Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

UNGÁR PÉTER (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A miniszterelnök úr egy korábbi reggeli interjújában azt mondta, hogy bár sokan hajlamosak megfeledkezni erről, de az elmúlt hónapokban a szociális dolgozók is kiemelkedő munkát végeztek. Azért vérlázító ez a kifejezés, mert az egyetlen, aki elfeledkezett arról, hogy milyen munkát végeztek a szociális dolgozók a koronavírus-járvány alatt, azok önök, az a magyar miniszterelnök. Tehát ahelyett, hogy kioktatna mindenkit, hogy ki feledkezett el erről, neki kéne tudomásul venni azt, hogy ő az, aki a szociális dolgozókkal nem foglalkozott azóta, amióta a járvány elkezdődött. Márpedig a szociális dolgozók így is a legrosszabbul fizetett magyar állami munkavállalók, 75 százalékuk a garantált bérminimummal megegyező összeget keres. Egy kutatás szerint a szociális dolgozóknak csupán 4 százaléka kapott százszázalékos táppénzt akkor, amikor nem tudott dolgozni, mert megfertőződött a koronavírussal, tették ezt úgy, hogy  ismételten  megalázó fizetésük van, és több ezer ember hiányzik így is a szociális ellátórendszerből munkaerőként azért, mert valóban tíz éve nem emeltek bért. Utoljára akkor volt a szociális szektorban és a közalkalmazottaknál béremelés Magyarországon, amikor baloldali kormány volt, és úgy látszik, baloldali kormány kell ahhoz, hogy a közalkalmazottak körében újra béremelés legyen.

Az a helyzet, hogy a szociális dolgozók olyan munkát végeznek, amit ha nem végeznének el, összeomolna a magyar gazdaság, amit ha nem végeznének el, akkor nem tudnának az elsődleges munkaerőpiacon részt venni olyan emberek, akik a GDP-t termelik, tehát az ő fizetésük nem egy luxusdolog, hanem az a magyar gazdaság működőképességének a biztosítása. 45 milliárd forintba kerülne a szociális dolgozók egyszeri 500 ezer forintos bérkiegészítése, önök 47 milliárd forintot költöttek a tavalyi év végén kiemelt sporttámogatásokra. Nem igaz, hogy nem lenne pénz, beleférne a magyar költségvetésbe ez a 45 milliárd, és jó helyre menne, ha megkapnák a szociális dolgozók az egyszeri 500 ezer forintos bérkiegészítést. Hiába köszönik meg legalább végre szóban nekik a munkát, ilyen bérek mellett a köszönetnek egyetlen valós formája van, ez pedig a bérrendezés, az egyszeri bérkiegészítés. Ugyanis köszönettel nem lehet a gyermeknek iskolatáskát venni meg kifizetni a rezsit, azt csak béremeléssel lehet.

A szociális szektorban dolgozók a végkimerülés határán állnak. Emberek nem láthatták hetekig a gyermekeiket, amikor egy intézménybe bekerült a vírus, mert be kellett költözniük. A szociális szektornak egy része, az alapellátás amúgy ráadásul kimaradt az oltási rendből, így azok, akiknek megnövekedett terheik vannak, mint családsegítők, vagy akik magyar tanyákon dolgoznak, nem kapnak, nem jutottak előre az oltási sorrendben, ezzel is megmutatva azt, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma különböző történészi munkákat végez ahelyett, hogy azzal foglalkozna, ami a valódi dolguk, az pedig az, hogy a szociális ellátórendszert kezeljék.

Úgyhogy az lenne a kérésem, Rétvári államtitkár úr, hogy a szokásos 1975-ös termelési jelentés helyett a valóságról beszéljen. (Taps az ellenzék soraiban.)