Felszólalás adatai

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót elnök úr. Úgy gondolom, hogy - nem akarok perverz lenni ebben a dologban, de - ha visszalapozza Vojnik Mária képviselő asszony, hogy hogyan szokta kezdeni a hozzászólásunkra a válaszát vagy a megjegyzését: nem készültünk föl, ostobák vagyunk, nem értünk az egészhez és ehhez hasonlók. Ön állandóan mindenkit sérteget, többek közt ezt is elmondta már, hogy annak idején, 7-8 vagy 10 évvel ezelőtt a polgári kormány nem emelte a családi pótlékot. Ez így nem igaz! Ezt jó, ha tudja, ön nem mond igazat!

De nem is ez a dolog lényege - mert én önnel nem tudok vitatkozni ebben a kérdésben, mert úgy látom, hogy ön azt mondta, hogy nem létezek az ön számára, én pedig létezek, nagyon sajnálom, ha önnek más a véleménye! Úgy látszik, nincs vitakultúrája, én bocsánatot kértem öntől, de úgy látszik, nem tudja ezt tolerálni. Elfogadom, tudomásul veszem.

De azt nézzük meg, kedves Vojnik Mária képviselő asszony, hogy milyen körülmények között nem ad többet most a kormány! Milyen körülmények között? Ma Magyarország 2009-ben a munkanélküliség Magyarországa; ma a családok működése ellehetetlenítésének országa. Ma az emberek bizonytalanságban vannak, és még - most szavazták meg önök és jóváhagyták -, adókkal is terhelik, áfát is emelnek. Gondolja végig, hogy hány bőrt akarnak lehúzni a magyar állampolgárokról! Ön lehet hozzám kegyelmes és méltóságos, sőt megbocsátó is, de tudja, ez mégiscsak lelketlenség!

Úgy gondolom, hogy egy hölgytől nagyon lelketlen dolog a családoktól elvenni, a gyerekektől elvenni pénzt, és nem adni számukra, holott - mondom - munkanélküliség, adóemelés és elbizonytalanodás jellemzi ma Magyarországot. Szét kéne nézni a Nyírségben, jöjjön le hozzánk is, Békésben is! Tudja, hogy ma Magyarország lakosságának egyharmada a létminimum alatt él? Tudja, milyen kevés pénzből élnek meg az emberek, és tengődnek?! És gyereket vállalnak emellett. És családi pótlékot nem adni vagy nem emelni az összegét, úgy gondolom, hogy lelketlenség.

A legvédtelenebbnek, a gyereknek és az öregnek nem adni?! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ma, úgy gondolom, hogy jól be kéne osztani a pénzét az országnak, és nem elkótyavetyélni.

Köszönöm a türelmét, elnök úr.