Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

HOHN KRISZTINA, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Nagyon örülök annak a mondatnak, amit az államtitkár úr mondott, hogy a kormány zéró toleranciát hirdet a családon belüli erőszakkal szemben, ezt örömmel hallom ebben a Házban. Én már sokszor felszólaltam a családon belüli erőszakkal kapcsolatban, örültem ennek a törvényjavaslatnak, és úgy gondolom, ezt a frakció is támogatni fogja, de ellenzékiként kénytelen vagyok azért mondani pár szót, ami nem biztos, hogy elnyeri az önök tetszését. Ezek pedig a következők.Képviselőtársaim már előttem elmondták azt, hogy súlyos problémákat gondolunk, látunk és tapasztalunk az ellátórendszerben. Tudom azt, hogy valódi társadalmi egyeztetés előzte meg ennek a törvényjavaslatnak az elkészültét, mert magam is ismerek olyat, aki ott volt ezen az egyeztetésen, így tehát képviselőtársamat megnyugtathatom, hogy tényleg volt ilyen. Ehhez ez is hozzátartozik, tehát az igazságot… (Dr. Budai Gyula közbeszól.) Ezt most nem értettem, de nem baj.

Tehát az a lényeg, hogy az ellátórendszert feltétlenül meg kell erősíteni. Tudom, hogy szakemberhiány van, de azt gondolom, ez ellen lehetne tenni. Lehetne tenni úgy, hogy esetleg a szociális szférában dolgozóknak például odafigyelnénk egy kicsit jobban a bérezésére, egyébként pedig nagyon fontos lenne az, hogy érzékenyítsük a társadalmat erre a problémára. Rengetegen sajnos a szőnyeg alá söprik a családon belüli erőszakot, és tényleg csak néhány kirívó esetről szerez a közvélemény tudomást, és olyankor persze mindenki felháborodik, de tudjuk nagyon jól, hogy rengeteg eset rejtve marad a hatóságok elől.

Miért marad rejtve? Magyarországon szokás az áldozathibáztatás. Rengeteget hallottam már különféle erőszakot átélő hölgyekkel vagy néha urakkal kapcsolatban, hogy bizonyára rászolgált, azért verték meg, mit csinált, hogy ennyire megverték; de igen, sajnos. Heves vitákba kezdünk ilyenkor, hiszen azt gondoljuk és az az álláspontom, hogy nem lehet olyan dolgot elkövetni, amiért ez jár cserébe, mert ha valakivel nem lehet együtt élni, akkor azt a kapcsolatot meg lehet szüntetni.

Ennél sokkal súlyosabb azonban az, amiről Gyüre Csaba beszélt, a gyermekeken elkövetett abúzus. Ugyan külön törvényi tényállás a kiskorú veszélyeztetése és bántalmazása, de mégis ez is rejtve marad, hiszen erről nem szeretünk beszélni. Engem nagyon sokan megrónak akkor, amikor kimondom azt, hogy családon belüli erőszak, merthogy ez nem családon, hanem kapcsolaton belüli, de én meg úgy gondolom, hogy szülőkkel szemben is elkövetnek erőszakot, az pedig nem egy kapcsolat, hanem a család, és lehet, hogy nemcsak férj és feleség között játszódik le egy ilyen jelenet vagy egy ilyen eset, hanem más családtagok között is.

Úgy gondoljuk, hogy a szakembereknek olyan fokú a leterheltsége, és mint már említettem, alacsony a bérezésük is, hogy ezek mind a rendszert gyengítik. Felül kellene vizsgálni a gyermekvédelem rendszerét, a gyámhatóság működését, a felügyelt kapcsolattartás gyakorlását. Magam is ismerek olyat, aki átesett ilyen erőszakon, illetve sajnos olyanokat is ismerek, akiknek a gyermekét bántalmazta vagy az édesanya, vagy pedig az édesapa, már ha őket lehet édesnek nevezni. Sajnos, ilyen is előfordul, és bizony azt látjuk, hogy a rendszerben rengeteg hiba van: az eljárásrendekben, a kételkedő nyomozókban, azokban, akik felveszik a jegyzőkönyvet. Persze, természetesen azt szokták mondani, hogy bárki mondhat bármit, amíg nem bizonyosodik be, hogy igazat mond, addig nem lehet megvádolni senkit, ezt mi értjük, de mégis a hozzáállásban súlyos problémákat láttunk.

