Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Háznagy Asszony! Államtitkár Úr! Képviselő Asszony és Képviselő Urak! Először két bejelentést szeretnék tenni. Elsőként is azt, hogy a nemzeti önazonosság védelméről szóló politikai nyilatkozatot a mi frakciónk megszavazza, elfogadja, ahogy ezt a bizottsági üléseken is, úgy a háznagy asszony által említett bizottsági ülésen, mint korábbi bizottsági ülésen támogattuk, ezért a plenáris ülésen is fogjuk. A második bejelentés, hogy a nyilatkozat előzményeivel én magam is foglalkoztam, ezzel itt most az időt nem terhelném, a véleményemet fönntartom. Viszont azt javaslom, tisztelt képviselők, hogy a nyilatkozat kapcsán  az elmúlt hét, és őszintén remélem, az elkövetkező időszak kapcsán  menjünk mélyebbre, ne maradjunk meg egyszerűen annál, hogy egy egyébként lényeges és fajsúlyos politikai nyilatkozat elfogadásán törjük a fejünket.

(18.00)

A nemzeti önazonosság-tudat meghatározása a tudomány számára is komoly feladat. Azt javaslom, hogy ebben hagyatkozzunk a magyar és a nemzetközi tudományosságra. Valami olyasmi, amelyet sokan többféle módon körülírtak, mégis mindig hangsúlyozzák, hogy leginkább az érzés az, amelyik visszaadja mindennek a tartalmát.

S azt javaslom, tisztelt Országgyűlés, hogy legjobb, ha magunkon kezdünk. Mi 199-en, illetve a nemzeti szószólók együttesen képezzük az Országgyűlés tagságát, a magyar Országgyűlés tagságát. És ha végignézünk a frakciókon, az egymás mellett ülő képviselőcsoportokon, láthatjuk, hogy  sorrendben haladva  Brenner képviselő úr büszkén vállalja német anyanyelvű poncichter soproni őseit. Sebián-Petrovszki képviselő úr neve jól mutatja, a származását is ismerve, hogy szlovák felmenőkkel büszkélkedhet. Schmuck képviselő asszonynak, az LMP társelnökének és képviselőjének már a neve is mutatja, hogy ebben az érvelésben egy valódi kincs. Korózs képviselő úr a mi frakciónkból vallon felmenők nyomán viseli ezt a nevet. Kocsis-Cake képviselő úr ősei, legalábbis családjának egy része még távolabbi vidékről, Bissau-Guineából valók. A Kereszténydemokrata Néppárt frakciójában a frakcióvezető úr egy német-római birodalmi arisztokrata család nevét viseli, Harrach képviselő úr. Kubatov képviselő úr a Fidesz frakciójából a neve alapján bolgár ősökkel dicsekedhet. S végül nyilván én sem takaríthatom meg, mert az én nevem is, amire büszke vagyok, mutatja, hogy nem keletről nyugatra jöttek a Kárpát-medencébe a felmenőim, hanem nyugatról keletre jőve lettek egy szabad királyi város magyar polgárai. De ha megnézzük az európai uniós képviselőinket, Deutsch képviselő úrtól Dobrev képviselő asszonyig, akkor ugyanez a benyomás érhet minket, mint ahogy az előbb Damm képviselő asszonyra pillantottam, akinek a neve egészen biztosan azt az érvelést erősíti, amiről beszélni akarok.

