Felszólalás adatai

Sokkal fontosabb azt tisztázni - és valóban ez helyesen hangzott el a korábbiakban -, hogy mi a cél. Hiszen egy egységes nyilvántartás csak és kizárólag eszköz lehet, de az a szociális kártya intézménye elleni, legalábbis meglepő kirohanássorozat, ami ebben a Házban egyébként rendre elhangzik, azért is tisztázásra szorul, mert óriási szakadék tátong a kormányzat által lebegtetett szociális kártyát illető bejelentési tervek és a mögöttük álló cselekvési terv, és a Jobbik által évek óta hangoztatott azon koncepció között, ami nemhogy nem büntetné a szegénységet, hanem az egyetlen létező és húsbavágó megoldását tudná adni ennek a problémának. Hiszen le kell szögeznünk, hogy a kormányzat, bár elkezdte használni a szociális kártya kifejezést, él ezzel a terminológiával, egyáltalán nem azt a teljes körű megoldást látja és láttatja mögötte, mint amit a Jobbik amúgy teljesen jogosan kivetítene a teljes magyar közéletre, és ezáltal tisztítaná meg mind a szociális transzferek, mind a segélyezés rendszerét. Ennek értelme és lényege röviden összefoglalva annyi lenne, hogy valóban a rászorultakhoz jusson el az a készpénz- és transzfertömeg, akár úgy, hogy irányítható legyen a megvásárolandó termékek köre. De ez önmagában még nem jelentene biztosítékot, hiszen rá kell tenni erre egy olyan szociális bolthálózatot és egy olyan intézményrendszert, ami által elérhető, hogy mondjuk, a gyermekeknek szánt pénzből valóban kiscipő, valóban tankönyv legyen, vagy valóban a rezsiszámla legyen befizetve, és ne élvezeti szerekre legyen eltapsolva ez a pénz. A Jobbik jóval több mint három éve hangoztatja ezt a modellt. Nagyon örülünk annak, hogy most már bizonyos kormányzati kiszólásokban elmozdulás látszik ebbe az irányba.

Annak is nagyon örülünk, ha nem Jobbik-logó alatt, de a lehető leghamarabb megvalósul egy ilyen rendszer, de akkor az legyen teljes körű, az ne egy kilúgozott valami legyen. Az önök egységes nyilvántartása még csak egy nagyon kis lépés efelé. Tehát amikor arról beszélünk, hogy nyomon követhető legyen az egy személy, illetve egy háztartás által igénybe vehető ellátások összege, a szociális, gyermekvédelmi ellátásokra különös tekintettel, akkor azt mondom, hogy ez egy teljesen jogos igény, ugyanakkor a kommentárban már megjelenik az, hogy a nyilvántartási rendszer nem érinti az ellátások jogosultsági feltételeit, és ami fontosabb, a kifizetés módjának felülvizsgálatát sem. A jogosultak tehát továbbra is az eddig megszokott módon hozzájuthatnak az ellátáshoz. A jogos viszont az lenne, és egy nagyon szükséges lépés, hogy a nagyon sok tisztességesen eljáró, szociális transzfert igénybe vevő ember közül szűrjük ki a kevés csalót, és a kevés csaló juttatásainak amúgy indokolt megnyirbálása után lenne lehetséges az, hogy bármiféle emelésről beszéljünk a többiek tekintetében. Tehát igazságosabbá, tisztábbá tehető lenne ez a rendszer, de ehhez értelmesen és tisztán, nyíltan kell beszélni, nem körülírni a problémákat, nem csak az adatvédelmi aggályokról beszélni, vagy legalábbis nem többet, mint amennyit az a terület megérdemel.

Legyünk őszinték, ha itt széles körrel számolunk, egy 960 ezer embert érintő rendszerről beszélünk, és azt is el kell mondani, hogy becslések szerint mintegy 800 milliárd is lehet az a pénztömeg, ami megmozdul. Nyilván a KSH leszűkített adatai alapján csak 150 milliárd. Attól függ, hogy milyen területeket értünk még ebbe a rendszerbe. De ha a szociális kártyára gondolunk, akkor teljesen egyértelmű, hogy mind a gyermekvédelem, mind a szociális juttatások nagy többsége behozható lenne abba a rendszerbe, amelynek értelmében ez a kártya elvileg olyan lenne, mint egy bankkártya, vásárolni lehetne vele, de csak bizonyos cikkek körében, vagy a rezsi egy részét lehetne befizetni általa. Az biztos, hogy az uzsorások, árdrágítók számára ez egy hadüzenet lenne, és csak olyan módon lenne hadüzenet, ha teljeskörűen megvalósítanák, a Jobbik hangszerelésének megfelelően. Még egyszer mondom, nem feltétlenül szeretnénk mi ezzel egy Jobbik-kormányt megvárni, nagyon örülünk annak, ha már most megvalósul. De lényegi elmozdulást csak ez jelentene.

