Felszólalás adatai

SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Gönczöl Katalin Professzor Asszony! Tisztelt jelen lévő Munkatársai az ombudsmani hivatalnak! Amikor a parlament hét évvel ezelőtt törvényalkotási munkája keretében létrehozta az ombudsmani intézményt, intézményrendszert, akkor tudtuk, hogy egy rendkívül lényeges és fontos, mondhatni alapintézményét teremtjük meg a demokráciának. De akármennyire is tisztában voltunk ezzel és tudtuk ezt, abban azért nem lehettünk biztosak, hogy ez a intézmény betölti-e azt a szerepet, amit akkor elgondoltunk róla. Az eltelt hat esztendő azt mutatta, azt bizonyította, hogy a legszebb reményeinket is felülmúlta mind a három biztosi hivatal, így köztük az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosának Hivatala is.

Az előttünk lévő 2000. évi jelentés - egy pszeudoellenzéki párt véleményétől eltekintve - osztatlan sikert aratott a parlamentben, és így volt ez az ezt megelőző öt jelentéssel is. S noha nem kívánom az előbbi akut vitát - aminek meggyőződésem szerint itt és most volt helye a parlamentben - újraéleszteni, de azt azért elmondom, hogy azok után, miután ennek az intézményrendszernek ilyen hihetetlenül magas presztízse lett a magyar társadalomban, és ennek a magas presztízsnek az előállításában alapvetően a három biztosnak - így Gönczöl Katalinnak - volt kiemelkedő szerepe, nehéz elfogadni és megérteni, egyáltalán miért kerülhet szóba az a kérdés, hogy újraválasztjuk-e ezt a nagyszerű munkát, az intézmény hitelét és magas presztízsét megteremtő biztosokat.

A Szabad Demokraták Szövetségének a véleményét markánsan megjelenítette ebben a kérdésben Fodor Gábor és Hack Péter, akik természetesen elsősorban és alapvetően nem a magánvéleményüket mondták el a kérdést illetően, hanem a Szabad Demokraták Szövetsége frakciójának és pártjának a véleményét jelenítették meg. Én is csak ezt tudom aláhúzni és támogatni. Mi tehát úgy gondoljuk, hogy igazán méltányos, igazságos és abszolút megérdemelt az, hogy az újraválasztás során a hivatalban lévő biztosokat támogassuk.

Meg kell mondanom, némi hezitálás után döntöttem úgy, hogy valami keveset én is hozzáteszek ehhez a vitához, amely a dolog jellegénél fogva alapvetően jogászok, méghozzá magas képzettségű jogászok diskurzusának magánterületeként is értelmezhető, hiszen mind a két oldalon - a két oldalon azt értem, hogy a biztosok részéről és a parlament részéről - felszólalók is magasan képzett jogászok, amit a vita is bizonyított. Nagyszerű elemző felszólalásokat hallhattunk. Számomra - mint a jog területétől nagyon messze álló, inkább a napi realitásokhoz közel álló, a gazdaság talajára leragadt ember számára - némi hezitálást okoz, hogy vajon nem "elefántként a porcelánboltban" viselkedik-e, ha beszáll ennek a kérdésnek a vitájába, hogy hozzátegye a saját, teljesen más szempontokból mérlegelt és kialakított véleményét.

Azonban úgy gondolom, talán helye van ennek is. S ezt már megjelenítette Lezsák Sándor és Takács Imre képviselő úr is. Ugyanis számunkra, akik az intézményt elsősorban nem jogi szempontból értékeljük, és nem ilyen szempontból alakítjuk ki a véleményünket, az előttünk lévő jelentés egy nagyszerűen használható kézikönyv a képviselői munkánk során. A beszámoló számunkra leglényegesebb III. fejezetében - amely egyben a legvaskosabb része is a beszámolónak - olyan precedensek, olyan esetek tömegével találkozunk, amilyenekkel a fogadóóráinkon - amelyek szintén elég sűrűn követik egymást - is folyamatosan találkoztunk eddig, és feltehetően fogunk a jövőben is találkozni. A közszolgáltatók, az állami és önkormányzati intézetek vagy éppen magántársaságok elleni panaszok sokasága fordul elő a lapokon, amelyek többé-kevésbé mind ismerősek számunkra is, hiszen ilyenekkel találkozunk magunk is, s ez alapján azt is gondolhatjuk, hogy mi a képviselői fogadóóráinkon bizonyos szempontból előszobái vagyunk az ombudsmani intézménynek, hisz feltételezhető, hogy a panaszosok nagy része előbb minket keres meg, és csak utána - vagy a mi javaslatunkra, vagy máshonnan érkező ötlet alapján - fordul az ombudsmani hivatalhoz.

Sajnos azonban legtöbbször megfelelő információ híján nem keresik meg az ombudsmani hivatalt. Ebben mi is hibásak vagyunk. Gönczöl Katalin szóvá tette, hogy kevés aktivitást tapasztal az országgyűlési képviselők részéről. Ha magamból indulok ki, be kell látnom, hogy ez így van, de a jövőben bizonyára másképp lesz, mert nekünk, képviselőknek is sokkal egyszerűbb a dolgunk, ha az ombudsmani hivatalhoz fordulunk, és nem kell barkochbáznunk azon, hogy vajon a hozzánk forduló panaszost melyik hivatalhoz irányítsuk, vagy mi magunk melyik hivatalhoz, melyik intézményhez forduljunk, hol keressük a hozzánk fordulók igazát. Ez tehát bizonyára változni fog. Eddig is történhetett volna másképp, de a dolgoknak be kell érniük, és úgy tűnik, hogy a biztosi hivatal intézménye az elmúlt évek során mára ért be. Jól mutatják a jelentésben lévő statisztikák, hogy hogyan növekedett a biztosi hivatalhoz fordulók száma, az esetszám.

(13.40)

Tehát a hivatal, a hivatalok - mind a háromról van szó nyilvánvalóan, noha most csak az egyikről beszélünk - mára bejáratták magukat, és alapvető intézményévé, részévé váltak a, mondjuk úgy, demokratikus jogállamnak. Reményeink szerint legalábbis még erről van szó.

Egyetlen dolgot szeretnék kérni a biztos asszonytól, amit a gazdasági bizottság ülésén már szóvá tettem, de talán helye van annak, hogy itt is megemlítsem. Ez a körülbelül 300 oldalnyi rész a jelentésből, ami számunkra, fogadóórákat tartó országgyűlési képviselők számára a leghasználhatóbb és a legnagyszerűbb része a jelentésnek, ahol eseteket dolgoz föl a jelentés részletesen. Szeretnénk egyrészt, ha a részletes tartalomjegyzékét a jövőben a hivatal az elkövetkező években megszületendő jelentéseihez mellékelné, másrészt talán nem túlzó a kérés, ha azt kérem, hogy utólag még ehhez a 2000. évi jelentéshez (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) is, külön mellékletként egy ilyen részletes eset-tartalomjegyzéket hozzánk eljuttatni szíveskedjék.

Köszönöm szépen a türelmüket, és további sok, jó munkát kívánok Gönczöl Katalin professzor asszonynak, jelenlegi pozíciójának megtartásában bizakodva és ebben reménykedve.

Köszönöm szépen. (Taps.)