Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. APÁTI ISTVÁN (független): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Mi Hazánk Mozgalom álláspontja szerint az osztatlan közös tulajdoni forma a magyar mezőgazdaság koronavírusa, rendkívül súlyos károkat okoz már régóta a magyar agráriumnak. Indokolt és szükséges az ezen tulajdoni formával szembeni határozott fellépés, amely persze nem jelent mindenekfeletti és korlátok nélküli intézkedési jogkört. Először is Font Sándor bizottsági elnök úr szavaihoz csatlakoznék vagy rá reagálnék. A jelenlegi osztatlan közös táblákon belüli adásvételek vagy táblák közötti cserék esetében is lehetne jelentősen könnyíteni a tulajdonosok helyzetén. Állítom azt, tisztelt miniszter úr, hogy önök nem tettek meg mindent annak érdekében, hogy már ennek a törvénynek, amiről mi itt most vitázunk, a hatálybalépése előtt elősegítsék, serkentsék ennek a borzasztóan átkos tulajdoni formának a megszüntetését, amely túlzás nélkül nevezhető a régi idők átkának, és bizony nem túl szeretettel emlékezünk azokra, akik ezt kitalálták annak idején, és ránk szabadították.

Gondolok itt arra  amit korábban is elmondtam már, és kénytelen vagyok most is megismételni a Mi Hazánk Mozgalom álláspontjaként , hogy ha hajlandóak lennének megfontolni, hogy a földtörvényben végigvezetünk olyan módosításokat, amelyek lényegileg azt kellene hogy tartalmazzák, hogy ha osztatlan közös tulajdonú területeken belül tulajdonostársak egymás közötti adásvételügyletére kerül sor, vagy adott településen belül vagy települések között  mint ami megfogalmazás ebben a törvényben is szerepel  cserére kerül sor, akkor se kifüggeszteni, se jóváhagyni ne kelljen ezeket az ügyleteket.

Most az a helyzet, tisztelt miniszter úr, hogy csak és kizárólag akkor nem kell az ilyen szerződést kifüggeszteni és jóváhagyni, ha az adott ügylet az osztatlan közös tulajdont megszünteti, magyarul: valaki egyben felvásárol egy táblát  ez a tipikus spekulációgyanús vagy spekulánsgyanús magatartás , vagy valaki a sokadik tranzakció vagy több tranzakció végére érve az utolsó ilyen tranzakciót alkalmazza, és ennek révén szűnik meg. Tehát egy folyamat részeként szűnik meg az osztatlan közös, tehát egy nagy szerződéssel, vagy sok kicsi szerződés közül az utolsó esetén nem kell kifüggeszteni, most ide nem értve a közeli hozzátartozók egymás közötti jogügyleteit.

(14.50)

Éppen ezért nagy tisztelettel azt javasoljuk a Mi Hazánk Mozgalom nevében, hogy fontolják meg ezen törvény hatályba léptetése előtt  ami jelen pillanatban 2021. január 1-je  ezeknek a módosításoknak az átnevezését. Nevezhetjük ezeket szükséges előzetes intézkedéseknek is, hiszen ezáltal serkentenénk a természetes kiválasztódás folyamatát, serkentenénk azt a folyamatot, hogy vita nélkül, időcsúszások és időhúzások nélkül egymás között szerződjenek az emberek. Ezáltal rengeteg konfliktust megelőzünk. Ugyanis amiről itt beszélünk  talán nem hangzott még el így a vita során, valószínűleg majd még időt kell kérni, mert nem fogok beleférni a 15 percbe , tisztelt képviselőtársak, ezek nagyon súlyos érzelmi kérdések is. Akinek van termőföldtulajdona, erdőtulajdona, az jól tudja, ha műveli különösen, de ha csak úgy gondol rá vissza, hogy a dédszüleitől, a nagyszüleitől, a szüleitől örökölt akár egy kisebb térmértéket is, és bizonyos előszereteti érték  ami piaci áron nem feltétlenül jeleníthető meg  kötődik hozzá, érzelmek fűződnek hozzá és akarata ellenére kerül ki a tulajdonából vagy használatából, az bizony nagyon súlyos érzelmi probléma, és nagyon súlyos egyéb kérdéseket is fölvet.

