (Csenget.)

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Miniszter úr, a 4 órás miniszteri meghallgatás alatt nemcsak az a hat kérdés hangzott el, amit itt föltettem, és amire már megint nem válaszolt, vagy megint nem mondott igazat, hanem sokkal-sokkal több. (Zaj, felzúdulás az MSZP soraiban.) Miért nem válaszol? Ennyire nem érdekli önt a kultúra? (Derültség az MSZP soraiban.) Miért gondolja, hogy jó, ha a pártelnök felülkerekedik önben a miniszteren? (Közbekiáltások az MSZP soraiból: Felolvassa. Le van írva.) Bár tudja, az ön által osztott támogatások után ezen nem csodálkozom, mert az ön személyes keretéből, több száz milliós keretéből adott 25 milliót a Nap-keltének, 20 milliót az ATV-nek, 7 milliót a Hócipőnek, és még folytathatnám. Eközben kulturális programok, intézmények nem kaptak öntől támogatást ebből a keretből.

Mellébeszél, mint mindig, mint ahogy a bizottsági ülésen is tette. (Zaj.) Történészi szakmáját fitogtatta, és a XVII. századi nádorokat sorolta fel. Tudja, miniszter úr, csak örülhetünk, hogy ön történész, mert akkor miről beszélt volna ilyen részletesen, ha nem történész, hanem, ne adj' isten!, urológus.

Nem válaszolt, nem tudom elfogadni a válaszait. (Taps és derültség a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A képviselő úr nem fogadta el a választ. Kérdezem az Országgyűlést, elfogadja-e a választ. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Köszönöm.

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 180 igen, 136 nem szavazattal és 1 tartózkodás mellett a miniszteri választ elfogadta.

Lengyel Zoltán, a Fidesz képviselője, interpellációt nyújtott be a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterhez: “Kinek lesz végül malaca?ö címmel. Lengyel Zoltán képviselőt illeti a szó.