Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor uniós fejlesztési forrásokról esik szó, akkor azok közé tartozom, akik szeretnek azért hosszabb távú mérleget vonni. Egyáltalán nem valamifajta segélyként vagy egyoldalú juttatásként gondolok ezekre, hiszen Magyarország igen komoly árat fizetett az ideérkező forrásokért cserébe. Leginkább azt, hogy kinyitotta a piacát, és tette ezt egy olyan letárgyalt társulási szerződés által, amit nagyjából felerészben önök tárgyaltak le, és felerészben az akkori baloldali vezetés.

Azt kell hogy mondjuk, hogy elképesztő, fatális hibáktól hemzseg ez a megegyezés. Hozzájárult Magyarország jelenlegi kormánya az utóbbi egy évtizedben a Magyarországról történő humánerőforrás-elvándorláshoz azáltal, hogy a kényszerű elvándorlással szemben semmiféle motivátort, semmiféle itthon maradásra biztató programot nem indított. Önökről nagyon-nagyon sokat elmond az is, hogy a „Gyere haza, fiatal!” program szervezője később kivándorolt külföldre. Ez körülbelül olyan, mint az önök elszámoltatási kormánybiztosa: több elszámoltatási kormánybiztosuk volt, mint elszámoltatott. Egészen elképesztő tehát, ahogy egy politikai boszorkánykonyhával kitalálnak jól hangzó, jónak tűnő fogalmakat, és a tartalmat kispórolják ebből.

De menjünk végig lépésenként! Ez a kormány 2011-ben, amikor benyújtottam egy bérlakásprogramot illető javaslatot, és benyújtottuk a családi pótlék emelését  de ez történjen családi kártyán, tehát csak alapvetően élelmiszerre és gyermeknevelési cikkre , ez a kormány, önök 2011-ben nácinak neveztek bennünket itt a parlamentben ezért a gyermekvédelmi javaslatért. Ebben az évben, amikor ugyanezt a javaslatot…  még figyeltem rá, hogy szó szerint ugyanezt tegyem le az asztalra, önök lebaloldalizták az én politikai közösségemet ugyanazért. Ez önökről mindent elmond a szánalmas politikai boszorkánykonyhájukról.

Miközben nemzeti retorikát igyekeznek magukra erőltetni, látszik, hogy tanulják ezt a műfajt, hiszen 2010 környékén egészen másról kommunikáltak itt a parlamentben, de olyan gyengén csinálják, hogy a nemzeti érdekképviseletet még megjátszani sem tudják. Nem létezik olyan kormány Közép-Európában, amely ennyire kiszolgáltatta volna a gazdaságát a multicégek hálózatának, amely ennyire letérdepelt volna a bankrendszer előtt, és amely ennyire feladta volna a saját dolgozói, munkavállalói érdekvédelmét. Nem létezik!

Önök alapvetően egy neoliberális gazdaságpolitikát folytatnak, kényeztetik a multikat és az érintett bankokat. Képviselőtársaim, államtitkár úr, tényleg egy felkészült ember, öröm hallgatni a többi kormánypárti vezető után, álljon fel, és mondja el nekem, könyörgöm, a járványügyi védekezés alapjába befizetik a pártok a források 50 százalékát. Oké, állunk elébe. Befizetnek az önkormányzatok túl sokat. De miért nem fizetnek be azok a fránya kereskedelmi bankok? Pontosabban, papíron befizetnek, államtitkár úr, de négy-öt év alatt az utolsó fillérig ezt leírhatják a befizetendő adójukból.

Ez az önök világa? Ez a teljes térdre borulás minden nemzetközi hálózat előtt, és közben harcias nemzetinek tűnő retorika? Nézzük meg, mit csinálnak önök most, a napokban! A helyzet az, hogy készült egy uniós jogszabály, pontosabban készülőfélben van, ahol nagy multinacionális cégeknek országonkénti bontásban kellene közzétenni egy bizonyos értékhatár fölött azt, hogy melyik országban mekkora profitot értek el, mennyi nyereséget termeltek, és mennyi adót fizetnek be ezután.

