Felszólalás adatai

HOMA JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Urak! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Működhet-e parlamenti demokrácia nyilvánosság nélkül? Működhet-e parlamenti demokrácia úgy, hogy a parlamenti demokrácia szereplői, a politikai pártok nem kapnak megfelelő nyilvánosságot arra, hogy kifejtsék nézeteiket? Azt hiszem, hogy nem működhet.

Furcsa érzések kavarogtak bennem, amikor a kulturális bizottság ülésén tárgyaltuk ezt a témát, és ezek a furcsa érzések most újból megerősödtek, amikor hallgattam Pető Iván elnök úr hozzászólását. A Magyar Rádió Részvénytársaság gazdasági eredményei semmilyen okot nem adnak arra, hogy a parlament ne fogadja el a kuratórium beszámolóját. Már csak azért sem, mert ahogy Gellért Kis Gábor elnök úr is mondta, a kuratórium tagjai, a kormánypárti és ellenzéki tagok egyaránt megszavazták ezt a beszámolót.

Meg is értem őket, hogy miért szavazták meg, hiszen a Rádió volt az az intézmény, amelyik elég sanyarú keretek között működött az elmúlt időben; a Rádió volt az az intézmény, amelyik fölvállalta azt, hogy miután munkatársainak nagy részét, akiket kénytelen volt még a Bokros-csomagot követően szerződéssel foglalkoztatni, újból visszavette normál állásba, normál fizetéssel; a Rádió volt az, amelyik amikor támogatásokat osztottunk, és az elmúlt évben volt egy ilyen időszak, amikor a Magyar Televízió egy 6 milliárd forintos támogatást kapott, a Rádió 500 millió forint támogatást kapott... - a kuratórium akkori elnöke azt mondta, hogy ők azt kapják büntetésül, amit mások jutalmul. E gondolattal valószínűleg arra kívánt utalni, hogy ők megpróbáltak korrektül gazdálkodni a pénzzel, lehetőleg szűkre fogva a gyeplőt, hogy megszabaduljanak a fölösleges kiadásoktól, és ennek nemhogy a háláját nem érezhették, hanem - mint jelzi is ez a mostani határozati javaslat - nem is kívánják támogatni az ilyen szemléletű, szellemiségű hozzáállást.

Érdemes azért néhány gondolatot áldozni arra a tevékenységre, ami a Rádióra jellemző volt az elmúlt időben. A Rádió megőrizte piacvezető szerepét, jóllehet nyilvánvaló, hogy a Magyar Rádió az, amelyik képes az egész ország területén műsort sugározni, tehát ilyen szempontból nincs igazi versenytársa. De lehetne, hiszen mint tudjuk, rendkívül sok a lokális állomás, rendkívül sok a lokális adó, és az arányok ezzel együtt is úgy alakultak, hogy a Magyar Rádió hallgatottsága mintegy 31 százalék körül van, a Danubius Rádióé 24 százalék körüli, a Sláger Rádióé 23 százalék, és a lokális rádióké a maradék 22-23 százalék volt ebben az időben.

Ez is jelzi azt, hogy rendkívül felkészült, tisztességesen tevékenykedő, megfelelő szakmai munkával bíró tevékenység folyt a Rádiónál, ami azt az eredményt hozta, hogy a Rádió képes volt ezt a piacvezető szerepet megőrizni. A legtöbb probléma az elmúlt időben azzal kapcsolatban fogalmazódott meg, hogy voltak olyan műsorai a Rádiónak, amivel a mostani kormánypártok nem értenek egyet, és arra hivatkoztak, hogy rendkívül szélsőségesen szólaltak meg bizonyos műsorokban, és ezt nem tartották elfogadhatónak.

Én inkább azt mondanám, hogy valószínűleg voltak ilyen jellegű megszólalások is, amelyek kritizálhatók, és ezzel kapcsolatban születtek elmarasztalások is az elmúlt időben, de összességében egyetlenegy műsorról sem lehet azt állítani, hogy ne lenne helye a Magyar Rádióban, éppen ezért természetesen az ilyen jellegű észrevételeket nem tudjuk elfogadni, és természetesen visszautasítjuk ezeket.

(17.20)

A közszolgálatisággal kapcsolatban is érte kritika a Rádiót, de ha az ORTT elemzéseit vesszük, akkor megfigyelhetjük azt, hogy maximálisan megfelelt a Rádió ezeknek a kritériumoknak, hiszen amint utaltam rá, rendkívül felkészült stábja, rendkívül kvalifikált szakemberekből álló szerkesztői gárdája van a Rádiónak, amely képes e célnak megfelelni.

Ha azt a részét elemezzük ennek az ügynek, hogy a parlamenti pártokat hogyan próbálták megszólítani a hírműsoraikban, akkor sem érheti kritika a Rádiót, legfeljebb a mostani ellenzék fogalmazhatna meg kritikát a Rádió működésével kapcsolatban, hiszen ha a hírműsorokat átlagosan vesszük, akkor azt mondhatjuk, hogy megfelel azoknak az elveknek, amelyek mentén ezeket a műsorokat szerkeszteni kell. Tehát általában megfelel az egyharmad-kétharmados aránynak, tehát ha a mostani ellenzék nem ragaszkodik a BBC normáihoz, tehát az 50-50 százalékos megszólaláshoz, akkor legfeljebb mi tehetnénk emiatt is szemrehányást a Rádiónak. Tehát én úgy gondolom, hogy a Rádiónak sem a gazdálkodásában, sem a szakmai munkájában nem voltak olyan kifogásolnivaló ügyek, amelyek miatt ezt a beszámolót ne fogadhatnánk el.

Érdekes egyébként néhány pillantást vetni a panaszok számára is, amelyek 2002-ben a következőképpen alakultak. A Krónika műsoraival kapcsolatban 28 panasz érkezett, a 16 órával kapcsolatban négy panasz, a Vasárnapi újsággal kapcsolatban 12 panasz érkezett. Ez is azt jelzi, hogy ezeknek a panaszoknak a száma nem annyira nagy mértékű, ami miatt komoly kritikával illethetnénk a műsorok szerkesztőit, hiszen nem jelentős számú panaszról van szó.

Összességében azt tudom elmondani, hogy a Rádió szakmai munkájával, közszolgálatiságával, gazdálkodásával kapcsolatban is rendkívül nagy korrektséget tapasztaltunk, és ennek tulajdonítható, hogy természetesen mi támogatjuk a kuratórium beszámolójának az elfogadását.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.)