Felszólalás adatai

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a lehetőséget, elnök asszony. Tisztelt Ház! Különböző formában több alkalommal szóvá tettem már az iskolák, különösen a kis iskolák, a vidék iskoláinak ügyét, olyannyira, hogy barátaim figyelmeztettek, jó volna talán abbahagyni az eredménytelen hadakozást. Nekem azonban továbbra is meggyőződésem, ezt a küzdelmet soha nem lehet abbahagyni, mert a jövőnk múlik azon, hogy a magyar iskola falun és városon, kis és nagy településen életképes marad-e, megőrzi-e európai rangját, versenyképes marad-e a felpörgetett világversenyben vagy sem.

Ez a kormányzat végre tett néhány becsületes és fontos lépést a családokért, ezért elismerést érdemel. Ezek az erőfeszítések a család anyagi biztonságának növelését szolgálják. De mi lesz a mai és a születendő gyermekekkel, ifjakkal, ha megfelelő helyi és iskolai közösségek vonzása, emberséges, kulturált nevelők erkölcsi és szellemi gondoskodása nélkül nőnek fel? Nem hiszem, hogy közülünk bárki is szándékosan a plázáknak, a diszkóknak meg a kábítószerdílereknek akar fogyasztó polgárokat nevelni.

Azt látom, hogy az állam - amennyire lehet - mintha elhúzódna vagy olykor menekülne a tanügyi felelősség terhei elől. És azt látom, hogy az önkormányzatok tekintélyes része vagy gazdasági okokból vagy azokra csak hivatkozva, vagy szemléleti bajok miatt, de képtelen megfelelni iskolafenntartó kötelezettségeinek. Ezekben a hónapokban is gyakran felhangzik a kérdés, vajon szakmailag jól felkészültek-e azok, akik dönteni kénytelenek egy-egy iskola sorsáról. Természetesen az iskolabezárások, összevonások során mindenki hivatkozik valamire, mindenekelőtt kisszerű pénzügyi megfontolásokra, piacra, jogra, valamilyen ésszerűségre, csak az emberi és a nemzeti jövőnk nem szempont ezekben a hivatkozásokban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Valamennyien tudjuk, átéljük, hogy a rendszerváltoztató társadalmi átalakulás folyamatában mennyi érték pusztul, amit nem tudunk megvédeni. Nyújtsunk védelmet, adjunk biztonságot legalább a jövőnek, a gyermeknek, a nevelőnek, a tanítónak, a tanárnak, az iskolának. E kötelezettség alól a mai Országgyűlést és kormányzatot nem mentesítheti senki és semmi. Sok-sok év tapasztalata alapján a megújulás érdemi lehetőségét abban látom, hogy a magyar oktatási és nevelési rendszer egészében az állam felelősségvállalását és jogosítványainak körét, fenntartási és ellátási kötelezettségét újra kell gondolni.

A piac szabályainak kitett magániskoláktól és az egyházi iskoláktól természetesen eltekintve növelni kell az állam szerepét úgy, hogy az tartós biztonságot, nyugalmat, anyagi megbecsülést, jó munkafeltételeket nyújtson az oktatás és a nevelés intézményrendszerének az egész országban. Ehhez mindenekelőtt meg kell egyezni a települési önkormányzatokkal, az iskolák és szülők képviselőivel, meg kell erősíteni az iskolaszék tekintélyét, majd pedig el kell végezni a szükséges törvényi és költségvetési módosításokat.

Tisztelt Ház! Akinek minderről az jut eszébe, hogy most meg újra központosítani akarunk, annak jusson eszébe az is, hogy amint a gazdaságot természeténél fogva a piac vezényli, úgy az iskolát természeténél fogva egy nemzet, egy társadalom erkölcsi és szellemi igénye és felelőssége. Ez utóbbinak pedig helyzeténél fogva is legfőbb megtestesítője és szolgálója az állam.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)