Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Csak megismételni tudom a korábbiakat a magam részéről is, mindazok irányába a tiszteletünket fejezzük ki, aki a mai napon is, tegnap is és holnap is a szociális szférában tevékenykedik, azoknak az embereknek segít, akiknek a legnagyobb szükségük van a segítségre, azoknak ad reményt, akiknek a legnagyobb szükségük van a reményre.Ön azt mondta felszólalása elején, tisztelt képviselő úr, hogy ezeknek az embereknek meg kell adni a tiszteletet, és erre jó alkalom a szociális munka napja is. Megnéztem a szavazási jegyzőkönyvet 2016. december 13-ról, hogy ön támogatta-e a szociális munka napjának munkaszüneti nappá nyilvánítását. Kétféle logika szerint tudom értelmezni a szavazását: a magyar alkotmányos jogszabályok szerint és a mostanában a Sargentini-jelentésnél megtanult európai uniós hagyományoknak megfelelően. Egyik értelmezésben sem támogatta ön. A magyar hagyományok szerint ön tartózkodott, az európai uniós új gyakorlat szerint nem is szavazott róla.

De nemcsak ön nem támogatta a szociális munka napjának munkaszüneti nappá nyilvánítását, hanem azok az MSZP-s képviselőtársai sem, akik akkor is képviselőként itt ültek a parlamentben, ahogy az azóta az LMP élére került Demeter Márta vagy az azóta a Párbeszéd frakciójába került Burány Sándor. Egyikőjük sem támogatta azt, hogy munkaszüneti nap legyen a szociális munka napja. Ön pedig itt most fölállt és azt mondta, hogy milyen fontos a megbecsülés. Jó lett volna, ha esetleg lett volna egy-két bátor szocialista képviselő, aki a frakcióutasítás ellenére támogatta volna, hogy a szociális munka napja munkaszüneti nap legyen, tisztelt képviselő úr.

Szeretném megismételni, hogy a szociális dolgozók bértöbbletére többletforrásként 103 milliárd forintot fordítottunk 2014 óta. Ehhez szeretném hozzátenni, hogy a következő évek fejlesztésére a szociális és gyermekvédelmi ágazatban 409 milliárd forintot fordítunk. Ebből kifejezetten a gyermekek számára fordított források minden negyedik forintot teszik ki, ez 96 milliárd forint, amit célzottan csak és kizárólag gyermekek szociális segítésére fordítunk.

Az elmúlt években többlépcsős béremelést hajtottunk végre. Volt ágazati bérpótlék, volt ágazati bérkiegészítés, ami egyaránt segítette a szociális szférában dolgozókat, ’14-ben plusz 12 milliárd forintból 90 ezer fő bérét emeltük meg, 2015-ben 7,6 milliárd forintból 66 ezer ember bérét emeltük meg a szociális szférában. Az összevont ágazati bérpótlékkal összességében ’14 és ’16 között 17 százalékkal emeltük a béreket.

Ön azt mondta, hogy messze nincs a célok környékén az átlagbér. Tisztelt képviselő úr, ha fölmegy a KSH honlapjára és megnézi az áprilisi béradatokat, amiket ott megtalál, akkor azt látja, hogy 228 792 forint a szociális ágazatban dolgozók átlagbére, tehát messze nem az a százezer forint körüli összeg, amit ön mondott. És ha megnézi, hogy mennyi az emelkedés ’17-18 között, akkor azt látja, hogy 48 850 forint. Ha pedig megnézi, hogy mennyi volt a bérváltozás akkor, amikor önök kormányon voltak, 2008-2009-ben, akkor azt látja, hogy mínusz 8 százalék volt az, amivel önök igazából csökkentették a szociális szférában dolgozók bérét.

Akik egyhavi bért elvettek, akik 8 százalékkal csökkentették a szociális szférában dolgozók bérét, azok azt mondják, hogy most, 2018-ban kevés az átlagos 48 850 forintos keresetemelkedés, 2012 és 2018 között pedig kevés a 65 százalékos emelkedés. Ebbe nyilván bele kell számítani a szakképzett-minimálbér emelését is, az ágazati bérpótlékot, az ágazati bérkiegészítést, valamint az összevont ágazati pótlékot egyaránt. De ez ’12 és ’18 között, hat év alatt 65 százalékot jelent, tisztelt képviselő úr.

Önök viszont csak azt mutatták be, hogy hogyan lehet csökkenteni a szociális szférában dolgozók fizetését.

Azt is elmondanám önnek, hogy azt a politikát, amit a kormány folytatott a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásával kapcsolatban, a számok igazolták. Hiszen amíg 2010-ben 18 százalék volt a megváltozott munkaképességűek között azok aránya, akik dolgozni tudtak, akiknek munkahelye volt, akik nem valamilyen állami segítségből, nem segélyből, hanem a saját fizetésükből, saját munkájuk eredményéből tudták eltartani magukat, nos, több mint kétszeresére, 18 százalékról 40 százalékra emelkedett a mi időszakunkban.

Azok száma, akik így foglalkoztatottak, a 2012-ben bevezetett rehabilitációs kártyán nyújtott járulékkedvezményekkel, 5574-ről 37 245-re nőtt. Azoknak a munkáltatóknak a száma, akik ilyen járulékkedvezményt igénybe vesznek, 3217-ről 9125-re nőtt. Az erre a célra, a rehabilitációs foglalkoztatásra fordítandó költségvetési keret 8 milliárd forinttal, 23 százalékkal emelkedett az elmúlt években. Mi így kívántuk a megváltozott munkaképességűek számára is a tisztes megélhetés lehetőségét biztosítani. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)