Tehát én javaslom ezeknek az előzetes intézkedéseknek a meghozatalát. De egyébként sem értem  több földhivatali vezetővel is beszéltem , tisztelt kollégák, milyen logika van abban, hogy amikor valaki egyszerre megvásárol  mert akkor van esély arra, hogy a magyar föld „illetéktelenek” vagy spekulánsok kezébe kerül, ha valaki egyszerre vesz sokat , akkor nem kell kifüggeszteni, nem kell jóváhagyni. Amikor pedig, mondjuk, egy 13 hektáros táblából valaki fél hektárt vesz úgy, hogy már régen benne van tulajdonostársként, akkor meg ki kell függeszteni.

Nem akarom a gyorsírók idegrendszerét tönkretenni vagy próbára tenni, de még egyszer fölvázolom önöknek, hogy milyen stációkat kell bejárni ahhoz, hogy Magyarországon akár egy táblán belüli tulajdonostárs, aki garantáltan nem spekuláns…  ha más nem, a helyi földbizottságok is ellenőrizhetik, vagy ha úgy tetszik biztosíthatják afelől a többieket, hogy nem valamifajta spekuláns bevásárlás vagy felvásárlás van folyamatban. A következő módon játszódik le az esetek nagy többségében az osztatlan közös tulajdonokon belül egy ilyen ügylet: ügyvédi iroda, polgármesteri hivatal hirdetőtáblája, a 60 napos kifüggesztés után megyei földhivatal, megyei agrárkamara, helyi földbizottság, megyei agrárkamara, megyei földhivatal, ismét az ügyvédi iroda, a föld fekvése szerinti körzeti földhivatal. Ez egy őrület, ez egy őrület, tisztelt hölgyeim, uraim! Ember és ügyvéd legyen a talpán, aki ezt így, ilyenformán le tudja követni!

Azt is felvetném, felvetettem már bizottsági üléseken is, tekintettel arra, hogy a hirdetmények elektronikusan is elérhetők a hirdetmeny.magyarország.hu oldalon, indokolt lenne megfontolni a 60 napnak 30 napra történő csökkentését. Ugyanis amint az előbb elmondtam, a 60 napos kifüggesztéssel együtt átlagban a legjobb esetben hat hónapos procedúrát jelent, de ez akár a nyolc-tíz hónapba is belefuthat, a hírek szerint Pest megyében időnként akár az egy-másfél évbe is, amíg valakinek a tulajdonjogát bejegyzik. Vonatkozik ez azokra az esetekre is, amikor osztatlan közös tulajdonokon belül kerül sor ilyen ügyletekre.

Na de, hogy gyorsan rátérjek szorosabb értelemben az előttünk fekvő törvényjavaslatra is, valóban fölvet gyakorlati kérdéseket. Én próbálok most gyakorlati problémákra rávilágítani. Rögtön kezdjük is a 4. § (2) bekezdésével! Elvileg nem lehet akkor az osztatlan közös tulajdon megszüntetését megkezdeni, el kell utasítani az ilyen jellegű kérelmet, ha adásvételi szerződés van folyamatban az adott területen belül. Honnan fogják ezt feltétlenül tudni a tulajdonostársak, és honnan fogja tudni ezt az illetékes földhivatal? Ugyanis jelen pillanatban, ha kötünk egy adásvételi szerződést földtulajdon vonatkozásában, akár tulajdonostársak adott táblán belül, ami most borzasztóan megnehezített, akkor a földhivatalnak nem kötelessége hivatalból bejegyezni, hogy itt adásvétel van folyamatban, csak akkor, ha a vevő  mert általában az ő érdeke  ezt kifejezetten a szerződés szövegében egy külön szerződéses pontban kiköti, és kifizeti a 6600 forintos eljárási illetéket. Akkor körülbelül a hirdetőtáblára való kifüggesztést követő két héten, 15 napon belül bejegyzik, erről születik egy végzés, és akkor valóban az őrült procedúra végéig ott szerepel, hogy adásvételi szerződés van folyamatban az adott tulajdoni hányad vonatkozásában. Ezt csak az esetek elenyésző hányadában alkalmazzák a szerződő felek.

