Felszólalás adatai

PETTKÓ ANDRÁS (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Asszony! A játékfüggőségről szeretnék beszélni önöknek, arról, hogy bár a játékot ártatlan időtöltésnek tekintjük, olyannak, ami főként a gyerekek hasznos időtöltése, nem feledkezhetünk meg a felnőttek játékairól, már csak azért sem, mert egyre több reklám is ezt propagálja.

A felnőttjátékok, a különböző szerencsejátékok, kaszinójátékok és a sportfogadások tétje a nyeremény. A mai gazdasági körülmények között ez bizony nagy csáberővel bírhat, akkorával, hogy könnyen a játék rabjává is válhat az, aki nem tud megálljt parancsolni magának. Ezt nevezzük játékfüggőségnek. A játék általánosan elfogadott pszichológiai definíciója: szabad cselekvés, ahol a hangsúly a szabadságon van, míg a függőség már önmagában mindez ellentettje.

A közelmúltig nem is volt értelme a játék és a függőség szavak egymás melletti, sőt egybeolvasztott használatának. Manapság azonban már a játékfüggőség kifejezés is létjogosultságot nyert, sőt megtelt tartalommal. A játékfüggőség szenvedélybetegség, mint az alkoholizmus vagy a kábítószer-függőség. Ezekhez hasonlóan a játékfüggőség sem gyógyítható, csak tünetmentessé tehető. Addig azonban, amíg az alkoholizmusnak vagy a kábítószer-függőségnek egyértelmű jelei vannak, a játékszenvedély rabságában nem dülöngélnek az utcán, nem hallucinálnak, nem beszélnek félre, sőt a játékfüggőség a létfontosságú belső szerveket sem rongálja. Nehéz tehát felismerni, illetve beismerni, és még nehezebb elfogadni, hogy ez bizony betegség.

A sportfogadás, a kaszinó, a játékgépek, a szerencsejátékok a mindennapi élet részeiként egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek, és egyre több helyen hozzáférhetőek. Ezek is, hasonlóan más tevékenységekhez, viselkedésmódokhoz, amelyek mértékletesen élvezve alapvetően semmiféle problémával nem járnak - mint például a bevásárlás, a sportolás vagy az evés -, bizonyos életszituációkban kóros szenvedéllyé válhatnak. A játékfüggőség is kóros, pusztító betegséggé válhat, amely nemcsak a függő személy életét, de a környezetében élőkét is pokollá tudja tenni.

Szerencsére a szakma ma már foglalkozik ezzel a területtel, így nemrég jelent meg az első kutatási eredmény is, amely szerint hazánkban százból két felnőtt számára jelentenek komoly kísértést a szerencsejáték különböző formái. Az aktív korcsoport 1,4 százaléka pedig betege a nyerési vágynak. A fiatalok körében a leggyakoribb a probléma, ami rosszat jelez. Ha ugyanis már a 18-24 éves kor között komoly zavarok jelentkeznek, a későbbiekre súlyos állapotot prognosztizálhatunk.

Szakértők szerint az érintettek számára jóval nagyobb, mint amit a nyilvánosságra hozott adatok mutatnak. Úgy vélik, ha az Egyesült Államokban, ahol általában tiltott a szerencsejáték, 1,3 százalékos az ilyen betegségek előfordulása, nálunk, ahol minden sarkon ott a lehetőség, legalább 3 százalék lehet.

A bomba néhány év múlva robbanhat, akkorra lesznek igazán sokan a szerencsejátékok betegei. Magyarországon fejetlenség uralkodik a szerencsejátékok piacán, sajnos sok a feketén működtetett gép is. Az pedig, hogy nemcsak kaszinókban, hanem kocsmákban, bárokban is lehet játszani, tovább ront a helyzeten. Ezért, és mert ezen a területen is a prevenció pártján állok, egyetértek a szakemberek véleményével, hogy ha csökkentenék a kínálatot, a kísértést és csak 21 évesnél idősebbek játszhatnának, jóval kevesebb lenne a játékfüggő.

Persze, ez esetben sem lehetne megkerülni a kötelező tájékoztatást, mert ma még nem lehet találkozni egyetlen olyan reklámmal sem, amely a szerencsejáték-függőség veszélyeire hívná fel a figyelmet. Ahhoz képest, hogy a lakosság 3 százaléka játékfüggő, lehet, kevés a szakember. Egy szakmai konferencián elhangzott, hogy olyan sok az alkoholista és a drogfüggő, hogy ők is elég munkát adnak az addiktológusoknak, ezért van nagy szükség itt is a civil szerveződésekre, az önsegítő kortárs csoportokra.

A működésükhöz azonban, ha a segítő szándékhoz és a jóakarathoz nem is, pénzre van szükség. Míg más függőségi területek esetében már nemzeti stratégia és költségvetési forrás áll rendelkezésre, ha ez nem is túl sok, a játékfüggőséggel kapcsolatban még nincs ilyen gyakorlat. Azt gondolom, hogy a szerencsejátékból befolyó összegből kell a szerencsejáték áldozatain segíteni.

Elkülönített pénzalap hozzájárulhatna a játékfüggők kezeléséhez, a velük foglalkozó civil szervezetek működésének, szakemberek munkájának támogatásához, a dohánytermékekhez hasonló veszélyre figyelmeztető kampányhoz.

Köszönöm a megtisztelő figyelmet.