Felszólalás adatai

VINCZE LÁSZLÓ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Nem tudom, mivel érdemeltem ki ezt a figyelmeztetést, de nagyon köszönöm, és tartom magam ehhez és a két perchez.

A tisztelt Ház figyelmébe ajánlom és azon képviselőtársaimnak, akik naiv idealizmussal vádolnak bennünket, hogy ez a naivitásunk földhözragadt realitásból fakad. Jómagam is gyakorló pedagógus révén tudom azt, hogy szeretetteljes szigorral kell bánni a tanítványainkkal, és rávenni a szülőket arra, hogy valamelyest iskolába járjanak a túlkoros és nehezen kezelhető gyermekek. Ez semmilyen más módon nem megy - a gyakorlatból tudom -, mint hogy amikor segélyosztás van, akkor az iskolábajárási buzgalom egy kicsit a tetőfokra hág, olyankor iskolába járatják a gyermekeiket nyilván azok a szülők is, akik renitensek, és nem igazán törődnek azzal, hogy a gyermek csavarog vagy az iskolában van.

Mindenképpen jónak tartom a szeretetteljes szigor bevezetését. Van egy olyan régi mondás, hogy aki bemegy a malomba, az mindenképpen lisztes lesz. Mindenképpen szerencsésebb, jobb, hogy a gyermek bemegy az iskolába, hiszen ott élelemhez jut, ellátásban részesül, adott esetben kiscsoportos foglalkozáson vehet részt, nem csúszik még lejjebb. Sőt, az is előfordulhat, hogy ezek a túlkoros gyerekek az iskolába nem kényszerítés, hanem józan ész szerinti odajuttatás során jutnak el. Tessenek elhinni, a pénz után a száz százaléka ennek a körnek szeretetteljes szigorral el fogja kísérni a gyermekét - nem hiszem, hogy nádpálcával, de biztos, hogy apukák sora fog ott állni. Nem hiszem, hogy erre a túlzott liberalizálásra, amely az előző időszakban jellemző volt, és egyfajta "akarok iskolába járni - nem akarok"-hoz vezetett (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), szükség lenne, és ennek a folytatására szükség lenne.

Köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)