Felszólalás adatai

Felszólalások:   199-214   215-228   229-256      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm, Bánki Erik képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 16 óráig van lehetőségünk. Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a mezőgazdasági termékpiacok szervezésének egyes kérdéseiről, a termelői és a szakmaközi szervezetekről szóló 2015. évi XCVII. törvény módosításáról, valamint a nemzeti földügyi központ létrehozásával összefüggő egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig.

(21.30)

A kormány-előterjesztés T/5238. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető.

Elsőként megadom a szót Farkas Sándor államtitkár úrnak, az Agrárminisztérium államtitkárának, a napirendi pont előterjesztőjének, 30 perces időkeretben.

FARKAS SÁNDOR agrárminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A jelen törvényjavaslat két fontos módosítási elemet tartalmaz. Egyrészről a nemzeti földügyi központ létrehozatalával összefüggő törvényi megnevezések megváltoztatásával, másrészt pedig különböző termékek, így az almapiac, a meggypiac és a cukoriparra vonatkozó szerződéses kapcsolatok kiszámíthatóságának biztosításával foglalkozik.A kormány döntést hozott a földügyi feladatok hatékonyabb ellátása érdekében bizonyos szervezeti változtatások elvégzéséről, amelynek egyik jelentős eleme a nemzeti földügyi központ létrehozatala. Ez az új szervezet a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet, a Nemzeti Kataszteri Program Nonprofit Kft. és a Fővárosi Kormányhivatal meghatározott egységeinek egyesítésével jön létre, amelynek célja a hatékonyság növelése, a földügyi igazgatásban feladatot ellátó szervek számának csökkentése és a földügyi igazgatással összefüggő adatvagyon egységes kezelésének biztosítása.

Nem véletlen mondjuk az egységes földvagyonszerkezetnek az összekapcsolását, mivel jelen pillanatban ma Magyarországon ilyen nem létezik, és ez a számtalan tulajdon, számtalan földrészlet  akár adásvétel, ingatlancsere és egyéb  vonatkozásban nagyon komoly gondot okozott eddig, éppen ezért ez a törvény ezen fog segíteni.

Többek között az osztatlan közös tulajdoni viszonyok megszüntetése és a birtokrendezési feladatok ellátása ezen új szervezet hatáskörébe fog kerülni. Ennek a kérdésköre majd az elkövetkezendő időszakban ide fog kerülni törvényjavaslatként a parlament elé.

Az Országgyűlés által tárgyalt jelen módosítás ezen szervezetalakító lépésnek a törvényi szintű összefüggéseit végzi el a megnevezésbeli módosításokkal. Gyakorlatilag, ha a törvényt elolvasták, tisztelt képviselőtársaim, akkor a törvény 1. és a 2. §-a vonatkozik ennek az új intézménynek az ellátására és felépítésére.

A törvényjavaslatban foglalt másik módosítás több éve rendszeresen felmerülő piaci problémák rendezésére irányul. Az Európai Unió közös agrárpolitikája lehetőséget biztosít a tagállamok számára, hogy bizonyos ágazatokban kötelezővé tegyék a termelők és a felvásárlók vagy a feldolgozók közötti értékesítési szerződések írásba foglalását. Az ipari alma és a friss meggy piacán az elmúlt években kedvezőtlen folyamatokat tapasztalhattunk, amely jelentős részben nemcsak az elmúlt évekre, hanem jelen pillanatra is vonatkozik. Tudjuk azt, hogy nagyon sok alma még mindig a tárolókban van, és ezt a helyzetet kívánjuk megváltoztatni ezen törvény módosításával, amely arról szól, hogy a termelők részéről érkező jelzések alapján a kormány szükségesnek ítélte meg, hogy az uniós jog adta lehetőséggel élve szerződéskötési előírásokat vezessünk be, amely hatását tekintve a transzparencia mellett a kiszámíthatóságot is elő tudja segíteni azáltal, hogy a feldolgozóüzemeknek a termelőpartnereik számára előre felvásárlási ajánlatot kell tenniük.

A módosítás alapján többek között a friss meggy és az ipari alma értékesítésére irányuló szerződést a Magyarországon történő feldolgozás esetén a törvény hatálybalépését követően minden esetben írásba kell foglalni. A szerződések 60 százalékát azonban a meggy feldolgozását megelőzően, az adott év május 15. napjáig, az alma feldolgozását megelőzően augusztus 1. napjáig kell megkötni a feldolgozóknak és a termelőknek, amellyel elérhető az alkuidőszak széthúzása.

