Felszólalás adatai

A tavalyi évi költségvetés, habár mindent feláldozott azért, hogy kikerüljünk a túlzottdeficit-eljárásból, mégis hosszú távon aláásta Magyarország jövőjét. Miért mondom ezt? Már említettem azt a bizonytalanságot és kiszámíthatatlanságot, ami lépten-nyomon érezhető az országban, ez a tavalyi évben még inkább csak erősödött. Magában a költségvetés tervezési folyamatában is ugyanúgy utolérhető volt ez a bizonytalanság, hiszen folyamatosan, már a költségvetés tervezésekor látszódott az, hogy a kormányzat először irreális számokkal számolt, utána próbált valamennyit közeledni a valósághoz, de mégsem sikerült elérnie azt a szintet, ami a realitások talaját jelentené. Gondolhatok itt a túltervezett euró/forint árfolyamra, gondolhatok itt a túltervezett növekedésre, ami valójában csökkenés volt.

(11.30)

De gondolhatok itt arra is, hogy a költségvetés kapcsán is érezhető, hogy a jogszabályi környezet, ami kialakult Magyarországon, ahol csak egy dolog biztos, a bizonytalanság, az aláássa a piacon lévő bizalmat, és nem csupán az állami intézményekbe vetett bizalmat, hanem a piaci szereplők egymás közötti bizalmát is. Ennek nagyon súlyos árát kellett megfizetniük a gazdasági szereplőknek, ez pedig kimutatható a beruházások alacsony voltában.

Véleményünk szerint tehát nem lehet úgy jó egy költségvetés, és nem lehet éppen ezért elfogadni a költségvetésről szóló zárszámadást sem, amely költségvetés aláássa Magyarország jövőjét, tovább erősíti a bizonytalanságot. Ki kell térnünk a költségvetési kiadások kapcsán az oktatási részre is, hiszen sosem volt ennyire alacsony a jövőbe és az oktatásba fektetett összegek aránya, hozzávetítve ahhoz, hogy mekkora a költségvetés egésze. Hiszen ha nem az oktatáson spórolna a kormányzat, hanem teszem azt, a stadionépítéseken, hiszen 2012 volt az az első év, amikor elindult ez a megalomán stadionépítési beruházási hullám, akkor valójában hét éven belül megtérülne minden egyes forint, amit az oktatásra fordítana a kormányzat, és olyan kiművelt emberfőkkel tudnánk magas hozzáadott értéket előállítani, amely a világpiacon is megállná a helyét. Ehhez képest a 2012-es költségvetésben azt tapasztaljuk, hogy mind a felsőoktatásra fordított összeg, mind a közoktatásra fordított összeg folyamatosan csökkent.

Már említettem azt, hogy 2012 volt az az esztendő, amikor Magyarország recesszióba süllyedt, és soha nem látott jövedelemkülönbség-növekedés volt tapasztalható. Egész Európában két ország van csupán, amely a válságból úgy próbált kilábalni, hogy ne együtt süllyedt volna a leggazdagabbaknak és a legszegényebbeknek is a jövedelme, és az egyik ország Magyarország. Míg a felső egytized jövedelme 10 százalékkal nőtt, addig az alsó egytized jövedelme 12 százalékkal csökkent a tavalyi esztendőben. Márpedig szerintem a kormánypárti képviselőtársaim is tisztában vannak azzal, hogy a magyar társadalom egy középre tartó társadalmat szeretne, ahol nem a hipergazdagoknak és a létminimum alatt élőknek az egyvelegét kell nézni, ahol valóban ugyanannyi joga és lehetősége van minden egyes állampolgárnak és minden egyes fiatalnak az életkezdéshez. De ehhez képest az tapasztalható, hogy aki szerencsés helyre születik, gazdag szülőkkel van megáldva, annak egyenes a pálya, és még csak gyarapítani sem kell a családi vagyont, aki pedig beleszületik a reménytelenségbe, annak nincsen kitörés onnan. A 2012-es költségvetés nemhogy fordított volna ezen a folyamaton, hanem csak ráerősített. De ha megnézzük a költségvetés egyéb elemeit is, akkor rávilágít az ÁSZ-jelentés arra az óriási hibára, hogy továbbra sem tudja a magyar állam, hogy mekkora az ő vagyona.

Kérem, tisztelt képviselőtársaim, hogyan lehet itt jó gazda módjára kezelni az állami vagyont, amikor a gazda azt sem tudja, hogy mennyi a jószága? Ez a folyamat az átláthatatlanságot erősíti tovább, ez a megoldatlan probléma ismét arra hívja fel a figyelmet, hogy nagyon könnyű az állami vagyonnal játszadozni, nagyon könnyű az állami vagyont elkótyavetyélni, hiszen ameddig nem tudja az állam, hogy mije is van pontosan, és ez nem átlátható mindenki számára, addig kézen-közön ezek az épületek, ezek a vagyonelemek szépen lassan magánkezekbe vándorolhatnak. Ameddig nincsen vagyonleltár, addig nem tudunk felelős, jó gazda módjára való vagyongazdálkodásról sem beszélni.

El kell mondani azt is, hogy ezt az óriási áldozatot, hiszen a 2012-es költségvetés a megszorítások költségvetése volt, ugyebár három Matolcsy-csomag is jött az évben, egyszer az elején és kétszer pedig a végén, ezt az óriási áldozatot valamely oknál fogva a magyar nemzet tűrte, hiszen ekkora kiigazításoknál Spanyolországban százezrek vannak az utcán, Franciaországban ugyanúgy sztrájkok vannak, Magyarországon meg sem szólalt senki, a szakszervezetek sem, pedig mindenki tisztában van azzal, hogy ezek a megszorítások csakis azért szükségesek, mert a kormányzati gazdaságpolitika olyan szintű kiszolgáltatottságot hozott, amely nem kezelhető másképpen, csakis az állami kiadások csökkentésével. Ahelyett, hogy a magyar társadalom egyként állt volna fel, tovább tűr.

Tisztelt kormányzati képviselőtársaim, ez egy kegyelmi állapot volt 2012-ben az önök számára, de ne higgyék azt, és ne gondolják azt, hogy ha tovább folytatják a megszorítások útját, ha tovább folytatják azt a kiszolgáltatottságra építő utat, amit eddig a Fidesz-kormányzat mutatott, akkor továbbra is így marad ez, hiszen most már egyre több embernek tele van a hócipője, egyre több ember nem bírja elviselni azt, hogy látja a hatalmas Bentleyket és a folyamatosan növekvő vagyonokat és az ennek elfedésére szolgáló kormányzati dölyfösséget, és látja azt, hogy 4 millió szegény országa lettünk, hiszen 4 millióan élnek a létminimum alatt is, a kitörési lehetőségek közül csak egyetlenegy van, az, hogy kimennek a fiatalok Londonba mosogatni és hazaküldik a pénzt. Persze, nem csak mosogatni mennek, de attól függetlenül maga az agyelszívás egy nagyon szörnyű folyamat - és ha csak ez az egyetlen lehetőség marad, akkor Magyarország feléli a jövőjét. A 2012-es költségvetés a jövő felélésének a költségvetése volt.

Köszönöm a figyelmet.