Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. HILLER ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr, Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Igen tisztelt Államtitkár Úr! A lex CEU politikai törvény, azért kap politikai jellegű kritikákat, mert kiváltó oka politikai, a szakmához semmi köze nincs. Önök a nemzeti felsőoktatási törvény módosításának álcázzák politikai akaratukat, miközben pontosan tudják, hogy egyébként a színvonal tekintetében, az egyetem szakmai működése tekintetében a korábbiakban sem és igazából a jelenben sincs semmilyen kifogásuk. Önöknek a CEU-val az a legfontosabb bajuk, hogy Soros György alapította.

Bátrabb és tisztább lenne, ha elmondanák, hogy önöknek van egy politikai elképzelésük egy általam egyébként nem létezőnek tartott tervről, és ezen politikai kampány részeként az ország egyik legmagasabb színvonalon működő felsőoktatási intézményét támadják. Mert ha szakmai lenne a törvény ‑ mégiscsak egy felsőoktatási intézményről van szó ‑, az azért mégiscsak elvárható lenne a mindenkori magyar kormánytól, hogy az oktatási ügyekkel foglalkozó tárca, ezen belül például a felsőoktatással foglalkozó államtitkárság képviseltesse magát. De én az Igazságügyi Minisztérium tisztelt államtitkárán kívül egy árva kormánytagot nem látok, amiből azt a következtetést vonom le, hogy önök is úgy gondolják, hogy önmagában az oktatásügyhöz és a felsőoktatáshoz az égadta világon semmi köze nincsen ennek a módosításnak, és ezt helyesen is látják.

Történetesen, megismétlem, ez egy politikai törvény. Ilyen politikai törvény, amelyet ráadásul az akadémiai felsőoktatási szférába bújtatnak el, nem is volt vitás, hogy nemzetközileg is ilyen visszhangot vált ki. Ez a törvény, tisztelt államtitkár úr, rossz az intézményeknek, rossz a magyar felsőoktatásnak, és rossz az egész országnak. Ezért, ha bárminemű módosítást el lehet képzelni ezen a törvényen, az egy és kizárólag egy, hogy ezt visszavonják. Ezért most szeretném jelezni, hogy a MSZP frakciója a módosítást nem fogja elfogadni, egyetlenegy megoldást tart megfelelőnek, hogy ezt az álságos, szakmainak álcázott politikai törvényt, amely kárt okoz a magyar felsőoktatásnak, kárt okoz országunk nemzetközi tekintélyének, azonnali hatállyal visszavonják.

A módosítás tartalmi része, amely történetesen nem más, mint egy határidő-módosítás, és önök valamiféle kegyet gyakorolva, legalábbis azt mutatva állítják be ezt a módosítást, hogy az intézmény az önök által erőszakosan szabott feltételeket ne a következő év első napjára, hanem 2019 első napjára teljesítse, nos, az eredeti célkitűzésük már akkor szakmaiatlan és nevetséges volt, amikor beterjesztették. Ezt a törvényjavaslat, a törvénymódosítás eredeti vitájában jeleztük is. Önök olyan időpontokat szabtak meg, amelyek, egy kicsit is ismerve a felsőoktatási akadémiai élet természetességét, történetesen, hogy a transzatlanti világban július közepétől szeptember közepéig egyszerűen nincsen oktatás, ezt mindannyian, akik egyetemre vagy főiskolára jártak, tapasztalhatták. Történetesen ezért lubickolhattak a Balatonban például augusztusban, hacsak nem pótvizsgára utalták önöket, merthogy a felsőoktatásban sem Magyarországon, ebben az esetben az Egyesült Államokban sincsen augusztusban például akadémiai szezon.

Olyan határidőt szabni tehát, amely határidőn belül több hónap teljes egészében passzívnak minősül, hiszen tárgyalásokat folytatni arról egy meghatározott intézménnyel, hogy együttműködés, vagy az önök törvényét teljesítő együttműködés legyen, miközben az intézmény ténylegesen a nyári hónapokban nem működik, nem folytat oktatást, apparátusa hasonló szinten szabadságon van, teljesen lehetett látni, hogy nem megfelelő.