Ezt a javaslatot  márpedig Magyarország kárvallottja, egyértelmű kárvallottja a multicégek hasonló pénzszivattyújának  önök nem támogatták, azzal a szánalmas és minden szakmaiságot mentesítő érvvel, hogy ne számviteli szabályok között tárgyaljunk erről, hanem majd az adózás körében, de önök tíz év alatt semmit nem tettek annak érdekében, hogy az adózás körében ez megtárgyalásra kerüljön.

Nem akarom a hazai adózásügyi államtitkár tevékenységét most itt minősíteni, mert van neki elég baja főleg a számokkal mostanában, tehát maradjunk a szakmánál. (Zaj.) A helyzet az, hogy önök 2017-ben…  a szakmai számítások szerint az az összeg, amit a multicégek, ha a közteherviselés alapján működünk, befizettek volna a magyar költségvetésbe, az 200 milliárd forinttal hozta volna kedvezőbb helyzetbe a magyar büdzsét.

Képviselőtársaim! Ez egy teljes állami hátterű bérlakásprogram ára, amit önök szintén elszabotáltak az utóbbi tíz évben. Ez mutatja a vegytisztán neoliberális gazdaságpolitikájukat. Miniszteri építkezéshez és persze, fogadjuk el a miniszter asszony magyarázatát, de miniszteri építkezéshez nem rászorulónak tízmilliós nagyságrendű kedvezmény, tipikus élethelyzetben lévő, de családi vágyakkal, gyermekvállalási célokkal rendelkező magyar fiatalnak jó esetben kedvezményes hitel, ha a közvetítő bank ezt úgy gondolja.

Egészen elképesztő tehát az a kettősség, ami az önök retorikája és a valódi cselekvésük között van. És azt is látjuk, hogy mindemellett aláírtak az EBRD-vel egy paktumot, fönt van a kormány oldalán angol nyelven, ahol vállalták, hogy a hitelkárosultak megsegítése érdekében egyetlen lépést sem tesznek, amely a bankoknak akár egyforintnyi kárt okoz.

Félreértés ne essék! Nem vagyok multi-, és nem vagyok bankellenes, távolról sem. Egy egészséges nemzetgazdaságnak jól működő, itt lévő multicégekre és jól működő, korrekt módon működő bankokra is szüksége van a közteherviselés elvének maximális megvalósítása mellett, és amellett, hogy kiállunk a nemzeti érdekképviseletért.

Önök ezt még a tranzakciós illeték esetében sem tudták megtenni, ahol az érintett kereskedelmi bank kiküldte a levelet a vállalkozónak, hogy öt hónapra visszamenőleg tessék befizetni ezt a különbözetet, mert ez a kormány tranzakciós illetékének kivetése miatt merült fel.

(18.40)

Nettó törvénysértés! Itt elmondtuk a parlamentben. Mit csinált Magyarország Kormánya? Riasztotta a fogyasztóvédelmet, lépéseket tett? Dehogyis! Szépen csendben elsunnyogott. Hiszen olyankor már nem annyira harcias ez a kormány, amikor magyar embereket kell megvédeni.

Azt is látjuk, hogy ha megvizsgáljuk az önök által méltatott magyar átlagfizetést, félúton vagyunk Szlovénia és Koszovó között, és az önök tudatos forintgyengítése miatt folyamatosan veszítenek a magyar fizetések vásárlóerejükből. Kétségtelen, hogy forintban mérve történt bérfejlődés 2010 óta, körülbelül ugyanannyi egyébként, mint a régió országaiban, bizonyos országokkal összevetve egy kicsit kevesebb. No de, ha a nemzetközi vásárlóerejét nézzük a fizetéseinknek, akkor egy szánalmas távolodás következett be, nemhogy az osztrák szinttől, az európai átlagtól is, amiben benne vannak a gyengébben teljesítő régiók.

Államtitkár úr, mondja el nekem, hogy amikor ilyen telefont vásárolunk (Felmutatja.)  nekem ez nem céges, én vettem a saját tiszteletdíjamból , akkor ön szerint a gyenge forint mennyit drágít ezen a telefonon a 260 forintos euróárfolyamhoz képest, amivel átvették a DJ-pultot, ahhoz képest, ami most van? Több mint száz forinttal romlott a forint árfolyama. Egy ilyen okostelefon esetében 30-40 ezer forint, államtitkár úr, a különbség.

