Irományok előző ciklusbeli adatai
Felszólalás adatai
| 152. ülésnap (2000.08.23.), 237-361. felszólalás | |
|---|---|
| Felszólalás oka | Általános vita folytatása és lezárása |
| Felszólalás ideje | 3:20:20
|
Felszólalások: 232-236 237-361 361-362 Ülésnap adatai
A felszólalás szövege:
ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm mindazokat, akik figyelemmel kísérik az Országgyűlés munkáját.
Soron következik az úgynevezett olajügyek kivizsgálásával kapcsolatos feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása és lezárása. Az általános vita kora délután történt elnapolása előtt számos képviselő jelezte kétperces felszólalási szándékát. Megkérdezem, hogy kívánnak-e élni ezzel. Igen, két percre megadom a szót Fenyvessy Zoltán képviselő úrnak, MIÉP.
DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az alkotmányügyi bizottság tegnapi ülésén az előterjesztők a mai napirend egyik indokaként azt hozták fel, hogy helyre kell állítani a választópolgárok megingott bizalmát, a demokráciában és a parlamentben megingott bizalmát. Ez ma is elhangzott Keller képviselő úrtól mint indok. Véleményünk szerint ez a mai nap ma már fényesen bizonyította, hogy egyáltalán alkalmatlan és teljesen alkalmatlan ennek a bizalomnak a visszaállítására, sőt, ha valamit elért a délelőtti tévéközvetítéses program, akkor az a további lejáratására volt alkalmas úgy a demokráciának, mint a parlamentarizmusnak.
Ráadásul meg kell állapítanunk azt is, hogy ez a bizalom nem most, az olajügy kapcsán kezdett meginogni, hanem ez egy hosszú folyamat eredménye. Ez a bizalomingás, ami most tapasztalható, csak a kicsordult csepp a pohárból, éppen azért, mert az összes előző kormány felelős a bizalom megingásáért. Tizenegy év óta minden kormány igyekszik eltussolni vagy legalábbis szemet hunyni a visszásságok fölött. Ahogy nem derítették föl és nem is törekedtek a felderítésre a spontán privatizáció esetén, a kárpótlás esetén, a bankkonszolidációk esetén, a nemzeti vagyon 70-80 százalékát kiárusító privatizáció esetén, ez okozta azt a hitelromlást, amiben szenved a parlament és szenved a demokrácia. Nem az olajügy ennek a kirobbantója. Nagyon jó lett volna, ha az egyenként is ennél sokkal súlyosabb visszaélések felderítésére törekedtek volna az elmúlt kormányok, és akkor most nem lenne ez a bizalomvesztés.
Természetesen most is törekedni kell a tisztánlátásra, de mindegyik kormánynak, előző kormányok pártjainak be kell látniuk, hogy ők a felelősek azért a bizalomvesztésért, amiben most a magyar társadalom szenved. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Köszönöm. (Taps a MIÉP padsoraiban.)
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Normál felszólalásra megadom a szót Szabó Lukács képviselő úrnak - aki nem tartózkodik bent. Kövér László képviselő úr szintén nem tartózkodik itt, Lengyel János képviselő úr szintén nem. Két percre megadom a szót Takács Imre képviselő úrnak, MSZP.
DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Magyarországon is és a világon sok más helyen az emberek igényei közül egyre előkelőbb helyet foglal el a morális értékekhez kötődő igény.
Ezt még inkább fokozza az olajbotrány mellett például a különböző működő cégek külföldiek nevére való átírása és sok minden más. Már említettük, hogy a Szonda Ipsos augusztusi közvélemény-kutatása milyen lehangoló a közvélemény szempontjából. A nemzetgazdaság számára is nélkülözhetetlen a morális értékek védelme. Mert a tudomány már régen bebizonyította, hogy nem létezik jól és hatékonyan működő piac az erkölcsi normákat betartó gazdasági szereplők nélkül.
A gazdaságban szükség van az etikára, mert csak így valósítható meg a gazdasági folyamatok finomszabályozása. Ugyanis nem lehet minden gazdasági cselekvést szerződéssel vagy hatalmi eszközökkel jól irányítani. Az etikus magatartás közismerten a társadalmi költségeket is csökkenti.
Tények sokasága bizonyítja, hogy az erkölcs háttérbe szorulásával az agresszió meghatározó tényezővé válik a gazdaságban, a társadalomban. Ez pedig a jól működő piac halálát eredményezheti. Ezért kell felgöngyölíteni nemcsak az olajbotrányt, hanem más, súlyosan etikátlan folyamatokat is a gazdaságban. Ezen munka azonban csak társadalmi nyomással, ezen belül az Országgyűlés nyomásával lehet eredményes.
A piacgazdaság csak akkor működik hatékonyan, ha kibontakozhat a piaci verseny. Ez megköveteli a verseny tisztaságát és a mások tisztességébe vetett bizalmat. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ez azonban a jelenlegi erkölcsi dzsungelben nehezen valósítható meg. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. A kétpercesek után az írásban előre jelentkezett felszólalók következnek. Megadom a szót Vígh Ilona képviselő asszonynak, Fidesz. Tessék!
VÍGH ILONA (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Hónapokkal ezelőtt az olajbizottság felállítását támogatva reméltem, hogy hozzájárulhatok a rendszerváltást beárnyékoló olaj- és korrupciós ügyek tisztázásához.
Sajnos, azóta a kép egyre bonyolultabbá vált, bár az átfogó összefüggések kirajzolódni látszanak. Véleményem szerint az úgynevezett olajügy pusztán egy szelete azoknak a szabályozatlan vagy nem kellően szabályozott gazdasági folyamatoknak, melyek a rendszerváltást követő két kormányzati ciklust jellemezték.
(16.50)
A privatizáció, a különös banki hitelügyletek, az olajügyek kapcsán az államkasszából százmilliárdok tűntek el. Az idei árvíz okozta kár kétszerese úszott el a CW Bank, négyszerese a Postabank ügyletei során és sokszorosa az olajügyek kapcsán. Ezekből a pénzekből már az autópályák mindegyike felépülhetett volna, és jutott volna pénz a szociális szférára, nem utolsósorban a keleti országrész felzárkóztatására a fejlettebb régiókhoz.
Egyre láthatóbb az a folyamat, amely egyes rétegek törvényellenes vagy éppen a törvény által támogatott mérhetetlen meggazdagodásához, ugyanakkor milliók leszakadásához, elszegényedéséhez vezetett. Ma százmilliárdok szűk körökben koncentrálódnak, léteznek több tízmilliárdos tulajdonok, miközben milliók élnek 30-40 ezer forint havi fizetésből, ha éppen van munkahelyük. Ma százmilliárdok szűk körökben koncentrálódnak, léteznek több tízmilliárdos tulajdonok, miközben 30-40 ezer forintból élnek nagyon sokan. (Moraj az MSZP és az SZDSZ padsoraiból, közbeszólások: Megakadt!)
Emlékeztetem önöket: a Fidesz-Magyar Polgári Párt vezette kormánynak 100 milliárd forint visszafizetését kellett az előző koalíció hagyatékaként átvállalnia. Miért? Mert az Antall-kormány idején törvényileg az önkormányzatoknak juttatott közművagyon többsége a Horn-kormány idején alkotmányellenesen visszaállamosításra került. Ráadásul a privatizációért felelős miniszter úr úgy értékesítette az energiarészvényeket, hogy az önkormányzatokat abból kizárta. A Horn-kormány így az önkormányzatok százait sodorta adósságba. Így tisztán és tényszerűen látszik a jogellenes centralizáció, a magyar vidék ellehetetlenítése.
Miközben a parlamenti ellenzék kormányunkat vádolja hatalomkoncentrációval, előtte talán arról is kellene beszélni, mi történt négy-öt évvel ezelőtt, MSZP-s képviselőtársaim! A Bokros-csomag idején az akkori kormányzat igen serény és szakértő volt az alsó- és középrétegek jövedelmének megnyirbálásában (Bauer Tamás közbeszólása.), de úgy tűnik, szakértelme igencsak beszűkült ott, ahol az igazi nagy összegek tűntek el. A Horn-Kuncze-kormány idején nemcsak VIP-listák léteztek kiváltságosokkal, de a soha vissza nem folyó, rosszul kihelyezett banki hiteleknek is voltak kegyeltjei.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az olajbizottság a korrupciós ügyek megvitatására is hivatott. Az ország mindeddig leghírhedtebb korrupciós ügye, a Tocsik-botrány is joghézag talajára épült, az önök kormányzása idején, ellenzéki képviselőtársaim! A halasztott vámfizetések körüli visszaélések sem lettek volna lehetségesek törvényi háttér nélkül, mint azt Dunai Imre volt ipari miniszter meghallgatása mutatta.
Nem véletlen, hogy tízmilliárdos adók és vámok maradtak megfizetetlenül és behajtatlanul. A szabályozás hiányossága, egyértelműen megfogalmazható: a jogalkotó felelőssége volt.
Arra a kérdésre sincs még felelet, hogy az orosz-magyar olajforgalmazó cégek közé miért kívánták beépíteni az Amerikában bejegyzett HFT céget, melynek véletlenül éppen Dunai Imre fia volt a moszkvai képviselet-vezetője. (Bauer Tamás közbeszólása.) A mobiltelefonok lehallgatását lehetővé tevő berendezéseket MSZP-hez közeli cégek, az orosz államadósság terhére kívánták beszerezni. Egyre inkább kérdésessé válik, kik is az orosz államadósság lebontásának igen nagy nyereséget elkönyvelő nyertesei.
Ma egyre többet látunk az eltűnt milliárdokból, és egyre inkább láthatóak a hatalmas vagyonok. De látható az is, hogy a törvénykezés nem csupán réseket, kiskapukat hagyott, hanem több esetben aktívan segítette egyes lobbik vagy hálózatok meggazdagodását, és ezzel hozzájárult széles tömegek, számos önkormányzat és kistérség elszegényedéséhez.
A tőkefelhalmozódás nem az Antall-kormány idején kezdődött megítélésem szerint; szűk rétegek, kihasználva pártállami privilégiumokat, már a hetvenes-nyolcvanas évek során gazdagodásnak indultak: a Németh-kormány által indított spontán privatizáció során fillérekért vagyonokat tudtak felvásárolni azok, akiknek volt miből.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az olaj- és korrupciós ügyeket vizsgáló bizottság munkája az eddigieken messze túlmutat. A háttérben az egész gazdaság átalakítását alapvetően befolyásoló, és úgy tűnik, korábban profi módon előkészített ügyek húzódnak. Ha valóban meg akarjuk szüntetni és fel akarjuk tárni az elmúlt időszak gazdasági visszásságait, akkor átfogó elemzésnek kell alávetnünk azokat, s nem lehet ezt a munkát egy-egy részterületre leszűkíteni, mint amilyen az olajügy.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Két percre megadom a szót Szekeres Imre képviselő úrnak, MSZP.
DR. SZEKERES IMRE (MSZP): Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Asszony! Ön fontos kérdést tett fel, hogy 1994 és '98 között itt, az Országgyűlésben mi történt a kőolajtermékekkel való visszaélések megakadályozására. Engedje meg, hogy önnek is és azoknak is, akik akkor képviselők voltak, visszaidézzem azt a négy fontos döntést, amelyeket a Ház meghozott, s amelyeket egyébként a szocialista képviselőcsoport - az akkori 209 képviselő - egyhangúlag megszavazott, más frakciók képviselőivel együtt.
'94. december 18-án, a pótköltségvetés keretében az Országgyűlés a jövedéki termékek körét kibővítette és szigorította az eljárásokat. '94. december 22-én a fogyasztási adóról szóló törvényt módosította, amikor a gázolaj és a hto közötti árkülönbséget megszüntette. '95. június 20-án módosította a Ház a jövedéki törvényt, amelyben rendkívül szigorú szabályokat vezetett be, a kőolajtermék-kereskedelemhez 80 millió forintos vagyoni biztosítékot követelt meg és vevőnyilvántartást, s csak jövedéki engedélyes kereskedők vehettek részt a kereskedelemben.
S végül: a negyedik nagyon jelentős döntés '95. május 2-án született, a bányászatról szóló törvény módosítása, amelyben az Országgyűlés elrendelte, hogy a MOL nem köteles hozzáférést biztosítani a csővezetékekhez. Egyébként ez utóbbi törvényt az Országgyűlés egyhangú igennel szavazta meg.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
ELNÖK: Két percre megadom a szót Dorkota Lajos képviselő úrnak, Fidesz.
DR. DORKOTA LAJOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A képviselő asszony kérdésére két percben Szekeres képviselőtársunk válaszolt. Abban a szerencsében vagy szerencsétlenségben van részem, hogy az olajbizottság tagja vagyok. Amikor a vám- és pénzügyőrség országos parancsnokát 2000. április 17-én meghallgattuk, a következő kérdést tettem fel neki: "Tisztelt Parancsnok Úr! Említette a szóbeli kiegészítésében, hogy 1994 volt az olajügyekben az úgynevezett kritikus időszak. Júliusban a 127/1994-es VPOP-utasítás elkészült. A lényege a következő volt: a halasztott vámfizetéseket nem lehetett volna engedélyezni. Rá egy hónapra, VIII. hó 26-án ez visszavonásra került. Kinek a nyomására történt és miért?" A vám- és pénzügyőrség országos parancsnokát idézem, szó szerint, a félreértések elkerülése végett: "Ez az utasítás, ha szabad így mondanom, valóban egy hónap múlva, másfél hónap múlva érkezett. Először az akkori ipari miniszter, ha jól emlékszem, Dunai államtitkár úr írta alá. A jogszabály szerint jogosult volt, de miniszteri papíron kaptuk meg. Arról tájékoztatott az utolsó mondatban, hogy erről a pénzügyminiszter urat, Békesi urat is tájékoztatta. Megírták, hogy a halasztott vámfizetési engedély megadására természetesen lehetőségünk van, de aggályosnak tekinthető.
(17.00)
Ezek a dokumentumok. Ezek nem ilyen egyszerűek, mivel alá-fölérendeltségi státusból fakadóan miniszteri értekezleten és egyéb fórumokon szóbeli felszólítást kaptunk, és tudjuk, hogy annak, aki a szolgálati törvény szerint van behatárolva, a szóbeli utasítás is parancsnak minősül." Amit önök tettek 1990 és '98 között - bizony '94 júliusában és augusztusában módot adtak arra ezen utasítás visszavonásával, hogy százmilliárdokat hagyjanak a zsebükben (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a maffiózóknak.
Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Képviselőtársak! Engedjék meg, hogy ismertessem a frakciók részére még rendelkezésre álló felszólalási időt. A Fidesznek 21 perc 40 másodperc, az MSZP-nek 57 perc 3 másodperc, a Független Kisgazdapártnak 31 perc 11 másodperc, az SZDSZ-nek 15 perc, az MDF-nek 15 perc 49 másodperc és a MIÉP-nek 9 perc 16 másodperc áll rendelkezésére.
A következő felszólaló Vastagh Pál képviselő úr, MSZP.
DR. VASTAGH PÁL (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A szocialista kezdeményezők indítékait az ülés reggeli időszakában, azt hiszem, nagyon egyértelműen, világosan elmondta az előterjesztő, a vezérszónokunk.
Valóban az a felelősség motivált és munkált bennünk, hogy állítsuk meg azt a folyamatot, amelynek, higgyék el, nem lesznek ám nyertesei. Azok sem lesznek nyertesei, akik most azt feltételezik, hogy majd ebből politikai tőkét lehet kovácsolni. Tévednek, uraim! Nagyon nehéz meghúzni azt a határvonalat, hogy mikor pozitív hatású valami, és mikor negatív, és kire hat pozitívan, és kire hat negatívan. Kérem, hogy ne felejtsék el akkor, amikor a vita további menetében részt kívánnak venni ebben a politikai természetű vitában.
Mi úgy képzeltük, és az volt a feltett szándékunk, hogy ezzel az üléssel egy tisztázó folyamat indul el. A legnagyobb kormánypárt képviselői - más megfontolásból nyilván - más taktikát választottak, és inkább a vádaskodás, a támadás eszközéhez nyúlnak. Ehhez is szeretném hozzátenni, hogy fontolják meg, általában oda szokott visszahullani, akik elkezdik a támadásokat és a vádaskodásokat.
Az Országgyűlésnek persze nagyon sok tennivalója lenne, például az egyik ilyen alapvető tennivaló tisztázni az egész kérdés tényleges gazdasági, társadalmi, politikai dimenzióit, és nem lehet kiragadni a piacgazdasági átalakulás egész folyamatából. Miért volt szükség a piacliberalizálásra? Vajon szükségképpen kellett-e ezt a jövedéki termékekre - ellentétben az európai gyakorlattal - kiterjeszteni a '90-es évek elején? Mit jelentett a balkáni háború, az embargó? Milyen motívumok játszottak közre abban, hogy ez a folyamat kiterebélyesedett Magyarországon?
Ennek kapcsán arra is választ kellene adni, hogy vajon milyen nagyságrendről van szó. Hiszen itt megjelentek olyan számok, amelyek a magyar nemzeti termék többszörösét kitevő összegekről, ezermilliárdokról szólnak, ami önmagában képtelenség, és csak arra jó, hogy a közvéleményt lépten-nyomon irritálja, és a hangulatot még inkább fokozza vagy élesítse. És elhangzik 10-13 milliárd forintnyi kár is. Tehát a kettő között olyan széles a skála, hogy ez mindenre alkalmas, csak nem egy reális kiindulópont meghatározására. Ebben is lenne feladata az Országgyűlésnek, és nyilvánvalóan a kormányzati szerveknek is, egy reális képet alkotni arról, hogy valójában mi is történt Magyarországon.
Tétlenül szemlélték-e a kormányok ezeket a folyamatokat? Elég sok vádat hallottunk, itt most úgy tűnik, hogy ez a fizetett vámfizetési haladék az, amely a centrumba kerül lassan-lassan a vitában, mert más érdemben nem nagyon hangzott el. Megvan ennek a bizottsági ülésnek a jegyzőkönyve. Ha a képviselő asszonynak voltak kérdései mint a bizottság tagjának, megkérdezhette volna Dunai urat, hogy mondja el akkor, hogy ez hogy történt, mint történt. Tessék elolvasni a bizottsági jegyzőkönyvből, mit válaszoltak ezekre a kérdésekre! Azt válaszolták, hogy az országos vámvezetés akkor függesztette fel e kedvezmény alkalmazását, amikor egy kormányzati interregnum volt a kormány megalakulása előtt és az ügyvezető kormány tevékenysége alatt.
Ennek a döntésnek nem volt jogszabályi alapja, mert a miniszteri rendelettel ellentétes volt ez a döntés, ami az alkalmazásra vonatkozott. És rá néhány hónappal újraszabályozták ezt a kérdést. Azt is elmondták, hogy ez több ezer termékre vonatkozott, és az egész gazdaság megbénulhatott volna, ha automatikusan leállítják e kedvezmény további alkalmazását.
Nyilvánvalóan, hogy a jogszabályi háttér elemzése nélkül szintén nem lehet tiszta képet alkotni. A jogszabályok tartalma nyilvános. Kronológiai sorrendbe lehet tenni az egyes jogszabályokat, amelyek a területtel kapcsolatosak, és ezek tartalmát elemezni lehet.
A jogszabályoknak miképpen változott a tartalmuk, és mi ennek a tendenciája? A tendenciája az '93-tól kezdődően, hogy fokozatosan szigorodtak mindazok a szabályok, amelyek e kérdésre vonatkoztak. A tény az, tisztelt képviselőtársaim, hogy a szocialista-liberális kormány '94. július 15-én alakult meg, és '95. január 1-jével gyakorlatilag az olajszőkítés értelme, alapja, rációja megszűnt. Ez a tény!
Tehát nem értem, hogy a vádaskodás - azon kívül, hogy politikai célok és szándékok húzódnak meg mögötte - milyen tartalmi elemekre épül. Bárkivel kapcsolatban... - Kövér képviselő úr cégeket, neveket említett. Vajon megtette-e a feljelentést az ügyészségnél? (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) Örülök neki, akkor az ügyészség tisztázni fogja mindazt, amit a képviselő úr állított.
Az is elhangzott a délelőtti vita során, hogy a szocialistáknak takargatnivalójuk van, miért nem máskor, miért nem előbb kezdeményeztük ezt a parlamenti vitanapot. Nyilván a fejlemények másképpen alakultak, és most vált időszerűvé sajnálatosan ez a rendkívüli ülésnap. Szeretnék visszatérni arra, amiről Juhász képviselőtársam már a vezérszónoki hozzászólásában beszámolt, hogy 1996. március 6-án a parlament politikai vitanapot kezdeményezett a feketegazdaság elleni harc problémáiról és ennek az állásáról. A kormány engem bízott meg, hogy egy 40 perces tájékoztatót adjak az Országgyűlésnek, ez jelentette a vitaalapot. Én átnéztem visszamenőleg a jegyzőkönyveket, azok az állítások, amelyek '96-tal kapcsolatosan olyan kritikusan érintették a szocialisták szerepét, egyetlenegy hozzászólásban nem jelentek meg. A Fidesz vezérszónoka, Kósa Lajos úr nem foglalkozott az olajügyekkel, és különösen nem foglalkozott ebben a kérdésben az akkori kormányzat felelősségével.
Ha ez '96 márciusában nem volt fontos a Fidesz számára, hogy megemlítse, akkor mitől válik fontossá 2000 augusztusának végén, amikor tudvalévőleg - és ezt a belügyminiszter úr is megerősítette - gyakorlatilag '96-ban ezek a típusú ügyek - az ő terminológiája szerint '96-ban, szerintünk '95 júliusában - gyakorlatilag véget értek. Én abban bízom, hogy a nézők hallgatják, és az ország figyeli ezt a vitát, és el tudja dönteni, hogy akkor ki képvisel itt egy normális álláspontot, és ki szeretne tényleg változtatni az ügyeken, és ki akarja felhasználni mindezt politikai vádaskodásra.
Reális képet kell adnunk az igazságszolgáltatás tevékenységéről is. Hiszen azt sem lehet elfogadni, hogy mindenki tétlenül nézte, hogy mi történik ezen a rendkívül irritáló területen. 4042 vádat emelt az ügyészség, benne van a legfőbb ügyész beszámolójában, több száz jogerős bírói ítélet született. Én természetesen nem mondom, hogy nem lehetett volna még sokkal több mindent tenni az igazságszolgáltatásban, de az nem igaz, hogy az egész ország tétlenül nézte, hogy ilyen módon milliárdokat halmoztak fel. Természetesen mindenkit nem lehetett a nyomozó hatóságoknak sem felderíteni, és erről nagyon világos képet ad a legfőbb ügyész tájékoztatója, amelyet elküldött a bizottságnak.
Még annyit a jogszabályokhoz, hogy természetesen a jogalkotás a maga korlátai között nem képes minden esetben minden kiskaput lezárni. Aki azt mondja, hogy képes, akkor az életében nem foglalkozott jogi szabályozással. Nem képes, nem ez a jog természete! A jog mindig utána megy az eseményeknek, és utána próbál szabályozni, még akkor is, ha vannak előremutató jellegei.
