Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. VARGA-DAMM ANDREA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A T/10860. sorszámon előterjesztett javaslat vitája folyik, amelynek célja az, hogy amikor a bűncselekmény áldozatai kártérítési igényüket vagy sérelemdíjukat előterjesztik, ezen eljárások minél rövidebb határidő alatt befejeződhessenek. Nincs ma jogászember az országban, aki ne üdvözölné ezt a javaslatot, tekintettel arra, hogy azért az elmúlt harminc év gyakorlata azt az álláspontot alakította ki mindannyiunkban, hogy sajnos nem volt eléggé hatékony az áldozatvédelem abból a szempontból, hogy a bűncselekménnyel okozott károk mielőbb megtérüljenek, egyáltalán megtérüljenek. Ezért természetesen üdvözlöm a javaslatot, és engedje meg, államtitkár úr, és engedjék meg, képviselőtársaim, hogy pár gondolat erejéig egyrészről a javaslatról, másrészről olyanfajta összefüggésekről beszéljek, amelyek reményeim szerint esetleg elgondolkodtatják az igazságügyi tárcát.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ez a javaslat nem épül be a polgári perrendtartásba, hanem a polgári perrendtartás mellett egy speciális jogszabályként fog tovább élni, mindössze a 15. §-ban vezetett be két olyan paragrafust, amely a büntetés-végrehajtási törvénynek azon rendelkezéseibe kerül be, amelyek szerint a büntetés-végrehajtási bírónak az elítélt javára való kártérítés, sérelemdíj, illetőleg ennek összefüggésében a sértettek felé való kártérítés helytállásában van dolga. Természetesen örülünk annak, hogy a jogalkotó vagy a jogalkotás kezdeményezője úgy gondolja, hogy ezek az eljárások rövidebb idő alatt hatékonyan érhetnek véget, de muszáj beszélnem egy kérdésről, ez pedig a büntetőeljárási törvényt, illetőleg a büntetőeljárásokban a polgári jogi igény kérdését érinti.

Bizonyára egyetlen jogász képviselőtársamnak sem újdonság, hogy a büntetőeljárásokban, amikor a sértettet először kihallgatják, az első kérdések között hangzik el, hogy igényt tarte polgári igényre, előterjeszte polgári jogi igényt. Ez azért fontos kérdés, mert a büntetőeljárásnak alapvető eleme az, hogy a bűncselekménnyel okozott károk megtérítésére már a büntetőhatóság feladatsorában is egy komoly hangsúly helyeződik. Ebben a javaslatban az szerepel, hogy akkor kerül sor ilyen eljárásra és ilyen gyorsított eljárásra, ha a büntetőeljárásban nem kerül sor polgári jogi igény megítélése, azt a törvény egyéb útjára terelik, ahogy az ítéletekben szokott lenni, vagy a sértett egyáltalán nem is terjeszt elő polgári jogi igényt.

Miért hozom én ezt fel most? Azért hozom fel, mert nagyon fontos, hogy ezt a kérdést a joggyakorlat oldaláról is elemezzük. Mindannyian, akik perekben, büntetőperekben akármelyik oldalon valaha is álltunk, tudjuk jól, hogy meglehetősen kényelmes a bírák, a büntetőbírák számára az, ha nem kell polgári jogi igényről rendelkezniük. Ennek egyrészről az az oka, hogy ők büntetőbírók, és nem polgári bírók, talán kevéssé látják át a kártérítések jogi hátterét, illetőleg joggyakorlatát, nem akarnak olyan döntést hozni, amelyről esetleg később az derül ki, hogy nem volt megalapozott, ráadásul, bár nem követi a büntetőítéletek felülvizsgálata a polgári jogi igény felülvizsgálatát, de hát aggódhatnak azért, mert esetleg emiatt helyeznek hatályon kívül, tehát tudni kell azt, hogy a bírák számára a polgári jogi igény megítélése egy ilyen forró krumpli, amit igyekeznek eldobni, ami bizonyos fokig érthető, nagyon sok ügyben viszont nem érthető.

