Felszólalás adatai

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök úr, erre az úgynevezett - csúnya kifejezéssel - "maradvány gyerek" témára reagálni szeretnék, mert nekem ebben a kérdésben Farkas képviselőtársammal is vitám van.

Annak idején, amikor úgy rendeztük ezt a kérdést, hogy a tényleges helyzet legyen a mértékadó az ellátás mértéke szempontjából is, amellett nagyon-nagyon racionális érvek szóltak. Ki lehet nyitni ezt a kérdést, és vissza lehet rendezni a korábban élő gyakorlathoz, erre utalt Surján képviselőtársam. Való igaz, a továbbtanuló gyerekekre hivatkozik a törvény és visszarendezi az állapotot. De én ezzel a megoldással is elégedetlen vagyok, mert ez abból indul ki, mintha egy gyerek vagy továbbtanulna, ha felnőtt vagy dolgozna, ha felnőtt, és ehhez képest van egy harmadik kategória - sajnos, ma meglehetősen nagy lélekszámú, sokaságú kategória -, a munka nélküli gyermek kategóriája, aki valamilyen iskolát elvégzett, lehet, hogy csak általános iskolát, és utána nem tud elhelyezkedni, és ugyanúgy gyerek a család számára, ugyanúgy el kell tartani. Tehát én azt a kérdést vetem fel: ha ezt a dolgot kinyitotta a kormánypárt, akkor miért nem rendezte megint csak egyértelműbben, úgy értem, hogy az egyenlőség irányába elmozdulva?

Én kétféle megoldást tudok elfogadni: vagy azt, hogy maradjon az ellátás azon a mértéken, amit a kiskorú gyerekek tényleges száma meghatároz, vagy legyen kinyitva valamilyen életkorig, de akkor ebbe a szövegváltozatba (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) bele kellene kerülnie ennek a kategóriának is, tudniillik akik rendszeres jövedelemmel nem rendelkeznek, ám de nem tudnak tanulni sem.

Köszönöm a figyelmet.