Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. MELLÁR TAMÁS (Párbeszéd): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A 2010-es választások után, amikor az Orbán-kormány elindult, akkor nagyon gyorsan letiltotta a „reform” és a „modernizáció” szavakat, ezeket nem engedte a kommunikációjában használni. Bár nagyon jól tudta az Orbán-kormány azt, hogy az országnak komoly reformokra, komoly változásokra van szüksége, de ugyanakkor azt is nagyon jól látta, hogy a megelőző időszakban ezek a szavak, hogy reform és modernizáció, lejáratódtak. Ezért aztán a változások megvalósításához egy másik stratégiát dolgozott ki. Mégpedig egy olyan módszert, hogy amikor kijelölte azt a területet, amit szeretett volna átalakítani, akkor azt először is kiéheztette, vagyis a költségvetési forrásokat jelentős mértékben visszavette, visszafogta. Majd ezek után fölajánlotta, hogy megvalósítja az átalakulást, a reformot, és ekkor nyilvánvalóan az adott ágazat, az adott szektor vezetői nem igazán tehettek mást, mint elfogadták a változást, elfogadták a reformokat, mintsem hogy továbbra is szembe kelljen nézniük a költségvetési megszorításokkal.

(11.10)

Ugyanez a dolog történt meg az egyetemek modellváltása kapcsán is. A modellváltás időszaka előtt, a megelőző években az egyetemek költségvetését a kormányzat jelentősen visszafogta, visszavágta, majd ez év január elején, amikor Palkovics miniszter úr magához rendelte a vidéki egyetemek vezetőit, akkor egy visszautasíthatatlan ajánlatot tett nekik, hogy vagy önként vállalják, önként kérik, hogy a modellváltás menjen végbe, vagy pedig tovább folytatódik a költségvetési források megvonása. Természetesen ebben a helyzetben nem tehettek mást az egyetemi vezetők, mint elfogadták ezt az ultimátumot, és a modellváltás mellett döntöttek, mert nem akarták, hogy az intézményeik továbbra is szenvedjenek a nem elégséges források miatt. Tehát azt lehet látni most, február vége táján, hogy az egyetemi modellváltás elindult és folyamatban van.

De mi is zajlik valójában? Egy olyan átalakulás történik most meg, amelynek eredményeképpen a korábban állami tulajdonban lévő egyetemek magánegyetemekké, illetve alapítványi egyetemekké alakulnak át, de ennek az átalakításnak, átalakulásnak van két igen jelentős problémája. Az egyik, ha úgy tetszik, stratégiai vagy nemzetpolitikai természetű, nevezetesen az, hogy az Orbán-kormány felszámolja az állami egyetemeknek a vidéki hálózatát, és ezzel bizonyos társadalmi rétegeket hátrányos helyzetbe hoz. A vidéki társadalmat, azokat a szegény családokat, amelyeknek tehetséges gyermekei vannak, őket akadályozza, gátolja a továbbtanulásban, hiszen egyre nehezebbé teszi számukra az egyetemre való bejutást.

A másik probléma sokkal erőteljesebb: az, ha úgy tetszik, büntetőjogi természetű, mert tulajdonképpen itt a privatizáció örve alatt nem történik más, mint egy lopás, mégpedig az állami vagyonnak magánkézbe való juttatása, mégpedig ingyenesen, hiszen az állam átadja az alapítványoknak ezeket a vagyonelemeket, és az alapítványok élére pedig kuratóriumot nevez ki, mégpedig örökösre, úgy, hogy senki nem változtathatja meg ezeknek a kuratóriumoknak az összetételét, és a kuratóriumok fölött nincs semmifajta ellenőrzési jogkör, a szenátus nem tudja ezt befolyásolni, ezért a kuratórium azt tesz ezekkel a vagyontárgyakkal, amit gondol, amit akar. (Nacsa Lőrinc: Ez nem igaz!)

Én azt szeretném ezért mondani, megnyugtatom a polgártársaimat, hogy ez nem fog így sokáig maradni: 2022 után, amikor az új kormány feláll, akkor meg fogjuk találni azokat a jogi formákat, amelyek révén vissza fogjuk tudni ezt fordítani, mert azt gondolom, hogy a magyar társadalom ennél (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) többet érdemel mindenképpen. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)