Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

GYURCSÁNY FERENC (DK): Azt mondja a kormányfő, hogy most bátor emberekre van szükség. Valóban, rájuk is nagy szükség van. De tudják, mi manapság az igazi bátorság? Az, amit az egészségügyi dolgozók garmadája tett az elmúlt hetekben: védőfelszerelés nélkül tették a dolgukat. Ha olyan igen bátrak, akkor tessék odaülni!Még ma is azt mondja a kormányfő, hogy az intenzív osztályokon biztosítanak a vírus szűrésére alkalmas maszkot. (Dr. Rétvári Bence: Speciális maszkot!) Azaz csak azoknak az orvosoknak, akik már egészen nyilvánvalóan, bizonyítottan nagyon betegekkel találkoznak; a többieknek nem. Szerinte ez rendben van. Kellően bátrak önök abban, hogy odaüljenek közéjük? Itt tartani szónoklatot, őszintén szólva nem bátorság kérdése, legfeljebb retorikai kérdés. És ezek az emberek bemennek nap mint nap, és nem kaptak védőfelszerelést, és nem kaptak mind a mai napig, és pontosan jól tudják, az államtitkár úr állításával szemben, hogy a háziorvosok sokasága legfeljebb ezt az alig-alig védelmet nyújtó zöld maszkot kapja meg, minden ígérettel szemben. Minden ígérettel szemben! Ez a probléma. (Dr. Rétvári Bence: Speciális maszkot kap…)

Azt gondolom, hogy nincs az rendben, amikor azt mondja a kormányfő, hogy ezt a válságot önök nélkül is meg fogjuk oldani. Lehet, hogy a képviselő úr szerint ez nagyon helyes megjegyzés, én nem ezt gondolom; mert nem lehet egyszerre ugyanabból a szájból tüzet és vizet. Egyik oldalról igényelni, hogy legyen valamilyenfajta nemzeti egység, amikor pedig a parlamentben vitát lát, ami elég természetes, akkor azt mondja, hogy maguk nélkül is menni fog ez. Hogyan gondolják? Hogyan gondolják?! (Dr. Rétvári Bence: Mert nem adjátok meg a támogatásotokat!)

Én szívesen megpróbálok eligazodni a GDP-ben, ha ez a kormányfő kérése, nyilván önök fejből tudják, hogy mennyi volt 2010-ben a GDP-ből az egészségügy részesedése, és nyilván azt is tudják, hogy most mennyi. (Dr. Rétvári Bence közbeszól.) Fogadjunk, hogy itt most bajban lesznek, mert erre a számra nem készültek! Hát, akkor segítek. (Dr. Völner Pál közbeszól.) Részesedést kérdeztem, államtitkár úr, tehát próbáljunk eligazodni a fogalmak között, mert ezt kérte a kormányfő  hát feleljünk meg neki! Hát, mondom önnek, a zárszámadási törvények alapján, amit önök nyújtottak be, 2010-ben a közös nemzeti jövedelmünkből az államháztartás 4,6 százalékot fordított az egészségügyre, most pedig mennyit? 4-et! Ez mostani folyó áron 240 milliárd forinttal kevesebb, ha ugyanannyi lenne a részesedés; ha csak ugyanannyi lenne. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.) Hát, ez egy probléma! Ez egy probléma, hölgyeim és uraim! Az a probléma, hogy az elmúlt években a legfontosabb ügyekben: a szociális szférára, az oktatásra, az egészségügyre önöknek nem fordítódott sem figyelme, sem pénze, és most, amikor találkozunk ezzel a problémával, akkor bajban vagyunk. Ez nem is olyan igen régi probléma, még pár héttel ezelőtt is a most hirtelen nemzeti egységről papoló tisztelt kormányfő azt mondta a reggeli rádióinterjújában, hogy az egész vírustörténet csak arról szól, hogy eltereljük a figyelmet a legnagyobb világválságról, a menekültügyről.

Államtitkár úr, ezt mondta három hete az ön főnöke? Ezt mondta. Három hete még mindent, ahogy évek óta tette, a menekültkérdésre akart felfűzni. Mindent! Hát, most már nem tudja eljátszani ezt előttünk; ezt játssza évek óta. Miközben naponta egy illegális menekülttel találkozunk átlagosan, harmadik éve ki van hirdetve a tömeges menekültbevándorlás miatti valamilyenfajta válsághelyzet. Hát, ezért nem bíznak önökben a képviselők! Mert ha egyszer önöknek valamihez felhatalmazást adnak, akkor őszintén szólva, egy pont után lehazudják a csillagot az égről. Ez a probléma. (Dr. Rétvári Bence közbeszól.)

Nem kell, kérem szépen, ahhoz felhatalmazási törvény, hogy legyen elegendő teszt az országban, hogy legyen kellő mennyiségű vizsgálat, hogy legyen maszk, és folytathatnám. Egyébként pedig, ha attól félnek, hogy nem lesz két napig felhatalmazás, hívjanak össze péntekre egy parlamenti ülést! Mi nem fogadtuk el a napirendi pontokat; még megtehetik. Mi itt leszünk pénteken, ha ezt akarják. Tessék megtenni, és nem marad ki egyetlenegy nap sem! Nem akarnak dolgozni? Válsághelyzet van! Dolgozzanak, kollégák! (Taps a DK és a Párbeszéd soraiban.)