Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem szerettem volna hozzászólni ehhez a napirendhez (L. Simon László: Akkor nem kell!  Nacsa Lőrinc: Nem muszáj!), hiszen kiváló témafelelősünk van, de mégiscsak muszáj, mert úgy ítélem meg, hogy össze kellene foglalni azt, hogy ez a törvény és a valódi jogalkotói szándék és a valódi gazdasági és politikai szándék hol is húzódik meg. Amikor valamit meg akarunk változtatni, akkor meg szoktuk kérdezni, hogy meg kell-e változtatni. Meg kellett-e változtatni a Corvinus Egyetem jogi státuszát, a magyar közigazgatási és közjogi rendszerben elfoglalt szerepét, helyét ahhoz, hogy ez az egyetem szakmai színvonalát illetően fejlődni tudjon? Az én válaszom erre az, hogy nem. Azért nem, mert az állami költségvetésből, ha tetszik, ha nem, telik kiváló oktatókra, a magyar állami költségvetésből, ha nem lopnának és nem pazarolnának, telne kiváló oktatási programokra, ha nem lopnának és nem fosztogatnák a közpénzt, akkor ebben az országban minden társadalmi szempontból és nemzetstratégiai szempontból fontos kérdésre telne. Azért nem telik, mert Magyarországon mind az uniós források felhasználásában, mind a magyar állami költségvetés beruházásokra vonatkozó felhasználásában két-háromszoros árszorzó van a normálishoz képest; ez így folyik kilenc éve. (Dr. Hoppál Péter: De 5 százalék a gazdasági növekedés!  Az elnök csenget.) Ebben az országban nem volt nagy sztori 3 százalék alá vinni a költségvetési hiányt akkor, amikor 27 százalékra emelték az áfát, mert ha az nem sikerült volna, akkor már tényleg azt lehetett volna mondani, hogy nagyon ügyetlenek (Dr. Hoppál Péter: 2015-ben sikerült.), és még egy család pénztárcáját sem adnánk egyiküknek sem.

Tehát aki azt mondja ebben a teremben, hogy a Corvinus Egyetem fejlesztéséhez és a legjobb száz egyetem közé kerüléséhez egy teljes mértékű jogi és gazdasági átalakításra van szükség, az nem mond igazat. Egyébként csatlakozom a korábban szólókhoz: miért pont ezt az egyetemet és miért pont ezzel kell ezt az iszonyatos átalakítást elvégezni?

Egyébként még egy dolgot engedjenek meg. Hiller István képviselőtársam hiányolta a minisztérium szakállamtitkárát, akinek illene ezt a kérdést itt tárgyalni és itt lenni. Jelzem, Bódis József itt van a teremben, csak egy páholyban ül (Cseresznyés Péter: Jó reggelt!), és nagy öröm lenne, ha már az adófizetők igen magas tisztséggel tisztelték meg és javadalmazással, tegye már meg, hogy leül a terembe, hiszen az ő szakterületét érintő témát tárgyaljuk ebben az ülésteremben.

Ha valaki, akkor én a szocialista rendszer alatt gyűlöltem azt a rendszert, utáltam azt a környezetet, ami bennünket körülvett… (Nacsa Lőrinc: Most mégis…)

ELNÖK: Nacsa képviselő úr!

DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Nem hiszem, hogy bármelyikünk az itt ülők közül annak idején tisztségviselő lett volna, az önök soraiban pedig elég sok kommunista ül, Nacsa képviselő uram, csak ennyit hadd mondjak ehhez, ha már beszólt. Viszont azt kell mondanom, hogy a fiatalok, mind a középiskolában, mind az egyetemen tanulók, sokkal inkább voltak a ’80-as években kegyelmi helyzetben, mint ahogy ma vannak. Önök elintézték azt, egyébként elődeikkel együtt, tehát azt gondolom, a többi kormány se volt ebben azért kevésbé ludas, hogy ma egy fiatal kiszolgáltatott a rendszernek, nincsenek meg azok a garanciák egy értelmes, kiváló, nagy eredményeket felmutatható fiatalnak, mint annak idején, akkor, amikor én tanultam. Engem nem tanítottak kommunisták, nagy szerencsém volt, engem nem tanítottak még a szocialista közgazdaságtanra sem, mert nem volt hajlandó a tanárom megtanítani, én már a ’80-as években a demokrácia alapjait tanultam, és eljutottunk oda harminc év után, hogy újra arról kell beszélnünk, hogy mikor lesz itt újra demokrácia. (Bódis József elfoglalja államtitkári székét.)

Ennek az egyetemnek a sorsa is erről szól, ennek az egyetemnek a sorsa is erről szól, és nyugodtan kimondhatjuk… Nagy örömöm egyébként, hogy Bódis József államtitkár úr elfoglalta a helyét, ily módon végre részese lehet ennek a vitának, mert azt gondolom, hogy ő, aki tudós ember, aki ugyanúgy végigjárta a hivatása kiteljesedéséig azokat az oktatási intézményeket és azokat a tanulmányokat, amelyek eljuttatták őt oda, bizony, üljön ide és tárgyaljon velünk erről a Corvinus-átalakításról.

