Felszólalás adatai

KOCSI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy az én, illetve a mi felfogásunkban ez a kormányprogram mindarról, ami az Európa-politikát és a külpolitikát jelenti, az alapvető értékeinket és céljainkat rögzíti. Nem katalógusszerű vagy enciklopédikus, taxatív felsorolása az összes koncepciónak, részcélnak, programnak és mindannak, amivel majd szembe kell néznünk.

Hörcsik képviselőtársamat szeretném figyelmeztetni épp arra, amit pártjának elnöke mondott egyszer. Nevezetesen, hogy a folyón akkor kell átmenni, amikor odaérünk. Most számon kérni az alakuló magyar kormánytól, hogy 2007-től konkrét politikákban mit fog képviselni, nem gondolom, hogy bölcs vagy méltányos lenne. Alapvetően azt sem tartom méltányosnak, ha a bővítés folyamatának időközben megváltozott lényegét kérnénk számon a most induló kormánytól. Annak a bővítésnek, amely egyébként a magyar külpolitikai gondolkodásban egészen más vágyott forgatókönyv és elvek szerint zajlott volna, mint ahogy ez a valóságban megvalósult. Mindannyian tudjuk, hogy egy nagyon gyors, az érdemeken és a teljesítményen alapuló csatlakozást képzeltünk el, ez volt a célunk, és ehhez képest egy nagy “big bangö, egy tízes nagycsoportos csatlakozás, bővítés lett az eredmény. Ez alapvetően rendezte át a kondíciónkat a csatlakozás pillanatában.

Végül, azt hiszem, alapvetően azt a kérdést kellene feltenni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy mindazok a célok, amelyek megfogalmazódnak a kormányprogramban, ha megvalósulnak, segítik-e azt, hogy Magyarország új otthonában (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Meddig beszél még?) otthonosabban érezze magát (Az elnök ismét csenget.) minden egyes magyar ember, magyar állampolgár. Ez a fő kérdés. (Szórványos taps az MSZP padsoraiból.)