Azt is látnunk kell, hogy ezen akár 800 milliárd forintosra is vehető pénztömeg esetén, ha sikerül a visszaéléseket kiszűrni a rendszerből, tehát ha a nyilvántartás mellé egy szankciórendszer is párosul, nem csak annyi, hogy a szociális törvény különböző ellentmondásokra felhívja a figyelmet, és az majd magától kiszűri a kettősségeket, mert ez így önmagában nem igaz, de ha sikerül kiszűrni a párhuzamosságokat, akkor hatalmas pénztömeg szabadul fel a szociális rendszer számára, ami már értelmesen lenne irányítható. Hiszen ha csak az érintett juttatások listáját vizsgáljuk, akkor több mint tucatnyi nem természetbeni és ötféle természetben nyújtott ellátási formához jutunk. Azt is látnunk kell, hogy 2012-ben bizony, ha tovább szélesítjük a kört, és a szakképzésre folyósított összegeket is belevesszük, 972 milliárd forint kiosztásáról beszélhetünk.

Tisztázni kell tehát, hogy mit szeretne a kormányzat. Használja a szociális kártya elnevezést, miközben nem tölti meg ugyanazzal a tartalommal, mint amit nemcsak a Jobbik hangoztat, de a szakmának egyre szélesebb köre is, vagy pedig teljes körű megoldást akar, és bevállalja még ebben a ciklusban, hogy hadat üzen a visszaéléseknek, és eléri azt, hogy mondjuk, a gyermekvédelmi támogatások valóban a gyermekekhez kerüljenek. Ez az önök döntése. Mi ebben nyilvánvalóan szakmai muníciót tudunk adni a lehető legszélesebb körben. De azt is látni kell, hogy ez csak egy szelete a teljes problémakör megoldásának, hiszen nem véletlen, hogy a Jobbik programjának hangszerelésekor is elmondtuk sokszor, a segélyezés tekintetében segély helyett inkább munkalehetőséget kell biztosítani, akinek lehet, a fogyatékossággal élők helyzetét is rendezni kell oly módon, hogy biztonságos életkörülményeket segítő és szolidáris államot élvezhessenek, úgy, hogy az ne sértse az önbecsülésüket. Ami még fontosabb, egy otthonteremtési programmal biztonságos védőhálót lehet biztosítani azok számára is, akik jelen pillanatban úgy érzik, hogy Magyarországon nem tudnak önerőből otthonhoz jutni, és azok számára is, akik emiatt mennek el az országból. Tehát ezek egymással összefüggő dolgok, csak és kizárólag csomagban érzem kezelhetőnek őket.

További javaslataink bevezetésére is csak felszólítani és bátorítani tudom a kormányt, hiszen nagyon sokszor elmondtuk, hogy a szülői életjáradék bevezetése is egy komoly eszköz lehet mind demográfiai, mind pedig szociális szempontból. De ha továbbmegyünk, a szociális kártya felhasználásának kizárólagos helyszíneként egy országos szociális bolthálózat létrehozása is indokolt lenne. A kormányzat egyes kiszólásai már utalásokat tartalmaztak ezt illetően 2011-ben, de azóta sem találkoztunk konkrétumokkal. Márpedig ha egy ilyen szociális bolthálózat kizárólag hazai termelők és hazai beszállítók bevonásával épülne ki, az megint csak óriási gazdasági lehetőségeket rejtene magában. És akkor folytathatjuk, hogy a családi pótlékot adókedvezménnyé lehetne alakítani a harmadik gyermektől. Ezek mind vitatémák, csak valamikor valamilyen formában ki kellene beszélni őket. Arról is beszélhetnénk, hogy a családi pótlék folyósításának feltételéül lehetne szabni az édesanya legalább 19-20. életévét. Itt is nyilvánvaló, hogy történt már valami közbeszédkezdemény ez ügyben, de azt is látni kell, hogy ezek együttesen, csomagban működő tényezők.

A szociális kártya teljes körű bevezetése, tehát nem a kilúgozott módja tenné csak lehetővé azt, hogy egyszerre üzenjünk hadat a bűnözőknek, az uzsorásoknak, és ezáltal, ezzel párhuzamosan végre a szociális transzferek a rászorulókhoz jussanak el, és ne tűnjenek el a különböző párhuzamosságok és a különböző csalások útvesztőiben. Ez a tisztességes többség, tehát a szociális transzfereket igénybe vevők túlnyomó többségének az elemi érdeke, éppen ezért nem látok indokot azt illetően, hogy miért ne tisztuljon, és miért ne legyen egészségesebb ez a rendszer.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)