Felszólalás adatai

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A biztosítási törvényjavaslat három héttel ezelőtti tárgyalásakor a MIÉP vezérszónokaként elmondtam azt, hogy frakciónk üdvözli a törvényjavaslatnak azon törekvéseit, amelyben a biztosítottak védelme érdekében további garanciális elemek fogalmazódnak meg.

(11.40)

Ugyanakkor kifejtettem frakciónk abbéli aggályát is, hogy a jelenlegi magyar belföldi biztosítási piacon működő biztosítási egyesületeknek ez a törvényjavaslat tulajdonképpen a végét jelentheti.

Több parlamenti párt képviselője is elmondta már három héttel ezelőtt az egyesületek védelme érdekében az aggályait. Talán ennek a hatására jött létre az a fideszes kormánypárti bejelentés, miszerint a legnagyobb kormánypárt hatpárti egyeztetéseket kezdett a törvényjavaslat parlamenti pártok által történő teljes körű elfogadása érdekében.

A tárgyalások jelenlegi szintje, illetve a kormány által kompromisszumként elfogadott javaslataink jelenlegi szintje azonban azt mutatja, hogy a kormány a problémáknak csak a felszíni kezelésére szorítkozik. Az a törekvés, hogy hatpárti egyezséggel jöjjön létre ennek a törvényjavaslatnak az elfogadása; a MIÉP-frakció részéről bejelentem, hogy ha a kompromisszumoknak csak eddig a fokáig tud elmenni a kormány, akkor ebből a hatpárti egyezségből, konszenzusból a jobbik esetben is csak ötpárti lesz, mert a MIÉP nem fogadja el. Nekünk az alapvető problémánk az, hogy ez a magyar biztosítási piacon a '90-es évek elején megindult egyesületi, önszerveződési folyamatoknak a végét jelentheti.

A legproblematikusabb a mezőgazdasági biztosítóegyesületek sorsa, amelyek 1993 óta hatékonyan működnek. Egyesületi formában alakultak meg, 30 civil szerveződésről van szó, és mintegy 10 milliárd forintos vagyoni értéket védenek. Jellemzőjük a költségtakarékosság, az erős civil kontroll, a belső működés brüsszeli példák alapján való kialakítása, a viszontbiztosítás rendszerének alkalmazása, és ennek köszönhetően a profitbiztosítással szemben mintegy 30-40 százalékkal alacsonyabb díjtételekkel dolgoznak, és összességében nem versenytársai, hanem kiegészítői a profitbiztosítási rendszernek. Sikerük záloga a biztosítási kultúra megváltoztatásának gyorsasága, a piaci változásokra való rugalmas reagálás. A biztosítási törvénytervezet változásai azonban ellehetetlenítenék a működésüket, éppen a lényegüket, az átlátható civil kontrollt szüntetnék meg, és a kereteik között lehetetlenné tennék például az új típusú szövetkezetek megjelenését is. Ennek a feloldására, tisztelt képviselőtársaim, a mai napon tíz darab módosító indítványt adtam be.

A mai vitanapon örömmel hallgattam többek között Horváth János képviselő úr hozzászólását és a Kisgazdapárt képviselőjének a hozzászólását is, akik tulajdonképpen amellett foglaltak állást, hogy a vidéki térségekben a kisebb jövedelmi, gazdálkodási feltételek között élőknek is legyen meg a biztosítási lehetősége. Erre pedig csak és kimondottan az egyesületi forma ad lehetőséget. Szeretném, ha ezek a kormánypárti megnyilvánulások nemcsak egy-egy képviselőtől származnának, hanem a frakcióik is elfogadnák ezeket a gondolatokat.

Így a törvényjavaslat 13. §-ában szerepel azon kormánypárti javaslat, miszerint a biztosítóegyesület az általa vállalt kockázatot nem adhatja teljes egészében viszontbiztosításba: én egy módosító indítvánnyal pont azt javasolom, hogy teljes egészében adhassa viszontbiztosításba. S akkor azt hiszem, tisztelt Horváth képviselő úr, hogy nincs miről tovább beszélni. Ha ezt ön is megfogalmazza és ön a kormánypárt képviselője, akkor már csak annyi van hátra, hogy a több mint száz képviselőtársát beszélje rá arra, hogy szavazzák meg a módosító indítványomat, és akkor semmi probléma nem lesz, működhetnek tovább az egyesületi formájú biztosítótársaságok.

