Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. GYÜRE CSABA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! A Jobbik Magyarországért Mozgalom mindig nagyon fontosnak tartotta az áldozatvédelmet a hazai joggyakorlatban, és mindig is szót emeltünk, mióta parlamenti párt vagyunk, ennek az érdekében, hogy továbbfejlesszük azokat a jogokat, amelyek az áldozatokat megilletik.

(11.30)

Egy kicsit beszélnék ennek a múltjáról. A rendszerváltás óta először a Fehér Gyűrű Közhasznú Egyesület volt az, amelyik elkezdett foglalkozni az áldozatvédelemmel, amely már 1989-ben megalakult, és az európai nemzetközi szervezetnek is tagja lett, és mindemellett a jogalkotó is folyamatosan odafigyelt arra, hogy az áldozatvédelem minél szélesebb körű legyen, de azért igazán nem fektetett nagy hangsúlyt erre.

Megjelent 1999-ben, mégpedig július 7-én az 1074-es kormányhatározat, amely a bűncselekmények áldozatai és hozzátartozóinak védelme, káruk megtérülése, enyhítése érdekében teendő jogalkotási feladatokról és egyéb intézkedésekről szólt. Ez egy nagyon fontos határozat abból a szempontból, hogy meghatározta azokat az irányelveket, illetve azt az utat, amit a jogalkotásnak be kell járnia a jövőben.

A 10. pontjára különösen felhívnám a figyelmet, amely kimondta, hogy a kormány különös figyelmet szentel a bűncselekmények okozta károk megtérülésének gyakorlatára annak érdekében, hogy a károk a lehető legrövidebb időn belül megtérüljenek. A kormány segíteni kíván a legsúlyosabb erőszakos bűncselekmények áldozatain akként, hogy enyhíti az arra rászorulókat ért károkat, ha az más forrásból nem biztosítható. Tehát ez már 1999-ben a kormányhatározatban megjelent.

Ezzel szemben azt láttuk, hogy 2016-ban mégis olyan törvényt fogadott el a magyar Országgyűlés, ahol elsősorban nem az áldozatokat, hanem éppen az elkövetőket igyekezett kártalanítani ez az úgynevezett börtönzsúfoltsági kártalanítással kapcsolatos törvény. Akkor is elmondtuk, és mélyen bíráltuk ezt a jogszabályt, mégpedig akként, hogy elmondtuk, mint ahogy a parlamenti vitákban is, adott esetben például tegnap is, hogy mennyire sértette ez a jogszabály a társadalom igazságérzetét, és mennyire méltatlan az, hogy a jogalkotó elsősorban az elítéltek, a bűnözők érdekeit, az ő kártalanításukat nézte, nem pedig az áldozatokét. Már 2016-ban a vezérszónoki felszólalásban is felhívtuk erre a figyelmet, hogy elsősorban az áldozatoknak a minél gyorsabb kártalanításával kellene foglalkozni. Tulajdonképpen, amikor ez a törvény megszületett, akkor, azt gondolom, hogy ebben közrejátszott az is, hogy mi ezt folyamatosan mondtuk, hogy itt elsődlegesen az áldozatok, nem pedig a bűnözők kártalanításával kell foglalkozni.

Ezért is tartjuk fontosnak, hogy ez végre idekerült. Még akkor is érdekes, ha ezt a börtönzsúfoltsági törvénnyel gyakorlatilag szinte párhuzamosan tárgyaljuk, hiszen tegnap arról volt szó. És bizony, igenis felrójuk azt a kormánypártoknak, hogy 2016-tól napjainkig lehetővé tették azt ezzel a jogszabállyal, hogy ez a börtönbiznisz Magyarországon megalakuljon, hiszen felhívtuk a figyelmet arra a jogszabály vitája során, hogy erre egy iparág fog települni. Egy olyan iparág, amely üzletszerűen fogja az állam pénzét dézsmálni, és nem az áldozatok kártalanítására, hanem az elítéltek kártalanítására fog fordítani nagyobb hangsúlyt. Ahogy láttuk, mindez be is következett, hiszen a magyar állam összesen 9 milliárd forintos kártalanítási összeget fizetett ki az elítélt bűnözőknek.

Mi ezt mélyen felháborítónak tartjuk, hogy az adófizetők pénzéből ezt az összeget a magyar állam a bűnözőkre fordította, nem pedig az áldozatokra, holott a börtönzsúfoltságot már ebből a pénzből meg lehetett volna szüntetni, hiszen két büntetés-végrehajtási intézetet lehetett volna ebből a 9 milliárd forintból felhúzni, amelyet, ha nem a bűnözőknek fizetünk ki, hanem erre, akkor megoldható lett volna a börtönzsúfoltság megszüntetése, és ezáltal nem kellett volna milliós kártérítéseket fizetni olyan ügyben, ami joggal váltotta ki a teljes magyar társadalom felháborodását.

