Felszólalás adatai

VARGA MIHÁLY, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Előzetesen Domokos László lett volna a kisebbségi vélemény előadója, de sajnos itt a parlamenti menetrend csúszása miatt neki már el kellett menni, úgyhogy én kívánom ismertetni a Házzal a kisebbségi álláspontot.

A költségvetési bizottság kisebbségben maradt képviselői nem támogatták ennek a törvényjavaslatnak a parlamenti vitáját. Egyrészt a vitában az merült föl, hogy általában a kormány, de az MSZP sem tudja pontosan, hogy mit is akar a vagyonnal. Az elmúlt öt esztendőben elborzasztóbbnál elborzasztóbb példákat láttunk arra, hogy hogyan nem szabad az állami vagyonnal gazdálkodni. Föl kell idéznem, hogy azok az értékesítések, amelyek megtörténtek - Dunaferr Rt., Postabank, Mahart, Bóly Rt., Szerencsi Mezőgazdasági Rt., Enyingi Agrár Rt., Hód-Mezőgazda, Mezőhegyesi Állami Ménesbirtok Rt., Hungexpo Rt., Nemzeti Tankönyvkiadó, Antenna Hungária Rt. és így tovább -, a privatizáció legrosszabb példáinak bizonyultak, és az a privatizációellenesség, ami a magyar társadalomban van, részben ezek miatt a rossz privatizációk miatt alakult ki.

Másrészt a bizottság kisebbségben maradt tagjai felidézték azt is, hogy korábban az MSZP mást ígért nekünk. Itt van előttem, idézem Hiller István akkor még MSZP-elnök álláspontját 2005. szeptember 14-éről, aki azt mondja, hogy nem leállítani, hanem lezárni kell a privatizáció, a magánosítás folyamatát. Itt kiemeli a tudósítás azt, hogy Hiller úr egy ilyen nyelvi értelmezésbe is belement akkor, amikor azt mondta, hogy nem leállítani, lezárni kell a privatizációt.

(22.30)

Mindez történt 2005 szeptemberében, és Hiller úr azt is hozzátette, hogy 2005 végéig törvénycsomagot nyújt be majd az MSZP arról, hogyan zárja le a privatizációt. Nos, hát tudjuk jól, hogy azóta a privatizáció nem lezárult, hanem folytatódott. Ebből a szempontból nehezen értelmezhető Hiller István egyik tanítványának, Podolák képviselő úrnak az a mondata, hogy a privatizáció mára lezárult Magyarországon. Képviselő úr, éppen most készülnek még arra, hogy egy nagyarányú privatizációs rohamot indítsanak, egy padlássöprést: ami még a kezük ügyébe kerül az állami vagyonból, azt megpróbálják értékesíteni. Nos, azt gondolom, hogy ebbe a Fidesznek, az ellenzéki képviselőknek nem lehet belemenni, ehhez nem lehet a támogatásukat adni. Itt van, képviselő úr, idézem, látom, mosolyog ezen, "Podolák szerint nem mumus a privatizáció". És itt arról beszél, hogy ez lezárult, de azt gondolom, hogy volt már több olyan ígéret, ami nem teljesült az elmúlt években, ezen már nem fogunk fennakadni.

Ami még a lényeghez tartozik. Teljesen átgondolatlannak tartjuk a benyújtott törvényjavaslatot is, úgy érezzük, hogy olyan alapvető kérdésekre nincs válasz, amelyek egyébként valóban megérdemelnének egy korrekt, tisztességes parlamenti vitát. Itt lehetne beszélni arról, hogy ha mondjuk, az 1987-ben megindított spontán privatizációtól számítom, az elmúlt húsz év különböző privatizációs lépései mögött milyen logika volt, azok vezettek-e eredményre vagy nem vezettek eredményre, mi is történt az állami vagyon értékesített vagy eltűnt részeivel, azok hogyan, milyen módon hasznosultak vagy éppen nem hasznosultak. Szóval, lehetne erről értelmes vitát is folytatni.

De önök most nem erre készülnek. Önök a beterjesztett törvényjavaslat alapján részben arra készülnek, hogy amit még el lehet adni, azt eladják, a "végeladás, nincs maradás" elv alapján, másrészt pedig arra készülnek, hogy amit lehet, azt az állami vagyon kezelésében, irányításában a maguk számára bebetonozzák. Az a bizonyos tanács, amiről itt az államtitkár úr beszélt, ennek alapját szolgálja. Itt megint lehetne azon morfondírozni, hogy vajon egy hatéves időtávra kinevezett tanácstag, csak a miniszterelnök által, vagy éppen a miniszterek által delegált képviselők útján vajon megfelelően képes-e betölteni azt a szerepet, amit egyébként ma az ÁPV Rt. betölt. Hiszen a bizottsági ülésen erről is volt szó, hogy mi az, ami indokolttá teszi ezeket az összevonásokat, vagy mi az, ami indokolttá teszi ennek a szervezeti egységnek a módosulását.

Kétségkívül van igazság abban, amit a többségi álláspont képviseletében Kékesi Tibor elmondott, de önök lehetetlenné teszik azt, és ez a mai, fél 11-kor meginduló vita is azt jelzi, hogy erről normális körülmények között, egy valóban szakmai és valóban az állami vagyon további hasznosítására vagy kezelésére vonatkozó érdemi vitát folytassunk le. Úgyhogy mi ezt a törvényjavaslatot kisebbségben maradva nem támogattuk.

Köszönöm, elnök úr.