Ehhez képest az a módosítás, amelyet most benyújtanak, hogy egy évvel meghosszabbítják ezt a bizonyos határidőt, szintén sokkal inkább politikainak tűnik, mint szakmainak, mert hogyha szakmai lenne az elhatározásuk, tudnák, hogy egy ilyen megoldás nem növeli a stabilitást, hanem a bizonytalanságot növeli. Annak az intézménynek a majdani hallgatói, akik példának okáért a 2018-19-es tanévre fognak jelentkezni, ezt a jelentkezést 2018 tavaszán kell megejteni, egy olyan intézménybe adják be, adnák be a jelentkezésüket, amelynek sorsa az önök kezében van, kiszámíthatatlan, a jogbiztonság teljes módon nélkülözve van ebben az esetben.

Miért gondolják, hogy kegy az, meghosszabbítani egy instabil helyzetet? Miért gondolják, hogy az intézmény számára az jó, hogy a bizonytalanságot abban, amit a leginkább elkerülni kívántak, hogy legyen világos, önök mit akarnak egy Magyarországon magas színvonalon működő felsőoktatási intézménnyel, nem lezárja, hanem történetesen megnyújtja? Ez nem jó az intézménynek, és azoknak a családoknak, legyenek ezek magyar családok vagy éppenséggel a környező országokban, épp távoli országokban gondolkodó családok, akik azon törik a fejüket, hogy gyermekük vagy éppenséggel maga a jelentkező melyik intézménybe adja be a jelentkezését, az nem egy pozitív szempont, hogy egyébként az önök által fönntartott instabil helyzetet, a bizonytalanságot egy évvel meghosszabbítják. Szakmai értelemben tehát, ha ez lenne a megoldás, akkor azt mondanám, hogy rossz, és próbáljanak meg hallgatni az érvekre, a szakmai és a parlamenten belül elmondott szakmapolitikai érvekre.

(10.30)

De lássuk be, hogy ennek az egész törvénynek semmi, de semmi köze nincs a szakmához, sem a felsőoktatáshoz, sem az adott intézmény színvonalához. Kizárólag ahhoz a politikához van köze, amely az önök elmúlt másfél évét jellemezte.

Tisztelt Államtitkár Úr! Azt kell mondanom, hogy ha valamilyen oknál fogva eljátszunk azzal a gondolattal, hogy Magyarországon, illetve az Európai Unióban a migráció ma nem jelentene problémát abban az értelemben, hogy nem lenne, igen nagy tételben mernék fogadni, hogy egyáltalán nem lenne ez a törvény. Ez nem a magyar felsőoktatást szabályozó, annak működését jobbítani szándékozó, akár saját szakmai érveiknek megfelelő törvény; ez kimondottan egyfajta politikai válasz, ez egy bosszútörvény, ez egy politikai törvény, a nemzeti felsőoktatás és ezen belül a CEU működéséhez semmi köze nincs.

Azt még szükséges ugyanakkor elmondani, hogy mégiscsak kínos volt az elmúlt hónapokban látni azt az egyébként teljesen értelmezhetetlen törekvést, amivel az önök tisztelt kormánya ‑ minthogy az Egyesült Államok szövetségi berendezkedésű állam ‑ szövetségi szinten próbálta meg elérni, hogy a felsőoktatás ügyében valamiféle államközi megállapodás szülessék. Majd az Egyesült Államok a legkülönbözőbb formában, hol nagykövetségén keresztül, hol a szóvivőkön keresztül, majd az egyébként oktatásért felelős miniszter asszonyon keresztül közölte, hogy még a magyar kormány kedvéért sem tudják az amerikai alkotmányos berendezkedést megváltoztatni, és erre szándékuk nincs. Történetesen az Egyesült Államokban a felsőoktatás nem szövetségi szintű rendszer, ezért aztán arról, hogy szövetségi szinten, kormányzati szinten állapodjanak meg, akárhány levelük és akárhány felvetésük után is, csak azt a választ kapták, hogy jobb lenne már megérteni, hogy ez nem így működik. Valljuk meg, kínos!

