Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Legelső mondatom nem szólhat másról, nem szól másról, mint hogy a sport támogatása fontos dolog. Nemcsak az egészség megőrzése és egyéb más dolgok miatt, hanem nyilván azért is, mert a sporton keresztül is rengeteg dicsőség érheti ezt az országot. Tehát a sport támogatása fontos. De a sport támogatása és az, ami most ebben a törvénytervezetben Tiba képviselőtársam által jegyzett módon megjelenik, nem egyenértékű dolog, és nagyon nehezen illeszthető, vagy mondható az, hogy összeférhető.

Nem kell iparűzési adót fizetni a sportvállalkozásoknak a különféle bevételek után, mondjuk, a belépőjegyek után, vagy épp a bérletértékesítéseket követően, vagy a reklámot érintő bevételeket érintően, szponzori szerződéseknél? És sorolhatnám még a sort. Azt gondolom, ez abszolút nincs rendjén. Abszolút nincs rendjén, de az sincs rendjén, hogy nem kell megfizetni a hivatásos sportolók foglalkoztatása után felmerülő költségeket, az ellenértékként juttatott bevétel utáni 20 százalékot, az ekho mértékét. Nonszensz!

No de miről is szól ez a történet? Ráadásul, még mielőtt belekezdenék, hogy miről is szól: visszamenőlegesen szeptember 1-jével. Ez van benne a törvényjavaslatban. Nem tudom, hogy a visszamenőlegesség mennyire jó, bár ha az emberek érdekét szolgálja, akkor még ezt is el tudom fogadni. De nem akkor, ha az egyesek érdekét szolgálja, a kiváltságosok érdekét szolgálja, ahogy ma már itt, a Parlament falai között szó esett róla, az aranylábúak érdekét szolgálja; és az aranylábúakat vastag idézőjelek közé teszem. Az is ellentmondásos, ha már a taóról beszéltünk itt az előző napirendi pont kapcsán, akkor most is megemlítem, hogy a taós pénzek akkor is utalhatók, ha a felajánló nem fizeti meg időben a társasági adóját. Ez is nonszensz!

No de egy kérdéskörre akarok valójában fókuszálni. Mi is ez a kérdéskör? Valójában az, hogy kik a nyertesei és mily sok vesztese van, nem ennek a törvénytervezetnek, hanem annak, hogy rájuk nem terjesztik ki mindazt, amit most ebben a törvénytervezetben érvényre akarnak juttatni. Hát, a nyertesei, nem úgy fogalmaznám, hogy a sportolók, hanem úgy, hogy valójában a focisták, az aranylábúak ‑ idézőjelben megint csak, huszadszorra. A vesztesei meg az agyonadóztatott dolgozó emberek. Korábban úgy nézett ki a dolog, az sem volt nagyon sarokba szorított, hogy 125 millió forint/év jövedelemig használhatták ki az ekhót. Most ez 250 millió forint/év.

(12.40)

Mesterházy képviselőtársam, vezérszónokunk már elmondta, hogy ez valójában 21 millió forintos nagyságrendű havi fizetéssel kapcsolatos ekhóval legálisan kereshető forrásnagyságot jelent. Havi 21 millió forintos. Tudják, hogy mennyi ma Magyarországon az átlagbér? Bruttóban durván 300, nettóban durván 200 ezer forint. Havi 21 millió forint, tudják, hogy hányszorosa ennek az összegnek? Ha nem számolták ki, akkor most mondom nagyon egyszerűen, több mint százszorosa. Rendben van ez? Normális ez így? Szerintem abszolút nem.

Abszolút nem, hiszen olyan mértékű különbségek vannak az egyesek, a kiváltságosak megszerezhető javai között és a magyar átlag viszonylatában, ami meggyőződésem szerint elfogadhatatlan. Az is elfogadhatatlan, hogy a világon, ha számításba vesszük az összes országot, akkor ma Magyarország a második a tekintetben, ahol a legkisebb mértékű adóval lehet sportolókat vagy edzőket foglalkoztatni az adott országban. Erre büszkék lehetünk, főleg úgy, hogy nem a sport ellenében és a sportolók ellenében beszélve, főleg úgy, hogy ott a focisták viszonylatában a több tízmillió forintos megszerezhető javadalmakhoz hozzáillesztetten kívánják ezt a fajta 20 százalékos mértékű ekhonélküliséget megteremteni.