Így jutunk el odáig, hogy 2020 elején bekerült elénk egy törvényjavaslat, amelyben már legalább szerepelt az, hogy határidő biztosításával ki kell dolgozni az áldozatok mielőbbi gyors kártalanításával kapcsolatos jogszabályt, és így került elénk az ominózus mostani jogszabály.

Ezzel kapcsolatban is vannak ellentmondásos érzéseim, hiszen maga a jogszabály hasznos és előremutató, csak nyilván, amikor néhány évvel ezelőtt foglalkoztunk azzal, hogy módosítottuk a polgári perrendtartást, illetve teljesen új polgári perrendtartás került ide a tisztelt Ház asztalára  és elfogadásra is került az új Pp., amely gyakorlatilag egy olyan kódex, ami teljesen összefoglalóan tartalmazza a bírósági eljárási szabályokat , akkor ez a jogszabály egy kicsit megtöri a Pp. rendszerét. Hiszen ez a Pp.-n kívülről egy speciális szabály, és ebben az esetben ezt kell alkalmazni, és a Pp. csak egy mögöttes háttérszabály lesz ebben az esetben.

Tehát egyrészt ez a kérdésem, hogy miért nem lehetett ezt a polgári perrendtartáson belül szabályozni, mi indokolta ezt, hogy külön kivegyük a polgári perrendtartásból a gyorsított eljárást, hiszen nyugodtan abban lenne a helye. Másrészt pedig abban látok néminemű ellentmondást, hogy itt van egy gyorsított szabályozási rendszer, ami egyébként nagyon helyes, csak mégis van egy probléma, amit most sem sikerül áthidalni, és nem tudom, hogy mikor jön el az az idő, amikor sikerül ezt a problémát áthidalni. Mégpedig azt, hogy ezt a jogszabályt akkor lehet alkalmazni, amikor maga a büntetőeljárás befejeződött, jogerősen befejeződött, és akkor indul el egy gyorsított eljárás.

Na, most látjuk azt a tapasztalatokból, hogy ha egy komolyabb büntetőeljárásról van szó, amely adott esetben nehezebb, soktanús, -szakértős, s a többi, akkor ezek a büntetőügyek évekig elhúzódnak, akár négy-öt évig is elhúzódnak, és ez alapján gyorsított eljárási szabályokat nem lehet alkalmazni, mert kizárólag abban az esetben lehet, amikor már megvan a büntetőeljárás jogerős befejezése. Tehát itt általában nagyon sok esetben azzal fogunk találkozni, hogy lesz egy négy-öt éves büntetőeljárás, amelyet majd egy egy-két hónapos gyorsított eljárás fog követni, és igazán a gyorsítást nem fogjuk tudni elérni, mert a négy-öt éves büntetőeljárás nyilván  hangsúlyozom, egy nehéz, bonyolult, soktanús, -szakértős esetben bizony  problémát fog okozni, és nem fog tudni érvényesülni maga a gyorsított eljárás sem. Tehát ezeket látom egy picit ellentmondásosnak, egyébként a törvény tartalmával a legmesszebb menőkig egyet lehet érteni.

Nyilván örülök annak, hogy az előterjesztő odafigyelt még olyan szabályokra is, hogy milyen illetékesség legyen, hogy itt bizony a felperes lakóhelye határozza meg az illetékességet, és bizony ez is egy fontos dolog, hogy ne neki kelljen adott esetben az ország másik végére utazni, hanem az ő lakóhelye határozza meg.

Ugyanígy nagyon egyet tudok érteni a költségfeljegyzési joggal kapcsolatosan is, hiszen nagyon sokan azért nem tudják érvényesíteni a bíróság előtt a jogaikat, vagy nem merik a jogaikat érvényesíteni a bíróságon, mert hatalmas összegeket kell megelőlegezni, amelyek vagy visszatérülnek, vagy nem térülnek meg a felperes számára. És főleg akkor, ha illetékfeljegyzési jogról beszélünk, akkor ez mindenképpen azt jelenti, hogy sokkal könnyebben meg tudják indítani, szabadabban meg tudják indítani az eljárást, hiszen nagyon gyakran azért nem indult el az eljárás, mert tudták, hogy adott esetben nem lesz végrehajtható egy jogerős ítélet sem, és ebben az esetben a költség ott marad a felperes nyakán. Tehát a költségfeljegyzési jog megadása mindenféleképpen indokolt.