A szerződésnek kötelező jelleggel tartalmaznia kell a beszállított termékekért fizetendő árat, amelynek megállapítása történhet a szerződésben rögzített fix formában, illetve árképlet alkalmazásával. Ez utóbbi kiszámítására a szerződésben meg kell állapítani a figyelembe veendő különböző tényezőket, amelyek között szerepelhetnek a piaci fejlemények változását tükröző piaci mutatók, a szállított mennyiség és a szállított mezőgazdasági termékek minősége vagy összetétele. A rendszer egyrészről biztonságot nyújt a termelőknek, másrészről a spotpiac ármozgásait is le tudja követni, amellyel a termelők méltányos jövedelmét is tudja biztosítani.

Hasonló módon a cukorrépa-termelőkre is ugyanez vonatkozik, ahol december 10-ében határozza meg a törvény a szerződéskötés, a szerződés feltételeinek a biztosítását és a szerződéskötéseknek az alapvető egyeztetését a Cukorrépatermelők Szövetségével.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy az elmondottaknak megfelelően tudtam önöket tájékoztatni e törvénynek két nagy, fontos részéről, éppen ezért kérem önöket, hogy majd később a szavazatukkal is tudják támogatni e törvényünket, illetve hozzászólásaikkal, módosító indítványaikkal, amennyiben ilyen felmerül, egészítsék ki. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Farkas Sándor államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor. Elsőként megadom a szót Pócs János képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának.

PÓCS JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő, a mezőgazdasági termékpiacok szervezésének egyes kérdéseiről, a termelői és a szakmaközi szervezetekről szóló 2015. évi XCVII. törvény módosításáról, valamint a nemzeti földügyi központ létrehozásával összefüggő egyes törvénymódosításokról szóló T/5238. számú törvényjavaslat a gyümölcstermesztők körében rendkívül és régóta várt javaslatokat fogalmaz meg.Tisztelt Képviselőtársaim! Tény, hogy az európai uniós csatlakozásunk idején az akkori MSZP-SZDSZ-kormány fennhangon hirdette, hogy Magyarország Európa éléskamrája lehet. A jól hangzó szlogenek mellett azonban nemcsak hogy nem védték meg a magyar termelőket, hanem magukra hagyva őket, ránk szabadították a bizonytalan eredetű élelmiszereket, közöttük a zöldségeket, gyümölcsöket is. Szabályozások nélkül ránk szabadították a sok esetben külföldi tulajdonban lévő felvásárlókat és feldolgozókat, akiket csak az önös profitszerzés érdekelt, és mindezt tették a magyar termelők kárára. Tény, hogy így történt. Hagyták, hogy kedvezőtlen folyamatok indulhassanak meg, a magyar termelők pedig joggal várták és várják el, hogy a magyar kormány az ő érdeküket védje és szolgálja, ne pedig az idegen érdekeket.

Ennek az elvárásnak megfelelően született meg ez a törvényjavaslat. A kormány és az Agrárminisztérium, ahogyan eddig is tett, ahogyan azt megígérte, jelen törvényjavaslat elkészítésével most is tesz, és a jövőben is mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy a gazdák megfelelő felvásárlási árakat érhessenek el.

Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország területi és éghajlati adottságainak köszönhetően bármely ország termelőivel felveszi a versenyt. A termékek minősége egyedülálló, kiváló, a termelők felkészültek és elkötelezettek. Azonban a mezőgazdaság művelésére, ezen belül a kertészetre kifejezetten igaz, hogy olyan ágazatról beszélünk, ami olyan, mint a háromlábú fejőszék. Az első láb a termelő, a második a tisztességes felvásárló és feldolgozó, a harmadik pedig az elégedett vevő. Ha bármelyik láb rövidebb, a fejőszék, a rendszer felborul.

(21.40)

Az elmúlt évek azt igazolták, hogy amíg a termelők a legnagyobb befektetéseket végezték, hiteleket, alkalmazottakat és járulékokat fizettek, imádkoztak az esőért, vagy éppen azért, hogy bárcsak már ne esne, amikor minden összejött, a felvásárlók  tisztelet a kivételnek  piaci hatalmukkal visszaélve, sajnos a termelőket taszították a szék rövidebb lábának a szerepébe.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat célja, hogy többé ne kerüljenek méltatlan helyzetbe a termelők a kirívóan alacsony felvásárlási árak miatt. Eddig a felvásárlóknak adatott meg, hogy azoktól vásároljanak, akik a legolcsóbban biztosították az árut, ezzel magukkal a termelőkkel nyomatták egyre mélyebb szintre az árakat. A törvényjavaslat elfogadásával a termelők végre megtapasztalhatják a piacgazdaság azon erényét, hogy azoknak adják el a terméküket, akik számukra a legkedvezőbb feltételeket biztosítják.