Ez a legbrutálisabb büntetőadó, amit a magyar emberek pénztárcájából önök engednek évente kivenni, ezermilliárdos nagyságrendű, mert a ruhaneműtől kezdve sajnos az élelmiszerek jó részén át majdnem minden külföldről vásárolt termék. És ha én bemegyek a boltba és hazai terméket vásárolok, mondjuk, élelmiszert, akkor az azért lesz drágább, mert a permetezőszer, a növényvédő szer, a gép, amivel megmunkálták az eszközt, minden külföldi hátterű. A helyzet az, hogy a gyenge forinttal önök lepusztítják a magyar emberek pénztárcáját, és ezért sem vállalják a felelősséget, mert önök azt mondják, hogy nincsen árfolyamcélunk. A jegybank is azt mondja, hogy nincsen árfolyamcél, pedig önök írhatnák bele a jegybankról szóló törvénybe azt, hogy a magyar emberek mindennapi létérdekeinek a védelme legalább elvi kérdésként merüljön fel vagy élvezzen prioritást.

Egy francia közgazdász számításai szerint csak 2015-ben mintegy 560 milliárd forintnyi összeg hiányzik a magyar költségvetésből azért, mert az érintett multihálózatok jellemzően adózatlanul kiszivattyúzták a nyereségük jó részét Magyarországról. Ez megegyezik a magyar webáruházak 2017. évi forgalmával, az akkori éves uniós támogatás nagyságrendileg felével vagy éppen egy másik évben, 2019-ben a honvédelemre költött forrásokkal. Önök nem szólnak egy szót sem. Mit csinálnak ezenközben? Támogatnak támogatási szerződéssel, pályázatokkal olyan multicégeket, amelyek adott esetben a támogatás értékének a többszörösét hasonló módon  osztalék gyanánt vagy know-how vásárlása, bérlése jogcímmel  kiviszik az országból. Van olyan autógyártó, amely 1800 milliárd forintot szivattyúzott így ki az önök regnálása alatt Magyarországról, önök mégis 36 milliárd forinttal támogatták ezt a társaságot. Ilyenkor valahogy nem érezzük azt a nagy nemzeti hevületet, amely egyébként hasonló kérdésekben elengedhetetlen lenne egy felelős kormányzáshoz.

Azt is látjuk, hogy taoprogramokon keresztül 605 milliárd forinttal van kevesebb a költségvetésben az utóbbi évtizedben, mint lehetne. Én sportoló emberként, napi szinten évtizedek óta sportoló emberként rettenetesen fontosnak tartom a sportügyi értelmes beruházásokat, de ebbe falusi stadionok nem tartoznak bele, és azok a sportügyi stratégiára költött tízmilliárdos nagyságrendű összegek sem, amiket a járványügyi időszak közepén tartanak fontosnak erre elkölteni.

Azt is látjuk, hogy azokkal a cégekkel kapcsolatban, akikről beszéltünk, önök nem mernek olyan harcias hangot megütni, mint mondjuk, a magyar ellenzék irányába. Pedig elhangzottak itt ma olyan szintű jobbító módosító javaslatok, amelyeket legalább érdemes lenne végiggondolni. Mondok egyet, államtitkár úr, jó? És kérem, hogy reagáljon rá, mert érdemes. Ha van nemzeti érzület önökben, akkor erre tud majd reagálni.

A helyzet az, hogy a multicégek számára az utóbbi hónapokban óriási, tízmilliárdos nagyságrendű támogatásokat biztosítottak. Ha ezeknek van értelmük, tehát ha tényleg megmentenek munkahelyet, akkor én nem sajnálom. Ha elmondhatjuk azt, hogy olyan cég kapja, aki amúgy nem viszi ki a tízszeresét osztalék formájában, akkor van értelme, maradjon meg az a munkahely. De nézzék meg, hogy mennyit költöttek ezekre a cégekre a koronavírus okozta veszélyhelyzet kitörése óta! Fogják meg ezt a számot, tegyenek mellé még egy ugyanakkora összeget, és ezt adják oda a mikro-, kis- és közepes méretű vállalkozások közül azoknak, akik bajba kerültek! Tehát ne az legyen, hogy a multicégeknek tízmilliárdos vissza nem térítendő, a magyaroknak és a kicsiknek pedig jó esetben kedvezményes hitel, ha a bank, mondjuk, a jelzálog odaítélésénél úgy gondolja, hogy minden rendben lehet, akkor esetleg megkaphatja a teljes összeg felé közelítő valamit.