De kérem szépen, most önök terjesztették be a vámtörvény módosítását, amelyen néhány hét múlva változtatni kell, vagy a bortörvény módosítását - sok példát lehetne mondani arra, hogy azért nyilvánvalóan megvannak ennek a maga korlátai, és ezt egy kicsit önkritikusabban kellene szemlélni.
Tisztelt Ház! Végezetül annyit szeretnék elmondani, hogy itt lassan-lassan a kormány ez irányú tevékenysége, amit Stumpf miniszter úr is elmondott és értékelt, paradicsomi állapotokat feltételez a bűnözéssel szembeni küzdelemben.
(17.10)
Az a kormány baja, ha ezt így látja, de én úgy érzem, hogy a társadalom nem így látja, és fölösleges ebben illúziókat kelteni, győzelmi jelentéseket hónapról hónapra megjeleníteni, mert hát a tények... - az újságok rovataiban nem ezzel találkozik az ember.
Tisztelettel kérem a vita további résztvevőit, hogy próbáljuk meg kihasználni azt a helyzetet, azt a lehetőséget, amit a rendkívüli vitanap kínál, és nem elsősorban arra felhasználni, hogy ismételten meg nem alapozott vádakat vágjunk egymás fejéhez, pontosabban vágjanak önök hozzánk, hanem elősegíteni azt, hogy egyszer és mindenkorra az ország lásson ebben tisztán, kapjon egy egyértelmű, tiszta képet, és aki felelős, azt vonják felelősségre azért, amit tett.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
ELNÖK: Két percre megadom a szót Lentner Csaba képviselő úrnak, MIÉP.
DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Képviselőtársaim! Vastagh Pál képviselő úr két észrevételére szeretnék reagálni. Az egyik tartalmi pontja Vastagh képviselő úr felszólalásának az, hogy az olajszőkítések ügyét a piaci liberalizáció vonatkozásában úgy próbálja meg aposztrofálni, hogy a liberalizáció megteremtése, létrejötte szükségszerű állapot volt. Ezzel én azt érzem ki az ő előadásából, hogy az 1990 előtti tervgazdasági rendszert akarja szembeállítani a piaci liberalizációval. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Dehogy! Nem kell hülyeségeket beszélni!) Itt, képviselő úr, arról van szó, hogy való igaz, senki nem állítja azt, hogy a tervgazdasági mechanizmus korszerű dolog volt. Célszerű volt annak a módosítása, azonban az a változtatási ütem, ahogy 1988-ban, '89-ben, '90-ben, majd az MDF-kormány idején megindult, az mindenképpen káros volt az országnak.
A gazdasági társaságokról szóló törvény nem a szükséges szigorral szabályozta a cégalapítás és a működtetés feltételeit. A személyek azonosságát, a céget alapító személyek azonosságát sem tudták sok esetben a cégbíróságok megállapítani, mert az ehhez szükséges apparátussal nem rendelkeztek. Most ezek az olajforgalmazó cégek - hiszen olajvállalkozásra is jöttek létre gazdasági társaságok - elkezdik forgalmazni az olajat. Tisztázatlan azonban az ügyvezető személye, a tulajdonosok személye. Ebből keletkezett az a több száz milliárdos ki nem fizetett vámtétel, amely az elmúlt évtizedben létrejött.
Most én azt mondom, hogy 1994 nyarán, amikor a kormányváltás volt, a VPOP pont ezeket a felgyorsuló visszaéléseket vette észre, és ezért (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) változtatott a folyamaton. Mi ezt mondjuk, ezt állítjuk.
A másik észrevételemre majd a következő kétpercesben szeretnék kitérni. Köszönöm. (Taps a MIÉP soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm. Szintén két percre megadom a szót Répássy Róbert képviselő úrnak, Fidesz.
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Vastagh Pál képviselő úr szavai nyomán szeretnék szólni. Ő azt mondta, hogy '95. január 1-jével megszűntek azok az okok, amelyek az olajbűnözést lehetővé tették. Én nem így ismerem a bűnözési statisztikákat, sajnos még '96-ban is követtek el bizonyos, úgynevezett olajbűncselekményeket. (Dr. Suchman Tamás: Még ma is!) Tehát az önök kormányzásának legalább két éve esett arra az időszakra, amikor ilyen bűncselekményeket elkövettek, úgyhogy felesleges elhárítani maguktól azt a két évet, amelyben önök vezették Magyarország kormányát. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Négy év volt!) Ez az egyik.
A másik pedig az, hogy melyik politikai erőnek áll érdekében ezt a mai rendkívüli ülést felhasználni bizonyos politikai támadásokra? Hát uraim és hölgyeim, önök kezdeményezték ezt az ülést! (Közbeszólás az MSZP soraiból.) Nem is értem, hogy miért gondolják azt, hogy mi szerettünk volna itt valamit elérni! (Vancsik Zoltán: Konkrétan!) Önök kezdeményezték, önöknek több mint száz képviselője aláírta a mai rendkívüli ülésnapot! Jelenleg egyébként alig negyvenen tartózkodnak itt, ennyire fontos önöknek... (Felzúdulás, derültség és közbeszólások az MSZP soraiban. - Szalay Gábor: Nézz már körül!) De hát mégis önök kezdeményezték, és ezért a magunk részéről visszautasítjuk azt, hogy nekünk bármiféle politikai szándékaink lettek volna. Mi is szeretnénk, ha tisztázódna a politikai felelősség kérdése.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Ne menjünk bele számháborúba, mindnyájan gyöngék voltunk matematikából. (Derültség.)
Két percre megadom a szót Balczó Zoltán képviselő úrnak, MIÉP. Tessék!
BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Szeretném röviden alátámasztani azt, hogy a MIÉP miért jelzi változatlanul, hogy ennek a bizonyos halasztott vámfizetésnek a kérdése nem tisztázódott a bizottság előtt, és célszerű tovább vizsgálni. Vastagh képviselő úr azt említette, hogy ott egyértelmű válasz hangzott el. Hadd idézzem, mert készülve a mai ülésre, igyekeztem a jegyzőkönyveket elolvasni.
Dunai Imre, aki miniszter volt, talán tudja, hogy egy parlamenti bizottság mire való, azt mondta: szó sincs arról, hogy mi itt előadók leszünk, szó sincs arról, hogy meghallgatásra kerülünk, ne számítson a bizottság arra, hogy én megnyikkanok ebben a dologban, miután nekem ehhez fel kellene készülnöm, nekem se apparátusom, se anyagtáram nincsen ahhoz, hogy felkészüljek. Tehát itt érdemi válaszra nem került sor.
Pál László miniszter úr valóban részletesen kifejtette azt, hogy a Horn-kormány milyen lépéseket tett meg a továbbiakban törvényileg az olajszőkítés megakadályozására. Nyilvánvalóan itt többen azt vetették fel, hogy ha a vám- és pénzügyőrség országos parancsnoka olyan súlyúnak ítélte a kérdést, hogy felfüggeszteni igyekezett egy ilyen rendeletet, szinte "ég a ház" alapon, akkor nyilván felmerül, hogy vajon mennyi időnek kellett eltelni ahhoz, hogy ez jogilag teljesen korrekt módon és rendeletileg is megoldódhatott volna.
És még egy, amivel Pál László befejezte a meghallgatáson a hozzászólását: nem értek a halasztott vámfizetési ügyekhez. Ha most azt kérdeznék tőlem, hogy a vámparancsnokság miért nem tudta érvényesíteni a kézfizető kezességvállalást egyes bankoknak, erre nem tudok válaszolni.
Én nem azt állítom, hogy a volt ipari miniszter erre feltétlenül kellett volna hogy válaszoljon, hanem azt, hogy ha ezek szerint a bankok nem vállalták azt a kezességet, ami alapján ezt az engedélyt kiadták, akkor ez egy olyan kérdéskör, amit megítélésünk szerint a bizottságnak igenis tisztáznia kell.
Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm. Szintén két percre megadom a szót Simon József képviselő úrnak, MSZP.
SIMON JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azok közé tartozom, akik kezdeményezték ennek a mai ülésnek az összehívását. Én azt gondolom, hogy képviselőtársam, Répássy Róbert nemcsak a jelen levő szocialista képviselők számának a megítélésében téved, hanem a szándékunkat illetően is.
Nekem szent meggyőződésem, hogy ha ilyen kijelentések nyilvánosságot kapnak Magyarországon, hogy a magyar politikai elit 20-30 százaléka érintett az olajügyekben, az olyan mértékig botrányos, hogy abban az esetben ebben a parlamentben nem az MDF-féle gyengébb nagytakarítást kellene elvégezni, hanem vízágyúval kellene innen kisöpörni mindenkit, nemcsak azokat, akik érintettek az olajügyben, hanem akik úgy ültek itt tíz évig, hogy ezt nem vették észre!
Ez akkora képtelenség, ez olyan mértékben járatja le a magyar politikai intézményrendszert, hogy ezt nem lehetett válasz nélkül hagyni, és ebből a szempontból teljesen indifferens, hogy az Antall-kormány felkészült volt-e Magyarországon a piacgazdasági átmenet vezénylésére, hogy a Horn-kormány már az első évben vagy csak a második évben tudta megoldani az olajszőkítéssel kapcsolatos legsúlyosabb problémákat, vagy hogy a Fidesz tényleg elhiszi-e magáról a saját belügyminiszterének a beszámolója ellenére, hogy most viszont aztán már minden probléma meg van oldva.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
ELNÖK: Két percre megadom a szót Lentner Csaba képviselő úrnak, MIÉP.
DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Vastagh Pál képviselő úr felszólalása kapcsán ígértem, hogy két tartalmi észrevételt szeretnék tenni.
A másik dolog, amit ön említett, a vagyoni károkozás mértéke. Én a költségvetés részére be nem fizetett vámtételek, illetve az olajszőkítésből fakadó kár mértékét ezer milliárd forintos nagyságrendre becsültem. Ezt az állításomat tulajdonképpen egy civil szervezet is alátámasztja, amely 1995-ig bezárólag, részletes szakmai számításokkal bizonylatolva, 823 milliárd forintra teszi ezt a károkozást. Én azt hiszem, hogy az ezer milliárddal tízéves időszakra vonatkoztatva még alá is becsültem.
A másik dolog, amit itt ebben a tárgykörben szeretnék említeni: ön, képviselő úr, a vagyoni károkozás mértékét, véleményem szerint helytelenül, a bruttó hazai termék adataiból próbálja meg levezetni. A bizottsági ülésen is, amikor Dunai Imre volt miniszter úr meghallgatása folyt, utaltam arra, hogy ezt nem a bruttó hazai termékből, tehát a jövedelemmutatóból kell levezetni, hanem a forgalmi mutatókból. Ha tehát a forgalmi adatokból vezetjük le, sajnos pont az a probléma, hogy így a költségvetésnek be nem fizetett ezer milliárdos tétel a hivatalos nemzeti jövedelemben, bruttó hazai termékben nem jelenik meg. Ez tulajdonképpen a feketegazdaság szférája.
(17.20)
Az tehát, hogy a károkozást így próbáljuk alábecsülni, nem hiszem, hogy szerencsés, de képviselő úr, ön is ott volt azon a bizottsági ülésen, ahol testületileg felkértük a VPOP-t, hogy a károkozás mértékére vonatkozóan ők is végezzenek számítást. Ezt a VPOP vezetője megígérte, ez folyamatban van.
A mérték tehát mindenképpen nagy. Azok a milliárdok, amelyek nem kerültek befizetésre, most bizony jólesnének az árvízkárosultaknak vagy a mezőgazdasági termelőknek.
Köszönöm. (Dr. Veres János: Ez a demagógia! - Taps a MIÉP padsoraiból.)
ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Szalay Gábor képviselő úrnak, SZDSZ.
SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Elképesztő számok repdesnek itt a levegőben! Pallag képviselőtársunktól valamikor hallhattunk tízezer milliárd forintos károkozásról, most már lejjebb ment egy nagyságrenddel ezer milliárdra, de ez a valóságtól szintén hihetetlen messze áll.
Tisztelt Képviselőtársaim! Gondoljunk bele! 1992-ben - statisztikai adat van előttem - a teljes magyar gázolaj- és fűtőolaj-forgalmazás 2,5 millió tonna volt, '93-ban 2,1 millió volt, majd a következő évben 2,2 millió tonna. Tehát durván évente Magyarországon az összes gázolaj- és fűtőolaj-forgalmazás 2 millió tonna volt. Ha a 2 millió tonna után a 100 forint/kilogramm adóbefizetést elcsalták és az összes 2 millió tonnát az olajszőkítők, az olajpancsolók forgalmazták, akkor érte az országot évente 200 milliárd forint kár; azaz - tegyük fel, amit Lentner képviselő úr mondott - ötéves olajpancsolási periódus alatt 1000 milliárd forintos kár. De ehhez mi kellett? Ehhez az kellett, hogy ebben az országban egyetlen gramm olaj ne kerüljön eladásra, csak illegális, adócsaló módon! Ez elképesztő badarság! Ez egy olyan ostobaság, aminek az elhangzása hiteltelenné tesz minden más állítást!
Ha feltételezzük, hogy az olajcsalók kezén, mondjuk, az olajforgalmazás 10 százaléka ment keresztül - ez már óriási szám -, akkor ez azt jelenti, hogy körülbelül 100 milliárd forint körül lehet az okozott kár. Nem 10 ezer meg nem 1000 milliárd, hanem 100 milliárd! A 100 milliárd szintén hatalmas szám, tehát tudjuk, hogy miről beszélünk, és tudjuk, hogy milyen szám mit jelent. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
ELNÖK: Köszönöm. Szintén két percre megadom a szót Lentner Csaba képviselő úrnak, MIÉP.
DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Nem akarunk számháborúzni, de a Szalay képviselő úr által elmondott adatsor statisztikai számokkal alátámasztott, bizonyított, azonban a képviselő úr ezeket a számokat ebben a tárgykörben rosszul interpretálja. Képviselő úr, az hihetetlen, hogy egyik évről a másikra 2,1 millió tonnáról 1,6-re csökkenjen az olajforgalmazás! (Zaj az MSZP padsoraiból.) Képviselő úr, itt arról van szó, hogy ezek a hivatalos számok, ebben az a feketegazdasági tétel, amit mi kifogásolunk, értelemszerűen nem lehet benne. A statisztika mindig csak a lebizonylatolt számokat rögzíti, a feketegazdaságot csak becsülni tudja. Ez közöttünk a véleménykülönbség. De lesz idő, hogy erről vitatkozzunk, szót váltsunk és kiértékeljük.
Köszönöm. (Zaj. - Vancsik Zoltán: Valaki segít, hogy ennyi hülyeséget beszélsz?)
ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Tímár György képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt. Tessék!
DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Mélyen tisztelt Szalay Gábor képviselőtársam, vagy mondhatom úgy is, hogy barátom. (Kuncze Gábor: Na, na!) Azt hiszem, tévedésben van a most elhangzottak tekintetében, ugyanis egyrészt nem veszi figyelembe azt, amit Lentner Csaba képviselőtársam most elmondott és amihez csatlakozom.
Másrészt nem veszi figyelembe, mondjuk, az orsóolajat. És nem veszi figyelembe azokat az olajtételeket, amelyek, mondjuk, a MOL-tól kerültek bizonyos csatornákon keresztül olyan kezekbe, amik ellen most folyik az eljárás.
Kérem, hogy teljes spektrumában értékelje ezeket a kérdésköröket, és egy megfelelő, megnyugtató ügyészi eljárás után térjünk vissza a számokra.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Szintén két percre megadom a szót Vastagh Pál képviselő úrnak. (Vancsik Zoltán: Színvonalas volt!)
DR. VASTAGH PÁL (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Csak egyetlenegy mondatot szeretnék mondani: az az intézkedés, amikor a VPOP parancsnoka felfüggesztette a halasztott vámfizetés alkalmazását, jogszabály-ellenes volt. Az új kormány nem hagyhatta érvényben azt az intézkedést, amely nem felelt meg a miniszteri rendeletnek.
ELNÖK: Köszönöm. Normál felszólalások következnek. Megadom a szót Pallag László képviselő úrnak... (Közbeszólások: Halljuk, halljuk!) Megadom a szót Pallag László képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt; őt követi majd Kóródi Mária képviselő asszony. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Normális felszólalás!)
PALLAG LÁSZLÓ (FKGP): (A mikrofonját igazgatja.) Elnézést kérek, szétesett a berendezés, meg kell hogy igazítsam. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Nincs benne olaj!)
Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai vitanap témáját én sem tartottam időszerűnek. De hogy ennek a mai napnak volt értelme és volt üzenete, az biztos. Ezt az üzenetet veszi a lakosság, veszik az állampolgárok (Szili Sándor: Az ugyanaz!), és tudnak következtetni. A felszólalásommal az olajbizottság munkájáról egy rövid vázat kívántam adni, mégpedig azért, hogy ne csak az olajbizottság tagjai, hanem a képviselőtársaim is lássák, valójában hogyan és miként alakult, indult, működött és működik, fogadva természetesen a kritikát is, ami a bizottság munkájával kapcsolatosan elhangzott. Mindig azt mondtam, hogy az egészséges kritika előbbre viszi az ügyeket. Akkor is fogadom a kritikát, ha az adott esetben velem kapcsolatosan, a bizottság vezetésével kapcsolatosan vagy egyáltalán az olajügyekkel kapcsolatosan elhangzik. De mindenképpen az a szándék - ez volt az egész ügy elindítója - és az egész ügy eredményessége tekintetében feltétlen szándék az, hogy a feketegazdaság felszámolását elkezdjük, hogy a szervezett bűnözés, ahogy a kormányprogramban is benne van, fel legyen számolva és meg legyen tisztítva a közélet. Ez, azt hiszem, olyan igény az állampolgárok részéről is, ami felé, amire nézve a képviselők kötelezettsége megvan.
Az Országgyűlés '99. november 30-án egyhangúlag elfogadta az olajbizottság felállását, működését, és miután a bizottság átesett a C-típusú vizsgálaton, ez a munka gyakorlatilag elindult. Az olajügyek és a szervezett bűnözés közötti esetleges korrupciós ügyek feltárására létrehozott vizsgálóbizottság feladata az országgyűlési határozat szerint - és emlékeztetőül hadd soroljam fel a pontokat - feltárni, hogy vannak-e az olajszőkítés és az olajszármazékok szabálytalan forgalmazása kapcsán a szervezett bűnözés és az egyes állami tisztségviselők között összefonódások, és ezek okoztak-e veszteséget a költségvetésnek. Tudjuk, hogy az olajszőkítés csak része volt ennek az egész olajügynek, sokkal nagyobb tételt jelentett az olajszármazékok szabálytalan forgalmazása és ennek az adótételei.
Itt szeretnék annyi megjegyzést tenni Szalay képviselőtársamnak, hogy amikor Arnold Mihály a bizottság előtt elmondta a tájékoztatóját, azzal kezdte, hogy az a mennyiségű olaj, amely Magyarországon felhalmozódott és keresztülment, Alaszka felfűtésére elegendő lett volna. Ez egy olyan érzékeltetése volt annak a mennyiségnek - hiába van képviselőtársam előtt egy kimutatás - (Kuncze Gábor: Lakik ott valaki?), amelynek gyakorlatilag a többszöröse az, ami az országba bejött, keresztülment és megfelelő helyen landolva elérte a feladatát. Ennyi kiegészítést szerettem volna ehhez a ponthoz tenni.
A következő pont az, hogy vannak-e az olajszőkítés és az olajszármazékok szabálytalan forgalmazása kapcsán a szervezett bűnözés és az egyes állami tisztségviselők között összefonódások, és ezek okoztak-e veszteséget a költségvetésnek. A következő pont: elősegíthették-e az egyes jogszabályok, illetve egyes jogalkalmazók a nemzetgazdaságban okozott veszteségeket? (Francz Rezső: Arról volt szó, hogy normális beszéd lesz!) A következőben, a 4. pontban pedig: milyen körülmények között történt az öt rendőr halála az elmúlt években Békés megyében?
(17.30)
Egyébként az ügyészség felé is a kezdeményezésem a rendőrhalálesetek körülményeinek vizsgálata volt, és nem az, amelyben az idegenkezűség esetleges megállapítása lett volna az igény.
A bizottság február 4-én tartotta az első ülését. Ezen az ülésen a bizottság megtárgyalta, elfogadta ügyrendjét, és igaz, hogy nagy viták voltak a bizottsági ülésen, de az ügyrendjét is gyakorlatilag egyhangú határozattal fogadta el a bizottság.
A bizottság 14-ei ülésén meghallgatta a volt legfőbb ügyészt - két alkalommal -, a későbbiekben a vám- és pénzügyőrség parancsnokát, a rendészeti főigazgatóját, zárt ülésen és főleg nyílt ülésen több tanút hallgatott meg. Külön a szervektől és szervezetektől bekérte az adatokat, információkat.
A szervezetek többsége a bizottság kérésének eleget tett, de sajnos vannak olyan szervezetek, amelyek több hónap elteltével sem tettek eleget az adatszolgáltatási kötelezettségeiknek, és a mai napig sem voltak hajlandók ebben még csak lépni sem. Igény van arra, hogy felsoroljam: az ÁPV Rt.-től kezdve a vasúton keresztül, a minisztériumok részbeni adatszolgáltatásáról van szó, nem adták meg a szükséges információkat.
Itt megint csak annyi megjegyzést kell hogy tegyek, és ez a mai nap egyik konklúziója is, hogy ezeket az olajügyeket, ezeket a tevékenységeket nem lehetett... - csak hivatalos szervek segítségével beszerezni, forgalmazni, piacra vinni. Ha csak a vámolási kérdést, ha csak a vasút vonalán történő mozgatást vetem fel, ezeknek az ellenőrzése például igencsak kívánnivalót hagy maga után. Tehát ezeket az ügyeket hivatalos szervek működése nélkül nem lehetett végigvinni.
A közvélemény érdeklődése a bizottság munkája rendkívül nagy. De nem azért nagy a közvélemény érdeklődése, mert itt egy-két tanúvallomás kapcsán szenzációk és egyéb dolgok elhangzása következtében cirkuszról meg operettről van szó, ahogy itt ma hallottuk a különböző meghatározásokat, hanem azért, mert sajnos tapasztalták az állampolgárok a saját településeiken, hogy mi folyik, hogy milyen mozgások, milyen beruházások vannak, és a beruházások miből és honnan erednek, milyen tevékenység folyik, és ebből milyen pénzek keletkeztek, és ezeket hogyan, miként fektették be. Településről településre látták ezeket az állampolgárok, és ezekből ítélve hitték el azokat az információkat, amelyek menet közben elhangzottak.
Nemcsak az olajforgalmazás és olajszőkítés költségvetési kérdései vetődtek fel, hanem az ehhez kapcsolódó kérdések is, mert ezek a tevékenységek összekapcsolódtak: ehhez kapcsolódott a szesszel kapcsolatosa tevékenység, a borhamisítás, a kábítószer és a forgalmazásának, a prostitúciónak a kérdése. Az egyik pénz a másikkal kapcsolatban levően működött, és követelik a működésüket, és természetesen ezekhez a működtetésekhez minden körülmények között meg kellett szerezni az önkormányzatok támogatását, meg kellett szerezni a hivatalos szervek támogatását, gyakorlatilag mindenféle tevékenységhez engedélyeket kellett beszerezni.
