Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Ennek a felszólalásnak nem ma kellene elhangoznia, önök, a kormánytöbbség azonban nem tették lehetővé, hogy az ellenzék, nemcsak az én frakcióm, hanem egyetlenegy ellenzéki frakció sem mondhatja el a véleményét és gondolatait Trianon 100. évfordulóján a magyar Országgyűlésben, az emlékülésen. Hogy ez hogyan fér össze a nemzeti összetartozással, annak megítélését önökre bízom, véleményem szerint sehogy. Mi, az ellenzék képviselői ugyanis ugyanúgy magyar embereket képviselünk, ahogy önök, százezrek akaratát, és ennek el nem fogadása alapvetően sértő. Trianon ugyanis közös fájdalom minden magyarnak, éljen bárhol is a világon, itt az anyaországban, az elcsatolt területeken és mindenütt máshol. A trianoni béke nemzeti sorstragédia, de az érzelmeken túl, a mi érzelmeinken túl kell hogy legyen elég erőnk, hogy más dimenziókat is lássunk. A történettudomány szerint az a jó béke, amely képes betölteni legfőbb hivatását, vagyis a nyugalom és a békesség megteremtését és fenntartását. Európában évszázadok alatt kialakult egy konfliktuskezelő mechanizmus, egy olyan módszer, amely szakított azzal a felfogással és gyakorlattal, hogy a győztes szétszedi, kizsigereli és megalázza a vesztest. Ez a kora újkorból eredeztető gyakorlat Hugo Grotius, Justus Lipsius és társainak gondolatrendszerét ültette át a valóságba, így kötötték meg az első nagy kontinenségést lezáró vesztfáliai békét, ezt a gyakorlatot alkalmazták majd két évszázaddal később a napóleoni háborúkat lezáró békénél, gondoljunk csak arra, hogy a legyőzött Franciaországot nem szedték ízekre, nem alázták meg, hanem integrálták az új létrehozott rendszerbe. Kérem, ne gondolják, hogy ezek üres történészi merengések, ennek a hagyománynak a felelevenítése épp azt bizonyítja, hogy létezett más út, más módszer, amely Európában ismert és befogadott volt. Az első világháborúban győztes hatalmak szakítottak ezzel, visszatértek a vae victis  jaj a legyőzötteknek  típusú diktátumokhoz.

A trianoni békével, tisztelt Országgyűlés, ahogy társaival is, történetileg az a legnagyobb probléma, hogy nem voltak alkalmasak arra, hogy betöltsék legfőbb feladatukat, sőt magukban hordozták az újabb, mi már tudjuk, még borzalmasabb és pusztítóbb háború, a második világháború csíráját.

Mindennek belátása és felelevenítése fontos, de nem elégséges. A múltat ismerni nem egyszerűen önmagáért kell, hanem hogy folyamatok és összefüggések megértése segítsen jobb döntések meghozatalában, a jövő alakításában. A mi megítélésünk szerint magyarság és európaiság ügyének összekapcsolása a helyes út. Meggyőződésünk, hogy hazánk európai uniós tagsága és annak hosszú távú fenntartása a legmegfelelőbb. Nem gondolom, hogy az EU automatikusan mindent megold, de azt igen, hogy országos és nemzeti érdekeink érvényesítéséhez ez a legmegfelelőbb keret; azt is, hogy megfelelő politika mellett a gazdasági és szociális különbségek csökkentése, amely különbségek szétfeszítik az országunkat, továbbá az önrendelkezés, a kisebbségi elvek gyakorlati érvényesülése távlatosan is ezen keretek között biztosabb, és hosszabb időtartamot nézve a lehetséges bővítéssel ezek érvénye jutása ott is biztosabb, ahol ma még nem ez a helyzet. Évszázados klisékből ki lehet és ki kell lépni, tisztelt képviselők! A XX. század kudarcos sablonjait, legyen az az első fele vagy a második fele, egy más, egy új szemlélettel kell felváltani, mert mind a kettő, a XX. század mindkét kísérlete bebizonyította, hogy sikertelen. A múltra való emlékezés fontos, de emellett még fontosabb a jövő tudatos alakítása. Nekünk az a meggyőződésünk, hogy magyarság és európaiság ügyének hosszú távú összekapcsolása, ez a jövőkép a valós nemzeti érdek Trianon 100. évfordulóján és azután is. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokból.)