A törvényjavaslat másik módosító eleme a nemzeti földügyi központ létrehozásával kapcsolatos. A nemzeti földügyi központ létrehozása, ahogyan azt államtitkár úrtól is hallhattuk, lényegében a földügyi igazgatás munkájának hatékonyságnövelése, egy pozitív hatásokkal járó bürokráciacsökkentés valósulhat meg.

Tisztelt Képviselőtársaim! A módosítások, amint azt láthatjuk, vitán felül a magyar termelők érdekeit szolgálják. Igaz a mondás: valamit megtermelni és jól eladni annyi, mint egyszer vetni és kétszer aratni. A magyar gazdák megérdemlik, hogy ne csak vessenek, hanem arassanak is. Ezek jegyében kérem tisztelettel képviselőtársaimat, hogy támogassák a törvényjavaslat elfogadását. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Pócs János képviselő úr. Most megadom a szót Steinmetz Ádám képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának. Öné a szó, képviselő úr.

DR. STEINMETZ ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az előttünk fekvő törvénymódosítás egy számunkra nagyon szimpatikus elemeket tartalmazó törvénymódosítás. Nagyon vártuk már, és szerintem mindenki tudja itt a Házban, hogy az elmúlt években mind a meggy-, mind az almaágazatban nagyon komoly problémák voltak a felvásárlási árakkal kapcsolatban. Emlékeztetnék, hogy tavaly például volt olyan feldolgozó, aki 13 forintot ajánlott az alma kilójáért, miközben a piacokon 300-400 forintért kínálták ezt a kiváló minőségű, magyar termelésű almát. Tudjuk nagyon jól, hogy ez az önköltséget sem fedezi, sem a permetezés, sem a szedés, sem a rakodás, sem a beszállítás költségeit. Sajnálatos módon mi következik ebből? Az következik, hogy többen felhagynak a termeléssel, kivágják a fákat, és a gyümölcs pedig ott rohad a fa alatt. Az interneten meg lehet nézni ezeket a képeket, ahol csupasz fatörzsek, lecsonkolt ágú almatörzsek alatt rohadó almákat látunk. De nemkülönben van ez így a meggyszektorban is. Ha megengednek ennyi személyes hozzászólást, az én családomban is van egy kis darab meggyes, évek óta nem találunk munkaerőt, aki művelje, évek óta veszteséget termel, és mivel osztatlan közös tulajdon, ezért úgy döntöttünk, hogy mi is befejezzük, és valószínűleg szántóként fogjuk hasznosítani. Szerintem ez a magyar zöldség-gyümölcs ágazatnak semmiképpen sem válik előnyére.Olvashatjuk a törvény szövegében, illetőleg az indoklásban, hogy biztonságot nyújt a módosítás a termelőknek, és a termelők méltányos jövedelmét is biztosítja. Itt most élve azzal a lehetőséggel, amit államtitkár úr felkínált, és nagyon örülök neki, hogy a felszólalásában ezt kiemelte, miszerint várja a módosítási javaslatokat, jelentem, én ezzel már éltem is, méghozzá a 7/A. §-hoz kapcsolódóan. Ez a paragrafus rendezi a meggy és az alma értékesítésre irányuló szerződést, viszont felmerül a kérdés, hogy mi történik, ha újra 13 forint lesz a megajánlott ár. Ez nincsen sehol rögzítve, és nem szeretnénk, ha a termelők ismét ilyen helyzettel szembesülnének. Ezért aztán én azt gondolom, ahogy a törvény fogalmaz, és most engedjék meg, hogy kicsit a figyelmüket kérjem, bár a figyelem ellenére is nagyon homályos magyarázattal fogunk szembetalálkozni.