Felvetődött a szesszel kapcsolatban a csempészet kérdése; felborul egy kamion a Kárpátokban, és a száraztésztából csurog a vodka, természetesen léptek az ukrán hatóságok, mert mezőgazdasági termékként szállították ki a száraztésztát, és kisült, hogy a kamionon nem az volt. Lehetne a példákat sorolni, de nem kívánom. Tudomásul kell venni, hogy ezeknek az ügyeknek a kipattanása, ezeknek az ügyeknek az eljárás alá kerülése is a későbbiekben minden körülmények között bizonyos falakba, akadályokba ütközött, közreműködők voltak abban, hogy ezek az ügyek majd valamilyen szinten el legyenek fektetve, el legyenek tussolva.
Tehát a közvélemény előtt történtek, játszódtak ezek, látták hogy van, és látták aztán annak az eredményét, azt is, amikor bejelentik a hivatalos szervek, hogy felmentették a sarkadi benzinvonat fosztogatóit, 160 ezer forintos büntetéssel megúsztak többmilliárdos károkozást, akkor nem csoda, hogy a közvéleményben nagy a felháborodás, a közvélemény tiltakozik, érdeklődik, és a közvélemény várja most is, hogy itt nemcsak az olajbizottságnak, hanem ennek a vitanapnak is legyen meg az az ügyeket elősegítő eredménye, hogy ezek az ügyek ne kerüljenek abba a helyzetbe, mint a bankkonszolidáció kérdése, ne kerüljenek abba a helyzetbe, mint a megfigyelési ügyek kérdése, mint a Tocsik-ügy - és hadd ne soroljam a többi ügyet. Várják azt, hogy végre valahára valami történjen úgy a parlamenten belül, mint a bizottság munkáját illetően. Jó lenne tapasztalni azt is a bizottság munkáját illetően, hogy a hivatalos szervek nem külön felkérésre, nem külön könyörgésre, hanem adott esetben segítő szándékkal állnak a bizottság munkájához.
Szeretnék egy helyreigazítást tenni. A legfőbb ügyész úr a felsorolásában mint általam beadott kérelmet hozta a Ház elé, hogy a tulajdonosi szerkezetet kértem a Legfőbb Ügyészségtől. Ez nem az én kérésem volt, hanem az olajbizottságé, szocialista képviselők javaslatára fogadta el az olajbizottság azt, hogy a tulajdonosi szerkezetet állítsuk fel úgy, hogy abból össze lehessen állítani azon tulajdonosok összességét, akik ezekben az ügyekben tevékenykedtek és munkálkodtak. Ezt azért tartom szükségesnek elmondani, mert ez bizottsági döntés és kérés volt.
Tehát meghallgatások voltak. Első mozaikként a Bács megyei ügyek kérdése volt a bizottság előtt, és ugyanígy továbbmenve akár a csongrádi, akár a Hajdú megyei, akár a Tolna megyei, de sorolhatnám a többi megyét is, mozaikok összeállítása történt, majd következik a tulajdoni szerkezet kimutatása, összeállítása, a szálak összefogása, és majd akkor kapunk képet az országban működő olajcégekről, az országban működő olajmaffiáról és azokról, akik ezekben a kérdésben tevékenykedtek, mozogtak, működtek.
A bizottság megkapta a titokfeloldást is, tehát titkosított ügyek vizsgálatára is van jogosultsága, és rendkívül sokatmondó lesz az a lehetőség, amely a bankok, a számlák kérdésében mint egy kép kerül a bizottság elé és később az ország elé, hogy hogyan is volt ez, milyen pénzek mozogtak, hol lettek ezek a pénzek elhelyezve, mely bankok voltak, amelyek erre lehetőséget biztosítottak, működtették, mozgatták, és lehetőséget adtak ezeknek a pénzeknek a befogadására, majd működtetésére.
Tehát a bizottság nemcsak az ügyrendjét, hanem a munkamódszerét, a meghallgatások ütemét fogadta el, és ennek mentén működik a bizottság. Igaz, hogy mindig nagy vita előzi meg ezeket, de gyakorlatilag akkor, amikor döntés van, általában többségi határozattal a bizottság elfogadja ezeket, és működik a bizottság.
A bizottság szakértőinek is át kellett esni a C-típusú vizsgálaton. A tavasz végén kapta meg a bizottság szakértői gárdája a C-típusú vizsgálat után a jogosultságot, és a tavaszi időszak végével kezdhette meg a szakértői gárda a bizottság anyagainak átvizsgálását, a hivatalos szervektől megkapott anyagok vizsgálatát, az ügyészségtől, a rendőrségtől, a vám- és pénzügyőrségtől, a Belügyminisztériumtól kapott anyagok vizsgálatát.
(17.40)
Tehát gyakorlatilag nem volt lehetősége korábban a szakértőknek ezekbe az ügyekbe bepillantani, és ezeken az ügyeken dolgozni. Így a nyáron is a bizottság szakértői közül voltak, akik a szabadságukat is félretéve, a bizottsági szakértői tevékenység körét elfogadva gyakorlatilag megkezdték a munkájukat és dolgoztak.
Az országgyűlési határozatban szerepel egy féléves jelentési kötelezettség, ugyanakkor benne van a határozatban az is, hogy a bizottság addig dolgozik, amíg be nem fejezi a munkáját. A bizottság a munkája elején van. A bizottsági munka dandárja még csak ezután következik.
Igen nagy port vert fel az eddigi munka. Talán a nyári szünet és az uborkaszezon a médiák számára biztosította azt a lehetőséget, hogy tulajdonképpen az első tanú tanúvallomása ilyen és ilyen módon került a nyilvánosság elé, és szinte az egész tanúvallomással kapcsolatos kérdések fölerősítése, szétszedése s mindenféle módon való tálalása ezt a helyzetet hozta.
Kérem az Országgyűlést arra, hogy segítse továbbra is a bizottság munkáját, hogy az országgyűlési határozatnak megfelelően a munkát el tudja végezni, és ehhez a türelmét is kérem az Országgyűlésnek.
A kormányprogram - amely megerősíttetett a mai napon is Stumpf István miniszter úr részéről - tartalmazza: felszámolni a szervezett bűnözést, felszámolni a feketegazdaságot, megtisztítani a közéletet. Ez várat magára, ehhez úgy a kormánynak, mint a kormányoldalnak, mind a koalíciónak, mind az ellenzéknek, az ellenzék pártjainak is adnia kell önmagát. Ezt várja a közvélemény, várják az állampolgárok, és ezt gyakorlatilag az olajbizottság munkáján keresztül el tudjuk végezni; de csak akkor, hogyha ehhez a kellő segítséget megkapjuk minden oldalról, úgy az ügyészségtől, mint a Belügyminisztériumtól, a rendőrségtől és az állami szervektől.
Nagy az elvárás ezek iránt, és nem utolsósorban pedig jó lenne, és szükségszerű lenne az, ha a vizsgálóbizottság szerepe és helyzete is helyére kerülne, megkapná minden oldalról azokat a jogosultságokat, amik járnak a bizottságnak. És adott esetben, ha a bizottság elé hív a bizottság volt minisztereket, államtitkárokat, akkor kapja meg a bizottság is a kellő tiszteletet azoktól az emberektől, akik a bizottság elé jönnek. A bizottság is igyekszik megadni a kellő tiszteletet és lehetőséget azoknak, akik a bizottság előtt kívánják elmondani azokat, amiket tapasztaltak és láttak.
Szeretnék szólni még a zöld számmal kapcsolatos kérdésről. Folyamatosan érkeztek a zöld számon a bejelentések. A bejelentések egy része a bizottság, a bizottság tagjai számára biztatásként hangzott el, a bejelentések másik része érdemi bejelentés. Ezeknek a bizottság elé kerülése, hitele is szükségszerű, és adott esetben az ott bejelentkezett emberek szerepét is biztosítani kell ezen ügyek tisztázásában.
Én köszönöm mindenkinek még ezt a mai vitanapot is - mondom mindannak ellenére, hogy nem tartottam időszerűnek. Minden parlamenti párttól pedig - ígéretéhez híven - kérem, hogy legyen meg a szándéka ezeknek az ügyeknek a felderítésében, tisztázásában, mert ezt várják az országban, ezt várja az ország lakossága, ezt várja mindenki, és ennek megfelelően meg kell tegyük a szükséges lépéseket.
Köszönöm szépen. (Taps a Kisgazdapárt soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót felszólalásra Kóródi Mária képviselő asszonynak, SZDSZ.
DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Ma a délelőtti vitában néhány képviselőtársam kormánypárti oldalról úgy szólalt fel, mintha nem lenne közös érdekünk a maffiával való leszámolás. Mintha nem lenne közös érdekünk, hogy megállítsuk azt a folyamatot, ami a maffiásodáshoz vezetett, és ami a továbbiakban veszélyként fennáll.
Ez már csak azért is nagyon helytelen, képviselőtársaim, mert az olajügy tulajdonképpen nem több és nem kevesebb, mint a magyar társadalom morális lázadása; a magyar társadalom morális lázadása a korrupció elszaporodása, a magyar társadalom lázadása a pénzszerzés, a bűnös pénzszerzés büntetlenül maradása miatt, a magyar társadalom lázadása, hogy a bűnös úton szerzett pénzekből egyesek komoly hatalmat építettek ki maguknak, a magyar társadalom lázadása az ellen, hogy egyre áttekinthetetlenebbnek tűntek bizonyos hatósági intézkedések, hogy az összefonódásokra nem voltak igazából válaszok.
Ez a morális lázadás vezetett odáig, hogy a magyar társadalomban megjelentek olyan típusú civil kurázsik, amelyek az olajügyek igazi nagy robbanásához vezettek.
Az olajügy a kezdetekben tulajdonképpen valószínűleg nem volt több olyan ügyeskedésnél, amit a jogszabályok lehetővé tettek, és ugye az emberek mindig kihasználják a kiskapukat, hogy megpróbálják a saját vagyonukat gyarapítani.
Ez az ügyeskedés azonban azok után, hogy kiderült, hogy milyen hatalmas mennyiségű pénz mozog az olaj mögött, már átváltott egy minőségileg másfajta dologba, itt már a pénz szerzése mögé bűnözők szerveződtek, akik a pénzükből elkezdték az állam szerveit, hatóságait korrumpálni, és azok között a szervezetek között, ahol igen alacsony fizetéssel dolgoztak emberek, bizony, mindig megtalálták a korrupciós lehetőséget is. Csak a baj közben az lett, hogy már oly mértékben áttekinthetetlenné vált, és oly mértékben megerősödött ez a szervezett bűnözői kör, hogy már elkezdett nagyon erőteljesen visszaélni a pénz biztosította lehetőségeivel.
Ezt követően az első botrányok, az olajbotrányok valójában 1993-ban robbantak ki. Tehát az olajügyek nem '94-ben keletkeztek, hanem sokkal előtte. Az első botrányok 1993-ban robbantak ki. De az olajügyeknek, a korrupciós ügyeknek általában az a természete, hogy nincsenek mögöttük bizonyítékok. Ezért borzasztóan körülményes, nagyon nehézkes minden hatóság eljárása, ez különösen igaz volt az egyébként is sok sebtől vérző igazságszolgáltatásra. Így nem csoda, hogy az emberekben egyre inkább az a hit keletkezett, hogy vagy nem járnak el az igazságszolgáltatás szervei, vagy ha eljárnak és nem jutnak eredményre, akkor annak biztos az az oka, hogy az igazságszolgáltatás és a különböző hatóságok szervei is megvásároltak.
A következő nagy robbanást az jelentette a közéletben, amikor a bizonytalan rendőrhalálok körüli ügyek felizzottak. Valójában ekkor jelentek meg azok a civil kurázsik is, ami megmutatta, hogy Magyarországon, hála istennek, a társadalom azért még morálisan nem annyira gyenge, hogy ne tudja felvenni a küzdelmet az ellen, hogy a sötét ügyek valóban eluraljanak mindent.
Az a katarzis, ami végül is bekövetkezett, és ami azzal jelent meg, hogy a politika és az olajügyek közötti összefonódás kirobbant, valójában egy hatalmas várakozást jelenített meg az emberekben. Azt gondolták az emberek, hogy igen, most elérkezett az idő, most megtudjuk, hogy mi az igazság, most megbűnhődnek a bűnösök, most megneveztetnek a felelősök, és innentől kezdve tiszta helyzet lesz.
De valójában hol tartunk ma? Ott tartunk-e ma, hogy látjuk, hogy e felé a tiszta helyzet felé megyünk? Én azt gondolom, hogy ma nem itt tartunk. Ma ott tartunk, hogy felszínre került az a mély bizalmi válság, ami az állam hatalmi szerveivel szemben az emberekben kialakult, ami az politikával, az állami hatóságokkal szemben az emberekben megjelent.
(17.50)
Ma az emberek inkább hisznek a bűnözőknek, mint az állam képviselőinek. Ma az emberek inkább hisznek mindenkinek, aki azt a várakozásukat támasztja alá, hogy korrupt a politika, korruptak a hatóságok, mert ez sok szempontból egyrészt egybeesik a hétköznapi tapasztalatukkal, másrészt másoktól ezt hallották, harmadrészt pedig azt látják a politikától, hogy ezeknek az ügyeknek nem a tisztázására törekszik, hanem az egymásra mutogatásra megy el az idejük és az energiájuk.
A mai kormány felelősségét mi soha nem olyan szempontból feszegettük, hogy ez a kormány lenne felelős az olajügyek kialakulásáért. Ezt nem mondtuk, ez nem is igaz. Az olajügyek régebben keletkeztek. Mi azt állítjuk viszont, hogy ennek a mai kormánynak nagyon komoly felelőssége van abban, hogy hogyan határozza meg a mai közhangulatot, hogyan szervezi meg a maffia elleni bűnözés megállítását, hogyan állítja vissza az állami intézményekbe vetett közbizalmat, illetve hogyan próbálja ezt a megrendült közbizalmat helyreállítani. Mert ennek a mai kormánynak is tudnia kell, hogy a szervezett bűnözés, a maffiabűnözés ott jelenik meg igazán, ott tud igazán érvényesülni, ahol az állam intézményei gyengék vagy nincsenek ott.
Ha hagyja ez a mai kormány, hogy az állam intézményei, a rendőrsége, az ügyészsége oly mértékben megrendüljön, mint ahogy mára megrendült, akkor kérdezem én, hogyan óhajtja a jövőre vonatkozóan megállítani a maffiabűnözést. Mert lehet, kérem szépen, felelőtlenül visszafelé mutogatni, hazugságokat állítani, lehet úgy tenni, mintha ennek a fideszes kormánynak az akkori képviselői például 1995-ben, amikor a szocialista-szabad demokrata kormány megváltoztatta a jogi szabályozást, akkor ne tiltakoztak volna. Emlékezzenek vissza, képviselőtársaim, fideszes felszólalások kérték számon, hogy miért szünteti meg a hto-jegyeket a szocialista-szabad demokrata kormányzat. Ezek mind itt elhangzottak. De nem ez most a kérdés, hogy ki mit mondott akkor. Az a kérdés, hogy ki mit tesz most annak érdekében, hogy az ügyeket meg tudjuk állítani.
Én őszintén sajnálom, hogy a miniszterelnök úr ebben a vitában eddig egyetlenegy dolgot mondott: bízik a belügyminiszterében. Nem azt sajnálom, hogy bízik a belügyminiszterében, azt sajnálom, hogy ezen kívül semmi másról nem beszélt. Nem mondta el, hogy mit fog tenni annak érdekében, hogy a rendőrség visszakerüljön abba a pozícióba, hogy találnak vezetőket, akik vállalják a munkát, és hogy az emberek el fogják hinni azt, amit a rendőrség mond. Én nagyon sajnálom, hogy a legfőbb ügyész úr csak ma állt elő, a mai rendkívüli ülésre zárta le, tegnap zárta le ezeket a nyomozásokat, és ezért úgy tűnik egy kicsit, hogy mára van egy bejelentés, hogy mindenki tiszta, amit én nagyon remélek, mert én magyar állampolgárként annak drukkolok, hogy a magyar kormány tagjai és a magyar politikusok ne legyenek érintettek, ez az én érdekem is. De azért nagyon szeretném, ha ezeket a vizsgálatokat áttekinthető módon mutatnánk be, mert a közbizalom csak akkor fog helyreállni. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Aki látta azt a filmet, amit a BBC mutatott be a magyar olajügyekről, az azt gondolhatja, hogy Magyarországon állandóan ónos eső esik, nincs más, csak lerobbant olajtartályok, nincs más, csak bűnözés. Én tudom, hogy Magyarország nem ilyen ország. Én tudom, hogy a magyar politika nem ilyen. De azért, hogy ezt mások is megtudják, és az ország közvéleménye elhiggye, mi mindannyian felelősek vagyunk. Nagyobb politikai bölcsességről kellene tanúbizonyságot tenni azoknak, akik ma összevissza mutogatnak, ahelyett, hogy a mai munkájukban, a mai helyzetükben a megoldásokat keresnék és a felelősséget vállalnák.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Surján László képviselő úrnak, Fidesz.
DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Két percben természetesen nem tudom megoldani mindazt az aprócska feladatot, amelyet az iménti hozzászólás nekünk itt előír, de mégis megkísérlem. Szeretnék egyetérteni Szalay képviselőtársammal, itt olyan vádak kaptak nyilvánosságot, amelyek képtelenségek. Ha képtelenségek, ő mondta, hiteltelenné teszik az egész vádkonstrukciót. A magam részéről ezért érzem ezt az egész tárgyalási folyamatot, ezt a mai vitát is egy túldimenzionálásnak.
Ha nem hiszem el... - például Horn Gyulát én nem tekintem politikai barátomnak, de sose tudtam volna elhinni róla, hogy profi maffiákkal finanszíroztatta meg a pártját, miközben kormányon volt. Ha nem kapott 700 milliót Pintér Sándor közvetítésével, akkor nyilvánvaló, hogy Pintér úr sem lehet bűnös ebben a kérdésben. Ki is találtak ellene egy új vádat, hogy gyilkosságra bujtatott fel, innentől fogva már az egész nevetségessé válik. És ettől a nevetségességtől kellett volna magunkat megóvnunk. Én azt gondolom, hogy számos kormány igyekezett... Miért van, miért volt olajszőkítés? Mert elkezdték az olajat festeni. Miért kezdték el az olajat festeni? Mert meg akarták akadályozni azt, hogy illetéktelenül használják fel az olcsóbbat, összekeverve a drágábbal. A bűnözés és a hatalom kontrollja mindenképpen megpróbál versenyhelyzetbe kerülni.
Úgyhogy én a magam részéről azt gondolom, hogy komolyan kell foglalkozni ezekkel a kérdésekkel, és nem komolytalanul; ez a mai nap inkább a komolytalanság jegyében telt el, és ebben, azt gondolom, sokaknak megvan a felelőssége. A magam részéről azokkal a szocialista képviselőtársaimmal értek egyet, akik távollétükkel tüntetnek. Az becsületére váljon, hogy egy jó 60 ember itt van a szocialistáktól, de azért az aláírók köréből Baja Ferenc, Baráth Etele, Jánosi György, Bársony András, Schalkhammer Antal, Molnár Gyula (Az elnök jelzi az idő leteltét.) arcát hiába keresem; én is az ő példájukat fogom követni, nincs értelme ennek a vitának.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)
ELNÖK: Felszólalásra megadom a szót Balogh László képviselő úrnak, MDF.
BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Elnök Úr! Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Elöljáróban azért annyit szeretnék mondani, hogy Kóródi Mária az itteni felszólalásában számon kérte a jelenlegi kormányon a bűnügyi statisztikát. Azért szeretném megerősíteni azt, hogy a mai kormány elég sokat tett a bűnözési statisztika javítására. (Derültség az MSZP soraiban.) Én úgy gondolom, hogy nincs mit szégyenkezni.
Ugyanakkor a mai napon vagy el tudjuk hitetni választóinkkal és a magyar közvéleménnyel, hogy a szervezett bűnözés gyors és radikális felszámolását akarjuk, vagy marad az olajfolt, amely egy bűnöző rágalmazása kapcsán a tisztelt Házra fröccsent. Nagyon nagy a baj, nemzetbiztonsági kérdéssé válik, ha megrendül a bizalom a rendőrségben, az ügyészségben, a bíróságban, a vámszerveinkben, a titkosszolgálatunkban, de ha az ország Házát is eléri a bizalomvesztés, akkor a demokratikus rend borulhat fel. Az emberekben hallatlan az elvárás, hogy választott képviselőik őszintén, teljes elhivatottsággal tegyenek meg mindent, ami ezen a helyen megtehető. Ha nem sikerül felgyorsítani az olajügyek feltárását, ha nem sikerül rövid időn belül leválasztani az ügyekben érintetteket és tisztára mosni az igaztalanul megrágalmazottakat, akkor a következő választásokon teljes érdektelenség alakulhat ki, az emberek hosszú időre elfordulhatnak a közélettől, a politikától, a demokratikus intézményeinktől.
A szervezett bűnözés kialakulásának körülményei mindannyiunk előtt ismertek. Szükség volt hozzá piszkos pénzre, ami jött is, többek között például a spontán privatizációból is. Kellettek hozzá ügyvédek, akik bejegyezték a fantomcégeket, könyvelők, adótanácsadók, bankhivatalnokok (Közbeszólások az MSZP soraiban.), akik eltüntették, átmosták a feketepénzeket. Természetesen kellett hozzá rendőr is, ügyész is, bíró is (Közbeszólások az MSZP soraiban.), és kellett hozzá média is. A szervezett bűnözés fejlődése során elérte a politikai szférát is. Csak emlékeztetni szeretnék a Horn-kormány lemondott, titkosszolgálatokat felügyelő miniszterének egy mellékesen elejtett mondatára, miszerint a szervezett bűnözés elérte a politikai köröket is.
(18.00)
Akkor ott (Közbeszólás az MSZP soraiból: Soha nem mondott ilyet!) ez a mondat a levegőben maradt. Néhány újság párszor felvetette, különösebben nagy visszhang nélkül. Akkor ott, az akkori Országgyűlésnek, a Horn-kormánynak, talán a médiának is állandóan napirenden kellett volna tartani a kérdést, de nem volt elég elszántság, akarat. Ezzel szemben inkább cáfolatok hangoztak el.
Mindannyiunk mulasztása - pártoknak, kormányoknak, médiának -, hogy nem tájékoztattuk elég vehemenciával a közvéleményt az időközben elért eredményekről, amelyek azért voltak. Emlékezzünk csak: az első kormány idején többek között ezredeseket ítéltek el olajügyben, a rendőrség folyamatos tisztulása sem volt véletlen. A vámszervektől eltávozók sem mentek valahányan nyugdíjba. Nagy halak is kerültek rács mögé, sokak ügye jelenleg is folyamatban van. Mindezekről pontosan tájékoztatni kellett volna a közvéleményt, hogy érzékelhető legyen: ha lassan is, de valamilyen mérvű tisztulás megindult.