Nem tudom, tudjáke azt például, rendszeresen előfordul az, hogy ha a gyermekkel szemben elkövetett, mondjuk, abúzus vagy ilyen bántalmazások során a vélt elkövető férfi, akkor is sokszor férfiak vizsgálják ezeket a gyerekeket; köztudott, hogy azért nem tudnak úgy megnyílni, mivel férfi követte el azt ellenük.

Ezenkívül pedig nagyon sok olyan civil szervezet van, amelyik foglalkozik hasonló dolgokkal: tanácsot ad, jogvédő munkát végez, jogalkotást segítő javaslataikkal megkeresnek bennünket is, szakemberek képzésével, a lakosság szélesebb körét célzó tájékoztató kiadványaikkal is fellépnek; szerintem nagyon fontos ezeket a szervezeteket támogatni.

Már többször elmondtam, de ezzel kapcsolatban is igaz az, hogy nagyon jó lenne, ha az úgynevezett társadalmi célú hirdetések ilyesmiről is szólnának, tehát hogy van segítség, merjen a hatóságokhoz fordulni az áldozat. Sokakat akár éveken át fogva tartanak az elkövetők, nem engedik őket ki a lakásból és így tovább, tehát egészen elképesztő esetek vannak.

Szerintem a fiataloknak is nagyon fontos lenne mentális egészséget, szociális felzárkóztató programokat indítani, és már az iskolában kellene ezekről a dolgokról beszélni. Úgy gondoljuk, hogy fontos lenne egy családon belüli erőszakra orientálódó kutatási programot is létrehozni. Fontos lenne tudni azt, hogy milyen okok vezettek az erőszakhoz, hiszen sok esetben az elkövető is valamikor áldozat volt, vagy elszenvedett családon belüli bántalmazást, vagy úgy nőtt föl, hogy ezt látta, és sajnos nagyon rossz mintát követ. Talán régen, még a nagyapáink vagy dédapáink idejében sokszor elfogadott magatartás volt az, hogy a férj rendszeresen bántalmazta a feleségét és a gyermekeit is, lehet, hogy még korábban. Mára már szerencsére vagyunk olyan felvilágosultak, hogy a legtöbben ezt elítéljük.

Nagyon sérelmesnek tartjuk azt, hogy általában annak kell menekülnie és annak kell elhagynia az otthonát, aki a bántalmazott, és a bántalmazó továbbra is ott élhet adott esetben, illetve folytatja majd ezt a tevékenységét a következő áldozat esetén.

Tehát kérem a kormánypárti képviselőtársaimat és a kormány tagjait, hogy találjanak nyitott fülekre azok a mondatok, amelyek esetleg azokra a hibákra vagy hiányosságokra próbálnak rávilágítani, amelyekről remélhetőleg a kormány, illetve a kormánypártok is tudnak, és újabb hasonló módosításokat, határozati javaslatot vagy törvényt, vagy jogszabály-módosítást, vagy valami hasonlót szeretnék majd olvasni, amely további lépéseket tesz annak érdekében, hogy amennyire csak lehet, visszaszorítsa ezt a családon belüli erőszakot. Remélem, hogy egyszer majd egy olyan országban fogok élni, ahol ritka lesz ez a cselekmény, és majd nagyon fogunk örülni annak, hogy ezt elértük.

Úgyhogy kérem a kormánypártokat, fontolják meg, amiket az ellenzék mond, és ezt ne tekintsék mindig politikai játszmának, mert nem pártpolitika kérdése az, hogy elítéljük a családon belüli erőszakot. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki sorokból.)