Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BENCSIK JÁNOS (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azon gondolkodtam, hogy vajon hogyan születhetett ez a több tucat törvényt tartalmazó salátatörvény, amely most előttünk fekszik. Én ezt úgy képzeltem el a lelki szemeim előtt, hogy Orbán Viktor összehívta a jeditanácsot, körülülték a politikai és a kommunikációs tanácsadói, egy helyen még felragyogott a kék hologramja Habony Árpádnak is, aki Londonból jelentkezik be, és a Viktor elmondta, hogy nagy baj van: lement a hiszti a felhatalmazási törvény után, az emberek újra elkezdtek arról posztolni, hogy hol vannak a maszkok, hol vannak a védőfelszerelések.

(15.30)

Miért nincsenek tesztelve az emberek? Mi fog történni azokkal, akik nem tudják, hogy akár két vagy három-négy hét múlva lesze még munkahelyük? És ment a vakarózás, hogy valamit kéne csinálni, hogy az emberek ne erről beszéljenek, hanem dobjunk nekik megint valami gumicsontot, amin elrágódhatnak hetekig. Akkor valakinek a fejéből kipattant ez a zseniális ötlet, hogy megvan, hát csináljuk azt, hogy szedjük össze egyetlen törvénybe az összes olyan ügyet, amelyre egy emberként ugrani fog a teljes ellenzéki sajtó és az ellenzéki pártok. Ha megnézik, hogy ebben a törvénycsomagban mik vannak, láthatják, hogy tényleg a teljes spektrum ott van.

Szexuális kisebbségekbe való belerongyolás, a nemváltoztatás lehetősége a személyi okmányokban. Keressünk olyat, ami végképp megosztó téma a budapesti szavazók között! A Liget-projekt csodálatos, ezen évekig el lehet rágódni, ugye. Keressünk valamit, ami igazán felpaprikázza az embereket, valami pénzszórást, pazarlást! Budai villákat juttatni Schmidt Mária alapítványának. Ez gyönyörű, ezt imádni fogják. Aztán keressünk valamit, ami a polgári liberális értelmiségnek is nagyon csípni fogja a szemét! Színházakat politikai felügyelet alá venni, politikai komisszárokat kinevezni a színházak élére, ez nagyot fog szólni.

Így megszületett ez a valami, amit Semjén miniszterelnök-helyettes úr benyújtott, aki most, ha jól látom, egész nap nincs itt a vita során, amikor erről beszélünk. Hogy biztosra menjenek, ha ez még nem lenne elég, még rátettek egy lapáttal, és 24 órán belül, hogy megjelent ez a salátatörvény, kijött a hír, hogy tíz évre titkosítják a Budapest-Belgrád vasútvonal összes szerződésének részletét. Miközben úgy kell összekalapolni a létező, átcsoportosítható költségvetési forrásokat a védekezésre, 12 milliárd forintot adnak a rendszerváltozás emlékévére úgy, hogy azt sem tudjuk, mikor lehet rendezvényeket tartani először az országban. (Z. Kárpát Dániel: Úgy, hogy nem is volt rendszerváltás!) Ebből 500 millió forint csak a kommunikáció. Majd  és tényleg ez a tejszínhab a torta tetején  Mészáros Lőrinc és Tiborcz István cége 1800 millió forintot kap balatonfüredi kikötő építésére 170 vitorlásnak. Amikor ezt elolvastam, azt mondtam, hogy ezt hol lehet fokozni. 24 órán belül követték el ezt a jogalkotási merényletet!

Hogy mi áll ennek az egész törvénycsomagnak a hátterében, szerintem erre három verzió van. Az első az, hogy megőrültek. Elnézést, nem jut jobb szó az eszembe, bocsánat! Tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, ha önök tényleg azt gondolják, hogy miközben egy világjárvány tetőzése előtt áll az ország, a nemváltoztatáson átesett állampolgárok személyi okmányaiban való rögzítésének szabályait kell változtatni, és ez most a legfontosabb problémája az országnak, akkor tényleg azt kell mondanom, hogy önök elvesztették a józan eszüket. De szerintem nem erről van szó.

