Felszólalás adatai

DR. PETŐ IVÁN, a kulturális és sajtóbizottság elnöke, napirendi pont előadója: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Kuratóriumi Elnök Asszony! Úgy látom, hogy a Hungária Televízió Közalapítványtól más nincs itt. Először is azt gondolom, többek nevében mondhatom, talán az egész parlament nevében, hogy valóban megérdemli az elnök asszony és a most leköszönő kuratórium a munkájáért a köszönetet, ami még nem tartozik szorosan a határozati javaslathoz. Különösen összevetve azonban a többi közszolgálati médiummal, a Hungária Televízió Közalapítvány ügyeivel ritkábban találkozott a parlament, és ritkábban találkozott a magyar nyilvánosság, mint botránykővel, mondhatni, hogy egyáltalán nem, és ez már a beszámolóhoz, illetve a határozati javaslat érdemi részéhez tartozik.

Mindaz igaz, vagy nagyobbrészt egyetértően lehet fogadni, amit az elnök asszony mondott, de tudnunk kell azt, hogy a Hungária Televízió Közalapítvány beszámolója nem választható el a tágabb vagy szűkebb környezettől, a magyar médiavilágtól, a közszolgálati médiumok világától, nevezetesen attól, hogy mind a Magyar Televízió, mind a Rádió ügyében komoly viharok zajlottak az elmúlt évben, években.

(15.20)

Ezzel szemben, amint említettem, a Hungária Televízió Közalapítványnál ilyen viharok nem voltak.

Ennek felel meg a kulturális bizottság parlament elé terjesztett határozati javaslata, amely igen szűkszavú. A parlament számára a közalapítvány 2002-ről szóló beszámolóját elfogadásra ajánlja a bizottság, indoklásként pedig pusztán a száraz tényt említjük, nevezetesen azt, hogy a beszámoló a formai követelményeknek megfelel.

Azonban előterjesztőként nem állhatok meg itt. Előreszaladva némileg és talán nem elvéve a mondanivalót a további napirendi pontoktól, meg kell említenem, hogy a másik két közalapítványi beszámolónál némileg más a helyzet, mint itt. Ha tetszik, ennél nagyobb dicséretet - mint egy egyhangú, tartalmában és lényegében egyetértő előterjesztést a különböző pártok támogatásával - ezen a területen elég nehéz mondani.

Ugyanakkor érdemes talán a most kezdődő napirendi pontok tárgyalása előtt elmondani - éppen azért, mert az egyetértés jelzése idején talán idő is nyílik erre -, hogy vannak átfogó problémák, amelyekről érdemes a három határozati javaslat kapcsán egyszerre beszélni. Ezek közül is az első - amiről elnök asszony is beszélt - a pénzügyi kérdés, ami feltehetően a másik két kuratóriumi beszámoló kapcsán is szóba kerül, mint ahogy itt is szóba került, a pénzügyi ellátottság kérdése. Átfogóan annyit lehet mondani, hogy ideje lenne a magyar parlamentnek, de ha tetszik, a magyar kormánynak vagy a magyar politikával foglalkozóknak átgondolni, hogy egyáltalán mire képes a közszolgálati televíziózás, rádiózás abból a pénzből, amit ebben a pillanatban - természetesen értve ez alatt az elmúlt éveket is - normatív alapon a magyar parlament, illetve a kormányzat rendelkezésre tud bocsátani erre a területre.

Mind a három intézmény jogosan fogja elmondani - ahogy elnök asszony is elmondta -, hogy a rendelkezésükre álló pénzből csak meghatározott feladatokat lehet végrehajtani. Bizottsági elnökként, előterjesztőként természetesen nem jogom mások nevében beszélni, de azt gondolom, megalapozott, ha azt mondom, hogy az a közszolgálati médiarendszer, ami ma Magyarországon működik, a ma rendelkezésre álló pénzből színvonalasan, versenyképesen - akár a hazai kereskedelmi televíziózással, akár a nemzetközi szinten - nem működtethető. S ez független attól, hogy a normatív jellegűnek tekintett támogatás, a készülékhasználati díj közvetlenül a készülék használóitól kerül-e ezekhez az intézményekhez a megfelelő áttételeken keresztül, vagy a kormány átvállalja azt. Feltehetőleg a mennyiséget ez alapvetően nem változtatja, akkor sem lenne elég a pénz, ha maradt volna az új kormány hivatalba kerülésével közvetlenül - ahogy elnök asszony is jelezte - az előfizetők vagy készülékhasználók által fizetett díj, és azt a kormány nem vállalja át.

A másik általánosabb kérdés, amit már itt jelezni kell, a közszolgálatiság és a nézettség viszonya. Legélesebben talán valóban a Duna Televízió beszámolója kapcsán merül fel ez a kérdés. Ebben a pillanatban csak jelezni kívánom a problémát. A Duna Televízió nézettsége nem éri el a 2 százalékot, inkább az 1 százalék körül mozog, de - ahogy elnök asszony is jelezte - Európában a művészeti jellegű igényesebb műsorokat sugárzó televíziók nézettsége általában nem sokkal nagyobb ennél. Ebből az alkalomból érdemes felhívni a parlament figyelmét arra, hogy az elvárásokat, ha tetszik, a követelményeket világosan meg kellene tudni fogalmazni, nevezetesen, hogy mit tekintünk érdemi közszolgálati tevékenységnek: ha a közönségnek csak egy szűk részéhez jut el valóban színvonalas műsor, vagy a közszolgálatiságnak vannak más kritériumai is, esetleg bizonyos nézőszámot el kellene érni ahhoz, hogy közpénzekből érdemes legyen televízióműsorokat vagy más közszolgálati műsorszolgáltatásokat fönntartani.

Nyilván sok más átfogó kérdés is felmerül, én még egyet emelnék ki, nevezetesen, azt a dilemmát, amivel a magyar parlamentnek, illetve a kulturális bizottságnak mint előterjesztőnek minden ilyen beszámoló kapcsán szembe kell néznie, hogy formálisan a kuratórium beszámolóját vitatja most a parlament, valójában azonban mögötte ott van a műsorsugárzó intézmény. Természetesen nem választhatjuk el a közalapítvány kuratóriumának a beszámolóját attól, hogy a kuratórium mit is felügyel, mi is az az érdemi tevékenysége, ami az általa felügyelt területen folyik. Nevezetesen, a médiatörvény sem zárja ki, sőt értelmezésem szerint indokolttá is teszi, hogy a beszámoló kapcsán utólag a részvénytársaságok érdemi tevékenységéről is szó essék.

Nem belemenve a részletekbe: vannak viták és voltak viták az előterjesztő kulturális bizottságban is a televízió működése kapcsán, nevezetesen, hogy valóban az-e a helyzet, mint ahogy elnök asszony beszámolt róla, hogy semmilyen műsorsugárzási probléma nincs, vagy esetleg ez vitatható. A bizottsági üléseken kritika is megfogalmazódott ez ügyben, de ezt nem előadóként kívánom részletezni.

Összefoglalva az elmondottakat: a bizottság a maga előterjesztésében azt javasolja a parlamentnek, hogy a Hungária Televízió Közalapítvány 2002-ről szóló beszámolóját fogadja el, valamint azt javasolja - ami persze nem a ma délután feladata -, hogy gondolja át a közszolgálati műsorszolgáltatás finanszírozását és azokat a követelményeket, amelyeket szeretne számon kérni, illetve viszontlátni a közszolgálati műsorszolgáltatásnál.

Köszönöm szépen. (Taps.)