Aztán eljárásegyszerűsítő szabályok jönnek, amelyek egyébként tényleg hasznosak, bár itt felrúgják a Pp.-nek a perfelvételi és érdemi tárgyalási szakaszára vonatkozó szabályokat, ami egyértelműen az eljárás gyorsítását szolgálja. Tehát ebből a szempontból indokolt, mint ahogy a bíróságnak a részletes tájékoztatási kötelezettsége is bizonyos esetekben, hiszen, mint ahogy írja egy korábbi szakasza a javaslatnak: az ügyvédi képviselet nem kötelező.

Súlyos határidők vannak, amelyeket be kell tartani, az ellenkérelem benyújtására, illetve az arra való nyilatkozatra a 30 nap, illetve a 8 nap tekintetében, tehát röviden meg kell jelölni a bizonyítási indítványokat, és bizony a határidők elmulasztása adott esetben jogvesztő lesz.

(11.40)

Az elektronikus eljárásra többen kitértek előttem. Ezzel kapcsolatban én is megjegyzem, nagyon fontosnak tartom azt, hogy meglegyen az elektronikus kapcsolattartás, hiszen nyilvánvaló az, hogy az áldozat egy erőszakos bűncselekmény esetén nem szívesen találkozik személyesen, nem szívesen tartózkodik egy légtérben azzal a személlyel, aki a terhére erőszakos bűncselekményt elkövetett. S bizony méltatlan az, amikor a bíróság folyosóján várakoznak a belépésre együttesen, ahol adott esetben jelekkel, nézéssel vagy bármivel tudja fenyegetni az elkövető a korábbi áldozatát. Tehát az elektronikus kapcsolattartás nagyon fontos.

Az elsőfokú eljárás lezárásával a másodfokú eljárás szintén gyorsított, 45 nap, illetve 30 nap áll rendelkezésére a másodfokú bíróságnak. Tárgyalás tartása nincs, nem is kérhetik a felek, tehát az iratokból dönt a másodfokú bíróság egy esetleges fellebbezés esetén. Mindezek alapján az látható, hogy ez a törvény mindenféleképpen előremutató, gyorsított eljárást eredményez. Én sokkal jobban örültem volna, ha ez a törvény már jóval korábban kerül ide az Országgyűlés asztalára.

Még egy dologra szeretném felhívni a figyelmet, a 2005. évi CXXXV. törvényre, amely a bűncselekmények áldozatainak segítéséről és az állami kárenyhítésről szól. Nyilván másodlagosan, mint ahogy már hivatkoztam korábban az 1074/99-es kormányhatározatra, amely már döntött arról, hogy adott esetben az államnak kell belépni a kártalanítás folyósítójaként. Ez a törvény már határozottan meg is határozza a segélyek mértékét, illetve az adható segélyt. Ennek a törvénynek is vannak problémái, hiszen egyrészt nagyon jelentősen leszűkíti az összeget, és azt is, hogy az áldozatok milyen esetben kaphatnak kártalanítást.

Tehát valószínűleg ezzel a törvénnyel együtt előbb-utóbb ezt a törvényt is ide kellene hozni a Ház elé, mert ebben is lehetne, sőt kellene olyan módosításokat eszközölni, amelyek szintén az áldozatvédelem szempontjából a jövőre nézve előremutatóak lennének. Ezért tartom nagyon fontosnak, és javaslom a kormánynak azt, hogy vállalja fel és aktualizálja ezt a jogszabályt, ezzel kapcsolatban is figyeljen oda, és korszerűsítsük a jogszabályt.

Még egy dolog. A kárenyhítéssel kapcsolatban hivatkoztam a 2005. évi CXXXV. törvényre, hogy korábban az állam ezt a feladatot átadta civil szervezeteknek, amelyek számára akár a költségvetési törvényben is biztosított fejezeti szinten támogatást. Ilyen volt az Országos Közbiztonsági és Bűnmegelőzési Közalapítvány, amely elsődlegesen ellátta ezeket a feladatokat. Ez a Belügyminisztérium költségvetési fejezetében a fejezeti kezelésű előirányzatok között határozta meg azt az összeget, amelyet az Országos Közbiztonsági és Bűnmegelőzési Közalapítványnak kellett átadni, majd ezt később átvette a Biztonságos Magyarországért Közalapítvány, majd ezt követően került állami feladatba 2005-től ennek az ellátása.

Ezúton is még egyszer kérem a kormányt, hogy nézzük át a 2005. évi CXXXV. törvényt, és ezt is hozzuk össze az eljárásgyorsítási szabályokkal. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)