Kínos, ahogy a saját akaratukat egy másik ‑ megértem, az önök felfogása szerint talán kevésbé befolyásos ‑ állam, az Egyesült Államok törvényére kívánják szabni, de ők valamilyen módon ennek ellenálltak. Így kerültünk abba a helyzetbe, hogy több hónap elvesztegetett idő után kívánják most meghosszabbítani azt az időpontot, amíg legalább szövetségi állam szinten ez létrehozható. Az előbb említett okok miatt viszont már tavasszal látható volt, hogy ez nem fog sikerülni.

Tisztességesebb és egyenesebb lenne ugyanakkor azt elmondani ‑ ahogy ezt a vezérszónoki felszólalásom elején már érzékeltettem, hogy ennek a törvénynek szakmai alapja és ehhez szakmai hivatkozás nincs is, kimondottan és kizárólag politikai ‑, hogy valóban, ahogy képviselőtársam, Bárándy Gergely képviselő úr a kisebbségi vélemény ismertetésekor már érzékeltette, önök igazából azt akarták elkerülni, hogy ez a menthetetlen törvény és menthetetlen procedúra ne kerüljön az Európai Bíróság elé. Pontosan tudták ‑ és ehhez, azért lássuk be, túlságosan széles aspektusú látásmódra nincs is szükség ‑, hogy ez az önök kormánya számára elmarasztaló ítéletet rejthet magában, ugyanakkor nemzetközileg is ismét felhívja a figyelmet egy olyan politikai törvényre, amely ellen Nobel-díjasok tucatjai, a világ vezető egyetemei közül több mint száz, több mint ezer, a legkülönbözőbb kutatási területen érintett professzor felemelte a hangját. Azt azért mégiscsak megfontolandónak tartom, hogy önök akár a jelen helyzetben is még belássák, minthogy önök nyújtják be a módosítást, megnyitják a törvényt, hogy egy magyar felsőoktatási törvény szakmai változtatása esetén ilyen minőségű és ilyen mennyiségű gondolkodó nem emeli fel a szavát.

Ha megnézik az elmúlt néhány év eseményeit az Európai Unióban akár csak a felsőoktatás terén, legyen az a német felsőoktatási törvény módosítása, az olasz felsőoktatási törvény módosítása, az angliai tandíjrendeletek felülbírálata, a franciaországi felsőoktatási törvény módosítása, amely egyébként valóban komoly visszhangot váltott ki, még tiltakozást is, de nemzetközi szakmai vonatkozásban meg sem közelítette azt a tiltakozáshullámot, amelyet az önök nemzeti felsőoktatási törvény módosításának álcázott, valójában politikai törvénye kiváltott. Nem lehet az érdekük, hogy önös politikai céljaik miatt kockára tegyék ennek a mi országunknak a presztízsét a tudományos világban. Márpedig ez folyik. Olyan tudósok, akik politikába, különösképpen aktuálpolitikába nem szóltak és ezután sem szólnak bele, emelik fel a szavukat egy magyarországi törvény ellenében, egy Magyarországon működő felsőoktatási intézmény érdekében. Még azt is megkockáztatom, hogy a magyar belpolitikai élet iránt egyáltalán semmilyen érdeklődésük nincs, de a magyar, illetve nemzetközi tudományos élet és annak működése iránt viszont van. Önök veszélyeztetik ennek az intézménynek, egy magas színvonalon működő, Magyarországon feladatát teljesítő intézménynek a működését. Ez volt az eredeti törvény hatása, ez hozta össze nagyon különböző módon gondolkodó Nobel-díjasok, professzorok, intézmények véleményét egységesen ez ellen a törvény ellen. Ez a jelenlegi törvénymódosítás pedig nemhogy stabilizációt hoz, nemhogy a rossz és politikai alapon elrontott törvényüket egy kicsit is jobbítaná, hanem épp ellenkezőleg, további bizonytalanságot hoz, az intézmény további működésére is káros, bizonytalanságban tartja a majdani jelentkezőket és az intézmény egészét.

Egy lehetőséget ugyanakkor valóban rejt magában a törvény módosítása, azt, hogy erről a parlamentben és a szélesebb nyilvánosság előtt ismét beszéljünk. Ha már a módosítást megnyitották, menjenek tovább: módosítsák úgy, hogy vonják vissza! Magyarország érdekében, a magyar felsőoktatás érdekében, az országunk presztízse érdekében ezt a törvényt vissza kell vonni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)