Jelen pillanatban ott tartunk, hogy adva van egy bűnöző, aki ellen eljárások folytak; egy bűnbánó pillanatában önként jelentkezett az olajbizottságnál, meghallgatást kérve. Négy órán keresztül beszélt, beszélt és beszélt. Magabiztos, amikor arról szólt, hogy honnan hová szállították az anyagot, mit kellett belekeverni a tüzelőolajba, ki volt a sofőr, ki hozta a kannákat (Közbeszólás az MSZP soraiból: Biztos jegyzőkönyvet vezettek.), ki gurította a hordót s a többi. De egyszerre bizonytalanná vált, amikor a közélet szereplőiről kezdett beszélni, egyre sűrűbben pillantott jegyzeteibe, kereste a szavakat, tördelte a kezét. Amikor kérdésekre kellett válaszolnia, zavarba jött. Már itt említést tesz titkosszolgálati segítőkről. Később kérdésemre elismerte, hogy egy titkos csapat készítette fel a meghallgatásra. Befejezésül közölte, hogy bizonyító dokumentumait átadta a bizottság elnökének, és ennél többről beszámolnivalója nincs. Talán mindenki előtt ismert, hogy ezekből a papírokból, úgymond bizonyítékokból sem a bizottság elnökétől, sem Nógrádi Zsolttól még egy nagyon halovány fénymásolatot sem kaptunk. Remélem, hogy a bizottság elnökétől a holnapi nap folyamán a nála lévő dokumentumokat meg fogjuk kapni.
Később, amikor már - a szavai szerint - nem akart a bizottsággal vacakolni, egyik kereskedelmi televíziónkban hirtelen újra megszólal, és azóta is folyamatosan ontja az újabb vádakat. Természetesen ismét nem mellékel vádjaihoz bizonyítékokat. Feltehetjük magunknak a kérdést: mi történhetett időközben? Hirtelen emlékezni kezdett, esetleg a mögötte álló, titok övezte társaság súgott, hogy újra beszélni kell?
Amint látjuk, adva van egy bűnöző, akit általunk ismeretlen személyek felkészítettek arra, hogy kiről mit kell mondani és milyen időzítésben. Már jó ideje bizottságunk munkarendjét, munkamenetét a Nógrádi mögött álló titkos társaság irányítja, akik a nógrádizálódást elindították. Pontosan ismerték az ország gyenge pontjait, tudják, milyen a médiánk egy része: új, kiforratlan, a mindennapi betevő szenzációért gondolkodás nélkül kockáztatja a magasabb nemzeti érdekeket. Egy házhoz jövő művi botrány felfújásához sokkal kevesebbet kell dolgozni, mint egy igazi oknyomozó riport elkészítéséért. A közvetítő közeg tehát adva van. Tudják, hogy akik a pártérdekeknél magasabb célokat nemigen tartanak szem előtt, azokat nagyon könnyű beugrasztani egy kis szereplés reményében.
A Nógrádit felkészítők felismerték, hogy a közvélemény fokozott figyelemmel, jogos várakozással figyeli, hogy kik voltak az olajbűnözők. Tehát neveket kell produkálni, bárkiről bármit mondanak, el fogják hinni. Tehát arra kell játszani, hogy a nép veszítse el bizalmát a képviselőiben, kormányában. A választóknak felkínálható mindenkori bűnbakok tehát adva vannak: Országgyűlés, rendőrség, bíróság, kormányok, miniszterek. A rendkívül gyorsan terjedő nógrádizálódás következményeként mára eljutottunk oda, hogy mindenki gyanús, aki éppen nem rágalmaz. Az ország három részre szakadt: az egyik része vádol, a másik része védekezik, a harmadik része már nem hisz senkinek - a bűnözők meg rajtunk nevetnek. (Közbeszólás az SZDSZ padsoraiból: Így van!) Aki nagyokat tud mondani, bombasztikusan előadni, sározni, rágalmazni, abból médiasztár lesz. Érvek, tények, bizonyítékok nem számítanak. Nem számít, hogy egy könnyedén összecsúsztatott mondattal, egy csattanós főcímmel, egy találomra kiragadott idézettel ártatlan embereket vádolnak meg. Ha politikusnak ment, viselje el - szokták mondani. De akkor ne csodálkozzunk, hogy a legértékesebb magyarok, akiknek van önérzetük, eltávolodnak majd a közélettől!
De hát valakik mégiscsak elkövették a csalásokat! Igen, de akkor, amikor az ország finom szőtteséből egy megbízható eljárással kellene kioldani ezt az olajos foltot, akkor valakik eldugják a folttisztító szereket, míg mások igyekeznek szétmaszatolni a szutykot minél nagyobb felületen. Nem lehet tudni, hogy a maszatolók között ki az, aki tudatosan árt, ki az, aki csak ott akar lenni, hogy lássák, ő tisztít, tehát tiszta, és az, aki jó szándékú, de nem fogja fel, hogy felültették. A bizalmatlanságot sikerült elhinteni. Képviselők nem bíznak egymásban, a bizottsági elnök nem bízik a bizottságban, a főügyészben, a rendőrségben, a polgár meg elbizonytalanodik a demokratikus intézményrendszert illetően.
Végezetül feltehetjük a klasszikus kriminalisztikai kérdést: kinek áll érdekében a jelenlegi helyzet fenntartása? Kinek az érdeke, hogy a polgárok ne bízzanak a rendőrségben, ügyészségben, bíróságban, az Országgyűlésben, a képviselőkben? A választ önökre bízom, tisztelt képviselőtársaim. De azt újra megerősíthetem, hogy a Magyar Demokrata Fórum elszánt abban, hogy segíti a teljes igazság kiderítését, és ugyanezt elvárja mindenkitől. (Közbeszólás az MSZP soraiban: Helyes!)
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok és az MSZP soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm. Felszólalásra megadom a szót Horn Gyula képviselő úrnak, MSZP.
HORN GYULA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sajnálom, hogy Pallag úr eltávozott (Dr. Kávássy Sándor: Én is.), tudniillik azért csak meg kellene, meg akartam mondani neki azt, hogy jómagam nem kételkedem az ő jó szándékában mindaddig, míg az ellenkezője be nem bizonyosodik. De azért annak tudatában kellene hogy legyen - ha már eddig nem volt -, hogy a magyar demokrácia tízéves történetében első ízben fordult elő, hogy neves közéleti személyiségeket minden bizonyíték nélkül bűncselekménnyel vádolnak meg. (Közbeszólás az MDF soraiban: Így van!) Ezért a felelősséget a vizsgálóbizottság elnöke viseli. És ha ez polgárjogot nyer Magyarországon, akkor itt nincsenek biztosítva sem a személyiségi, sem az emberi jogok, és meg kell mondanom, nagyon súlyos sérüléseket szenved el a jogállamiság rendszere.
Mi nem azért kezdeményeztük a parlamentnek ezt a tanácskozását, hogy itt minden kérdés tisztázódik. Két okból kezdeményeztük. Az egyik az, hogy ami eddig történt az egész olajvizsgálati ügyekben, az társadalmilag veszélyes lehet, hosszú távra szólóan, pártállástól függetlenül, másfelől pedig tarthatatlanná vált emiatt a helyzet. Én azt hittem, hogy minden egyes képviselő, minden egyes parlamenti frakció mindezek tudatában fogja kezelni a kérdést. Számomra kellemes meglepetés a Magyar Demokrata Fórum, a Kisgazdapárt hozzáállása. Én azt természetesnek tartottam, hogy a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége ezt kezelte, mert mindig is azt mondtuk, hogy tiszta vizet kell önteni a pohárba.
(18.10)
És mindig is azt mondtuk az előző ciklus, az előző kormányzás alatt, hogy mi igenis állunk minden egyes vizsgálat elébe. Ezt bizonyítani tudjuk. Tehát senki nem vonhatja kétségbe azt, hogy igaz szándékok vezettek bennünket, és tisztázni akarjuk mindazt, ami történt. Nagyon bízom abban, hogy végre sikerül - ha ma nem is, de mondjuk, akár szeptember 4-ét követően, a parlament rendes ülésének összehívása után - valami érdemit tenni ennek érdekében.
Dolgozzon a vizsgálóbizottság, de a Ház és a demokratikus rendszer normáinak megfelelően tegye le az asztalra a vizsgálati jelentéseket. A mai nap is kétségtelenné tette, hogy mind a rendőrség, mind a Legfőbb Ügyészség, mind pedig a Legfelsőbb Bíróság vezetője készséggel rendelkezésre áll, értek is el már eredményeket ennek a feltárásával, tehát itt a politikai szándékok hiányáról nem lehet beszélni. Én bízom ebben, mert úgy ismerem azokat a szereplőket, akik megszólaltak ebben, hogy komolyan is veszik a szavukat. Azért is lenne jó, mert példát statuálhat a dolog minden más olyan korrupciógyanús ügy kivizsgáláshoz, mint ez a mostani.
Meg kell mondanom, mi azt az elvet kell hogy kövessük, és a Magyar Szocialista Párt azt támogatja, hogy ne csak fejezzük ki a bizalmat mindazok iránt, akiket megrágalmaznak - mindaddig, amíg be nem bizonyosodik, hogy ez nem rágalom, hanem valóság volt -, hanem abban is bízom, hogy igenis példát statuál az Országgyűlés annak az ügynek a befejezését követően, ami most zajlik, ha rágalmazás bizonyosodik be, ha ártatlanul meghurcoltak közéleti személyiségeket. Ez a jog mindenkit megillet. Ennek megvalósításáról a mi dolgunk, a Magyar Országgyűlés tagjainak a dolga gondoskodni. Ezért is szerettem volna, ha új fordulatot kapna az ügy, de nem veszítettem el a reményt, hiszen arról van szó, hogy a képviselők döntő többsége az ügy komoly kezelése és ha úgy tetszik, valamiféle rendes mederbe való terelése mellett szállt síkra. Én ezt nagyon fontosnak tartom.
Komolytalan a Magyar Szocialista Párt felfogása szerint, ha a több hónapos cirkusznak nem vetünk véget. Bennünket - mindannyiunkat - járat le a dolog! Teljesen igazuk van azoknak, akik azt mondták, hogy ennek az ügynek a kapcsán bizalmi válság alakult ki a politikai elit és a társadalom között. Tessék nekem megmondani, kinek jó ez?! Terjednek a különböző hírek, rémhírek - alaptalan vagy valós, nem tudom -, hogy kiknek mi a céljuk mindezzel a dologgal. Hogy valóban vannak olyan célok, hogy a rossz értelemben vett rendcsinálásra törekszenek, de még arról is beszélnek, hogy a koalíciós pártok között van egyfajta - legalábbis egy részük között dúló - harc, hogy netán majd hogyan és miként, kinek a kezébe kerüljön a jövőben a Belügyminisztérium. Erről is beszélnek. Nagyon rossz, hogy ilyesmik szóba kerülhetnek, de azért látni kell mindennek a politikai veszélyességét.
A következő. Úgy ítélem meg - ha politikai kormányzati oldalról kezeljük a dolgot -, hogy ez méltatlan a demokratikus Magyarországhoz. Méltatlan az, ami ebben az ügyben hónapok óta történik. Hadd jegyezzek meg valamit mint a távol lévő miniszterelnök úr elődje: én nem láttam és én is hiányolom azt az aktivitást, amit például nagy ünnepségek megrendezésében tanúsít a kormány, hogy ebben a nagyon fontos, bizalmi válságot előidéző ügyben, mindannyiunk tisztázását érintő ügyben a kormány és elsősorban annak feje valóban érdemien viszonyulna az ügy elrendezéséhez.
Hölgyeim és Uraim! Megítélésem szerint az egész ügy kapcsán fölmerül annak a gyanúja, hogy sötét manipuláció folyik. Meg kell állapítani, hogy kinek az érdekében. Manipuláció, amely nem először fordul elő a Magyar Országgyűlésben, de ennek a mostaninak a különös veszélyességét az adja meg, hogy félrevezetik a népet, amit bizonyít a közvélemény-kutatási adatok eredménye is, hiszen azt mondják az emberek, hogy a politikusok pártállástól függetlenül korruptak. Eleve így is születtek, így jöttek ki a bölcsőből. (Egy hang a Fidesz padsoraiból: Ezt szeretnéd!) Hát ez a hangulat uralkodik. Kinek jó ez? Sem a mostani vezetésnek, sem a következő kormánynak 2002-ben. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Ugyanez lesz.) Egyiknek sem jó ez.
Úgyhogy én is megfogalmazom azt a gyanúmat, mivel manipulációról van szó, nyugodtan nevezhetem kövér kacsának is az ügyet. (Derültség és taps az MSZP, az SZDSZ és az MDF padsoraiban.) Csak azt szeretném elérni a társaimmal együtt, hogy ne legyen ez a kacsa még kövérebb. (Derültség és taps az MSZP, az SZDSZ és az MDF padsoraiban.)
Miből következtetek erre? Hölgyeim és Uraim! Magyarországon az olajügyek kezelése, a vizsgálatok tömege nem ezzel a vizsgálóbizottsággal vagy annak vezetőjével kezdődött el. Lehet, hogy ő megszállott, és megszállottságában azt hiszi, hogy úttörő szerepet játszik - és nem kételkedem Pallag úr jó szándékában, hangsúlyozom, ha erre meglesz az alapom is -, de hadd mondjam el, hogy ez három ciklust átívelő folyamat terméke és része. (Tóth István: Kettő!)
1991. január 1-jével kezdődtek az olajügyek, nagyon egyszerű oknál fogva: megszüntették az ásványolajtermékek állami monopóliumát. Ez ugyanúgy vonatkozott erre, mint a paprikára és sok minden másra. Pillanatok alatt több száz cég keletkezett, és - nem tudom annak a hölgynek a nevét, de elég fiatalnak tűnik ahhoz, hogy ezt ismerje, vagy nem is törekszik arra, hogy megismerje - ennek az égadta világon semmi köze nem volt az úgynevezett spontán privatizációhoz, s ha akarják, ha van erre ideje és kedve a tisztelt parlamentnek, egyszer ezt az ügyet is meg lehetne vitatni. Pillanatok alatt több száz cég jött létre - mint más területen is -, amelyek ásványolaj-forgalmazással foglalkoztak. Abban is nagymesterek voltak, hogy két év alatt 100 milliárd be nem fizetett vámösszeget halmoztak fel, amikor két-három év alatt duplájára nőtt Magyarországon a bűncselekmények száma. Hangsúlyozni szeretném: nem lett volna olyan kormány abban az időben, amely ennek véget tudott volna vetni. Ilyen állapotok alakultak ki, szétesett az ellenőrzési rendszer, az egészet el kellett kezdeni építeni. (Tóth István: Szétvertétek!)
Most egy merényletet követek el magammal szemben, amikor azt teszem, hogy dicsérem a volt MDF-kormányt, de el kell ismernem, hogy az MDF-kormány is sokat tett annak érdekében, hogy megszüntesse ezeket az áldatlan állapotokat. De az igazi fordulat nemcsak '94 decemberében, hanem '95-ben következett be. Itt már említették, de le szeretném szögezni - és majd megmondom, hogy miért -: nem csupán arról volt szó, hogy új törvényeket és törvénymódosításokat hoztunk, hanem arról van szó, hogy kihúztuk az egész olajmanipuláció alól a talajt azzal, hogy egyenlő szintre emeltük a hto és a gázolaj árát. Ez érdektelenné tette ezt követően az olajszőkítést és minden mást. (Közbeszólások az MDF padsoraiból: Így van!) De hölgyeim és uraim, ez úgy ment végbe, hogy ezen a területen rendkívül széles körű vizsgálatok indultak el még az MDF-korszakban, és ezek a vizsgálatok tovább folytatódtak - még nagyobb intenzitással - a mi kormányunk idején, és megszülettek a döntések, törvények, intézkedések. Fazekas úr figyelmébe ajánlom - biztos nem készítették föl megfelelően -, hogy tudniillik egy kormánydöntést jegyezni kell valakinek, mint ahogy egy miniszteri rendeletet is, akár nekem mint akkori miniszterelnöknek, vagy Kuncze Gábornak, vagy bárkinek.
(18.20)
Bennünket ezért felelősségre vonni, hogy törvénymódosításokat adtunk ki, előterjesztettünk szabályokat, rendeleteket és egyebeket, meg kell mondanom, ez is csak nálunk fordulhat elő, illetve egyes fideszes képviselők részéről. Vállaljuk mindazt, amit tettünk.
De felmerül bennem az is egyes fideszes képviselők mai megnyilatkozásának hangvétele alapján, lehet hogy az fáj, tisztelt fideszes képviselőtársaim - kivéve azokat, akik az egészet korrektül, tisztességesen próbálták megközelíteni -, önöknek, hogy megszüntettük ezt az egészet? (Derültség a Fidesz padsoraiból.) Az ért sérelmeket egyeseknél parlamenten belül vagy parlamenten kívül? Akkor, ha nem így van, miért nem hajlandók a tényeket figyelembe venni? (Dr. Salamon László: Jaj, de gyenge! - Dr. Kis Zoltán: Mint te! Nagy vagy és ilyen kicsi!) Vegyék elő, nem MSZP-kiadvány, legjobb tudomásom szerint... Salamon Laci, én is végighallgattalak téged! (Derültség az MSZP padsoraiból.) Nem először fordult elő! Vegyék elő a Vámtájékoztatót, 2000/2. szám; a Fidesz-kormány alatt működő VPOP hivatalos kiadványa. Ez írja meg, hogy gyakorlatilag '95-től ennek a nagy többsége megszűnt. Voltak kisebbek-nagyobbak, orsóolaj meg egyéb; találékony a magyar, meg tudja oldani azokat, de nagy többsége megszűnt, mindenféle légből kapott számokkal ellentétben, amit Szalay Gábor is megerősített, hogy mi van.
Több mint 900 ügyben folyt vizsgálat '92 és '99 között. Több mint 900 vizsgálat! Ennek alapján számtalan bírói ítélet, ügyészi határozat és sok minden más született. Akkor miről beszélnek? Miért állítják be a vizsgálóbizottság egyes szószólói úgy, hogy az ő "áldásos" tevékenységükkel - az áldásost idézőjelbe teszem - kezdődött el egyáltalán az olajügy vizsgálata?
Hölgyeim és Uraim! A VPOP az APEH-hel, a rendőrséggel együttműködve '99-ben eljutott oda, hogy ezen a területen a feltételezett és tényleges bűncselekményeknek több mint 70 százalékát feltárta. Ilyen arány semmilyen más, hasonló fontosságú vagy súlyú termékek esetében nincs! Tehát a rendőrség, a VPOP, az APEH, az arra illetékesek tették a dolgukat - a sanyarú, egyre rosszabb, egyre romló anyagi és egyéb feltételek közepette is.
Nem tudom, tudják-e, szó sincs itt 1000 milliárdról, mert a 70 százaléka körülbelül 93 milliárdot tett ki. Mindenki előveheti, nem kell szigorúan titkos papírokhoz folyamodni, az előbb említett tájékoztatót, ebben nagyon hitelesen írják ezt le. És hozzá szeretném tenni azt is, hogy ezek az adatok feltétlenül figyelemre méltóak, és bevallom, csodálkoztam is. Lehet hogy én tévedek, Pallag úr? Miért nem kéri már be egy vizsgálóbizottság ezeket az adatokat, ezeket az anyagokat? Nem igaz, hogy egyedül ez a Nógrádi, ez a jóember a hiteles forrás! Tessék nekem megmondani - ezt csak kollegiális, baráti viszony alapján mondom, már nem önnel, hanem több parlamenti képviselővel -, honnan tudja az ön koronatanúja, hogy ebben az egész cirkuszban nincs benne, mondjuk, a Fidesz, meg nincs benne a Kisgazdapárt! (Derültség az MSZP padsoraiban. - Dr. Balsai István: Vagy a MIÉP!) Most ezt mondta vagy nem? Én a MIÉP-ről nem veszek tudomást se! De hogy mondta ezt erről a két pártról?!
Hölgyeim és Uraim! Az apparátusok több száz fővel nem tudják ilyen konkrét, bonyolult ügyekben megállapítani, hogy kihez-mihez ágazik le az egész. Kérem, immár tanácsként mondom: kérdezze meg ezt a koronatanút! Korona? Hát tanú! Azért a koronát ne gyalázzuk meg! (Derültség az MSZP padsoraiból.) Kérdezze már meg, hogy Csurka Istvánon kívül ismer-e még MIÉP-es képviselőket név szerint! Ha tudja, hogy nincsenek benne MIÉP-esek, akkor tudnia kell. Orbán Viktoron kívül fideszes képviselőt? Vagy Torgyán Pubin kívül ismer-e kisgazda képviselőt? (Derültség az MSZP padsoraiból. - Az elnök megkocogtatja a csengőt.) Ez sértő, Géza?
ELNÖK: Sértő, igen! És megkérem, hogy a...
HORN GYULA (MSZP): Hát ne hülyéskedj! (Derültség és taps az MSZP padsoraiból.) Ez kedveskedés akart lenni! Nem érted?
ELNÖK: Képviselő Úr! Lenyűgöző az előadásmódja, de akkor is, itt jelen nem lévő képviselőket nem sértegetünk!
HORN GYULA (MSZP): Elnök úr, az is tilos, ha...
ELNÖK: Rendre utasítom, így nem beszélünk!
HORN GYULA (MSZP): Jó! Egyébként a szemébe is úgy szoktam mondani, hogy Pubi, de ha ez sérti önt, akkor nem fogom. (Derültség és taps az MSZP padsoraiban.)
ELNÖK: Miniszterelnök úr, én is tudnék önre olyan szót mondani, amely önt sértené. Tessék, folytassa tovább! (Dr. Kosztolányi Dénes: Ne hagyd abba! Esti mese, fél hét van!)
HORN GYULA (MSZP): Tehát szeretném kérni, kérdezzék meg tőle, ismer-e kisgazda képviselőt, az első Torgyán Józsefen kívül, mellett - tud-e ilyenről? Honnan szedi ezt a képtelenséget?
És mi történik? Többen elmondták, ez hogyan jelenik meg a közvéleményben: persze, ezek a pártok nem annyira, de azért korruptak, igazából korrupt az MSZP és az SZDSZ és így tovább. (Dr. Kosztolányi Dénes: Meséről mesére...) Az az MSZP-SZDSZ, amely érdemi lépéseket tett ennek a cirkusznak a felszámolásáért. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
És valamit halkan még hadd jegyezzek meg! (Dr. Kosztolányi Dénes: Ne tapsold ki, hallgasd!) Hadd tegyek még egy megjegyzést! Nem tudom, a kezükbe került-e Orbán Viktor úrnak a Ház elnökéhez írt levele. Géza, ez nem te vagy, az Áder elnök... (Derültség az MSZP padsoraiból.)
ELNÖK: Alelnök vagyok. Tessék, folytassa!
HORN GYULA (MSZP): Ne haragudj! A levelük oda került. Mi van ebben a levélben? Két dolgot ajánlott fel a miniszterelnök úr. Az egyik: támogatja, hogy a parlament vizsgálja ki az előző kormány tevékenységét, az olajügyekkel kapcsolatos tevékenységét. Tehát nem érintett benne a mostani kormány, miközben azért itt már példák hangzottak el, miközben az ő idejükből is tártak fel visszaéléseket, már említettem, egészen '99-ig; 2000-re vonatkozóan még nincsenek adatok. Nem érintett a mi előző kormányunk. Akkor hogy van? Ugyanazt veszik alapul, amit ez a beszervezett vagy szervezett tanú állít, hogy melyik párt igen, melyik párt nem?
