Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! „Nem a zsemle a kicsi, elvtársak, hanem a pofátok nagy”  mondta a végtelenül kifinomult műveltséggel és hatalmas empátiával rendelkező Marosán György annak idején. Az a helyzet, hogy valami hasonló választ kaptam a múlt heti interpellációmra Orbán Balázs államtitkár úrtól, amikor a leszakadó és tulajdonképpen süllyedő Atlantiszként eltűnő vidéki perifériákkal kapcsolatosan kérdeztem.Akkor államtitkár úr elküldött vidékre, hogy szemrevételezzem azt a hatalmas fellendülést, amit ő arrafelé vizionált. Nos, az a helyzet, hogy ha Isten hátranézne, akkor nemcsak északkelet-magyarországi járásokat, régiókat látna, hanem bizony ott, Délnyugat-Magyarországon, szűkebb pátriámban is akadna dolga, mert óriási gondok vannak arrafelé is. Elhiszem, hogy egyébként azok számára, akik adott esetben százmillió forintot viselnek a csuklójukon, illetve az ujjaikon Royal Oak 20 millió forintos óra formájában, egy-egy 30 millió forintos Cartier karperec formájában, vagy mondjuk, hétkarátos gyémántgyűrűk képében, azok ezt mind nem érzik. De attól a valóság még valóság marad, és az a helyzet, hogy nemcsak ez a világ áll távol az ott élő emberektől, tehát a Hermès, a Dior, a Vuitton, meg a ki tudja, milyenféle flancos ruhákba öltöző és a budoárjukat ebből feltöltő hölgyek és kormányzati urak világa áll távol az ilyen periférián élő emberektől, hanem azok a dolgok is, amelyeket a kormánypárti padsorokból vizionálnak, nevezetesen, hogy 400 ezer forintos az átlagbér Magyarországon, aztán hogy a válság ideje alatt, a pandémia időszakában 800 ezer forintot tudtak félretenni a családok átlagosan. Az a helyzet, hogy amikor ezt meghallják ott, mifelénk, mondjuk, Dél-Somogyban, akkor bizony kinyílik az emberek zsebében az a jóféle somogyi bicska.

De hogy pontosabban betájoljam, hol is élünk Európán belül, akkor azt kell mondanom, hogy a jó kétszáz-egynéhány európai uniós régió közül ez az a régió, tehát a Dél-Dunántúl, amely hátulról a tizedik legszegényebb Európán belül. Ha ebből a képletből, tehát a dél-dunántúli képletből kivonjuk a Balaton-partot, kivonjuk, mondjuk, Paksot, Pécset, azt a ragyogó egyetemi várost, ahol én magam is tanultam és tanulok még mindig, és megnéznénk, hogy mik maradnának, milyen halmozottan hátrányos helyzetű és a kormány által is egyébként más vonatkozásban komplex programmal fejlesztendő járások, mint például a barcsi vagy például a csurgói, akkor azt kell mondanunk, hogy amiről itt kormánypárti padsorokban oly sokszor beszélnek, vizionálnak, az egészen egyszerűen nem felel meg a valóságnak. A valóság az, hogy a vidék is élni, nem pedig vegetálni akar, márpedig normálisan megélni csak normális bérekből lehetne.

Olyan választ is kaptunk itt, hogy várjunk kicsit, jön majd vidékre az aranyeső a 7000 milliárd forintos vidékfejlesztési források formájában. Azonban ha ennek az elosztása is úgy történik majd, mint ahogy azt tették a turizmus forrásaival kapcsolatban, amikor félszázaléknyi igénylő, zömmel egyébként a cimborák kapták meg a 300 milliárdos forrásállomány kétharmadát, 16 ezer másik igénylőnek meg jutott az egyharmada, akkor bizony komoly bajok lesznek, és azok az egyenlőtlenségek, amelyeket ott a magyar rögvalóság talaján megtapasztalunk, még inkább nőni fognak. Igaz ugyan, hogy valamikor még Hruscsov is mondott olyasmit, hogy a szárnyaló szocialista paripánkon majd lehagyjuk a hanyatló Nyugatot, és ilyet ígér Orbán Viktor is kvázi, hogy be fogjuk érni a Nyugatot meg Ausztriát, de az a helyzet, hogy ott, ahol én élek, ez a leszakadás még pregnánsabban látszódik.

Hadd hozzak néhány adatot ezzel kapcsolatosan, miből is élnek ott az emberek! A Gazdaságkutató Intézet KSH-adatokra alapozva összeállította a listáját. Kérem szépen, kormánypárti padsorokban ülő képviselőtársaim, a választókerületem 77 településén 15 olyan település van, ahol nem éri el az átlagbér a 100 ezer forintot havonta. Szentborbás 97 ezer forint, Gige 95 ezer forint, Kisbajom 95 ezer forint, Kastélyosdombó 91 ezer forint, Rinyakovácsi 89 ezer forint, Drávatamási 87 ezer forint havonta, Rinyabesenyő 85 ezer forint, Istvándi 81 ezer forint, és van még lejjebb: Kőkút 79 ezer forint, és kapaszkodjanak meg, Somogyaracs 76 ezer forint havonta. A járásszékhelyek sincsenek sokkal jobb állapotban: Csurgó 156 ezer forint, Barcs 169 ezer forint, Nagyatád 179 ezer forint. Ez nem európai jólét! Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)