Mi így együtt, ezekkel a nevekkel, felmenőkkel vagyunk büszke magyarok és a magyar Országgyűlés képviselői. Ezért azt javaslom, hogy amikor tartalmas, de mégis száraz politikai nyilatkozatokról beszélünk, akkor át kell hogy érezzük mindazt, amit ez a nemzet, Közép-Európa sorsa és múltja a jelenben és a jövőben hoz. De ha már a múltról beszélek, nagy tévedés lenne, és azt gondolom, hogy ennek a nyilatkozatnak a tragikus vége, ha azt gondolnánk, hogy ez a múltról szól. Komoly probléma lenne, ha azt gondolnánk, hogy az elmúlt héten megemlékezett nemzeti sorstragédiánk, a trianoni béke az, ami a múltban önmagában rögzít valamit, és az erről való megemlékezéssel mintha letudnánk mindazt, ami számunkra lényeges és fontos. Nem gondolom, de kérem, fogadják el tőlem, a múlt és a múlt értelmezése nem egy olyan dolog, hogy ha megnézzük, mi volt évszázadokkal, évszázaddal vagy néhány évtizeddel ezelőtt, azt is megvizsgáljuk, hogy abból mi következett, akkor bölcsek vagyunk, és tudjuk, hogy a jövőre nézve egy aktuális döntésnek mi a következménye. Ennek az értelmezése így hamis.

De akkor, tisztelt képviselők, mi lesz ebből a nyilatkozatból? Hogyan lesz ebből tartalom? A megoldásnak ugyanis csak egy része az, amit ez a nyilatkozat tartalmaz, tudniillik a szomszédos nemzetek országgyűléseihez, az Európai Unióhoz és az ENSZ-hez fordulni. Nem ellenzem, de önmagában tudjuk be, hogy ez így nem lesz elég. Ők is elfogadhatnak nyilatkozatot, ami akár különböző mértékig jogérvényes, de hogy ez hosszú távon nem az a megoldás, mint amiről mi gondolkodunk, abban biztos vagyok.

Először is tárjuk föl, hogy fél évezredes nemzeti karakterünk, különböző fizikai és nem fizikai támadások kereszttüzében hogy tudjuk megóvni mindazt, ami a miénk, legyen az materiális vagy éppenséggel eszmei; hogy az elszigetelődést hajlamosak vagyunk valami ránk mért csapásként fölfogni, miközben az elszigetelés tudatos politikai akció, elszigetelődve maradni viszont a passzivitásnak, az önfeladásnak sajnálatos formája. Mint ahogy megtapasztaltuk azt is, hogy önmagában nem terem szövetséges, szövetségeseket keresni, szövetségeseket megtalálni érdemes.

Ezért azt kell mondjam, hogy amikor arról gondolkodunk, hogy a nemzetek önazonossága, identitása, egymásmellettisége azt jelenti, hogy egymást tisztelve, elfogadva, egymás mellett élve és ezen kategóriákat érzelmileg is és ténylegesen megbecsülve adja ki mindazt, ami egyébként hosszú távú béke és szervezeti forma, azt kell mondjam, hogy ez naivitás. Ez a történelemben és a politikában nem így megy.

Akkor azonban föl kell tenni a kérdést, hogy valóban egymás mellett élő nemzetek önazonosság-tudatának kibékítése vagy ennél több is lehetséges. Azt akarom kérdezni önöktől, hogy vane európai identitás. Vane európai identitás? Vagy csak olasz, spanyol, francia, dán, magyar, szlovák, román, s nehogy félreértsék akiket kihagytam. Őszintén remélem, hogy sokaknak megadatott, hogy beszéltek már nem európai származású emberrel. Beszélteke Afrika déli részéről valóval? Egy született közép-amerikaival? Egy délkelet-ázsiaival? Beszélteke és hallottáke, hogy ugyanabból a gondolatból mire asszociál, mi jut eszébe, hogyan gondolkodik, milyen gesztusai vannak? És láttake olyat, hogy egy lengyel beszélt egy spanyollal, egy magyar egy dánnal, egy lengyel egy franciával? Azt kell mondjam önöknek, igen, létezik európai identitás. Márpedig ha ezt elfogadják tőlem, akkor a tényleges megoldás…  s kérem, a gondolkodásban itt ne álljunk meg azzal, hogy egy politikai nyilatkozatot elfogadunk.

Magyarság és európaiság, magyar identitás és európai identitás közösségének megtalálása, büszke magyarként és büszke európaiként gazdagítani a mi országunkat, a mi nemzetünket és magát Európát  erre ennek a politikai nyilatkozatnak az elfogadása, nem gondolom, hogy a végpont, hanem egy megfelelő kiindulópont. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)