Ellenzéki képviselőtársaim felvetették már, hogy igazából ennek az egésznek a háttere az, hogy most egy csomagban le lehessen darálni az összes kínos, ciki, várhatóan nagy felháborodást kiváltó ügyet, és akkor minden csoda három napig tart, majd jól kidühöngi magát rajta a sajtó meg az emberek, és szépen elfelejtik. De szerintem nem erről van szó. Szerintem ez egy elterelő hadművelet. Szerintem arról van szó, hogy önök arra készülnek most, hogy míg mindenki ezzel lesz elfoglalva, erről posztol, erről olvas cikkeket, erről kommentel, addig is elterelődik a figyelem a valóban húsbavágó kérdésekről, témákról és problémákról.

Mik ezek, mik azok a problémák, amelyekről most vitatkoznunk kellene, milyen javaslatoknak kellene szerepelniük ebben a törvényben? Például, hogy mi van a védőfelszerelésekkel. Miért van az, hogy egy hete megérkezett Kínából több repülő, és az egészségügyi dolgozók többsége még semmit nem látott ebből? Egy darab maszk nem jutott el hozzájuk. (Szászfalvi László felé:) Hiába ingatja a fejét, képviselőtársam, ez így van. (Z. Kárpát Dániel: Ne integess!) Beszélgessenek egészségügyi intézményekben, szociális szférában dolgozó emberekkel! Semmit nem láttak az emberek, maguknak vásárolnak és maguknak varrnak maszkokat. (Z. Kárpát Dániel: Beszéljetek élő emberrel!) Ez a valóság!

Mi van a szűrésekkel? Miért van az, hogy nemcsak az átlagembert nem szűrik saját kérésre, az egészségügyi dolgozókat sem szűrik saját kérésre? (Szászfalvi László: Elég ebből a sok hazugságból!) Képviselőtársam, én múlt héten a Dél-pesti Kórház nővérszállóján jártam, kézfertőtlenítőket vittünk, hiszen egyébként ez sincs megoldva. Az ország egyik legnagyobb kórházának, amely közel félmillió ember ellátásáért felel, a kétszáz fős nővérszállóján nincs kézfertőtlenítő, nem volt egészen múlt hétig. Nem gondolnám, hogy az ellenzéki képviselők és civilek feladata lenne ezt megtenni. Ott dolgozó nővérek mondták el, hogy az ott dolgozó osztályvezető orvosok vásárolnak saját kontóra maszkokat és próbálják ellátni, hogy legalább azok az egészségügyi dolgozók, akik a legkitettebbek a fertőzésnek, valamennyire védve legyenek, de mégis legtöbben saját maguknak varrnak vagy próbálnak beszerezni.

Mi történik akkor, amikor tömegével állnak le a gyárak, zárnak be a munkahelyek? A vendéglátóipari szektor, a turizmus van a legnagyobb problémában, a legnehezebb helyzetben. De olvashatjuk már, hogy várhatóan az építőipar is be fog dőlni, és nincs olyan szektora a gazdaságnak, amelyet ez ne érintene. Miközben mindenki hetek óta arra vár, hogy végre történjenek már érdemi lépések, mindig van egy bejelentés, amely bejelenti, hogy nemsokára lesz egy bejelentés, hogy mi fog történni. A mostani felszólalásom előtt néhány órával olvastam Palkovics miniszter úr bejelentését, amely arról szól, hogy igazából még nem tudjuk, hogy ezekből az összegekből konkrétan kiket hogy fognak megsegíteni, egyáltalán hogy fogják segíteni a munkába állását, a munkaerőpiacra való visszatérését annak a több százezer magyar embernek, aki most teljes létbizonytalansággal néz szembe. Annyit tudhattunk meg, hogy a nyugdíjasok jövőre kapnak egyheti nyugdíj-kiegészítést. Hogy a nyugdíjprémium helyett lesze vagy amellett, azt nem tudjuk, de, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, arra szeretném felhívni a figyelmüket, hogy ennél jobban nem szúrhattak volna ki nyugdíjasokkal.

Most, ebben a helyzetben, amikor mindenki arról beszél, hogy miközben természetesen az idős honfitársainknak van szükségük leginkább a saját egészségük, a saját biztonságuk megóvása érdekében mindenféle védő intézkedésre, az anyagi segítséget, a költségvetési támogatást nem nekik kell átcsoportosítani, hanem azoknak, akik aktív munkavállalók, akik most jó eséllyel kiesnek a munkaerőpiacról. Mert ha ezek az emberek nem jutnak munkához, nem tudnak visszatérni, akkor nem lesz, aki megtermelje az adókat és járulékokat, nem tudja befizetni az államháztartásba, amiből nyugdíjakat lehet fizetni. Tehát ha a nyugdíjasokon akarnak segíteni, akkor, könyörgöm, ne egyszeri juttatásokat adjanak nekik, ne könyöradományokat, és főleg ne egy év múlva a pénztárcájukba érkező juttatásokat! Ezekkel a forrásokkal segítsék a magyar kis- és közepes vállalkozásokat, segítsék a magyar emberek újbóli munkába állását, mert ők tudják kitermelni azt a nyugdíjat, amelyből az idős honfitársaink is vélhetően át tudják majd vészelni jó eséllyel. Ha nem kapják meg ezt a segítséget, akkor erre nem lesznek képesek.

