Felszólalás adatai

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr vagy Államtitkár Úr! Egyikük megy, másikuk sem figyel... (Varga Mihály: Mind a ketten figyelünk. - Közbeszólás: Majd átadjuk!) De ez persze nem egy szokatlan kormányzati megoldás, amikor a részletes viták zajlanak.

Nagyon örülök, hogy fideszes képviselőtársam, ennek az önálló indítványcsomagnak a benyújtója megszólalt ebben a vitában, annál is inkább, mert a bizottsági ülésen - az egészségügyi és szociális bizottságban - arra kértük a kormánypárti képviselőket, hogy próbálják megindokolni, hogy miért volt szükség ennek az indítványcsomagnak benyújtására; hogy miért gondolják úgy a kormánypárti képviselők, hogy az állampolgárok nem tudnak magukról helyesen, a körülményeket és a lehetőséget számba véve, maguk szerint dönteni; miért kell hát - egy korábbi időszak gyakorlatát követve - egy állampártnak helyettük gondoskodni; hogy miért adnak be olyan típusú módosító indítványt, amely az öngondoskodás kiterjedt lehetősége helyett egy bizonytalan állami gondoskodást kínál fel.

(15.20)

Nos, ebben a bizottsági vitában nem sikerült az előterjesztőket megszólaltatni. Én azt gondolom, hogy Keller képviselőtársam jól gondolja, amikor a kormányon kéri számon az indoklást, hogy adós a kormány azzal, hogy megmondja, hogy mi a szándéka a magánnyugdíjpénztárakkal, mert nem hisszük, hogy azok a képviselők, akik a polgárok bizalmából a polgárokért jöttek el a parlamentbe, elvállalnak egy olyan szerepet, amelyben a polgárok öngondoskodásától fosztják meg azokat a polgárokat, akik őket egyébként ide delegálták.

Szeretnék felolvasni a javaslat indoklásából, amelyet különösen fájdalmasnak és az állampolgárok számára különösen sértőnek gondolok. Képviselőtársaim a módosítóindítvány-csomag egyik részét ilyen módon indokolják például a normajáradék intézményének megszüntetésével: "A javaslat célja az, hogy a normajáradék intézményének megszüntetésével segítse elő azoknak az állampolgároknak a döntését, akik a következmények kellő mérlegelése nélkül választották a magán-nyugdíjpénztári tagságot."

Mit is jelent ez az indoklás egy állampolgár szemszögéből, aki egyébként mint közalkalmazott maga is tagja egy magánnyugdíjpénztárnak? Azt például, hogy amikor a magán-nyugdíjpénztári tagságot választotta több mint 40 évesen, akkor úgy gondolta, hogy az állami gondoskodás mellett az öngondoskodás lehetőségét is választja magának. Amikor befagyasztották önök a magán-nyugdíjpénztári járulékmértéket, akkor módunk lett volna gondolkodni arról, hogy ez a megszorítás kell-e hogy bennünket arra ösztönözzön, hogy felmondjuk ezt a magán-nyugdíjpénztári tagságot és visszamenjünk az állami rendszerbe; és akkor sokadmagammal együtt természetesen úgy gondolkodtunk, hogyha bármely kormány évről évre változó szabályokat szab meg, akkor még kevesebb okunk van bízni egy állami gondoskodásban, tehát még helyesebb, ha az öngondoskodást választjuk.

Önök azonban úgy gondolják, kormánypárti képviselőtársaim, hogy az intőjel nem volt elég, ezért további szankciókat kell bevezetni, hátha a megtévedt állampolgár visszaterelődik abba a rendszerbe, amelyikből egyébként sok százezer társával együtt legalábbis részben elszakadni igyekezett. Ha azonban önök a normajáradék intézményét valóban megszüntetik, akkor mi középkorúak kifejezetten rosszul fogunk járni, amikor azt választjuk, hogy visszamegyünk az állami nyugdíjrendszerbe, hogy befizetett megtakarításaink egy részét, a várományunk egy részét valószínűleg nem fogjuk visszakapni.

Tisztelt Államtitkár Úr! Amikor az orvosok pereltek az ügyeleti díjak hátralékáért, nagyon sokszor olyan egyezséget kötöttek az intézmények menedzsmentjével, hogy az intézményeket se vigyék csődbe, hogy a kötelezettségeikért helyt tudjanak állni az intézmények, hogy ne kelljen perre menni, hogy az ügyeleti díjhátralékokat az adott intézmény több éven keresztül úgy törleszti, hogy magánnyugdíjpénztárba fizeti ezeket a követeléseket. Amikor az egészségügyi dolgozók amúgy is nem túlfizetett rétege ezt a megoldást választotta, akkor egyúttal az öngondoskodást is választotta, abban a reményben, hogy ez egy kiszámítható, hosszú távú rendszer lesz.

Ezért különösen nem értem, és nagyon megtisztelnének bennünket állampolgárokat, ha most megmagyaráznák, hogy miért nem akarják megbeszélni velünk ezt a döntést. Szeretném, ha képviselőtársam, aki most egyedül képviseli, úgy látom, a módosító csomagot, mint máskor is - igen, a jegyzői székből elég nehéz lesz, ezt én belátom, így hát marad Szűcs képviselő úr mint az indítvány védelmezője -, elmondaná, hogy most hogy látja, mivel nyújt többet a jelenlegi állami nyugdíjrendszer a jövőben mint lehetőséget; és azt is bebizonyítaná, hogy nem hátsó szándék vezette-e önöket akkor, amikor arra kényszerítik a magánnyugdíjpénztárban lévő tagokat, hogy visszalépjenek a nyugdíjrendszerbe, fölkínálva önöknek sok tíz milliárdnyi olyan tőkét, amelyet választási szempontok szerint fognak elosztani.

Szeretném tudni, hogy milyen garanciákat tudnak önök adni a következő nemzedéknek az öngondoskodás helyett. Szeretném tudni, hogy önök a rendszerváltozás egyik fiatal képviselőiként miért gondolják azt, hogy az állami gondoskodás több, mint az állampolgárok gondoskodása saját magukról, ha ezt megtehetik. Hol látnak önök több biztosítékot az önök ajánlatában ahhoz képest, amit az állampolgárok százezrei jelenleg biztosabbnak tartanak?

Én végig fogom várni ennek a vitának az eredményét, és amennyiben cáfolhatatlan érveik vannak, akkor valószínűleg ezt a többi állampolgár is meg fogja érteni. Nem azokkal kell megértetni, akik az állami nyugdíjrendszerben vannak, azokkal kell megértetni a nem előkészített döntést, akiknek magán-nyugdíjpénztári tagsága van veszélyben. Azokkal kell megértetni ezt a döntést, akik vesztesei lesznek az önök döntésének.

Ebben a teremben egyébként, amióta én parlamenti képviselő vagyok, nem túlságosan sűrű gyakorlat hogy kormánypárti képviselők érdemi vitát akarnának folytatni egy módosító indítványról. Én remélem, hogy ez most egy olyan kivétel lesz, hogy a tárgyalás ideje alatt az érvek és az ellenérvek fognak vitatkozni. Elég kevesen vagyunk ahhoz, hogy ezt most megtehessük ebben a teremben.

Addig is köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)