Felszólalás adatai

DR. BOGÁR LÁSZLÓ, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Bár megtehetném, de én nem minősítem az ön hangnemét. És ennek a fő oka, hogy az minősíthetetlen, ennek következtében önmagát minősíti. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Úgy van! - Taps ugyanonnan.)

Mondandómat három pontban szeretném összefoglalni. Először is azt mondanám el, amit ön is tud és én is tudok. Másodszor azt, amit ön sem tud és én sem tudok. Végül harmadszor, amit a jelek szerint csak ön tud és én nem tudok.

Ad egy, amit ön is tud és én is tudok, ez a következő: még nincs jogerős bírósági ítélet. Egy parlamenti demokráciában pedig azért van független igazságszolgáltatás - mi legalábbis úgy véljük -, hogy nyugodt szívvel bízzunk annak ítélkezésében, és ezt bízzuk azokra a szakemberekre, akik ezt végzik. Az ön helyében én is ezt tenném.

Kettő: amit sem ön, sem én nem tudunk, hogy hogyan fog majd ítélkezni a bíróság.

És végül három: amit csak ön tud és én nem tudok - de őszintén szólva nem is nagyon szeretnék megtudni -, hogy milyen érzés lehet olyan képviselőkkel egy frakcióban ülni, akikkel szemben viszont már született jogerős bírósági ítélet (Derültség és taps a kormányzó pártok és a MIÉP padsoraiból. - Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Mondjál egyet!), és azt mégis figyelmen kívül hagyják.

Befejezésül, hogy azért valami pozitív kicsengése is legyen mindannak, amit mondani szeretnék, egy valamiben ugyanis egyetértünk. Való igaz: madarat tolláról, embert barátjáról. (Derültség és taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Köszönöm a figyelmet.