A viszontbiztosításnál, illetve a teljes viszontbiztosítás lehetőségének a megteremtésénél fontos indoklási elemként említem, hogy az egyesületek számára ez azért hátrányos, mert ez negatív diszkrimináció velük szemben, mivel a részvénytársasági formában működő nagy nemzetközi biztosítótársaságok számára engedélyezik. Ugyanakkor az egyesületeknek is meg kell fizetni a fizetett díjak után a közterheket, illetve a díjakat Magyarországon fektetik be az egyesületek, az állam által kibocsátott értékpapírokba.

További indoklási elem a 100 százalékos viszontbiztosításba adás tekintetében, hogy amennyiben a kormányjavaslat kerül elfogadásra, akkor nem teszi lehetővé, hogy az egyesületek a viszontbiztosítási kapcsolataik révén a kis veszélyközösségek kockázati díjait alacsonyan tartsák. Továbbá az egyesületek nem részesülhetnek a viszontbiztosításból kapott jutalékokból, ezzel a működésükre fordítható összeg csökken, a szerződésben közreműködők díjait a biztosítási díjból ki lehet hagyni, ez legalább a díj 20 százalékát jelenítené meg.

Tehát, képviselőtársaim, itt arról van szó, hogy azt a jó szándékú kompromisszumkeresést, amelyet a legnagyobb kormánypárt elindított, mi jó néven vettük. Azonban azok a kormányzati kompromisszumok, miszerint a tőkekövetelményeken belül az organizációs tőke nagysága 1 millió forinttal csökkenthető, vagyis a törvényjavaslatban szereplő 2 millió forint helyett 1 millió forintra redukálódna le, illetve a biztonsági tőke megemelt összegének teljesítésére rendelkezésre álló idő meghosszabbítható, most a kompromisszumkeresés jegyében a törvényjavaslatban szereplő három évről négy évre, ezek szükséges közelítések, de azt hiszem, hogy még mindig nem elégségesek ahhoz, hogy az egyesületi formában működő biztosítótársaságokat egyenlő versenyhelyzetbe hozzuk a nagy nemzetközi biztosítótársaságokkal szemben.

A továbbiakban, tisztelt képviselőtársaim, arról szeretnék szólni, hogy a magyar biztosítási piacnak ezen törvényjavaslattal való átalakítása is ugyanazt szolgálja, mint a Pénzügyminisztériumban a közelmúltban elindult, de információim szerint leállított, a takarékszövetkezetek integrációjára vonatkozó törvényjavaslat. Ha az egyesületi biztosítótársaságok működésének az ellehetetlenítése megtörténik, akkor azt hiszem, a magyar vidék, a magyar mezőgazdaság, a vidéki térségekben élő vállalkozások hiteltőke, illetve biztosítási lehetőségek nélkül maradnak.

Elfogadjuk azt is, hogy szükség van a magyar biztosítási jogrend korszerűsítésére, a fejlett piacgazdaságok, így az Európai Unió jogrendjéhez való közelítésére, azonban ennek a közelítésnek a mértéke nem szakadhat el az ország adott gazdasági fejlettségétől, nem szakadhat el a biztosítottak társadalmi és gazdasági körülményeitől.

Mindezek tükrében, tisztelt képviselőtársaim, javasoltam azt is, hogy a törvényjavaslat 116. §-ában szereplő szöveg, a biztonsági tőke tekintetében a 2002. december 31-éig történő megfelelés javaslatom szerint az európai uniós csatlakozás napjáig legyen megteremtendő. Jelenlegi ismereteink szerint teljességgel bizonytalan, hogy az ország mikor válik az Európai Unió tagjává.

A kormány a hivatalos csatlakozási dátumot 2002-ről már kitolta 2003-ra, de azért ez is bizonytalan, maradjunk annyiban. Ha teljes egészében feladjuk a belső önszerveződésnek, a biztosítási piac építésének a lehetőségét, akkor úgy érzem, a magyar biztosítási egyesületeket koncként dobtuk oda a nagy nemzetközi biztosítótársaságoknak.

A MIÉP pedig ezt nem akarja, ezért fogjuk a módosító indítványainkat benyújtani. Kérjük, hogy majd támogassák ezeket.

Köszönöm szépen.