Tehát: van pénz ahhoz, hogy kiváló oktatás legyen és bekerülhessen a világ első száz egyeteme közé, de ha ez megvan, akkor miért is kell ez az átalakítás, miért is kell egy olyan átláthatatlan rendszerbe beleszervezni, amelyben sem a fiatalok előremenetele, sem a szegénysorból jövő családok gyermekeinek tanulási lehetősége…  és már bocsássanak meg, de az nem csak pénzkérdés, hogy az oktatás színvonala elég magas-e! Ahhoz struktúra kell, ahhoz oktatási program kell, ahhoz nemzetközi viszonyok kellenek, nemzetközi térben való aspirantúrák. Honnan garantálja azt bárki, hogy ez a rendszer így létrejön, ez a vagyon átkerül ebbe a konglomerátumba, és ott garantált lesz az eredmény? Ki garantálja ezt? Egyikük se tudja garantálni, nincsenek is példák, nincsenek is hatástanulmányok. A minimum az lenne, ha idehoznak a Ház elé, 199 képviselő közé egy ilyen óriási átalakítási tervet, hogy legalább, ha nem is az indoklásban, de egy korábbi parlamenti rendszerben futó anyagban bemutathatták volna azokat az eredményeket, amelyeket ilyen átalakítás után értek el.

Nekem szent meggyőződésem, hogy Orbán Viktor és környezetének szüksége van egy egyetemre, ahova elhelyezgetik különböző jól fizető állásokba azokat a haverokat és azokat a családtagokat, akiknek ma ebben a rendszerben lehetetlen ilyenfajta katedrákat, beosztásokat, jól fizető állásokat kapni. Már csak azt remélem, hogy Orbán Ráhelnek tanszéke nem lesz, vagy nem esetleg ő lesz a kancellár vagy valamilyen hatalmas tisztséget betöltő ember. (Dr. Hoppál Péter: Szánalmasak vagytok!) Csatlakozom ahhoz a képviselőtársamhoz, nem tudom, talán Vadai Ágnes mondta (Dr. Hoppál Péter: Jó példa!), hogy ő tudja, ezt nem önök találták ki. Én is tudom, hogy nem önök találták ki, csak mindig ugyanazokat az arcokat hívják meg ide a terembe a fideszesek és KDNP-sek közül, akik vakon képesek megvédeni a legostobább előterjesztést is.

Én sajnálom egyébként önöket, mert Nacsa Lőrinc képviselőtársam azt mondta, hogy majd belátjuk, amikor látjuk az eredményeket, hogy hibáztunk az álláspontunknál. Nacsa Lőrinc képviselőtársamnak elmondom: nem lesz siker, mert silány munkából soha nem lesz siker (Nacsa Lőrinc: Ti is bejutottatok!), haverok állásba tételétől még soha nem volt siker.

Bármibe belefognak, minden gagyin sül el, minden, minden omladozik, a gyönyörű épületek, amelyeket létrehoznak. Nézzék meg! Óriási pénzeket, háromszoros pénzeket költenek rá, mint az indokolt lenne, és minden omladozik. (Dr. Hoppál Péter: Szánalmas!) A társadalom is omladozik, az épületek is omladoznak, a struktúrájuk is omladozik. Önök mindent gyémántárban adnak el (Dr. Hoppál Péter: Orvost!), és még alumínium se jön ki belőle. Én csak azt szeretném önnek mondani… Hoppál Péter képviselőtársam, nyomjon gombot, szólaljon fel, és mesélje, hogy nekem orvos kell-e, de egyet higgyen el: az ön egészségére ez a sok hazudozás hamarabb rá fog menni, mint az én egészségemre az, hogy én felszólalok. Tetszik tudni?!

ELNÖK: Képviselő asszony, a személyeskedésért kénytelen vagyok figyelmeztetni. (Felzúdulás az ellenzéki padsorokban.)

DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Igen, csak Hoppál képviselőtársunk azt mondta, hogy orvos kell nekem. Én eddig őt nagyon tiszteltem, és tisztelettel beszéltem vele és róla…

ELNÖK: Figyelmeztettem.

DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): …de úgy tűnik, hogy Hoppál képviselőtársunknál is néha elgurul valami, ami kiakasztja az egyébként úri módon viselkedni tudó képviselőtársamat. (Rig Lajos: Gyógyszert be kell venni!) Én nem önnek szántam a szavaimat, én arról beszéltem, hogy önök olyanhoz adják a hitelüket, a személyes hitelüket, az életútjukat, ami nem lesz siker, és azért nem lesz siker, mert az alapjaik is bűnre, hazudozásra, manipulációra, szemfényvesztésre épülnek. (L. Simon László: Az „alapjait” ly-vel!) Az itt nem lévő miniszter úr kimondta a szót, kimondta az igaz szót, amikor azt mondta, hogy ez egy gazdasági vállalkozás. Igen, ez egy gazdasági vállalkozás lesz, nem egyéb. Freudi elszólás lehetett az utolsó mondatában, de ez mindent mutat: ez sem nem a tudományról szól, sem nem az oktatás színvonaláról, sem nem a világszínvonalú oktatás száz közé kerülési elképzeléséről, hanem arról szól, hogy valakiknek ez kell ahhoz, hogy hosszú időre silány embereknek pozíciókat tudjanak szerezni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)