Nem látom a kormánypárti padsorokban Farkas Flórián képviselő urat. Szeretném kérdezni, hogy ő hol van, hetek óta nem láttuk. Azért kérdezem, mert a magyar falvakban olyan katasztrofális a helyzet, ha végigmennek képviselőtársaim, különösen a magyar falvakban a cigánysorokon, napokon belül éhséglázadások lesznek, szeretném erre felhívni a figyelmüket. Emberek tömegei, akik napszámosként dolgoztak, vagy alkalmi munkát, közmunkát végeztek, és most nem kaptak pénzt a nap végén, a hét végére, ők nem két meg három hét múlva nem fogják tudni, miből éljenek, ők már most sem tudnak miből megélni, már most sincs pénzük. Ezek az emberek, akik leginkább ki vannak téve a veszélynek, az uzsorázásnak, az uzsorakölcsönöknek, nemhogy megtakarításaik nincsenek, semmiféle kapaszkodójuk nincs, ezek az emberek tömegével fognak, nem két meg három hónap múlva gondot okozni, hanem konkrét éhséglázadások kitörésétől van most jogos félelem. Higgyék el, ez nem pánikkeltés, nem hisztéria, hanem ez nagyon komoly, durva helyzetet fog eredményezni nagyon hamarosan.

Azt szeretném az önök figyelmébe ajánlani, és erről is szó volt már a korábbi vita során, hogy adódott egy történelmi lehetőség arra, hogy mind a magyar politikai pártok, mind az ellenzéki és a kormánypárti képviselők, a politikusok a legjobb arcukat nyújtsák. Itt lenne a lehetősége annak, hogy ezekről a valóban húsbavágó kérdésekről érdemi, normális vitát folytassunk e Ház falain belül. De most nem ez történik; azért nem ez történik, mert önök ezeket a törvényeket nem nyújtják be ide.

(15.40)

A magyar ellenzéki képviselők ugyanúgy a sajtóból értesülnek, és futnak az események után, mint a hírolvasó állampolgárok. És miközben nem adják meg az érdemi viták lehetőségét, és ilyen gumicsontként szolgáló jogszabályokat dobnak ide, hogy elrágódjunk rajta, aközben óriási felelősség van most rajtunk, mindannyiunkon, mert rengeteg ember, akik egyébként a politikát napi szinten nem követik, nem érdekli őket, most ezeknek az embereknek a százezrei, milliói próbálják megtudni, hogy mi fog történni ebben az országban. Ha azt látják, hogy a választott képviselők teljesen értelmetlen vitákkal töltik el az idejüket, acsarkodással, nem létező vagy olyan problémák megvitatásával, amelyeket bőven ráérnénk megvitatni, akár hónapokkal később is, ha azt látják, hogy nem az ő mindennapi problémáikkal foglalkozunk, ha azt látják, hogy gumicsontokon rágódunk, akkor nagyon keményen meg fognak minket büntetni, és igazuk lesz. Ezek az emberek emlékezni fognak majd arra, hogy kik voltak, mely pártok voltak azok, mely képviselők voltak azok, akik érdemi ügyeket vittek be az Országgyűlés elé, érdemi problémákkal foglalkoztak, és kik voltak azok, akik ezt az egész ügyet arra használták fel, hogy pillanatnyi politikai haszonlesésből, a saját pecsenyéik sütögetéséből, zavarkeltésből megpróbálják ezt az egész törvényhozást egy színházként kezelni.

Nagyon kérem önöket, hogy ne kövessék ezt a mostani gyakorlatot. A kormánypárti képviselőtársaktól azt kérem, hogy ne nyújtsanak be ilyen és ehhez hasonló gumijogszabályokat, ellenzéki képviselőtársaimtól pedig azt kérem, hogy ne üljenek fel ennek a provokációnak, és továbbra se hagyjuk, hogy elvonják a figyelmünket valóban fontos, érdemi törvények, javaslatok elől. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)