Persze, ennek a levélnek azért van egy csúcsmondata is: amennyiben szükséges, és a parlament nem vállalja, akkor az ő kormánya, mármint Orbán Viktor kormánya kész vizsgálatot indítani az előző kormány ellen. Na, azért nemigen tudom, hogy az elmúlt négy-tíz évben ez előfordult-e. Pláne, ha ezt valaki írásba adja. Azért ez nem semmi, hogy a mostani kormány majd vizsgálatot indít az elődjével szemben!
Csak annyit: nem vitás, hogy mi érdekeltek vagyunk ennek az ügynek a tisztázásában. És bárkit megkérdezünk, akármelyik frakcióból, mindenki ebben érdekelt. Ez az egész politikai elit érdeke, bármelyik párthoz tartozik. Ezzel foglalkozzunk! Próbáljuk megreformálni ennek a bizottságnak a munkáját. Azt hiszem még mindig, hogy talán meg tudjuk csinálni ezt akár már a következő héten, amikor rendes ülésre ül össze a parlament. Tegyük rendbe a dolgokat, különben mindannyian megszenvedjük, azok, akik akarnak ezért az országért tenni!
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban, szórványos taps az MDF és a Fidesz padsoraiból.)
ELNÖK: Két percre megadom a szót Balczó Zoltán képviselő úrnak, MIÉP; pontosabban 2 perc 11 másodpercre, mert már csak annyi ideje van a MIÉP-nek, 2 perc 11 másodperce. Tessék!
BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm a szót. Ritka alkalom, hogy Horn Gyula képviselő urat hallhattam, és az élő adás varázsa késztet arra, hogy röviden reagáljak.
Úgy tűnik, a mostani ülés a napirendtől eltérően egyre inkább arról szól, hogy mindnyájan fájlaljuk, hogy mi, a politikai elit része és tagjai, elvesztettük a társadalom bizalmát, és arról beszélünk, ezt hogyan lehetne helyreállítani. Az elmondottak alapján úgy tűnhet, mintha ez a bizalom eddig meglett volna, csupán ennek a vizsgálatnak a kapcsán, amikor gyanú árnya vetődött közszereplőkre, volt miniszterekre, hirtelen a közérdeklődés középpontjába kerültek ezek az ügyek, és íme, ez a bizalom most megszűnt.
Ez a bizalomvesztés sajnálatos módon nagyon régóta kialakult. Az alapvető oka az, hogy ezalatt a tíz év alatt nem sikerült azokat a változtatásokat egyik kormánynak sem elérni, hogy ne egyharmad-kétharmad arányban kettészakadt társadalom legyen, amit természetesen, mindig eltérő szereposztásban, másképp hangsúlyoznak.
(18.30)
És miközben ez így alakult, a bizalmat azért is vesztette el a politikai elit, mert nem volt makulátlan, és természetesen nemcsak ez az ügy árnyékolja be, hanem hogy egyet említsek: pártok érintettsége az úgynevezett Tocsik-Szokai-ügyben azt bizonyította a társadalom számára, hogy az elitnek igenis maga felé húz a zsebe.
Tehát, amikor mi a bizalom helyreállításáról beszélünk, akkor nem erről az egy ügyről van szó, és nagyon sok mindent kell tenni ahhoz, hogy valóban ez a bizalom megnyilvánuljon a választók részéről.
Köszönöm. (Taps a MIÉP soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Takács Imre képviselő úrnak, MSZP.
DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Elnök Úr! Képviselőtársaim! Még egyszer szeretném elmondani, mindenkinek a figyelmébe ajánlom, hogy az elmúlt tíz év alatt a közvélemény-kutató intézetek ilyen rossz helyzetet a bizalomvesztés kapcsán még nem mutattak ki. A bizonytalan szavazók aránya 45 százalék. Tíz év alatt ilyen csúcsot ez még nem ért el! És nyilvánvaló, hogy ha a bizalomvesztés most ért a csúcsára, akkor a bizalomvesztésről most kell beszélni, nem akkor, amikor nagyon alacsony szinten volt.
Köszönöm szépen. (Dr. Gál Zoltán tapsol.)
ELNÖK: Köszönöm. A frakciók részére rendelkezésre álló időkereteket egyeztettük a jegyző asszonyokkal: a MIÉP-nek 25 másodperc, az MDF-nek 5 perc 21 másodperc, az SZDSZ-nek 3 perc 25 másodperc, a Független Kisgazdapártnak 11 perc 21 másodperc, az MSZP-nek 24 perc, a Fidesznek 18 perc 9 másodperc áll a rendelkezésére.
Felszólalásra megadom a szót Szalai Annamária képviselő asszonynak, Fidesz.
SZALAI ANNAMÁRIA (Fidesz): "A Bács megyei olajmaffiának voltam tagja, 1991-től vagyok érintett olajügyekben," - kezdi bizonytalanul első fellépését napjaink, a nagy, meleg nyár zavaros homályából felbukkanó, immár közismert dalnoka. Először zárt körben, titokzatosan bontogatja szárnyait N. ZS., majd a házi kisszínpadon kísérli jól-rosszul megismételni betanult mondandóját. Felbuzdulva dagadó sikerén, a szöveg írói mélybe hajítják. Mondja hát a magáét, bele a kamerába. Aztán kap felkérést az ország Házának bizottsági kisszínpadára is, de nem áll kötélnek, visszavonul, nem akar kiégni - esetleg elégni, felrobbanni? Mi ez, ha nem ócska nyári ponyvaregény?
Az MSZP, fellelkesülve egy magát bűnözőnek nevező egyén zavaros, betanított szövegén, összehívatja a nyár közepén a parlament rendkívüli ülését. Ugyan miért? Elhiszi tán a zagyva mesét? Igen is meg nem is. Az valahogy mindig elsikkad fülük mellett, kiket érint valójában az olajügy. Pedig jócskán sorjáznak az MSZP-s emberek és cégek nevei az igazságszolgáltatás különféle vizsgálatain. MSZP-s képviselőtársaim azt viszont bizton hinni vélik, hogy a mostani titkosszolgálatoknak közük lehet a dolgokhoz. Hiszen ugye teljesen hihetően hangzik, hogy egy titkos ügynök, mondhatni, egy titkos szolga 18 ezer oldal, azaz 1,8 méter magas, 1 métermázsa olajos papírirathalmot ajándékozott egy bűnözőnek.
Ahogy Demeter miniszter úr is mondta volt, a hivatalban lévő nemzetbiztonsági szakszolgálatoknak nincs kapcsolatuk Nógrádi Zsolttal. Keleti úr, Nikolits úr, a Horn-Kuncze-kormány idején, amikor a legjobban burjánzott az olajgate, önök felügyelték a szolgálatokat. Akkor volt összeköttetés a szervezett bűnözés és a nemzetbiztonság között?
Tisztelt baloldali Képviselőtársaim! Az önök idejében olajozott módon milliárdok vándoroltak magánzsebekbe. Mindenki tudta, hogy vannak olajügyek; forogtak, forognak felelősök nevei: Dunai, Horn, Kuncze, Németh Miklós, Békesi - hallhatjuk. (Derültség az SZDSZ soraiban. - Közbeszólás: Annamari!) Miért nem vizsgálták saját kormányzásuk idején az olajügyeket? (Felzúdulás, közbeszólások az MSZP soraiban.) Az olaj foltot hagy; az önök regnálása idején nagy olajpacák keletkeztek, ezeket nem lehet kimosni, eltüntetni - s most önök nagy-nagy igyekezettel próbálják szétmaszatolni.
Mi, fideszesek még találgatások szintjén sem kerültünk kapcsolatba olajügyekkel. (Közbeszólás az SZDSZ soraiból: Segíthetek, ha kell!) Nincs okunk hát nyilatkoznunk érintetlenségünkről, és nem is tesszük. Amikor megalakult a polgári kormány, azt mondtuk, kevesebb történt, mint rendszerváltás, de több mint kormányváltás. Tettük ezt többek között azért, mert elhatároztuk, hogy azokat a bűnügyeket, korrupciós ügyeket, amelyeket az előző szocialista-szabad demokrata kormány nem akart felderíteni vagy szándékosan eltussolt, mi feltárjuk. (Bauer Tamás közbeszólása.)
Önök azzal, hogy most összehívták a parlament rendkívüli ülését, a megkezdett vizsgálatokat szeretnék megakadályozni, az igazságszolgáltatást hátráltatni. A parlament feloszlatásával riogatnak, az emberek jogállamban való hitét igyekeznek megrendíteni, alapozván egy feltehetően szervezett bűnözők által vezérelt marionettfigura állításaira. Ám, ha több száz - és mint közismert, nem a mi sorainkban ülő - képviselő érintett olajügyekben, miért nem öt évvel ezelőtt óhajtották volt feloszlatni a parlamentet?
Szocialista képviselőtársaim, tán akaratlanul, de tevékenységükkel a szervezett bűnözésnek asszisztálnak. Ugyan miért? (Herczog Edit bekiabál, szövege egyértelműen nem állapítható meg: "Anyám" vagy "Anyád". ) Mi viszont... (Az elnök csenget. - Moraj.)
ELNÖK: Képviselő Asszony! Olyan szót hallottam egy másik képviselő asszonytól, amely annyira méltatlan a parlamenthez - öntől, Herczog Edit képviselő asszony! (Közbeszólás az MSZP soraiból: Rossz a füled!) Elég jó a fülem, bár tüzér voltam, képviselő asszony, ezt a szót meghallottam, amit ön... (Derültség.), ezt a szót meghallottam. (Felzúdulás az MSZP soraiban.) Nagyon kérem, a parlament tekintélyét őrizze meg, és ilyen közbekiabálást, amelyet egy képviselőtársa már megtett, soha többé ne használjon a magyar parlamentben! (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.) Tessék, üljön le!
Folytassa, képviselő asszony!
SZALAI ANNAMÁRIA (Fidesz): Mi viszont kizárólag abban vagyunk érdekeltek... (Folyamatos zaj.)
ELNÖK: Képviselő asszony, üljön le, Szalai Annamária pedig folytassa! (Közbeszólások az MSZP soraiból: Micsoda? Hogy beszélsz?! - Ez példátlan, ne haragudjon, elnök úr!)
Megkérem az MSZP-s képviselőket, olyan kifejezést használt a képviselőtársuk, hogy ha én most..., olyan kifejezést használt a képviselő asszony (Herczog Edit: Visszautasítom!), hogy ha elmondanám, a parlament tekintélye még jobban csorbulna. Nagyon kérem, őrizzék meg a türelmüket (Herczog Edit közbeszólása.), és inkább szálljon magába a tisztelt képviselő asszony, de ilyen szót ne használjon többet, amit az előbb reflexióként mondott a felszólaló képviselő asszony beszédjére! (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)
Tessék, folytassa, képviselő asszony!
SZALAI ANNAMÁRIA (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Mi, fideszesek kizárólag abban vagyunk érdekeltek, hogy ország-világ megtudja, kik az igazi bűnözők, és azok nyerjék el jól kiérdemelt büntetésüket. (Dr. Kis Zoltán közbeszólása.)
"S Ágnes asszony a patakban / Régi rongyát mossa, mossa - / Fehér leple foszlányait / A szilaj hab elkapdossa. / Oh! irgalom atyja, ne hagyj el." Kedves szocialista Képviselőtársaim! Önökről jutottak eszembe Arany János híres balladájának sorai. Az önök múltja, az önök lelkiismerete, akár a daloló bűnözőé, olajfoltos, mindhiába sikálják.
Az igazságszolgáltatás, mint ahogy azt a legfőbb ügyész úrtól, a belügyminiszter úrtól hallottuk, ha sok éves késéssel is, de működik.
MSZP-sek kezdeményezték a mai ülést. Az indítványozók alig fele van jelen. Határozati javaslatukból kiderül: nem kíváncsiak a felelősökre. Ellentétben önökkel, az ország lakosságával egyetemben mi viszont a vizsgálatok végén néven nevezzük őket.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)
ELNÖK: Ügyrendi kérdésben jelentkezett Herczog Edit képviselő asszony. Megadom a szót. (Közbeszólás az MDF soraiból: Halljuk!) Kérem, őrizzék meg türelmüket mindkét oldalon!
HERCZOG EDIT (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! A személyes érintettség és a személyes megszólíttatás miatt kérek szót. Valóban közbeszóltam, és valóban nem illik közbeszólni - ezt elfogadom. A jegyzőkönyvek azonban bizonyítani fogják, hogy én semmi olyat nem mondtam, amivel Szalai Annamária képviselő asszonyt megsérthettem volna. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) Az, amit ön gondol, képviselő úr, az valóban sértő lehet a képviselő asszonyra, ezt azonban ön gondolja, és én soha nem mondtam (Közbeszólás a Fidesz soraiból: De azt mondtad! Mit hazudsz!), úgyhogy kikérem magamnak, ezt a körülöttem ülő képviselők pontosan tudják! (Közbeszólás az MSZP soraiból: Így van! - Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
(18.40)
ELNÖK: Képviselő Asszony! Épp az ön érdekében, nehogy olyan helyzetbe kerüljön, mint egy képviselőtársam, nem mondom el azt a szót, amelyet ön elmondott. Világosan hallottam, és az itt levő többi képviselő, nemcsak a MIÉP-es, hanem más képviselők is hallották. Én nem akarom önt most nehéz helyzetbe hozni, és folytatjuk tovább a munkánkat (Varga Mihály: Igaza van az elnöknek!), mert nem az a cél, hogy ügyrendivel verjük szét. Arra kérem, többet ilyen szót ne használjon. Világosan lehetett hallani azt a szót, amely egy nő szájából (Herczog Edit: Semmi olyan szót nem használtam!), egy képviselő szájából semmiképp sem méltó. (Varga Mihály: Kérjél inkább bocsánatot!)
Ügyrendi kérdésben Csabai Lászlóné képviselő asszonynak adom meg a szót. Tessék! (Csabai Lászlóné: Normális kétperces!) Kétperces, tessék, képviselő asszony!
CSABAI LÁSZLÓNÉ (MSZP): Tisztelt Ház! Aki engem ismer, az tudja, hogy én nagyon ritkán vagyok indulatos. Aki engem ismer, az tudja, hogy én ebben a parlamentben még csak tényszerű kérdésekben szólaltam föl. (Varga Mihály: Ez túlzás!) Aki engem ismer, az tudja, hogy én most már tíz éve dolgozom együtt egy városban fideszes és kisgazda képviselőkkel, konfliktus nélkül. De ez a felszólalás, ami most elhangzott, ez mélységesen felháborít.
És kikérem magamnak, Szalai Annamária, hogy engem csalónak és bűnözőnek nevezzen! (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Így van! - Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Nem mondott ilyet! - Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Elcsukló hangon folytatja:) Mögöttem van harminc év a munkában, van egy tisztességes munka. Ebben az országban nincs olyan, hogy a fideszes tiszta, a szocialista meg bűnöző! (Varga Mihály: Ezt nem is mondta!) Ha ezt az országot így fogják szétosztani, akkor ennek nem lesz jó vége! Mikor fogjuk már ezt megszüntetni?! Hogy lehet ezt engedni!? Hogy tud egy huszonegynéhány éves ember, aki mögött még nincs igazi teljesítmény, se olyan nincs, hogy a felelősséget kellene vállalni a munkáért, ítéleteket mondani?
És amivel szeretném befejezni: volt egy történelemtanárom. Ez a történelemtanár megjárta a Don-kanyart, és visszajött. És engem arra tanított, és az egész osztályt arra tanította, hogy akkor ítélhetünk meg másokat, ha mi már kerültünk olyan helyzetbe, amikor döntéseket kellett hozni, és azokat a döntéseket mi jól hoztuk meg.
Egészen biztos benne Szalai Annamária, ha ő lett volna Horn Gyula helyében, azt a döntést jól hozza meg? Ha ő lett volna Szabó Iván helyében, azt a döntést jól hozza meg? Amikor az volt a kérdés, hogy ráborítsuk-e az energiaárakat az egész lakosságra (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), akkor azt a döntést jól hozta volna meg?
Kikérem magamnak ezt a stílust és ezt a megszólalást! (Nagy taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
ELNÖK: Két percre megadom a szót Hegyi Gyula képviselő úrnak, MSZP.
HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Először is örülök annak, hogy a televízió a szocialista frakció kérésére közvetíti ezt az egész ülést, így elég sokan láthatták azt, hogy Szalai Annamária megirigyelte Nógrádi Zsolt kétes népszerűségét, és ugyanazokkal a módszerekkel próbált itt befeketíteni másokat, azokat, akikre Nógrádi Zsolt idejéből nem jutott, hogy őket is megrágalmazza.
Egy dologra szeretném emlékeztetni mindannyiunkat, akik hallgattuk ezt a felszólalást. Szalai Annamária azt mondta, hogy egyetlen fideszes ellen sem emelt vádat Nógrádi Zsolt. Nógrádi Zsolt és nyomában Pallag László gyilkosságra való felbujtással vádolta a belügyminisztert. Az ön szavai szerint ön egyetért ezzel a váddal, hiszen semmilyen módon nem utasította vissza. Ugyan nem mi adjuk a belügyminisztert, tisztelt Szalai Annamária, hanem önök, de azt gondoljuk, hogy amíg ilyen vád nem kerül bebizonyításra, addig a Magyar Köztársaság minden tisztességes állampolgárának azt kell feltételeznie, hogy a belügyminiszter ártatlan.
Sajnálom, hogy ezt ön nem érti meg, és igen furcsának tartom, hogy nem veszi észre, hogy amikor a kormánykoalíció egyik tagja, egy bizottság elnöke, aki az önök szavazatával lett bizottsági elnök, a kormány egyik tagját gyilkosságra való felbujtással vádolja, az országra-világra szóló botrány. Ha ez önt nem érdekli, Szalai Annamária, akkor ez azt jelenti, hogy az ön botrányküszöbe sokkal magasabb, ezt egyáltalán nem tartja bűncselekménynek, nem tartja a magyar demokráciára nézve botránynak.
Mi őszintén reméljük, hogy a jelenlegi kormány egyetlen tagja sem érintett ezekben az ügyekben, és ilyen ügyekben azt hisszük, hogy vagy a megvádoltnak, vagy a rágalmazónak előbb-utóbb fel kell állnia a helyéről.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Vancsik Zoltán képviselő úrnak, MSZP.
VANCSIK ZOLTÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Igazából amikor Szalai Annamária fölment a pulpitusra, én már megnyomtam ezt a gombot, mert tudtam, hogy ha a Vezúv elemében van, annyi hülyeség nem jön ki, mint amit itt hallani fogunk. (Derültség az MSZP, az SZDSZ és az MDF soraiban. - Az elnök csenget.) Hát ez így is lett.
ELNÖK: Képviselő úr!
VANCSIK ZOLTÁN (MSZP): Csak számolja be az időmet, elnök úr, és nyugodtan mondja a magáét.
Tehát az, ami itt történt, nincs olyan színpad, hogy ezt a ripacs mutatványt, ami itt elhangzott, meg lehetett volna nézni. Ez a Magyar Országgyűlésben hangzott el. Nem részletezem a dolgot, mert elmondták helyettem, amit én így nem is tudok elmondani, ilyen plasztikusan. Én mást szeretnék mondani.
Áder úr a házbizottságban azt mondta nekem: miért vagyok olyan naiv, hogy azt hiszem, hogy ezzel a négy javaslattal mi majd elérjük a célunkat, és betereljük ezt a politikai hangulatot és azt az összevisszaságot, amit egyelőre kapunk onnan, hivatalos csatornákba, és majd az ügyészség, a rendőrség, a bíróság fogja kimondani, hogy ki bűnös, ki nem bűnös, ki ártatlan és ki nem az. Miért gondoljuk ezt? Itt majd anyázás lesz... (Dr. Fenyvessy Zoltán: Az lett! - Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Szó szerint!) - nem ezt a szót használta.
Az a helyzet, hogy Áder úr nincs itt most, de üdvözlöm őt innen, és azt mondom: ismeri a csapatát. (Derültség az MSZP soraiban.) Nyilván tudta, hogy itt ilyen emberek vannak és ilyenek fognak felszólalni. (Szalai Annamáriára mutat.)
Elnök Úr! Önnek ez után a felszólalás után fel kellett volna hívni ezt a teremtést arra (Derültség az MSZP soraiban.), hogy az ország Házában van, és olyan kifejezéseket használ, amelyek nem illenek ide. Lehet, hogy Zalában (Közbeszólások, zaj. - Az elnök csenget.), otthon őt elismerik ezzel a teljesítménnyel. Ebben a házban ezt a teljesítményt, elnök úr, nem lehet elismerni, mert pontosan ez az, ami ellen mi felszólalunk, hogy odaáll valaki a pulpitusra, prejudikál, vádol, ugyanúgy, mint tanítómestere, aki az egész frakciót már egyszer (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) elítélte. Most ismételten bűnözőknek titulál egy több mint egymillió választópolgár bizalmából ideültetett... (Közbeszólás az MSZP soraiból: Kettő!) vagy kétmillió választópolgár bizalmából ideültetett képviselőt...
ELNÖK: Képviselő úr, a két perc letelt! (Zaj, közbeszólások.)
VANCSIK ZOLTÁN (MSZP): Tehát elnök úr, legyen kedves máskor megakadályozni, hogy ilyen felszólalás elhangozzék.
Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
ELNÖK: Tisztelt Képviselő Úr! Ha hagytak volna időt, én igyekszem igazságos bíró lenni, természetesen megtettem volna. De amikor beszédek közben alpári módon bekiabálnak, és méghozzá olyan szavakat is, amelyeket nem lehet innen a pulpitusról megismételni, ne haragudjon, ezt nem lehet! És önt is kérem, hogy most már térjünk vissza az országgyűlési határozati javaslathoz, és az azzal kapcsolatos tartalmi kérdésekre próbálják helyezni a hangsúlyt mindkét oldal képviselői.
Abban egyetértek önnel, hogy a kollektív bűnösség elvét nem lehet senkire se; a magyar történelem sajnos eléggé szenvedett, amikor a kollektív bűnösség elvét alkalmazták. De az sem megoldás, hogy ilyen bekiabálások történnek, amelyek viszont személyiségében sértik a felszólaló képviselő asszonyt. És ne haragudjon, az ön felszólalásában is volt olyan, ami most egyértelműen sértette a képviselő asszonyt.
Két percre megadom a szót Herczog Edit képviselő asszonynak.
HERCZOG EDIT (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt jelen levő Képviselők! Azt hiszem, a legjobb lesz, ha megmondom azt a szót, amit Szalai Annamária kiváltott belőlem. Azt mondtam a felszólalása bizonyos pillanatában, hogy: anyám! Ezt a kifejezést itt felénk, Csákváron - és ezt a képviselő úr bizonyára tudja, hiszen Tatán lakik - arra szokták használni, ha valaki olyan képtelenségeket állít, mint Szalai Annamária. (Varga Mihály: Nem ezt mondtad, ez a baj!) Azért tartottam fontosnak megismételni, hogy megmentsem attól Gyimóthy Gézát, hogy még egyszer reagáljon és olyat mondjon, amit én soha nem mondtam - esetleg ön gondolt.
