Felszólalás adatai

NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Képviselő úr interpellációjának indoklásából egyértelműen kiderül, hogy sokunkhoz hasonlóan részleteiben is ismeri az Agache-ügyet, melynek sajnos már irodalma van. Dr. Tamás Sándor háromszéki RMDSZ-es képviselő úr kezdeményezésére és támogató segítségének köszönhetően a múlt évben könyv alakban is napvilágot látott a '90-es évek romániai justizmordja, a "Kísért a múlt Székelyföldön" című dokumentum-összeállítás.

Közismert az is mindannyiunk számára, hogy a kézdivásárhelyi magyar elítéltek kálváriája nem egyedülálló jelenség. Gondolok itt Marosvásárhely fekete márciusának sajátos igazságszolgáltatási következményeire, nevezetesen arra, hogy az akkori eseményeket követően a felelősök körében csak magyar bűnösök találtattak, Cseresznyés Pál és más helyi magyar fiatalokra is gondolhatunk, illetőleg az oroszhegyiekre és zetelakiakra, akik egy, a kézdivásárhelyihez hasonló népítélet után súlyos börtönbüntetéssel lakoltak.

(14.40)

Ismeretes az is, hogy közülük ketten immár nincsenek az élők sorában, öngyilkosságuk máig tisztázatlan hátteréről, börtönbeli megrázkódtatásaikról két döbbenetes dokumentumkönyv is megjelent a Püski Kiadó jóvoltából.

A kézdivásárhelyi eseményekről hadd mondjam el, hogy 1989. december 22-én délután a Ceaus escu bukását ünneplő forradalmi tömeg a főtéren halálra verte a tüntetőkre pisztolyt fogó Agache rendőrtisztet, aki hosszú éveken át megannyi súlyos visszaélést követett el a helyi lakosokkal szemben. Az Iliescu-rendszer Agachét a forradalom hősévé avatta, egyébként pedig az amnesztia alá eső népítélet elkövetőiként több magyar nemzetiségű embert elítélt. Közel egy évtizedes, hol elaltatott, hol felmelegített peres eljárásban a bukaresti táblabíróság múlt év december 8-án másodfokon súlyos börtönbüntetést szabott ki a négy magyar vádlottra.

Az ítélet diszkriminatív jellegét, a perek koncepciós mivoltát tanúsítja az, hogy magyar részvevők esetében következetesen eltérően kezelik a '89-es eseményeket. Tudnivaló, hogy '89 decemberében Erdély több városában szintén lincseltek meg milicistákat, de ismereteink szerint az ottani népítéletnek nem lettek jogi következményei, különös tekintettel az amnesztiára.

A képviselő úr interpellációjában megfogalmazottakhoz hozzátenném, hogy '99 decemberében Románia államelnöke is, meghökkentő módon, a kommunista erők elleni harcban tanúsított bátorságért díszoklevelet nyújtott át Agache hozzátartozóinak.

A pontosítás kedvéért, képviselő úr, jelzem, hogy az ügyben még nem született jogerős ítélet. Frunda úr, RMDSZ-szenátor, védőügyvéd a legfelsőbb bírósághoz fellebbezett, és kijelentette, amennyiben a bíróság elmarasztalja a vádlottakat, Strasbourghoz fordul. A magyar kormány kétoldalú találkozók alkalmával felveti az ügyet, így tett miniszterelnök úr is, az igazságügyi tárca irányítója és magam is legutóbb Bukarestben Stoica úrnak, a román igazságügy-miniszternek. Remélem, a román legfelsőbb bíróság felmentő döntést hoz.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)