De csak azért, hogy tiszta és világos legyen, egy viszonyulási pontot felrajzolok még ebben a kérdéskörben. Magyarország 2017. Hogy is néz ki a havi többmilliós focistafizetések adómentessége, és hogyan néz ki, mondjuk, a minimálbéren meg garantált bérminimumon dolgozóknak az adóterhelése? Ja, merthogy nekik van adóterhelésük. Nekik van adóterhelésük. Nem úgy, mint a több millió forintos havi fizetésű focistáknak.

No, minimálbéresek. A minimálbéresek esetében ez a helyzet úgy néz ki ‑ és itt még két viszonyítást teszek megint csak, hátha egyszer eljut önökhöz ‑, hogy 2010-ben, amikor 60 200 forint volt a minimálbér, akkor a munkaadókat és a munkavál­lalókat együttesen, ez után a havi 60 200 forintos minimálbér után 32 ezer forint járulék-, adóteher terhelte. Most, hogy 84 ezer forintos ebben az évben a minimálbér nettója, azzal nézünk szembe, hogy ez az adó-, járulékteher 73 ezer forintos mértékű. A 84 ezer forintos nettó bérhez illesztetten 73 ezer forint az, amit a munkaadók és a munkavállalók együttesen teherként megfizetnek. Majdnem ugyanannyi. Miközben, és akkor feltehető a kérdés, hogy néz ki ez a 21 millió forintos kereset eléréséhez illesztetten, az ekhóval párosítottan? Normális dolog ez?

De ugyanezt a példát lehetne mondani a garantált bérminimumhoz, ahol nettóban 107 ezer forintot keresnek az emberek, és közben a rárakódó adó-, járulékteher havonta 92 ezer forint. Majdnem ugyan­az a mérték.

És akkor hogyan néz ki a több tízmillió forintos nagyságrendet, a 21 millió forintot érintő keresethez illeszthető ekhóval való párosítás kérdésköre? Képviselő Úr! Csak azt akarom kérdezni, hogy normális-e ez a dolog. Normális az a dolog, hogy a miniszterelnök hobbijához illesztett kiváltságosoknak akár több tízmillió forintos adó nélküli juttatásokra kerülhessen sor, annak a megítélésére, odaadására kerülhessen sor, miközben Magyarországon milliók vannak olyanok, akik a Nemzeti Adó- és Vámhivatalhoz benyújtott adóbevallásaik alapján azt a tükörképet jelenítik meg, hogy a dolgozó embereknek több mint a fele a megélhetési minimum összegét éves viszonylatban nem keresi meg?

Persze még ezek az összegek is, mint ahogy említettem, a minimálbérhez vagy a garantált bérminimumhoz illesztetten mértékadó adóteherrel párosulnak. Normális ez a dolog? Azt gondolom, hogy ezeken el kellene gondolkodni, és ezt a törvényjavaslatot gyakorlatilag sebtében, gyorsan érdemes lenne visszavonni. No, nincs kétségem afelől, hogy képviselőtársam ezt nem fogja megtenni, de szeretném, ha legalább a társadalom tagjai látnák és éreznék ezeket a különbségeket, ellentmondásosságokat.

A vége felé azért még feltennék két-három apró kérdést. Valójában jó lenne azt tudni, hogy ezeknek az ezen törvény keretei között megjelenő gondolatoknak mi áll a középpontjában, mi a speciális érdek, ami ezeket életre hívja, vagy kik azok, akiknek az érdekében ezek életre hívódnak. És a másik dolog az, hogy ha bármit hozzátehetek ehhez a történethez, hogy sokkal inkább azon kellene elgondolkodni, hogy a profi és az amatőr felület között hogyan és miképpen lehetne egyfajta kiegyensúlyozottabb viszonyrendszert kialakítani.

Mert ha sport, akkor az nem csak a csúcsa, nem csak a profizmus. Persze itt a profizmus esetében, mondjuk, a futball tekintetében nem tudnék dicshimnuszokat zengeni. Vannak más sportágak, ahol igen, ott viszont látható módon jelentősen kisebb jövedelmekhez jutnak hozzá az élsportolók és azok, akik olyan teljesítményt nyújtanak, amire ténylegesen büszke lehet ez az ország.

Úgyhogy a zárómondatom az, Tiba képviselőtársam: vonja vissza a Parlament falai között nyilvánosan ezt a javaslatát, és akkor talán még nem szégyenül meg ezzel a törvényjavaslatával! Köszönöm szépen, elnök úr.