Tartalmi megjegyzésem pedig az lenne: én azok közé az országgyűlési képviselők közé tartozom, akik nagyon szegény sorból nagyon tisztességes, kemény munkával verekedték fel magukat oda, ahol vannak. (Dr. Csapody Miklós: Jó mélyre!) Azok közé a képviselők közé tartozom, akik megengedhetik maguknak azt a luxust, hogy abban a házban éljenek, ahol születtek. És ez azért nagy luxus ebben az országban, mert rólam ezért az elmúlt, általam megélt évtizedekben az összes szomszédom pontosan tudja, hogy a munkámból és a tisztességemből éltem. Ezt a luxust sokan nem engedhetik meg maguknak ebben az országban.
Azt hiszem, hogy azt a sértést, amit itt ma a fejünkhöz vertek, amit minden tételében majd azt gondolom, hogy bizonyítaniuk kell majd egyszer valahol, vagy ha hisznek abban a magasságosban, legalább őelőtte - akkor, uraim, akkor majd rend lesz ebben az országban!
(18.50)
Tisztességet, becsületet és egy kicsi-kicsi önkritikát várok el - önöktől! (Szalay Gábor: Azt hiába! - Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.)
ELNÖK: Két percre megadom a szót Kovács László frakcióvezető úrnak, MSZP. Tessék!
KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretném Szalai Annamária képviselőtársamat néhány dologról felvilágosítani.
Az első az, hogy augusztus 23-a nem a nyár közepe, hanem a nyár vége.
A második: nem Németh Miklós volt a Horn-kormány tagja, hanem Horn Gyula volt a Németh-kormány tagja, de ennek az olajügyhöz az égvilágon semmi köze nincs. (Dr. Kosztolányi Dénes: Kommunista - kommunista!)
A harmadik: mi semmit nem tekintettünk ténynek, és ezt nagyon világosan elmondtuk. Csak azt mondtuk, hogy súlyos állítások, vádak hangzottak el, bizonyítékok nélkül, és ezek egy részének az olajbizottság kormánypárti elnöke hitelt adott, és ez teszi a dolgot súlyossá, ezért kérjük, akarjuk a dolog tisztázását.
Be nem látom, miért akadályozza a vizsgálatot az, hogy itt most este ülésezik a parlament, és foglalkozunk ezzel a kérdéssel. Ez nem akadályozza, hanem gyorsítja, ösztönzi a vizsgálatot! Hogy miért nem öt éve kezdeményeztük ezt? Azért, mert öt éve ilyen vádak senki ellen nem hangzottak el. (Révész Máriusz: Nem voltak olajügyek!) Miért kezdeményeztünk volna akkor rendkívüli ülést?!
Végül: Szalai Mária... (Közbeszólás az MDF padsoraiból: Annamária!) még súlyosabb dolgot tett, mint Nógrádi Zsolt, akit ő büntetett előéletűnek aposztrofált, nyilván alappal. Ugyanis sokkal durvábban rágalmazta meg az egész szocialista frakciót, amit a frakció nevében a leghatározottabban visszautasítok. És van még egy különbség Nógrádi Zsolt és Szalai Annamária között. Szalai Annamária, ha nem is szenátor, mint ahogy önmagát egyszer ennek kinevezte, de a parlament tagja, míg Nógrádi Zsolt szerencsére nem az.
Köszönöm a figyelmet. (Dr. Balsai István: Még! - Taps az MSZP padsoraiban.)
ELNÖK: Két percre megadom a szót Nikolits István képviselő úrnak, MSZP.
NIKOLITS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk Keleti Györggyel ketten, hogy nem a kollektív bűnösök közé tartozunk: Szalai Annamária néven nevezett. Nem ezért szólok, a frakcióvezető úr visszautasította már ezt a magatartást és sokan mások is, alappal. Nagyon sajnálom, hogy erre ragadtatta magát.
Azonban ön a nemzetbiztonsági bizottság tagja. És vártam már, hogy ki fogja előhozni az olajgate-ügyet. Ön előhozta - velünk kapcsolatban. Önnek, mint bizottsági tagnak legalább tudnia kellene, hogy az olajgate-ügy az az ügy, amelyben egyetlenegy csepp olajról nem volt szó. Nem volt szó! Kivizsgálták, ez a parlament nagyon tisztességesen körbejárta ezt a dolgot, és kiderült, hogy mindaz az állítás, amit az akkori ellenzék képviselői előhoztak, teljesen alaptalan vádaskodás, és nem forgott olaj. Úgyhogy, tisztelt képviselő asszony, ezt a gondolatsort iktassa ki a jövőben a gondolatai közül.
Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)
ELNÖK: Két percre megadom a szót Atyánszky György képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.
ATYÁNSZKY GYÖRGY (FKGP): Elnök Úr! Képviselőtársak! Én végighallgattam - kisebb szünetekkel - a mai vitánkat. Úgy gondolom, hogy bennünket több ezer, de lehet, hogy több millió ember néz a televízióban, és majd azok az emberek, akik néznek bennünket, el fogják dönteni, ki hogy viselkedett itt ma. (Dr. Balsai István: Így van, sajnos!) Sokkal fontosabbnak tartanám azt - és azért vártam és megvárom a végét -, hiszen mindannyian tudtuk, hogy vannak olajügyek, láttuk, hogy meggazdagodnak emberek, éreztük, hogy ez irritál bennünket. Én azt is tudom, hogy jó páran kerültek börtönbe, de nem biztos, hogy azok, akik odavalók. Nem szeretném párthoz kötni, nem szeretném pártokhoz kötni. Úgy gondolom, a parlament tisztessége megkívánja, hogy segítsük, elősegítsük azt a lehetőséget, hogy az igazi bűnösök minél előbb nyerjék el méltó büntetésüket.
Előbb a képviselő asszony azt mondta, hogy aki a saját bőrén megtanulta vagy megtanulja, az igazán tud erről véleményt alkotni. Én 53 éves koromig nem igazán tapasztaltam meg ezt, de valóban azt mondom, hogy ha annyit foglalkoztak volna az olajosokkal, mint az én martfűi pékségemmel, akkor valószínűleg ennek az ülésnek ma nem kellett volna létrejönnie, mert akkor lezárták volna.
Úgy gondolom, vissza kell terelni az eredeti mederbe ennek a bizottságnak a munkáját, és meg kell találni azokat a bűnösöket, akiket nem mi keresünk, hanem az egész ország ezt várja tőlünk, és nem azt, hogy itt szembekerüljünk egymással, nekiugorjunk egymásnak, miközben nem hozunk semmiféle döntést.
Arra kérem a parlamentet (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy fejezzük be ezt a stílust, és azzal foglalkozzunk, amiért ma itt vagyunk. Voltak olajügyek (Az elnök ismét csenget.), és ezeket az olajügyeket minél előbb tisztázni kell, meg kell védeni a közélet tisztaságát ezektől.
Köszönöm a lehetőséget. (Szórványos taps.)
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Fazekas Sándor képviselő úrnak, Fidesz.
DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mégiscsak vissza kell kanyarodnom a Szalai Annamária képviselőtársunkat ért bírálatokra, többen bírálták ugyanis; úgy látom, kicsit ziláltak néhány képviselő idegei a túloldalt a mai napon - Kuncze Gábor például már reggel is ideges volt. (Derültség. - Dr. Kis Zoltán: De őnála elmúlik!)
Azt azért el szeretném mondani, hogy hallottuk, mit mondott Herczog Edit - tökéletesen hallottuk, nem szükséges ezt külön még felszólalásban megerősíteni, és úgy látom, hogy az elnök úr is azt hallotta, amit mi. Nagyon sajnálatos az, hogy a bocsánatkérés elmaradt. És én még azt sajnálom, hogy nem tudjuk megkérdezni Szabó Zoltántól, pontosan mi hangzott el; ő elég közel ülne, ha itt lenne - úgy látom, nincs itt.
A másik dolog, amit hallottunk, a Szalai Annamária által elmondott hozzászólás, amelyről véleményem szerint elmondható az, hogy nem rágalmazott senki sem. (Szalay Gábor: Á, dicsért!) Én nem hallottam olyan dolgot, amit itt egy műbotrány keretében néhányan belemagyarázni igyekeznek az általa elmondottakba. Azt javaslom, hogy aki esetleg rosszul hallotta, a jegyzőkönyvben nézze meg, és azt hiszem, akkor megerősítheti azt, amit én elmondtam. Akkor nyilván ez a vita is lecsillapodik.
De a legmeglepőbb számomra Vancsik képviselőtársunk hozzászólása volt. Az ember szemébe könnyek szöknek, amikor ő igyekszik a Ház tekintélyét védeni, hiszen hozzászólásait élvezettel hallhattuk az elmúlt időszakban, és annak hatásaival, azt hiszem, a magyar parlamentben még hosszú ideig számolni kell, hogy mit rontott a Ház tekintélyén az, amit ő itt művel egy ideje. Remélem, hogy személyes tekintélyével és viselkedésével majd elősegíti a következőkben a Ház tekintélyének megóvását. Azt azért nem javaslom, hogy tevőlegesen, tettlegesen is tegyen érte.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
ELNÖK: Két percre megadom a szót Kuncze Gábor képviselő úrnak, SZDSZ.
KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én is Szalai Máriát szeretném megvédeni az igaztalan vádaktól. Mert, tisztelt képviselőtársaim, Szalai Máriának a kezébe adtak egy beszédet, amit ő felolvasott (Dr. Fazekas Sándor: Nem igaz!), nem tudja, mi áll benne, nem tudja, mi volt annak a tartalma - miért kell őt bántani ezért? (Derültség és taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.) Nem tett mást, tisztelt képviselőtársaim, mint a Fidesz szónokai tették, például Fazekas képviselőtársunk az elején. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Kövér!) Mert különben nem tudom mivel magyarázni, hogy amikor a belügyminiszter azt mondja, hogy '96-ban megszűntek a jogi lehetőségek, megszűntek az olajügyek, akkor Fazekas képviselőtársam, Szalai képviselőtársam felolvassa azt a beszédet, amit odaadtak nekik, ami nem szól másról, mint megkísérelni a döglött lovat áthúzni a Kalfennstein utcába. (Derültség.)
Ugyanis, képviselőtársaim, van egy probléma! A koalíción belül kitört egy botrány: a koalíció egyik tagja, az olajbizottság elnöke mindenféle megalapozatlan és bizonyítatlan vádaknak helyt ad, ebből keletkezik egy botrány, ezt a koalíció és a Fidesz kezelni nem képes, ezért egy halvány, gyenge, elvetélt kísérletet tesz arra, hogy az egészet rátolja az előző kormányra. Szalai Annamária képviselőtársunk nem tett mást, mint a Fidesz PR-csapata által kitalált koncepciónak megfelelő és általuk megírt beszédet ugyanazzal a tartalommal, mint Fazekas képviselőtársunk, felolvasta. Őt igaztalan vádak érték, tisztelt képviselőtársaim (Derültség az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.), nyilván nem a saját véleményét mondta, hiszen nem is tudhatta, hogy miről beszél.
Köszönöm a figyelmet. (Nagy taps és derültség az SZDSZ és az MSZP padsoraiból.)
ELNÖK: Két percre megadom a szót Csapody Miklós képviselő úrnak.
DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem tudom, szabad-e vagy érdemes-e az otthonos és intim gyalázkodásnak (Derültség.) ezek után a kellemes percei után megszólalni. (Dr. Balsai István tapsol.)
(19.00)
Mindenesetre mint duplán nem érintett, mint sem személyében, sem pártja hovatartozását tekintve nem érintett országgyűlési képviselő (Közbeszólás az MSZP soraiból: Nana!) azt kell hogy mondjam, hogy úgy tűnik, a politikai oxigénhiány nemcsak a magaslatokat lepheti el, hanem az antiintellektualitásnak azt a nívóját is, ahol a Magyar Országgyűlés órák óta tevékenykedik.
Amiért szomorú és ironikus, egyszerre keserű és talán sértett is vagyok nagyon sokak nevében, nagyon sok magyar állampolgár és választópolgár nevében és képviseletében, az talán az, hogy nem hisszük azt, és a Magyar Demokrata Fórum az első négy esztendő - Antall József és mások nevéhez kapcsolódó - parlamenti stílusbeli normateremtő hagyományait követően nem hihet a fülének, és nem hihetjük azt komolyan, hogy órák óta az folyik ebben az Országgyűlésben, ami folyik. Ezért tehát ami többünk fülét nyilván megütötte, hogy tudniillik itt többen a politikai elitről beszéltek, itt sok mindennek lehettünk ma tanúi, fültanúi és szemtanúi, csak az elit szót nem értem ebben a mondatban. Hogy politika van, azt tudjuk (Dr. Kis Zoltán nevet.), hogy politikai elitnek is kellene lennie, azt is tudhatnánk, de hogy ami itt mindeddig folyt az ügyekben való érdembeli előrehaladás nélkül, azt a Magyar Demokrata Fórum szomorúnak és sajnálatosnak tekinti.
Igazából mindegy, hogy estek-e személyes sérelmek, mert az ügy érdeméhez képest mindegy, hogy estek-e személyes sérelmek vagy nem, az a baj, hogy úgy tűnik, az a bizonyos politikai elit, amelynek van bátorsága magát így nevezni ebben a Házban (Az elnök csenget.), az a mai este ismét leszerepelt.
Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypártok, az MSZP és az SZDSZ soraiból.)
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Kosztolányi Dénes képviselő úrnak, Fidesz.
DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Kuncze Gábor volt belügyminiszter kétszeri hozzászólása indított arra, hogy megszólaljak (Kuncze Gábor: Ha ezt tudom!) és elmondjam neki, amit - úgy gondoltam - bölcsen, széles látókörűen már felismert, hogy a politika presztízse '94-ben kezdett lebomlani ebben az országban, amikor az önök pártja belebújt abba az ágyba (Dr. Kóródi Mária: Ez hülyeség!), ahol ugyan csak lábtól volt hely (Derültség a Fidesz soraiban.), és a polgárok nem egészen értették, hogy a posztkommunista MSZP-vel miért kell egy rendszerváltó pártnak egyezséget kötnie.
Tovább rontotta a politikai presztízst az, hogy jelenleg is itt ül Gál Zoltán és Horn Gyula - III/III-as ügyekben érintett képviselők -, és két tisztességes másik képviselő helyét foglalja el ahelyett, hogy eleget téve a felszólításnak, lemondtak volna a képviselőségükről. Ugyancsak kiábrándultsággal tölti el az országot az is, hogy az MSZP vissza kívánja csempészni azt az embert tíz év után Németh Miklós személyében, aki ezt a III/III-as hadosztályt irányította.
De Kuncze Gábor is rengeteget tesz a politikai hitelünk lerombolásában. (Vancsik Zoltán: Ennyire féltek? - Kiss Péter: Még egy kicsit kommunistázz!) Kuncze úr délelőtti hozzászólásában kétségbe vont egy olyan országgyűlési határozatot megfigyelési ügyben, ami 82 százalékos igen szavazatot kapott, és nem hiszem, hogy ez a mostani előterjesztés, amit most tárgyalunk, akár 82 százalékos igent elérne ebben a Házban.
Azt szeretném mondani, hogy mióta a Mérleg utcából elköltözött az SZDSZ, azóta a józan mérlegelés is hiányzik önöknél. Azt veszem észre, hogy nem veszik tudomásul, hogy másként szerepelnek bizonyos közéleti szereplők megfigyelési ügyben, homlokegyenesen másképp, Kuncze úr, mint olajügyben. Most az olajbizottság elnökének olyanokat hánytorgatnak fel, amit Keleti úr alelnöksége alatt a megfigyelési bizottságban kitüntető örömmel üdvözöltek: zárt ülési anyag szétosztása (Az elnök csenget.), kapcsolattartás különböző bűnözőkkel, Lakatossal, Faragóval, iratok visszatartása. (Az elnök ismét csenget. - Kuncze Gábor: Ezek voltak a tanúk!) Most nem aggódik senki, hogy esetleg a tanúskodási kedv alábbhagyott volna.
ELNÖK: Képviselő úr!
DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Úgyhogy nagyon sajnálom, hogy önök egyszerűen nem mérnek ugyanazzal a mércével megfigyelési ügyben és olajügyben. Ez is mutatja az érintettségüket.
Köszönöm. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van! - Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiból.)
ELNÖK: Nagyon nehéz helyzetben van a levezető elnök, hiszen általános vita van az úgynevezett olajügyek vizsgálatával kapcsolatos feladatokról, de úgy látom, hogy ön is, képviselő úr, és nagyon sokan előtte túlterjeszkedtek, bár az általános vitába elvileg minden beleérthető. Mint az egyszeri diák, amikor kérdezték István királyról: azt mondja, István király nagy király volt, de Mátyás király az igazi, és elkezdett Mátyás királyról beszélni - most ön is ezt tette. (Kiss Péter tapsol.) De sajnos egyik oldalt sem tudom meginteni, mert azt kell mondanom, hogy mindkét oldalon megtörtént. Ezért viszont, ha kérhetném a tisztelt képviselőtársakat, nem lenne baj, ha most az országgyűlési határozati javaslathoz térnénk vissza, mert elfogy az idő, és akik hallgatnak bennünket, elsősorban erre lennének kíváncsiak. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)
Kétperces felszólalás nincs. Megadom a szót Szalay Gábor képviselő úrnak. 1 perc 35 másodperc áll rendelkezésére. Tessék! (Vancsik Zoltán: Szalai Annamária nem mondhatná el még egyszer? - Egy hang az MSZP soraiból: Sss!)
SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Egy perc alatt egy felszólalást nehéz elmondani, inkább félreteszem egy egypercesre. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nem osztottad be az időt!)
ELNÖK: Azért ne becsüljük le a 35 másodpercet sem! (Derültség.) A következő Tímár György képviselő úr, Független Kisgazdapárt. Tessék, képviselő úr!
DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP): Mélyen tisztelt Képviselőtársaim! De inkább mondom úgy, hogy igen tisztelt hölgyeim és uraim. Én a magam részéről vezérgondolatnak talán azt ajánlom, hogy mindig csak az igazat, a tiszta igazat, de a teljes igazat.
Elöljáróban le kívánom szögezni azt, hogy egy köztörvényes bűncselekmény vagy bűncselekmény-sorozat pártsemleges. Legyen ennek az ügynek a tárgyalásánál az mindannyiunk vezérgondolata, hogy ebben az országban talán célszerű lenne meggátolni minden bűncselekmény elkövetését, pláne akkor, ha az maffiás jelleggel úgy van végrehajtva, amit a büntető törvénykönyvünk egyik legutóbbi módosítása most már önállóan pönalizál.
Úgyszintén szeretném az önök figyelmébe ajánlani azt, hogy talán célszerű lenne az is, hogy az előttünk fekvő ügy lényegével foglalkozzunk, vagyis hogy ilyen bűncselekmények voltak-e vagy sem, és annak a felderítése kapcsán milyen jogszabályok születtek, vagy milyen törvényi hiányosságok állapíthatók meg, és talán nem lenne helyes az, ami itt sajnos kialakult ebben a Házban és a Házon kívül is egyesek részéről, hogy annak a bizottságnak a munkájával foglalkoznak csak és kizárólag, amelyet ezt az igen tisztelt parlament ennek az ügynek a parlamenti eszközökkel történő feltárásával megbízott.
Tisztelt Képviselőtársaim! Óriási logikai hiba az, amikor egy parlamenti vizsgálóbizottságot összekevernek egy olyan hivatalos állami szervvel, amelynek megfelelő hatásköre és eszközei vannak a téma büntetőeljárási szintű feltárására. Az lehet, hogy a bizottság egyes tagjai, akik mint politikusok kerültek be ebbe a nagy tiszteletű Házba és ezek közé a kiváló emberek közé, nem jogászok, de hiszen önök választották meg ezekre a pozíciókra.
Itt már elöljáróban szeretnék rámutatni a nem olyan sokkal előbb felszólalt, általam hivatalból nagyon tisztelt miniszterelnök úr mondataira - dr. Horn Gyulára célzok -, aki briliáns elmefuttatással bizonyította vagy legalábbis próbálta bizonyítani, hogy mindaz, amit ez a vizsgálóbizottság próbál elvégezni, az tulajdonképpen lehetetlen. De akkor meg kell kérdeznem a miniszterelnök urat, hogy miért szavazták meg ennek a bizottságnak a felállítását és munkáját, miért vesznek részt ebben. Ez egy logikai törés.
(19.10)
De induljunk ki az ügy lényegét érintve tényekből, és maradjunk csak a tények mellett! Kérem, nem vitás, hogy társadalmunk sajnos kettészakadt. A társadalom többsége szegény, a mindennapi élése, a problémák túlélése, megélése gondot jelent, ugyanakkor vannak az ország rózsadombjain - és itt jelzőként használom csupán a Rózsadombot - olyan hivalkodó villák és egyéb látványos gazdagodási kellékek, amelyek bizonyos irritáló megvagyonosodásokra mutatnak, akkor, amikor e mögött a megvagyonosodás mögött nincs olyan köztehervállalás, amelyet a hatályos jogszabályok előírnak.
Kérem, én a magam részéről több ízben előterjesztettem különböző parlamenti formákban indítványt arra nézve, hogy ezeknek a hirtelen megvagyonosodásoknak az eredetét és adózottságát vizsgálja meg az arra hivatott állami fórum, állami szerv. Hivatkozom arra, hogy már 1994-ben, '98-ban, sőt '99-ben is részint interpelláció, részint önálló képviselői törvénymódosítási indítvány formájában előterjesztettem. Sajnos történt, amit történt. Legjobb tudomásom szerint nem történt meg ezeknek a hirtelen megvagyonosodásoknak a tételes átvizsgálása.
Úgyszintén problémának tekintem azt, hogy a parlament úgynevezett átvilágítása nem történt meg az első parlament vonatkozásában, tehát a '90-től '94-ig terjedő időszakra. Márpedig azért kell erre rámutatnom, miután ezek a gondok, amiről itt most tárgyal az Országgyűlés, akkor keletkeztek. No, de igen tisztelt képviselőtársaim, legyünk csak őszinték, hogy itt ez az egész olajügy csupán egy pici szelete azoknak a problémáknak, amelyekkel országunk lakosságának szembe kellett néznie vagy amit el kell viselni.
Itt akkor én az akkori kormánykoalíciónak, az akkori miniszterelnök úrnak felhívtam a figyelmét, hogy bizonyos irateltüntetésekkel kell számolnunk, és vannak bizonyos kötelezettségei a köztisztviselőknek, és vannak bizonyos büntetőeljárási és büntetőjogi konzekvenciái annak, hogyha közokiratok eltűnnek. Itt a privatizációs iratok eltűnéséről beszélek, amelyek állítólag az 1994-es kormányváltás előtt eltűntek, és ezért nem lehetett átvilágítani a privatizációt. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Ez igaz!) A többi is igaz, amit mondtam. (Közbeszólás: De ez kiváltképpen! Ez így igaz.) Ebben az esetben sajnos a kormány nem tett eleget annak az alkotmányos kötelezettségének, hogy büntetőeljárást indítson annak kivizsgálására, hogy hogy tüntettek el ezek az iratok. Márpedig ez közokirat-hamisítás - már amit ki kellett volna vizsgálni.