Tekintettel arra, hogy ez a gyorsított eljárás arról szól, hogy még a büntetés-végrehajtási bírónak is feladata van azzal, hogy amikor elé kerül egy ilyen igény, mint például az elítélt kártérítési igénye, akkor meg kell nyilatkoztatni a sértettet arról, hogy kíváne polgári igényt előterjeszteni, ha addig nem kívánt. Ezen gondolatsorból adódik számomra egy olyan kérés az igazságügyi tárca felé, hogy meg kellene fontolni azt, ha már ebben a gyorsított eljárásban azt mondjuk, hogy tárgyaláson kívül elbírálhatja a polgári ügyben a bíró a kereseti kérelmet a kártérítésre vagy a sérelemdíjra, tehát rendelkezésre állnak mindazok az okiratok, amelyek a döntéshez szükségesek, akkor miért nem tesszük meg ezzel párhuzamosan, hogy a büntetőeljárásban, akár előterjesztett már a nyomozati szakban vagy később, a meghallgatása során a sértett polgári jogi igényt, akár nem, legyen feladata a büntetőbírónak az, hogy a tárgyalás berekesztése előtt még utoljára hívja fel a sértettet arra, hogy a polgári jogi igényét előterjesztheti, és amennyiben okiratokkal tudja az igényét bizonyítani, nyújtsa be. Ugyanis bár tény, hogy ezzel a polgári peres eljárással a gyorsított módon nagyon sok időt lehet spórolni, viszont éppen azért, hogy a törvényszékeket az amúgy is elég nagy ügyterhük mellett ne terheljük feleslegesen ilyen kérdéssel, ha egyébként a kár megítéléséhez a büntetőeljárásban is rendelkezésre áll elég okirati bizonyíték, és igenis ösztönözzük arra a büntetőbírákat, hogy  természetesen, ha minden adat rendelkezésre áll  a büntetőeljárás során bírálják el a polgári jogi igényt.

Nagyon sokszor látjuk azt, hogy ha a polgári jogi igényt összegszerűen előterjesztik az eljárásokban, a büntetőeljárásban, akkor az jóval alacsonyabb összegű, mint ha aztán később polgári jogi igényként polgári perben terjesztik elő, mert azt mondja a sértett, hogy ezt legalább már megkaptam, az általam elszenvedett sérelem legalább már ennyi részben megtérül, és egyrészről az igazságszolgáltatás rendszerét nem terheljük dupla eljárással, másodsorban még hamarabb jut hozzá a bűncselekmény sértettje ehhez a kártérítéshez vagy sérelemdíjhoz.

Nagyon üdvözlendő az előterjesztett javaslatban, hogy minden polgári perrendtartásbeli határidőt rövidít, hiszen a gyorsított eljárásnak azért ez alapvető eleme. Azt is mindenképpen üdvözlöm, hogy a törvényszéki fórumon nem kötelező még a jogi képviselet, ez is nagyon helyénvaló, bár nehezen tudom elképzelni, hogy a sértettek majd jogi képviselő nélkül kezdenek ebbe bele, igaz, a bíráknak nagyon sok feladata van a tekintetben, hogy a képviselő nélkül eljáró felet tájékoztassák az eljárás mikéntjéről, de azt gondolom, hogy itt ez a könnyebbség legalább az eljárás megindítását gyorsítja.

Nagyon fontosnak tartok még egy kérdést idevenni, ha már erről a témáról beszélünk  és tényleg azért is hozok fel más aspektust, mert nem szeretném az előttem szólt képviselőtársaim előadását megismételni , ez pedig a következő: nagyon is abból indult ki ez a javaslat, és kormánypárti képviselőtársunk az expozéjában is ezt erősítette a leginkább, hogy az utóbbi időben a társadalom igazságérzetét rendkívüli módon sértő börtönbiznisz volt az az alapvető elem, amely azt kezdte kialakítani, hogy egyrészről azoknak határt szabjanak, másrészről a sértettek érdekében legalább a már ott befolyó összegeket kártérítésként lehessen kifizetni, és ily módon azokat a díjakat, a sérelemdíjakat, a kártérítést beterelik a sértetti érdekkörbe. Igen ám, de nagyon sokszor van olyan, hogy a bűncselekménnyel okozott kárt azért nem lehet behajtani, még ha bíróság jogerősen meg is ítélte, mert az elkövetőnek nincs vagyona  hiszen azért nem minden bűnelkövető fordul különböző kártérítésért bírósághoz , ezáltal tehát attól függ a sértett kártérítési igényének az eredményes behajtása, hogy milyen aktívummal bír a bűnelkövető.

Ezért, ha rajtam múlna ennek a kérdésnek a rendezése, pont azért, hogy a polgárokkal mindenképpen azt érzékeltessük, hogy nemcsak jogalkotói, hanem gyakorlati szinten is szeretnénk, szeretné őket az állam óvni, védeni, az én álláspontom szerint nagyon helyénvaló lenne egy olyan szabályozás, hogy amikor egy bíróság kártérítést ítél meg, ha a jogerős bírósági ítéletet egy bizonyos időn, mondjuk, egy éven belül nem lehet behajtani, mert a bűncselekményt elkövetőnek nincs olyan vagyona, jövedelme, amelyből azt meg lehet tenni, én azt mindenképpen megelőlegezném az állam helyében, és elévülés nélkül tudnánk behajtani.

Azért egy ember egy idő után csak dolgozik, egy idő után csak lesz valamifajta egyéb vagyona, és az állam ereje, az állam teljesítőképessége azért megengedi azt, hogy egy ilyen helyzetben akár helytálljon a bűnelkövető helyett, mert ekkor érezhetnék úgy a polgárok, hogy ami szellemiség ebből a jogszabályi javaslatból árad, azt a kormány és a jogalkotó teljességében akarja meghatározni és képviselni, és nem akarja azt, hogy ezt a javaslatot csak arra az esetre használjuk, hogyha a bűnelkövetők a büntetés-végrehajtás során különböző kártérítésekre tudnak igényt tartani.

