Felszólalás adatai

DR. DEUTSCH TAMÁS ifjúsági és sportminiszter: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselő Úr! A parlamentben az ön által meghonosított gyakorlat kapcsán talán azzal illene kezdenem a válaszomat, hogy az ön védelmében megkérdezem, kikapcsolta-e a mikrofonját (Derültség és szórványos taps a Fidesz soraiban.), mert adott esetben az ön által megszokott izgatottsághoz vezethetne, ha megpróbálom nem az ön méltatlan stílusában összefoglalni mindazt, amit napirend előtti hozzászólásával kapcsolatban el lehet mondani.

Tisztelt Képviselő Úr! Azt hiszem, ha a polgári koalíció kormányának közel kétéves tevékenységét ilyen sommás módon kellene értékelni, akkor talán egy nem elfogult magyar választópolgár első helyen azt említené, hogy ez a kormány a családok kormánya (Közbeszólások az MSZP soraiból: Melyik családoké? A Fidesz-családoké! - Dr. Takács Imre: A gazdag családoké!), hiszen az elmúlt két esztendőben részben azokat, a családok életkörülményeit ellehetetlenítő döntéseket változtattuk meg, amelyek éppen az önök kormányzása idején születtek 1994 és 1998 között. Az elmúlt két esztendő az, amikor évről évre közel 30 százalékkal nő a családok támogatására fordított költségvetési forrás. Az elmúlt két esztendő az, amikor Magyarországon - éppen egy új lakástámogatási rendszernek köszönhetően - évről évre közel 30-40 százalékkal nő az érvényes, kiadott építési engedélyek száma. (Dr. Takács Imre: A nagy jövedelműek számára!)

Tisztelt Képviselő Úr! Éppen ma délelőtt, a parlament ülését megelőzően tartott ülést a kormány, és ott olyan fontos döntéseket hozott az idén február 1-jétől életbe léptetett lakástámogatási rendszer kiszélesítését illetően, amely döntéseknek köszönhetően sokkal szélesebb lesz azoknak a köre, akik július 1-jétől ezt a lakástámogatási rendszert igénybe vehetik. (Közbeszólások az MSZP és az SZDSZ soraiból.) A lakástámogatási rendszer kiszélesítése hozzá fog járulni ahhoz, hogy Magyarországon meginduljon és lendületet kapjon a szociális bérlakások építése. Mindaz tehát, amiről önök kormányzásuk négy esztendeje alatt nemcsak hogy nem beszéltek, de minden lépésük, amit tettek, az önök által fontosnak tartott célokkal ellentétes, ezekről a kérdésekről a Fidesz-kormány, ahogyan ön minősíti, én hadd beszéljek úgy, hogy a polgári koalíció kormánya nem beszél, hanem cselekszik. (Dr. Hende Csaba: Úgy van! - Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

Tisztelt Képviselő Úr! Ön személyes példamutatásról beszélt, és azt gondolom, ez valóban a XX. század végének, a XXI. század elejének politikájában, különösen itt Közép-Európában rendkívül fontos, és azt is lehet mondani, hogy egy ellenzéki országgyűlési képviselőnek tulajdonképpen nincs is más lehetősége, mintsem hogy véleményét a nyilvánosság elé tárja, mintsem hogy kritizál, napirend előtti felszólalások során sommásan értékel. Ugyanakkor arról sem szabad elfeledkezni, hogy éppen ön a főváros VII. kerületében döntéshozó helyzetben van, ön polgármester. Megvan a lehetősége, hogy saját többségére, egy több mint kétharmados szocialista-szabad demokrata többségre támaszkodva itt a parlamentben a kormányon számon kért elképzeléseket a főváros VII. kerületében, Erzsébetvárosban megvalósítsa. Ehhez képest, tisztelt képviselő úr, az ön polgármesterségének másfél évében a VII. kerületben, budapesti rekordot döntve több mint száz százalékkal emelkedett a lakbér. (Glattfelder Béla: Huhú!) Az ön közel kétéves polgármestersége idején a főváros VII. kerületében - ki tudja, milyen szociális érzékenységtől vezettetve - két olyan általános iskolát záratott be (Ecsődi László: Önkormányzati ülés van?), amely kimondottan a szociális és egyéb módon hátrányos helyzetű gyermekek nevelését volt hivatva szolgálni (Kuncze Gábor: A II. kerületben meg egymás után!), és ezeket az intézményeket kimondottan elitista, az ön államtitkári működése során önhöz közel álló alapítványi iskolák működtetésére kívánja rendelkezésre bocsátani. (Kuncze Gábor: A tájékoztatóból minden második oldalt olvasol el?)

Tisztelt Képviselő Úr! Azt gondolom, ha személyes példamutatásról beszélünk, akkor sokkal egyszerűbb, ha saját személyes közéleti példamutatásunk jó példáját állítjuk a nyilvánosság elé, és nem próbálunk frázispufogtató módon itt a parlamentben vizet prédikálni úgy, hogy amikor hazamegyünk a VII. kerületbe (Kuncze Gábor: Mi ez, önéletrajz?), ott mást sem teszünk, mint bort iszunk.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiból.)