Egyébként sok szempontból így van, mert a végrehajtási jog kivételével semmit nem lehet bejegyezni. Magyarán mondva, a vevőt nem tudja kijátszani az esetlegesen csalárd eladó. Nagyon-nagyon minimális mértékben, szerintem 1 százalékos mértékben alkalmazzák ezt. Itt egy gyakorlati problémával már találkozunk. Magyarán mondva, megkezdődhet az osztatlan közös tulajdon megszüntetése, hogy adásvételi szerződés vagy esetleg csereügylet van folyamatban, nincs feljegyezve a tulajdoni lapra, ilyen módon főleg nagyszámú tulajdonosok esetén nem lehet tudni, a legnagyobb körültekintés és a legnagyobb jó szándék mellett sem fogják tudni, hogy amit megkezdtek, az rögtön egy törvényi kizáró okba ütközik.

Egyetlen megoldást tartok kivitelezhetőnek. Valószínűleg most az összes földhivatali dolgozó haragját ki fogom vívni és mindenkit magamra fogok haragítani, aki ilyen területen dolgozik, de egy megoldás van, tisztelt képviselőtársak, hogy valamennyi adásvételi ügyletnél kötelező legyen bejegyezni az adásvétel folyamatban létének a tényét. Ezt azonban megfontolandónak tartom abból a szempontból, hogy ha valami, akkor ez őrült terhet fog a földhivatali munkatársakra zúdítani. Nem könnyű kérdés, de ha ezt benne hagyják, akkor más megoldást én nem nagyon látok, mert honnan tudják, hogy adásvétel van folyamatban, holott tényleg meg kellene szüntetni az osztatlan közös tulajdont is.

Aztán itt van az eltérő művelési ág problémája. A 8. § (2) bekezdésére gondolok. Erről önmagában többször 15 percet lehetne beszélni. Miről van szó? Nagyon gyakori, hogy a földhivatali ingatlan-nyilvántartásban szereplő művelési ághoz képest a valóság már merőben más. Magyarán mondva, legelő művelési ágban szerepel az adott terület a földhivatalnál, de azt részben vagy egészen már szántóként használják, vagy szántóként szerepel, de gyakorlatilag már legelővé „silányított” a terület, mert felhagytak egészben vagy részben a művelésével. Szinte az összes többi művelési ág vonatkozásában elképzelhető ez, tehát lehet, hogy mondjuk, éppen erdősült. De a személyes tapasztalataim szerint a leggyakoribb a legelő és szántó kombinációban a valóságtól való eltérés. Jelen állás szerint itt nemcsak az akadályozza a most hatályos törvények szerint az osztatlan közös megszüntetését, hogy egybehangzó akarat kell és ez nagyszámú tulajdonosnál ritkán van meg, hanem azért is, mert inkább elsunnyogják  elnézést a kifejezésért  a tulajdonostársak, mert félnek attól a földvédelmi bírságtól, amely az aranykorona-érték kétezerszeresét is kiteheti. Ez önmagában elég riasztó ahhoz, hogy akkor inkább ne szüntessék meg az osztatlan közöst.

És van egy másik fontos körülmény: az eltérő művelési ág miatt, ha mondjuk legelőként van nyilvántartva, de a valóságban már szántó, aki úgy gondolja a helyben kialakult szokás szerint, ami sehol nincs leírva, csak legfeljebb egy egymás közti szóbeli alku eredménye, a szántós gazda attól fél, hogy ha így fogják megszüntetni az osztatlan közös tulajdont, akkor az ő területe lecsökken. Láttam olyan gyakorlati példát, ahol egy 50 hektáros táblában, amely teljes egészében legelőként volt nyilvántartva, a legelő 3-as osztályú tulajdonosok az eszmei hányadú 9 hektárjukhoz képest több mint 11 hektárt kaptak volna, míg azok, akiknek 8 hektár legelőtulajdonuk volt papíron, de valójában már szántóterületük volt, lecsökkent volna 5 vagy 5,5 hektárra. Ilyen belső arányokban senki nem fogja bevállalni, és nem is vállalja be jelenleg az osztatlan közös megszüntetését.