(12.10)

Tehát ezért gondoltam, hogy ezt is elmondom, ha már az igazságügyi kormányzat képviselője itt jelen van.

Visszatérnék még az eredeti gondolatomra, ez pedig a büntetőeljárások során való polgári jogi igény kérdése. Ha rendelkezésre állnak az okiratok egy sértett elszenvedett sérelmei vonatkozásában, például mire gondolok itt, ha személyi sérülés történt, ne adj’ isten, haláleset, és már az örökösök vannak sértettként a perben vagy tanúként a perben, és ők érvényesíthetnek igényt, akkor mindenképpen ott van egy szakértői vélemény. Tehát már nem kell dupláznunk, mert már a szakértői vélemény ott rendelkezésre áll a büntetőeljárásban. Ha tudnia kell bizonyítani az addigi keresményét, hogy addig, amíg nem érte ez a cselekmény, milyen munkaképessége volt, milyen munkát tudott végezni, ott vannak okirati bizonyítékok az addigi jövedelmére, a szakértői vélemény megállapítja, hogy ő munkaképes vagy nem munkaképes, mindjárt ott van az okirati rendszer arra, hogy megítélje a bíró, járe kártérítés, és mennyi.

Azt szeretném kérni az igazságügyi kormányzattól, hogy ha már egy ilyen speciális, Pp. mellett működő szabályrendszert kifejezetten ezekre az ügyekre megalkotott, tegye már meg, hogy a másik lábát ennek a kérdésnek, a büntetőeljárás során való bírói közreműködést a polgári jogi igények vonatkozásában is bővítse ki, mert azt gondolom, hogy a rendszert ez teszi koherenssé. Ha ez a javaslat nem azt mondaná, hogy abban az esetben, ha nem terjesztett elő polgári jogi igényt vagy azt a bíróság nem ítélte meg, akkor ez a gyorsított eljárás van, akkor azt is teremtsük meg, hogy a büntetőbíróságok viszont kövessenek el mindent ahhoz, hogy ne végződjenek úgy a különböző büntetőügyek, ahol tényleg sértettek vannak, és tényleg kimutatható a sértett kára, akkor ők pedig azt segítsék elő, hogy különösen az egyszerűbb megítélésű ügyekben, ahol minden okirat rendelkezésre áll, bizony ne fejezze be legalább a felhívás nélkül a büntetőbíró a büntetőpert. Nem gondolom egyébként, hogy csak a polgári bíróságokra kellene ezt a kérdést terhelni, már csak azért sem, mert nagyon elhúzódnak a büntetőeljárások. Azt ne felejtsük el, ugye, az is feltétel, hogy a büntetőeljárás jogerősen befejeződött, és a bűnösséget megállapították. Ugye, ez egy fontos téma. Tehát ezek a gyorsított eljárások, ha ma elkövetnek egy ilyen bűncselekményt, akkor körülbelül 3,5 év múlva tudnak megkezdődni, mert azt is tudjuk a büntetőeljárások elhúzódásáról, hogy lehet, hogy ma már egy polgári pert nagyon gyorsan be lehet fejezni, de ha annak előfeltétele egy büntetőeljárás, hát, akkor nem mostanában jut hozzá a sértett a kárához.

Még egyet szeretnék mondani, amit szintén az igazságügyi kormányzatnak szánok pont ebből a kiindulásból. Miután a büntetőeljárások meglehetősen elhúzódnak, nagyon sok olyan eset van, amikor egyértelmű a bűnelkövető, egyértelmű az elszenvedett sérelem. Azt gondolom, abban az esetben, ha például a bűnelkövető elismeri az elkövetést, és mind szakértői, mind okirati szempontból megítélhető a kár nagysága, azt is el tudom képzelni, hogy az eljárás során legalább az állam egy előleg erejéig helytáll. Ennél emberbarátibb, ennél polgárbarátibb gondolkodás nincs. Számomra azért nagyon fontos, hogy a sértettek úgy érezzék, hogy ők az állam felfokozott védelme alatt állnak, nagyobb védelme alatt állnak, mint a bűnelkövetők, mert ma a magyar társadalomban még nagyon sokan úgy érzik, hogy a bűnelkövetőknek több joga van, mint a sértetteknek, tehát ez az abszolút védelem és abszolút felelősségvállalás egy olyan teljesen koherensen kiteljesedett áldozatvédelmi rendszer lenne, amely, azt gondolom, a kormány számára rendkívül sok pozitívumot tudna hozni.

Száz szónak is egy a vége, köszönöm a javaslatot. Természetesen megszavazzuk. Nagy tisztelettel azt kérem az igazságügyi kormányzattól, hogy a felvetéseimet fontolja meg. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a DK soraiból.)