Akkor, amikor igen tisztelt képviselőtársaim egy része hivatkozik arra, hogy a kormányoldal minden esetben eleget tett, amikor 72 százalékos többsége volt, az ellenzék bizottságfelállítási indítványainak, illetve a munkájának, én csak két ténnyel kívánom cáfolni ezt, és nagyon örülnék egy magyarázkodásnak. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
Akkor, amikor 1994 szeptemberében én indítványt terjesztettem elő a privatizáció tételes felülvizsgálatára nézve, bár első megdöbbenésében az akkori Országgyűlés körülbelül 98 százalékkal ezt elfogadta és napirendre tűzését indítványozta, ténylegesen soha nem kezdték meg. Ezzel szemben fél évvel később dr. Kristóf István képviselőtársam egy hasonlónak tűnő indítványt előterjesztett, és majd azzal telt el az idő, bár az nem érdemi és tételes felülvizsgálatra vonatkozott volna.
ELNÖK: Lejárt a képviselőcsoport ideje, sajnos. A gondolatát tessék szíves befejezni, de lejárt az idő.
DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP): Képviselőtársaim, természetesen eleget teszek az elnök úr felhívásának, és elnézést kérek minden érintettől, minden érdeklődőtől. Jelzem, hogy gondolataimat, ha az ország egyik legolvasottabb sajtóorgánuma, a Népszabadság hajlandó közzétenni, akkor megfelelő formában önökkel tudattatom. (Dr. Gál Zoltán: Alig várjuk!)
Köszönöm, hogy meghallgattak. Mindenesetre egyet le kívánok szögezni végső zárszóként: minden bűnöst el kell ítélni törvényes eljárás keretében és csak bizonyítékok alapján. Adjuk meg egymásnak az emberi tévedés lehetőségét, mert mindannyian tévedhetünk, és adjuk meg egymásnak a képviselők egymás közötti, egymással szembeni tiszteletadásának a lehetőségét!
Köszönöm. (Szórványos taps.)
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. (Dr. Tímár György felé:) Sajnos, a 8 perc lejárt. Tisztáztuk a képviselő úrral, hogy az idő lejárt, és részrehajlást nem lehet tennem, mert akkor...
Megadom a szót Keleti György képviselő úrnak, MSZP.
KELETI GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretnék az ügy másik vetületéről is beszélni, és gondolom, nyilvánvaló, hogy miről: az olajbizottsággal összefüggő vizsgálatok nemzetbiztonsági vetületéről. Ennek kapcsán szeretném figyelmükbe ajánlani azt a határozati javaslatot, amit szocialista képviselők nyújtottak be, és aminek van egy pontja, amelyik arra kéri a miniszterelnököt, hogy adjon tájékoztatást a parlament számára a különböző rendészeti, rendvédelmi szervek és a titkosszolgálatok olajüggyel és olajbizottsági vizsgálattal kapcsolatos érintettségéről.
Azt gondolom, hogy egy különleges helyzetről van szó, hiszen a parlamentnek ezt joga és kötelessége is megtenni, mert ellentétben az ügyészséggel vagy a bíróságokkal, a parlament úgynevezett kormányzati irányítási ellenőrzést gyakorol, és ennek keretén belül törvényességi felügyeletet és politikai felügyeletet folytat a nemzetbiztonsági szolgálatok fölött.
A nemzetbiztonsági szolgálatok ugyanis súlyosan korrumpálódtak, ha szabad így mondani, olyan folt esett a tisztességükön, amely érdekes módon Szalai Annamária beszédéből persze ez komolytalan, de mégis azt gondolom, hogy volt egy ember, aki megjelent, akinek a kijelentéseit nagyrészt elhitte a közvélemény, és amelyik megmozgatta az állami apparátust, és akiről most sokan azt gondolják, hogy nem kell a szavait komolyan venni. Ez az ember nem más, mint Nógrádi Zsolt.
Igaz, hogy délelőtt ezen az emelvényen a legfőbb ügyész elmondta, hogy Nógrádi Zsolt vallomása alapján milyen ügyészi vizsgálatok folytak. De az, hogy Nógrádi Zsolt mit mondott a titkosszolgálatokról, teljesen érdektelen most a kormánykoalíció számra. Ezt bizonyította a miniszterelnök úr azonnali kérdésre adott válasza is, ezt bizonyította Demeter Ervin tárca nélküli miniszternek az interpellációra adott válasza, és ezt bizonyítja a Fidesz-képviselőknek az a megnyilatkozása, hogy ezt az ügyet nem kell komolyan venni.
Pedig nem másról van szó, ha igaz, amit mondott Nógrádi Zsolt, mint hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok rávették, hogy jelenjen meg a bizottság előtt, kioktatták, hogy mit mondjon a bizottság előtt, felvilágosították, hogy kiket hozzon hírbe, kiket milyen váddal illessen, vagyis magyarán: manipulálja ne csak a közvéleményt, hanem az ügyészséget is, ahol megjelenik és tanúvallomást tesz, és járassa le azokat a politikusokat, akiket a háttérben mozgató személyek jónak látnak.
(19.20)
Mert hogy valaki a háttérből mozgatja ezt az ügyet, az egészen biztos, és számos képviselőtársam is utalt erre a hozzászólásában. Nagyon jó lenne tudni, hogy kicsoda. A szolgálatok ugyanis képesek ilyen tevékenység folytatására, ezt úgy hívják, hogy befolyásolási művelet. Elmondom, hogy ez egyébként alkotmányosan hogyan történik. Például egy alkotmánnyal ellentétes nézeteket valló politikai csoport illegális szervezkedést folytat, ahova beépülnek a szolgálat emberei, nagyon helyesen és az alkotmányos előírásnak megfelelően, a nemzetbiztonsági törvény szerint. És amikor megtudják, hogy ez a csoport egy súlyos, valamilyen bűncselekményt kíván végrehajtani, akkor a beépült emberük révén befolyásolják őket, hogy ne tegyék ezt a műveletet, nyilvánvalóan nem fedve fel kilétüket.
Itt is történhet egy ilyen. De amíg ezt a megfelelő szolgálatok, a megfelelő személyek nem cáfolják - és a mi határozati javaslatunk erre vonatkozik többek között és ezért támogatom -, addig el kell hinnünk nekünk is nagyrészt azt, amit a közvélemény jelentős része elhisz, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok mozgatják ezt az embert, készítik fel a háttérben, tréningezik, és ők mondják meg, hogy mit mondjon.
Éppen ezért azt gondolom, hogy rendkívül fontos lenne, ha a parlament kapna egy hiteles tájékoztatást, ha végre bekövetkezne az, aminek be kellene következni, hiszen a nemzetbiztonsági törvény azt mondja: ha a szolgálatok rendellenes vagy törvényellenes, vagy rendeltetésellenes működésére utaló jelek vannak, a nemzetbiztonságot felügyelő tárca nélküli miniszternek vizsgálatot kell folytatni. És nem véletlen, hogy én arra kértem a parlament nemzetbiztonsági bizottságának három képviselője nevében ezt az embert, akivel ugyan nem tudtam beszélni, de üzenetet tudtam hagyni, hogy jelenjen meg a bizottság előtt, és előttünk is tegyen tanúvallomást, mert az alkotmány előírja, hogy minden magyar állampolgár köteles a parlamenti bizottság előtt megjelenni, tanúvallomást tenni és a rendelkezésére álló dokumentumot átadni. Márpedig ez az ember nem kevesebbet állított, mint hogy 18 ezer oldalnyi okmánya van, ebben közel 500 közéleti szereplőről és 130 parlamenti képviselőről. Ha ez igaz, ez egy súlyos törvénysértés, mert parlamenti képviselőkről nem lehet adatokat gyűjteni, még a nemzetbiztonsági szolgálatnak sem, csak akkor, ha erről tájékoztatják például a nemzetbiztonsági bizottság elnökét.
Ez egy olyan garanciális szabály a nemzetbiztonsági törvényben, hogy senki ne próbáljon kutakodni parlamenti képviselők után, pontosan azért, mert a kutakodás általában mindig politikai indítékkal történik. És ha tényleg van a szolgálatoknak olyan adata, amely parlamenti képviselőkre vonatkozik, akkor ezt csak törvénytelen gyűjtés alapján tudták megszerezni. Ezért igenis fontosnak tartom, hogy ha nem rendelt el vizsgálatot Demeter Ervin úr, akkor rendeljen el vizsgálatot a miniszterelnök, mert az ő presztízsét is ez az ügy súlyosan kikezdheti. Súlyosan kikezdheti azért, mert olyan levelet írt, amelyet Horn Gyula idézett, és amelyben - egy bekezdést mondok belőle - azt mondja a miniszterelnök úr: "Megfontolásra javaslom, hogy az előző kormány kormányfőjét, belügyminiszterét, pénzügyminiszterét és nemzetbiztonsági ügyekért felelős miniszterét érintő vizsgálatokat inkább az Országgyűlés folytassa le." Miféle vizsgálatot? Előbb a miniszterelnök úr adjon egy utasítást egy vizsgálat lefolytatására a jelenlegi nemzetbiztonsági szolgálatok körül állítólag kialakult ügyek kapcsán. Azt gondolom, ha ezt nem teszi, a szolgálat elveszíti azt a társadalmi bizalmat, amely jelenleg körülötte még megtalálható. És azt gondolom, ha ezt nem teszi, akkor a szolgálatot és az ott dolgozó embereket vádolja Nógrádi Zsoltnak minden kijelentése, amelyet ebben az ügyben a nemzetbiztonsági szolgálatok érintettsége kapcsán elmondott.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Pintér Sándor belügyminiszter úrnak. Tessék!
DR. PINTÉR SÁNDOR belügyminiszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Arra szeretném mindenkinek a figyelmét felhívni, hogy ne essünk abba a hibába, hogy van egy vallomás, amely vallomás valószínűtlen, mégis a vallomásból egyes adatokat, amelyek nekünk szimpatikusak, elhiszünk és elkezdjük vizsgálni, és amelyik nekünk nem szimpatikus, azt helyből elutasítjuk. Nem maradunk objektívek! Azt gondolom, hogy valóban ki kell vizsgálni minden egyes részletét.
És Hegyi Gyula képviselő úrnak szeretnék válaszolni. Azt mondja, hogy megvádolták a belügyminisztert, ki kell vizsgálni, és vagy a vádoltnak, vagy a vádlónak fel kell állni. Nem; én másképp gondolom: vagy a megvádoltnak, vagy a megvádlónak le kell ülni. (Derültség, taps. - Közbeszólás az MSZP soraiban: Igaz!) Ezért tereltem én jogi útra ezt a kérdést.
Nekem nincs mentelmi jogom. Bármilyen vizsgálatnak elébe állok; bármilyen vizsgálatnak, amely épeszű, szakszerű vizsgálat. Ezt itt kijelentem, és bárki számon kérheti rajtam.
Felmerült a hozzászólásokban, hogy miért nem reagáltam a sajtóban elhangzott támadásokra. Kérem, egyetlenegy mondattal tudok rá válaszolni: azért nem, mert ha az ember a sárral birkózik, ha győz, akkor is sáros lesz.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Balogh László képviselő úrnak, MDF.
BALOGH LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Én, meghallgatva Keleti Györgyöt, a következőről tudok véleményt mondani. Az olajbizottságban, ahol Nógrádi először adta elő nagyívű beszámolóját - én nem nevezném ezt tanúkihallgatásnak, nem tartom őt tanúnak, mert a bizottságunk nem alkalmas arra, hogy tanúkat hallgasson meg -, ott beszélt ő először arról, hogy bizonyos titkosszolgálati emberek is az ő felkészítő csapatában benn vannak.
Én akkor is és később, egy kisebb szobában is feltettem neki a kérdést, hogy nevesítse, kik vannak a csapatában. Soha nem állította azt, hogy jelenleg aktív titkosszolgálati emberek vannak a csapatában, pedig ilyen jellegű kérdést én megfogalmaztam. Nem volt hajlandó többet mondani, csak azt, hogy titkosszolgálati emberek. Ezt bizonyítani nem tudom természetesen, mindnyájan csak arra vagyunk ráhagyatva, amit érzünk. Nem kizárt, hogy Nógrádi körül vannak olyan emberek, amely emberek valamikor titkosszolgálati kötődéssel rendelkeztek.
Számomra megnyugtató volt, és nagyon hamar érkezett az az MTI-jelentés, amelyet még azon a bizonyos vizsgálóbizottsági ülésen én magam tudtam a jegyzőkönyv számára felolvasni, ahol Demeter Ervin közölte, hogy megvizsgálták az ügyeket, és jelenleg nincs olyan titkosszolgálati ember, aki érintett lenne ebben a kérdésben. Számomra ez egy megnyugtató válasz volt. Az más kérdés és visszatérhetünk rá, hogy esetleg régiek vagy esetleg más országból jöttek vannak-e.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm. Felszólalásra megadom a szót Révész Máriusz képviselő úrnak, Fidesz.
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tavasz óta, illetve reggel óta vitatkozunk itt olajügyekről, és elég kétes eredményeket értünk el. Az egyik kétes eredmény, amit sikerült elérni, az az, hogy a lakosság elhiszi a felmerülő vádakat. Ennek oka van. Hogy mi az oka, azt többen fejtegették már; én úgy gondolom, hogy a lakosság a rendszerváltás óta azt látja, érzi, hogy tisztességtelen módon hatalmas vagyonok halmozódtak fel, és azt is látja, hogy soha egyetlen nagy halat nem vontak felelősségre, nem jutott el a felelősségre vonás senkiig. Ez alapvető probléma.
Nem segíti a bizalmi válság feloldását, hogy az ellenzék farizeus módon a közbizalom helyreállításáról beszél, de közben minden fórumon elismétlik egy olajmaffiózó minden alapot nélkülöző vádjait. Reggel egyébként Kóródi Mária is ezzel kezdte a tévében, hogy elsorolta, Pintér Sándorra miket mondott Nógrádi Zsolt. De a probléma az, hogy nemcsak Pintér Sándort nevezte meg, hanem az olajmaffiózó egyéb, MSZP-re is rávetülő vádakat megfogalmazott; erről mindig diszkréten elfeledkezünk, csakúgy, mint az SZDSZ-re vetülő vádakról.
(19.30)
Ugyanez a helyzet, amit Keleti képviselő úr csinált az előbb: elfogadja, inkább hitelt ad egy olajmaffiózó vallomásának, mint a titkosszolgálatot felügyelő miniszternek. Ezután pedig sajnálkozunk, hogy a közbizalom megcsappan. (Bauer Tamás: Nem fogadta el!)
Fel szeretném hívni a figyelmet, tisztelt ellenzéki képviselő urak, hogy a Fidesz ebben a témában nem szólalt meg, nagyon sokáig nem szólaltunk meg. Önök ismételgették a vádakat, a kormányoldal, illetve a Fidesz ebben a kérdésben csendben maradt, nem szerettük volna, hogy eszkalálódjon az ügy. (Kuncze Gábor: Eszkalálódjon! - Derültség az SZDSZ soraiban.)
A tavasz óta tartó vita másik eredménye, hogy a lakosság jelenlegi konfliktusként éli meg az olajügyet. (Az elnök csenget.)
ELNÖK: Bocsánat, rendes felszólalás. Folytassa!
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Ma csökken a rendőrség, az ügyészség, a kormány és a parlament presztízse. Mindenképpen fel kell hívnom a figyelmet azonban arra, hogy itt 1996 előtti ügyekről van szó. Egy nagyon pozitív dologra is fel szeretném hívni a figyelmet: a csatornák, a kiskapuk bezáródtak. Azt hiszem, hogy ebben konszenzus van a Házon belül. Viszont elmaradt a bűnösök felelősségre vonása és megnevezése. Azt hiszem, hogy ez az, ami a lakosságot mindenképpen érdekli.
Viszont szemérmesen hallgatunk, hogy ez az ügy 1996 előtt történt. De nem csoda, mert ha feltesszük a kérdést, hogy miért most foglalkozunk ezekkel a kérdésekkel, akkor erre három válasz adható: az első, hogy nem voltak olajügyek; a második, hogy a Horn-Kuncze-kormány nem tudott kellő mennyiségű információkat szerezni az olajügyekről. A harmadik az, hogy nem akart információkat szerezni. Hogy nem voltak olajügyek, ez elvethető, mindenki tudja, hogy voltak. Akár akart információkat szerezni, akár nem tudott, mindenképpen azt kell mondanom, hogy az MSZP-nek és az SZDSZ-nek viszonylag kevés a morális alapja, hogy a mostani kormányon négy-öt évvel az események után bármit számon kérjen. Ezeket az ügyeket akkor kellett volna kinyomozni, amikor történtek, és amikor lehetett.
Összefoglalva: azt hiszem, hogy a parlament tekintélyének a helyreállítását egyetlen dolog segíti, és egyetlen esetben fog megtörténni: ha sikerül megnevezni a bűnösöket, és sikerül őket rács mögé juttatni, a megérdemelt helyükre. (Dr. Kóródi Mária: Kire gondol?)
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)
ELNÖK: Köszönöm. Elnézést, előbb azt hittem, hogy kétperces felszólalásra jelentkezett. Így a Fidesznek maradt 3 perce; az MSZP-nek 4 perc 48 másodperce; az SZDSZ-nek 1 perc 35 másodperce; az MDF-nek 1 perce; a MIÉP-nek 25 másodperce.
Megadom a szót Tóth Károly képviselő úrnak, MSZP.
TÓTH KÁROLY (MSZP): Elnök Úr! A reménytelen versenyfutásban igyekszem gazdálkodni az idővel. Az első mondatot, amit mondani szeretnék - muszáj tőmondatokban mondanom -, Révész Máriusz képviselőtársamnak mondom: nem fogadtuk el, mert ha elfogadtuk volna az állításokat, más lett volna a hangnem. Bizonyos ügyekben tételes vizsgálatot kértünk, például a nemzetbiztonsági szolgálatok érintettsége vonatkozásában. Nincs időm arra, hogy bemutassam önnek, hogy milyen lett volna, ha elfogadjuk az állításait.
A második: azzal tisztában kell lennünk, hogy akik írták a forgatókönyvet, az alapvető céljukat elérték, mert a társadalom bizalma nagyon jelentős mértékben megingott. Hogy ezt ellensúlyozzuk, azt gondolom, ma már nem sok esélyünk van. Talán egy esélyünk van: most az olajügyeken teljes mélységében valamennyi összefüggést feltárva végigmegyünk, és korrekt zárójelentést készítünk. Ehhez azonban az is kell, hogy akik írják a forgatókönyvet, és akik bedőlnek a forgatókönyvíróknak, ne dőljenek be minden buta vádnak, agyrémnek, mert ezek vizsgálata elviszi a szót az érdemi ügyekről, illetve olyan ügyek alól is felmentést ad, amelyről nem is szólt a vizsgálat.
A legfőbb ügyész úr ma elmondta, hogy megállapította a vizsgálat, hogy semmilyen módon senki nem érintett az ügyekben. De nem azt vizsgálta, hogy van-e valamilyen összefüggése, nem szélesebb összefüggést vizsgált. Mit vizsgált? Hazavitt-e x forintot a zsebében? Marhaság! Ez nem életszerű vád volt. Érdemi ügyeket kell megvizsgálni!
Azt kell megnézni, hogy az elmúlt tíz évben érintettek voltak-e politikusok, vezető tisztségviselők, vezető hivatalnokok abban, hogy kialakulhatott az egész problémakör, amely szélesebb, mint az olajügyek a gazdaság egészét érintve. Ebből a szempontból óriási lenne a felelőssége a jelenleg működő állami szerveknek. Kiemelten szeretném hangsúlyozni az ügyészség, a rendőrség, a VPOP felelősségét a következő vonatkozásban, amit eddig nem volt hajlandó megtenni, és ezért mindig a nagyotmondókat segítette ebben a vonatkozásban, hogy az érdemi felelősöket meg kell keresni. Hónapok óta követeljük például a tulajdonosi szerkezet feltérképezését (Dr. Fazekas Sándor: A határozatban nincs benne.), hogy a valódi olajmágnásokat meg lehessen nevezni. Ehelyett mindig azt a választ kaptuk, hogy vizsgálják végig. Ismereteink szerint a Nógrádi-vallomás alapján egy eljárás indult, talán egy gépkocsivezető ellen indult eljárás. No, ehelyett kellene az érdemi ügyekre koncentrálni, a tulajdonosi szerkezetre, a nagy beszerzők és a tulajdonosi szerkezet kapcsolatára, hogy hogyan, milyen módon történtek az érdemi ügyek. Nem Mariska nénit kell üldözni az egy kanna gázolajért. Ebben nagyon nagy felelősségük lenne.
Ugyanilyen nagy felelőssége lenne a Belügyminisztériumnak és másoknak. Hogy csak egy példát mondjak, önök tálcán felkínálnak hét anyagot, és mire odaérünk, addigra kettőt ledarálnak, mert törvényesen elmúlt a határidő. De talán valaki gondolkozhatna, hogy mit kínál a bizottságnak. Még egyszer mondom: ezek az állami közreműködések is esetenként lehetetlenné teszik a bizottság munkáját, és felértékelik a nagyotmondókat. Ebben van óriási felelőssége a nemzetbiztonsági szolgálatoknak és a vezetőinek, a miniszterelnök úrnak, aki ma azt válaszolta nekem, hogy nem is kíváncsi, hogy kik állnak a háttérben, mert neki megmondta Demeter úr, hogy nem ők, tehát ő megnyugodott. Közben a szolgálatok egészének, a magyar társadalom egészének a felelősségéről van szó.
Meggyőződésem, hogy még egyszer nem engedhetjük meg magunknak, hogy nem megyünk végig az úton, félúton megállunk, és amikor megálltunk félúton, akkor az a politika egészének a súlyos veresége. Meggyőződésem szerint a forgatókönyvírónak ez a célja, feladata. Kérem, hogy ehhez ne asszisztáljunk!
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)
ELNÖK: Köszönöm. Egy bővített mondatra megadom a szót Balczó Zoltán képviselő úrnak, MIÉP.
BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm a szót. Biztatónak tartom Tóth Károlynak ezt a felfogását. Remélem, hogy ezentúl ő is azt mondja, hogy valóban ne forgatókönyvek irányítsanak, és akkor nem fog előfordulni az, hogy egy kereskedelmi tévében egy olajmaffiózó megvádolja a nemzetbiztonsági szolgálatokat, és ön azt mondja a másnapi ülésen, hogy azt vártam, hogy reggel magától itt jelentkezik Kövér és Demeter úr, hogy beszámoljanak arról, hogy nem igaz. Ez azt jelentené, hogy igenis elfogadjuk, hogy ezek a forgatókönyvírók irányítják egy bizottság munkáját. Nagyon bízom abban, hogy ezentúl valóban a bizottság saját maga fogja irányítani ezt a munkát.
Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A forgatókönyv szerint Veres János képviselő úr következne. Huszonkét másodpercre, egy komoly bővített mondatra megadom a szót. Tessék!
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Átadom a lehetőséget Kovács Tibornak.
ELNÖK: Kovács Tibor képviselő úr, tessék! Huszonkét másodpercre megadom a szót.
