Báró Wesselényi Miklós 1796. december 30-án erdélyi nemesi családba született Zsibón. Fiatalon hasonló hatások érték, mint barátját, gróf Széchenyi Istvánt, akivel közösen tett angliai és franciaországi tanulmányutakat. Tudatosult benne, hogy hazája mennyire elmaradott a nyugat-európai államokhoz képest, ezért energiáit a magyar politikai és társadalmi viszonyok korszerűsítésére fordította.
A reformországgyűléseken javaslatot tett egy magyar nyelvű színház megalapítására, emellett részt vett a Nemzeti Casino létrehozásában is. A nemesség tagjai közül elsőként szabadította fel jobbágyait. 1835-ben hűtlenségi pert indítottak ellene, melyben védői Kölcsey Ferenc és Deák Ferenc voltak. Az 1838-as nagy pesti árvíz idején személyesen vett részt a mentésben, amivel Vörösmarty Mihálytól az „árvízi hajós” nevet érdemelte ki. Ezután hirdettek ítéletet perében: három év fogságra ítélték a budai várbörtönben. A politikai életbe az 1848-as forradalom után kapcsolódott be ismét: jelentős szerepe volt abban, hogy az erdélyi országgyűlés kimondta az uniót Magyarországgal. Az ekkor már teljesen vak Wesselényi morvaországi gyógykezeléséről hazaúton tüdőgyulladást kapott, és 1850. április 21-én meghalt.
Wesselényi Miklós 1835. január 29-én kiosztja a cenzúrázatlan Országgyűlési Naplót, Haranghy Jenő festménye, 1928
Fotó: Országgyűlési Múzeum / Fotóarchívum
Az Évfordulók sorozat korábbi cikkei itt érhetők el.