Én értem a jó szándékot és merem feltételezni, hogy a kockázatvállalás vagy a kockázatviselés nem arra vonatkozik, hogy majd miután az eszmei vagy az elvi megosztás megtörténik a törvény alapján, akkor a végén csak megbírságolják az aranykorona-érték kétezerszeresére a gazdát, és nem is kell tartani a területcsökkenés kockázatától. Ha ez a helyes szövegértelmezés, akkor én annak nagyon örülök, de nagyon nagy tisztelettel és végtelen jó szándékkal ajánlom a figyelmükbe, hogy egyértelműsítsük ezt a szabályt. Ugyanis ha ezeket a feszültségeket, ellentmondásokat és félelmeket vagy ha úgy tetszik, gátakat, gátlásokat nem oldjuk fel, akkor borítékolom, hogy nagyon sok helyen hozzá sem fognak kezdeni az osztatlan közös tulajdon megszüntetéséhez, mert úgy vannak vele, hogy inkább menjen így minden tovább, mint hogy a művelésiág-változás miatti bírságot bevállalják.

A szövegben egyértelműnek tűnik, az én értelmezésem szerint legalábbis, de jó lenne ezt kibogozni, hogy mindenki az eredeti eszmei hányadából indulhat ki. Tehát a területcsökkenés kockázatát nem érzem túl nagynak ezek alapján. De az nagyon nem egyértelmű, hogy az elvi megosztás és mondjuk, a tényleges földmérési művelet elvégzése, magyarul, a karók leverése között vagy után nem kaphate egy horrorisztikus mértékű bírságot a gazda.

(15.00)

E tekintetben a Mi Hazánk Mozgalom azt javasolja, hogy egyfajta moratóriumot lenne érdemes meghirdetni, magyarul egy bizonyos határidőn belül megtörtént osztatlanközöstulajdon-megszüntetések esetén mentesüljön a földvédelmi bírság megfizetése alól a gazdaközösség. Ez egyébként önmagában is serkentőleg fog hatni a közös gondolkodásra, hiszen a tulajdonosközösség egyetemlegesen viseli a bírságnak a kockázatát is, és hogyha a bírságot kiszabják, ami sok esetben csak szerencse kérdése, hogy az adott földhivatal ezen területen dolgozó ügyintézője az ellenőrzési tervbe mikor teszi be az adott települést, ez ilyen értelemben egy orosz rulett, és azért az aranykorona-érték kétezerszerese bizony finoman szólva is rendkívül fájdalmas tud lenni.

Szerintem amelyik területen ilyen bírságot kiszabnak, ott garantáltan elfelejthetjük az osztatlan közös tulajdon megszüntetését, nem beszélve a művelésiág-változás költségeiről, hiszen az az én szerény számításaim szerint, ha most fognánk hozzá egy ilyen akcióhoz, akkor az körülbelül a földmérési költségnek megfelelő, tehát egy dupla földmérési költséget fizet ki a gyakorlatban az, akinek még a művelésiág-változás átvezetését is ki kell fizetnie.

Valóban elhangzott itt az a mondat, hogy az ördög a részletekben lakozik. Az értékbecslés határideje. Ha valamin, akkor a pénzen jól össze tudnak veszni az emberek, jól össze tudnak veszni a gazdák, az értékbecslésnek a határidejét, határnapját sem látjuk egyelőre. Azt tudnám javasolni nagy tisztelettel, hogy a 90 napos, valóban részben talán szűknek tűnő határidőt egy kicsit tegyük rugalmasabbá, tehát kialakíthatnánk akár egy 60+60 napos vagy 90+90 napos szabályt. Magyarán mondva, a 90 napos, a jelenlegi 90 napos határidő egy alkalommal hosszabbítható legyen bizonyos időtartammal, hogy egyfajta úgymond hőtágulást biztosítsunk ebben a rendszerben.

És nem kezdek bele a következő mondatomba, mert az végképp messzire vezetne, úgyhogy én most itt leviszem a hangsúlyt, és megköszönöm a felszólalás lehetőségét, de biztos, hogy fogok még gombot nyomni, mert bőven van még mondanivalóm. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)