Tehát fogják meg a multiknak adott összeget, és az érintett magyar mikro-, kis- és közepes vállalkozásoknak legalább egy-két millió forintnyi vissza nem térítendő támogatást is biztosítsanak, államtitkár úr! Szűkítsük a kört, legyenek, mondjuk, azok a kisvállalkozók, akik munkahelyeket tartanak fenn, de a bevételük legalább harmada kiesett, és legalább a dolgozóik harmadának nem tudnak most feladatot vagy értelmes munkát adni. Úgy gondolom, hogy olyan cégeket fog találni, akik a hátukon viszik ezt a nemzetgazdaságot, akiknek köszönhetjük, hogy mi itt vagyunk akár a parlamentben vagy azt, hogy egyáltalán működik a nemzetgazdaság. Ezek a cégek biztosítják a munkahelyek kétharmadát Magyarországon.

Azt is elmondhatjuk, hogy ezen nagy munkahelytömegnek nagyságrendileg a felét olyanok biztosítják, akik akár még tíz főt sem foglalkoztatnak. Érdemes lenne koncentrálni rájuk. A kedvezményes hitel nagyon jó dolog, nem vagyok az ellensége, de azt is vissza kell fizetni. Márpedig, ha nem marad meg a cég, akkor nem lesz, aki visszafizesse, de ha most segítünk vissza nem térítendő támogatással is, és megmarad a cég, akkor megmarad a munkahely, államtitkár úr.

Arról már nincs időm beszélni, hogy micsoda demográfiai mélyrepüléshez asszisztáltak önök az utóbbi évek során. Elképesztő az, amikor a lakosságszám növeléséről beszélnek olyan tizenöt év után, amikor a Kárpát-medence  én így fogom fel  széles értelemben vett lakossága egymillió fővel csökkent, képviselőtársaim. Egymillió fővel! Ebben benne van az itteni népességfogyás drámai, tragikus mértéke, az elszakított részek brutális népességfogyása és a kivándorlás együttesen, nagyjából egymillió fő mínusz. Ezek után, ha bárki önök közül ki merészel állni mások elé demográfiai trendforduló hagymázas lázálmával, az nem találkozik a valósággal. Egészen elképesztő tehát, hogy önök, ha a zuhanás közben van egy kis megtorpanás és szerencsére egy kis púp, egy átmeneti visszaemelkedés, amit én nagyon üdvözlök, elkezdenek vezércikkeket írni trendfordulóról. Miközben azt látjuk, hogy a jelenlegi születésszám egy 6,5 milliós Magyarországot feltételez, és mi, jobbikosok és ellenzéki képviselők nyújtjuk be az önök KDNP-s szakértőinek a demográfiai javaslatait, és önök azok, akik nem jönnek el a bizottsági ülésre erről szavazni.

Nacsa képviselőtársam, ön következik utánam, nyilván megkapja a prémiumát az ellenzéket gyalázó tirádáiért, váljék egészségére! Én mindenféle munkát tisztelek, és ez is egy munka. De lesz a Népjóléti bizottságnak egy ülése. Tudja, az, amire nem jöttek el utolsó alkalommal. Itt a babaváró program, hitel kiterjesztéséről fognak szavazni. Az egyik javaslatom az, hogy miközben mondják, hogy demográfiai trendforduló kellene, 65 ezer magyar nőt diszkriminatív módon kizárnak a babaváróból, a 41 év fölöttieket. Az én javaslatom az, hogy ezen még széles számú korosztály, amely most megy ki abból a korból, hogy gyermeket vállalhatna, kaphassa meg ezt a lehetőséget, ha vannak gyermekvállalási céljai. Ez nem egy politikai javaslat, ez egy nemzetstratégiai jelentőségű javaslat.

Képviselőtársam, teljesen mindegy, mit mond el ön utánam, még egyszer mondom, tiszteletben tartom a gondolatait, a világlátását, de reagáljon érdemben arra, hogy támogatjáke a saját javaslatuk kiterjesztését a saját szakértőik ötlete alapján, mert holnap ez ügyben eljön az igazság órája. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)