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Örültem volna annak, ha a kormánypárti oldalról ma azokról a tényekről és gondolatokról beszéltünk volna, hogy mit lehet még tenni azon túl, amit a legfőbb ügyész, a Legfelsőbb Bíróság elnöke mondott el. Beszélhettünk volna azokról a kérdésekről, amelyeket ezekhez még hozzá kellene tenni. Az idő sajnos lejár, nem tudok többet mondani. Bízom abban, hogy a kormánypárti képviselőtársaim az általunk benyújtott határozati javaslatot a mai vitanap után meg fogják szavazni.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Balogh László képviselő úrnak, MDF, egyperces időtartamra.
(19.40)
BALOGH LÁSZLÓ (MDF): A Magyar Demokrata Fórum mindent el fog követni, hogy a koszos pohárba végre tiszta olaj kerüljön (Derültség az MSZP soraiban.), és mindenféleképpen (Dr. Kis Zoltán: Szennyezzük az olajat.) a közélet szereplői valamilyen formában nyugodtan ülhessenek itt, a parlamentben, és beszélhessenek.
Ugyanakkor szeretném megköszönni a legfőbb ügyész úrnak ezt a pontos és kimerítő választ a gyors munka után.
ELNÖK: Köszönöm. Mivel írásban csak MSZP-s képviselők jelentkeztek, ezért megkérdezném, hogy a Fidesz és az SZDSZ részéről kíván-e a maradék idő terhére valaki felszólalni. Fazekas Sándor, tessék, képviselő úr!
DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): Mennyi idő van még körülbelül? (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Egy óra!)
ELNÖK: Három perce van, képviselő úr.
DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Jelenlévők! Néhány korábban elhangzott felszólalást szeretnék érinteni. Egyrészt Keleti úr hozzászólását, aki mazsoláz az állítólagos tanú által elmondottakból, és ebből próbál messzemenő következtetéseket - minden alap nélkül - levonni.
Mi sosem állítottuk azt, hogy akár a Nógrádi Zsolt által elmondottakat, akár más felröppent híreszteléseket el kell fogadni. Azt hiszem, hogy az ártatlanság vélelme, amire többen hivatkoztak ma, ebben az esetben némileg a jogi személyeket is megilletheti, az ő irányukba is bizalommal lehetünk.
Ma egyértelmű választ kaptunk a titkosszolgálatok esetleges érintettségével kapcsolatban. Ez a válasz nemleges volt. Erre szeretném újra felhívni a figyelmet. Az interpellációs időszakban hangzott ez el. Lehet, hogy Keleti képviselőtársunk akkor egyéb hivatalos elfoglaltsága miatt máshol tartózkodott. (Keleti György: Én interpelláltam. - Derültség az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
Így van. Úgy látom, hogy legalábbis gondolatban máshol tartózkodott. Ha leírta volna például, akkor pontosan emlékezett volna a válaszra. (Csige József: Egyre ragyogóbb!) Nagyon szomorú, hogy ennyire kevés hatása van a kimondott szónak.
Azt kérdezi tőlem egy MSZP-s képviselőtársunk, hogy mit lehet még tenni. Erre várt a mai naptól magyarázatot. Azt hiszem, hogy sok mindent lehetett volna itt tenni. Például a tisztelt MSZP-s volt kormánytagok és képviselők megválaszolhatták volna azokat a kérdéseket, amelyeket a mai vitanap elején tettem fel. Jó néhány kérdés volt; most nem akarok mindegyiken végighaladni, de azért a halasztott vámfizetés visszacsinálásáról, az elmaradt intézkedésekről, a gazdasági rendőrség annak idején történt megszüntetéséről és még sok minden másról hallhattunk, de azok az indokok, amelyek a miértet taglalták, bizony, egy kicsit soványak voltak.
Így elmondható, hogy sem személy szerint én, sem legnagyobb sajnálatomra az ország közvéleménye nem jutott közelebb ezen kérdések megválaszolásához, és ezáltal láthatóvá vált az is, hogy az MSZP által történt kezdeményezés erre a politikai vitanapra egyrészt az egyébként sokat bírált, de jelentős munkát végző olajbizottság elől viszi el a vitát, másrészt ez a vita olyan lett, amilyenné vált a végére. Bízom benne, hogy a részletes vita során majd előbbre jutunk a kérdések megválaszolásában.
Attól azért mindenkit szeretnék óvni, hogy tovább nagyítsuk azt a konfliktust, amely itt kirajzolódott, és amelyre sajnos az MSZP által megfogalmazott nyilatkozat igen alaposan rálapátol, amikor parlamentfeloszlatási és egyéb kezdeményezéseket szőnek bele a szövegbe.
Azt hiszem, hogy nem a dramatizálás irányába kell elmozdulni, hanem a konkrétumok, a személyek pontosítása, a történtek feltárása irányába. Azt hiszem, hogy a következő napokban, amikor a parlament újra foglalkozik ezzel a kérdéssel, sok, általam már hangoztatott kérdésre meg tudjuk kapni a választ, meg tudjuk adni, közelebb juthatunk ahhoz, hogy kik miért és hogyan jártak el annak idején, vagy miért nem jártak el úgy, ahogy az esetleg szükséges lett volna.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Az SZDSZ részéről Szalay Gábor képviselő úrnak adom meg a szót 1 perc 35 másodpercre.
SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Képviselőtársaim! Én nem voltam ott azon a bizottsági ülésen, ahol a VPOP vezetője elmondta azt az azóta mitikussá vált történetet, ahogy rákényszerítették a halasztott vámfizetéssel kapcsolatban kiadott rendelkezésének visszavonására.
Viszont előttem van az Állami Számvevőszék VPOP munkáját vizsgáló ellenőrző jelentése. Ez 1995 októberében készült, és erről az azóta legendás méreteket öltött intézkedésről az alábbiakat írja: "A VPOP 1994 júliusától korlátozta az összes érvényes engedélyt, kiemelve a jövedéki termékeket a halasztott vámfizetéssel vámkezelhető áruk köréből. Ugyanakkor a korlátozó határozatot megtámadók fellebbezésének helyt adtak. Az eljárás nincs összhangban az egységes jogalkalmazás elvével."
Ezen túlmenően az az egy oldal, ami a halasztott vámfizetés ügyéről szól, teljes és nyílt elmarasztalása a VPOP tevékenységének, amely nem élt a törvény adta lehetőségekkel, nem alkalmazta a törvényt, hanem rosszul alkalmazta. Öt megfogalmazásban kritizálja az Állami Számvevőszék a VPOP tevékenységét ebben az ügyben.
Tehát nagyon furcsa, hogy itt most a mai nap már ismételten legalább ötödször halljuk, hogy micsoda fantasztikus intézkedést tett volna a VPOP vezetője, amiben megakadályozták. A törvények működtek, a törvények alkalmazása azonban bizonyos hiányosságokat látott. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)
ELNÖK: Köszönöm. Végül megadom a szót Nagy Sándor képviselő úrnak, aki zárszavában válaszolni kíván az elhangzottakra, maximum 15 perces időkeretben.
DR. NAGY SÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azzal szeretném kezdeni, hogy ez a mai nap sok tanulsággal szolgált; beleértve az általam pozitívnak tartott, és beleértve az általam súlyosan negatívnak tartott vonásokat is. Mert mindenképp közelebb vitte azokat a nézőket és hallgatókat ezen ügy hátterének megértéséhez, amire valószínűleg választ vártak a mai naptól.
Egyben biztos vagyok: éppen ezért volt értelme a mai ülésnapot kezdeményezni. Ezt mondom azoknak is, akik súlyosan ellenezték vagy csak éppen aggályoskodtak efelől, hiszen először kapott az ország nyilvánossága egy időrendbe, tartalmilag pontokba szedett tételes tájékoztatást a legfőbb ügyész úrtól, beleértve a legújabb fejleményeket is. Úgy gondolom - persze van, aki lehet más véleményen is -, hogy ez már önmagában is megérdemli azt a figyelmet, ami az Országgyűlés ülését övezheti, hiszen nem akármilyen ügyről van szó.
Megjegyzem ugyanakkor, hogy a legfőbb ügyész úr azokra a részletekre nem reagált, amiket a mi határozati javaslatunk tartalmaz, pedig legalább olyan fontosnak tartom. Ugyanis nemcsak az ügyben felmerült személyekkel kapcsolatos vizsgálatok lefolytatását tartjuk mi lényegesnek, hanem mindazoknak a környezeti elemeknek - ha úgy tetszik, az érintetteknek - tételezhető állami szervezeteknek a tevékenységét is, amelyek kapcsolatba hozhatók vagy valakik kapcsolatba hozták az olajügyekkel.
Mivel a legfőbb ügyész úr nem tiltakozott azon feltételezésemmel kapcsolatban, hogy talán neki is fontos, hogy az Országgyűlés támogatását tudhassa a tevékenysége mögött, úgy veszem, hogy egyetért ezzel, és erre mondom azt én, amit reggel is mondtam, hogy ez önmagában is megéri, hogy a Magyar Országgyűlés kinyilvánítsa ebben a támogatását.
Azt gondolom, a vita igazolta, hogy sokan vannak a Magyar Országgyűlésben, akik tiszta vizet akarnak önteni a pohárba, és a valódi bűnözőkről úgy gondolják, hogy nem maradhat el a méltó büntetésük, de úgy gondolják, hogy az alaptalan, aljas rágalmak terjesztőit sem lehet szó nélkül hagyni.
Vannak, akik komolyan gondolják - engem erről a mai nap meggyőzött -, hogy függetlenül a párthovatartozástól létezhetnek olyan általános nemzeti érdekek, amelyek fontosabbak és előbbrevalók, mint a rövid távú, vélt vagy valós politikai előnyök. Az is nyilvánvaló, hogy a Szocialista Párt alapvetően érdekelt az olajügyek tisztázásában, és kifejezte bizalmát az igazságszolgáltatás iránt.
Ezt azért hangsúlyozom nyomatékkal - lehet, hogy furcsa lesz, amit mondok -, mert egyébként igazán nincs is más esélyünk. A mi pártunk és a megvádolt személyek csak egy elfogulatlan, független igazságszolgáltatásban bízhatnak, mert az a hang, ami néhány képviselő részéről uralkodott, az a politikai alapon álló vádaskodás, az a politikai csatározássá züllesztett megközelítése ezeknek a kérdéseknek számunkra a hatalmon lévők oldaláról semmi jót nem ígér. Mi valóban az igazságszolgáltatástól várjuk ezeknek az ügyeknek a kiderítését. Tesszük ezt azért, mert azt látjuk, hogy vannak emberek, akiknek sokkal fontosabb a vélt vagy valós politikai ellenfél lejáratása, mint - ahogy mondják - az, hogy a bűnt üldözzék.
A másik megjegyzésem: furcsa módon a vitában a konkrét kérdéseket illetően talán a legnagyobb figyelem az úgynevezett halasztott vámfizetés kérdéskörét és általában a jogi szabályozási konstrukció részleteit övezte. Ezzel összefüggésben szeretném világosan leszögezni: több képviselőnk tételesen, dátumszerűen elmondta, hogy mit tett az előző kormány, és maga az előző kormány miniszterelnöke is - még a megelőző kormányzat tevékenységére és annak nehézségeire is utalva - tárgyszerűen, világosan bemutatta ezzel kapcsolatban a helyzetet.
(19.50)
Ezt fönntartva és a dolog lényegét ilyennek tekintve azonban meg szeretném említeni, hogy persze a dolog nem arról szól, hogy ha vannak jogi kiskapuk, akkor egyébként lehet törvénysértést elkövetni. Félreértés ne essék! Jogi hézag ide vagy oda, az olajszőkítés mindig bűncselekmény volt Magyarországon. Az adócsalás mindig bűncselekmény volt Magyarországon. Az más kérdés, hogy a jogi szabályozás, hogy úgy mondjam, ezt megkönnyíti-e, vagy kínál-e olyan lehetőséget, hogy ezekkel könnyebb visszaélni, de a bűnelkövetőket nehogy már valaki az úgymond hiánytalan vagy rossz szabályozás kedvéért, vagy arra hivatkozva felmentse! Ez mélységesen igaztalan lenne, és tulajdonképpen a jogállamiságba vetett bizalom megrendítését a továbbiakban is megalapozhatja.
A harmadik megjegyzésem: néhányan felvetették, elsősorban fideszes és MIÉP-es képviselők, hogy valójában nemcsak olajügyekről, hanem minden más ügyről is beszélni kell, vizsgálódni kell. A legtöbbször két példát említettek: első példaként számosan a bankkonszolidációt említették. Senkit nem akarok megsérteni, ezért nem mondok neveket. Második példaként pedig a privatizációs ügyek vizsgálatát említették. Szeretném mindazok figyelmét felhívni, akik esetleg az emlékezetkihagyás betegségében szenvednek: az elmúlt ciklusban igen alapos, tüzetes és ellenzéki képviselő, Varga Mihály képviselő úr által irányított bizottság vizsgálta a bankkonszolidáció ügyeit, olyan módon, hogy az azt követő ÁSZ-vizsgálat annak a megállapításait is elfogadva és a vizsgálatban részt vevőkkel egyetértésre jutva zárta le ennek az időszaknak azt a szakaszát.
Furcsa módon akkor az ellenzékben lévő Fidesz vagy mások részéről ezzel a vizsgálattal és a vizsgálat lezárásával kapcsolatban nem volt semmiféle megjegyzés. Akkor most hogyan jön elő újra az az igény, hogy meg kellene ezt vizsgálni?
Privatizáció: ebben a két évben kétszer terjesztettünk be határozati javaslatot - azért emlékszem rá, mert mind a kétszer az egyik aláírója voltam -, egyszer bizottság felállítását kezdeményeztük, a privatizáció egész évtizedének átfogó vizsgálatára. Egyszer pedig már odáig visszamentünk, hogy országgyűlési határozati javaslatot terjesztettünk be, hogy ha a parlament nem állít fel bizottságot, legalább a kormányt kötelezze arra, hogy igenis tekintse át ezt a tíz évet, ugyanis a magyar közvéleménynek joga tudni, hogy mi történt ebben a tíz évben. Megfordítom: meg kell akadályozni, hogy bárki jogot formáljon arra, hogy állandóan politikai szándékból hivatkozási alap lehessen a privatizáció, éppen azért, mert nincs átfogó vizsgálat, ez nincs tételesen lezárva, ezért kénye-kedve szerint mindenki olyan példákat rángat elő, amely az éppen pillanatnyi érdekeinek megfelel, s ezzel természetesen a politikai ellenfelét akarja háttérbe sodorni.
Ezek miért nem kerültek elfogadásra? Azért, mert a kormánypárti oldal és a MIÉP képviselői nem szavazták meg. Ha nem szavazták meg, most miért kérik számon, hogy a privatizációt miért nem vizsgáltuk meg? Meg lehetett volna szavazni az egyiket vagy a másikat, és akkor ennek a vizsgálata is megtörténhetett volna.
A negyedik megjegyzésem: való igaz és egyetértek azzal - erre utaltam a bevezetőben is -, az igazi kérdés, hogyan jutottunk ide, hogyan jutottunk el ehhez a - nyugodtan mondhatjuk - bizalmi válság jellegű helyzethez, amelyben a politika, a közélet - talán sokkal szélesebb értelemben kell fogalmazni - szereplői iránt ilyen mértékben megrendült a bizalom. Természetesen itt, a zárszóban, már csak az időtartam okán se kívánok hosszabb fejtegetésbe belemenni ezzel kapcsolatban. Sokakkal egyetértek, akik ennek az okait felsorolták, konkrétan szeretnék utalni Kuncze Gáborra is, aki ennek a tételeit elég világossá tette, de másokra is.
Azt mondom, elfogadhatatlan az a mentalitás, amely a jelenlegi kormánypártok egyes politikusai részéről megnyilvánul, nevezetesen: minden létező hiba okát csak az előző kormányokban, az előző ciklusokban keresik, s ők maguk természetesen hibátlanok. Engedelmet kérek, csak egy példát hozok az elmúlt két év szabályozásából és meg nem oldott problémáiból, valós példát: hovatovább ugyanis a borhamisítás veszi át a valamikori olajügyek szerepét. Akkor miért nem sikerült ennek a kormánynak olyan szabályozást hoznia, amely valóban a borhamisítást gátolná meg, nem pedig a kistermelőket lehetetleníti el, miközben a borhamisítással az égvilágon semmit nem kezd? (Dr. Kis Zoltán: Az ám! Sőt!) Ezzel hogyan fogunk elszámolni, ha arról beszélgetünk, hogy egy kormánynak mi a feladata, és hogyan kell egy szabályozással egy problémát megoldani?
Mindezt azért említem, mert valóban én is azt gondolom, hogy sokkal nagyobb önmérséklettel kellene viseltetniük azoknak, akik most a hatalom bűvkörében úgy gondolják, hogy egyúttal az igazságnak is egyedüli birtokosai. Ki fog majd derülni, hogy ez nem teljesen így van. (Dr. Kis Zoltán: Ja!) Néha egyébként az volt az érzésem, hogy ha a túlzott önbizalom, önérzet, önbecsülés és arrogancia piacképes áru lenne, akkor néhány képviselő anélkül, hogy az ujját mozdítaná, dúsgazdag ember lehetne. (Taps az MSZP padsoraiból.)
Az ötödik megjegyzésem, és számomra talán ez az egyik legfontosabb és legszomorúbb, nevezetesen: a vitából azt szűrtem le, hogy két párt képviselői jellemzően más hangot ütöttek meg, mint a többiek - a Fideszre és a MIÉP-re gondolok, legalábbis a vezérszónokukra gondolok, aki olajban fuldokló szocialistákról beszélt. Mondhatnám erre, hogy az ő felszólalása pedig oxigénhiányos gondolat képét mutatta, de nem akarok ebben a tónusban válaszolni, mert ez még Lentner Csabához is méltatlan és mindannyiunkhoz méltatlan. Úgy gondolom, nem ezzel kellene megoldani azt, ha az embernek nincs érdemi mondandója. Szóval, a Fidesz és a MIÉP részben a tartalomban, nem kis mértékben a stílusban egymásra talált ezen a napon, talán nem először és nem is utoljára. Azt gondolom, akik végigülték a vitát és figyelték a megszólalókat, s hallgatták mindazt, amiket valakik elmondtak, azok számára nem kell kommentár. (Révész Máriusz: Így van!) Nem kell kommentár, mert az első hang, az a disszonáns hang, amelyet ma megütöttek ma ebben a teremben, Fazekas Sándor nevéhez kapcsolódik. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból.) Ő volt a vezérszónok. Aki itt ült a teremben vagy nézte a televízióközvetítést, a megelőzőekből nem tud mondani olyan mondatokat, szavakat, amelyek azt a fajta reagálást, azt a hangütést kiválthatták volna. Nem tud ilyet mondani!
Ezért végképp elfogadhatatlan Répássy Róbertnek az a kijelentése, hogy azért nem támogatták a szocialisták kezdeményezését, mert lám-lám, arra használták, hogy belekössenek a kormányba, és mindenféle vádak hangozzanak el. Fazekas Sándor megszólalása előtt négy szocialista megszólalás volt, az indoklás, még visszamenőleg a napirend előtti felszólalás és a vezérszónok. Mutassa meg nekem valaki ezekben azt a mondatot, amely vádaskodást, rágalmakat, alaptalan állításokat tartalmaz! Ellenkezőleg: azt kértük és azt szerettük volna elérni (Dr. Fazekas Sándor közbeszól.), hogy emelkedjen fel... Fazekas úr, bár volt rá késztetésem, én nem kiabáltam közbe! Megmondom őszintén önnek, lehet hogy ez nálunk se fog mindenkinek tetszeni, én annak se örülök, ha innen kiabálnak, mert a kocsmai hangot egyik oldalról se szeretem - zárójel bezárva. De éppen ezért tegye meg azt a szívességet (Dr. Kosztolányi Dénes: Azért eljutottatok az anyázásig!) nekem, hogy nem kiabál közbe! Mindazonáltal úgy gondolom, hogy már csak ezért is kezdeményezni kellett ezt az ülést, hogy az emberek, akik vették a fáradságot, az időt, az energiát nem sajnálták, ezt végignézhessék. Répássy úr megszólalásának egyébként körülbelül annyi volt az igazságtartalma, mint amikor azt mondta, hogy ebben a pillanatban negyven szocialista ül a teremben. Akkor történetesen hatvankilenc szocialista ült bent, és a folyosón voltak még legalább húszan, de ez lényegtelen. Csak a nagyvonalúságra, csak erre a mentalitásra akartam ezzel utalni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nem kívánok Szalay Annamária hozzászólására reagálni, azt többen megtették. Nem kívánom ebben a késői időpontban szaporítani a szót. Sok mindennel egyetértek, amit elmondtak.
Egy dolgot azért szeretnék megemlíteni, ami eddig nem hangzott el. Azt gondolom, hogy ha a hatalom birtokában lévők olyan hangot ütnek meg, mint amilyet Szalay Annamária, akkor attól is félni kell adott esetben, hogy a rendelkezésre álló eszközöket, arzenált olyan ügyekre is használhatják az ellenféllel szemben, ami nemcsak a jogállamiság, hanem a minimális emberi mérték, érték és józanság szabályait sem állja ki. Bennem mindig félelmet kelt, ha valaki arroganciával pótolja a mondanivaló hiányát. Félelemkeltő, ha hangerővel akarja pótolni azt, amit csendben nem tud elmondani, ha szellemi mankóra, érzelmi pótlékra van szüksége, mert úgy gondolja, csak ezzel tud megfelelni a várakozásoknak.
(20.00)
De a legfontosabb, amit szeretnék mondani és megismételni: őszintén, még a történtek után és ellenére is szeretném kérni a Fidesz képviselőit is és a MIÉP képviselőit is - és természetesen az összes többi pártot -, hogy fontolják meg, támogatják-e ezt a határozati javaslatot, mert ez a határozati javaslat arról szól - és tudomásom szerint persze adtak be hozzá módosító javaslatokat is -, hogy támogassuk a legfőbb ügyész munkáját, kérjük a kormányt, hogy azokat a vizsgálatokat végezze el, amelyeket el kell végezni, hogy közös erővel kérjük az illetékes minisztereket, hogy a szabályozás oldaláról is tekintsék át a teendőket; azaz tegyük meg azt a demonstratív közös lépést, hogy a Magyar Országgyűlés minden pártja egybehangzóan és egyöntetűen érdekelt abban, hogy tiszta víz kerüljön a pohárba, hogy kivizsgálják az ügyeket, aki bűnös, bűnhődjön, akit alaptalanul rágalmaztak, az mentesüljön a vádak alól, de nyerje el az is a büntetését, aki ezt a vádat megtette. (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
Megismétlem, erről szól a határozati javaslatom, és a vita után is jó szívvel ajánlom az önök figyelmébe.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Bejelentem, hogy az országgyűlési határozati javaslathoz több módosító javaslat érkezett, ezért részletes vitára is sor kerül majd. A részletes vitára bocsátásról következő ülésünkön határozunk.
Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Bauer Tamás képviselő úr, SZDSZ: "Hiszik is vagy csak mondják? VI." Tessék!
Felszólalások: 232-236 237-361 361-362 Ülésnap adatai