Felszólalás adatai

DR. CSÚCS LÁSZLÓ (FKGP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Örülünk a növekedés és az egyensúly megőrzésének, a tartósan emelkedő pályára állt ország gazdasági sikereinek. Ez lehetővé, egyben kötelezővé teszi, hogy a fény mellett az árnyékról is szóljunk. Sajnos, vitáink vannak a pénzügyi kormányzattal - nem először - a hogyan tovább kérdésében, részint a tervezett adócsomag, abból is súlyozottan az üzemanyagok jövedéki adójának emelése miatt, részint a beharangozott kétéves költségvetés okán.

Előrebocsátjuk: nem örülünk a nagy nyilvánosság előtt zajló vitának, hiszen mi szorgalmazói vagyunk az észérvek ütköztetését követő értelmes megállapodásnak; olyan megállapodásnak, amely aggálytalanul képviselhető, mert az az ország népének a lehető legtöbbet ígéri.

(10.30)

Ellenben ha a mindezek jegyében megfogalmazott észrevételeink pusztába kiáltott szavak, akkor kötelességünk a nyilvánosság elé állni, és a jobbítás szándékával megfogalmazni fenntartásainkat, főként, ha az az ország sorsát meghatározó költségvetés.

Most nem bocsátkozom annak elemzésébe, hogy egy esetlegesen összevont egy plusz egyéves költségvetési előterjesztés vitája mennyiben erősíti a parlamentáris demokráciát, vagy mennyiben szolgálja a vélemények teljes körű ütköztetését a legtöményebb politikai kérdésben. Erről - az ellenzék mellett - már több esetben kifejtette a véleményét MDF-es koalíciós partnerünk.

Annak értelmezésével sem foglalkozom, hogy egy többéves költségvetés törvényességi szempontból - különösen az államháztartási törvény aspektusából - mennyire lehet megalapozott. Ezzel már csak azért sem érdemes foglalkozni, mert sok-sok éves törvényhozói gyakorlat, hogy nem az aktuális költségvetési javaslat illeszkedik a törvényes rendbe, hanem a törvényes rendet igazítjuk a mindenkori költségvetéshez. Hogy esetenként hány tucat törvény módosításával jár ez, és hogyan szolgálja a jogbiztonságot, ugyancsak jól ismert.

Amit viszont mindenképpen exponálnunk kell, az a következő: mi a garancia arra, hogy két évre avagy kétszer egy évre pontosabban sikerül a költségvetés tervezése, mint egy esztendőre? Talán nem túlzás azt állítani, hogy az idei költségvetést megalapozó makrogazdasági mutatók, közülük is leginkább az infláció és a gazdasági növekedés oly mértékben alábecsült, hogy az már túlmutat a tervezési hibahatáron.

Ez pedig, amire egyébként a kisgazda frakció már egy évvel ezelőtt is felhívta a tisztelt Ház figyelmét, nem egyszerű játék a számokkal! Az alultervezett infláció és gazdasági növekedés összhatásában ugyanis a bevételek látványos növekedése mellett azt eredményezi, hogy legalább ez év novemberéig kényszerhitelezői pozícióba szorítjuk a legvédtelenebb társadalmi csoportokat, a nyugdíjasokat, valamint a bérből és fizetésből élőket. (Nagy taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban. - Közbekiáltások az MSZP soraiból: Így van!) Nem szólva arról, hogy az egész közintézmény-hálózat finanszírozása - igazodva a fiktív bevételekhez - a legszigorúbb megszorítás jegyében történik.

Félreértés ne essék! Frakcióm híve a szigorú költségvetésnek, de az legyen korrekt, szakmailag és etikailag egyaránt védhető, s ily módon politikailag is kezelhető. Ma a tervezési hibáktól hangos az ország.

Mindezek tükrében iménti kérdésem a kétéves költségvetés ügyében nyilván költői kérdés, hiszen a tervezés magasabb osztályába csak az után léphetünk, ha az előtte lévőt sikeresen végeztük el. Tudjuk, hogy a kétéves költségvetés a hagyományosnál nagyobb távlatot nyit a családok, a vállalkozók és a közintézmények tervezőmunkájához, de tudjuk azt is, hogy ez a távlatnyitás nem szolgálhatja a legrászorultabbak helyzetének kihasználását. És nemcsak azért, mert immár látható közelségbe kerültek a 2002. évi választások, hanem sokkal inkább azért, mert a szigorú költségvetést csak akkor tudjuk elfogadtatni választópolgárainkkal, ha tudjuk, hogy az igazságos, és ők is tudják ezt, hogy igazságos, és áldozatvállalásuk értelmes.

Mi partnerek vagyunk a reális alapokra helyezett hosszabb távú tervezőmunka megvitatásában, és az annak alapján készülő költségvetés elfogadásában, de csak abban. Ha az ma még nem megy, mert például nehezen tervezhető világban élünk, akkor mindannyiunk számára megnyugtatóbb lenne egy jól, az ideinél jobban kiérlelt 2001-es költségvetés előterjesztése.

Mindezt kénytelenek vagyunk mondani (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a ma reggeli miniszterelnöki rádiós nyilatkozat ismeretében is. Itt az ideje, hogy végre - mint az ország sorsáért felelősséget vállaló koalíciós partnerek - értsünk szót egymással! Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az FKGP, az MSZP és az SZDSZ padsoraiban. - Közbekiáltások az MSZP padsoraiból: Éljen!)