A szerződésnek a beszállított termékekért fizetendő árat rögzített módon, illetőleg meghatározott tényezők összesítése alapján számítva kell tartalmaznia. Itt a törvény egyébként utal egy európai tanácsi, illetve parlamenti rendeletre, lényegében arra hivatkozva adja meg a lehetőséget és a kereteket a jogszabályi változásra. Azonban mit is mond ez a rendelet? Nem voltam rest, utánanéztem, és ha most megtalálom, idézném is: „Kiszámítására a szerződésben megállapított különböző tényezők összesítésével kerül sor, amelyek között szerepelhetnek a piaci fejlemények változását tükröző piaci mutatók, a szállított mennyiség és a szállított mezőgazdasági termékek minősége vagy összetétele.” Ez a megfogalmazás túl homályos, szerintem nem elég konkrét megfogalmazás, ezért legalább azt kellene deklarálni, hogy milyen módszerrel számítjuk ki a felvásárlási árat kilogrammonként. Javaslatom szerint legalább a nettó jelenérték-alapú költségmodellre legyen utalás, hiszen véleményem szerint le lehet modellezni azt, hogy egy átlag termelő mennyiért termel meg átlag termesztési technológia mellett, normális időjárási viszonyok mellett egy adott terményt, még akkor is, ha a költségek az ültetvény méretétől, szerkezetétől, életkorától, valamint az adott technikától is függenek. A nettó jelenérték-alapú önköltségszámítási modell, volt idő, amikor ez teljesen természetes volt, ennek neve is volt, költségtudomány, ennek nevezték. Költségmodell nélkül, hangsúlyoznám, nincs profitmodell, illetőleg megtérülésszámítás, úgyhogy erre vonatkozóan egy módosítási javaslatom van; bízom a pozitív fogadtatásában.

Egy részben személyes észrevétel az ipari alma kifejezéssel kapcsolatban. Ez megjelenik a törvényjavaslat indoklásában, illetőleg államtitkár úr is használta ezt a kifejezést. Sok termelőnek egy kicsit bántja a fülét, és azt is elmondom, hogy miért. Most megint idéznék egy termelőtől, akit személy szerint nem ismerek, de az interneten meg lehet találni ezt a bejegyzést: a mi gondosan megtermelt, leszüretelt, eltárolt almánkat csak úgy leiparizza valaki? Arról, hogy iparivá vált, legkevésbé a szerencsétlen gyümölcs és a kiszolgáltatott gazdája lehet. Termelőként én úgy mondanám, hogy piac hiányában eladhatatlanná vált, vagy részben lejárt tárolási idejű étkezési almáról beszélünk. Úgyhogy a konstruktivitás jegyében én javasolnám, hogy az ipari alma megfogalmazás helyett inkább ipari hasznosítású almát használjunk a jövőben. Remélem, államtitkár úrnak sincsen ellenére.

Végezetül szeretném felhívni a figyelmet, hogy bár ez egy jó szándékú kezdeményezés, javaslat, de csupán tüneti kezelése az ágazatnak, segítségnyújtás ugyan, de nem garancia arra, hogy a gazdák továbbra se az önköltségi ár alatt termeljenek. Mi lesz, ha 13 forintot ajánlanak a feldolgozók ebben az évben is? Minek és kinek termeljenek, vagy hogy Apáti képviselőtársamat idézzem, azért, hogy elfáradjanak a nap végén?

(21.50)

Piacra van szükség, a fogyasztás ösztönzésére, szerkezetátalakításra többek között. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a 2004-es EU-s csatlakozásunk óta nem az ágazatok vertikális fejlesztésébe, a feldolgozóiparba folyt a pénz, hanem a támogatásokat sok esetben arra használtuk, hogy konzerváljuk az elavult technológiát. Nem került sor kellő mértékben az ültetvények felújítására és az öntözés fejlesztésére sem. Mostanra pedig elkéstünk vele. A lengyelek az elmúlt hat évben nagyot léptek előre, különösen a termelésszervezés és a feldolgozás terén. Azt javaslom, tanuljunk tőlük, és fájó kimondani, de az olcsó almájukkal már elárasztották a magyar piacot is. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Steinmetz Ádám képviselő úr. Most megadom a szót Földi László képviselő úrnak, jegyző úrnak, a KDNP képviselőcsoportja vezérszónokának.

FÖLDI LÁSZLÓ, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Mindannyiunk számára kézfenfekvő, hogy a magyar agrárium helyzete nemzetgazdasági szempontból kulcskérdés, és mindent meg kell tegyünk azért, hogy minél jobb helyzetbe hozzuk az ebből élőket. Meggyőződésem, a mostani törvénytervezet, ami a Ház előtt van, hézagpótló, hiszen pontosan abba az irányba hat, ami a gazdákat a legjobban érdekli, a termelőket a legjobban izgatja és érdekli.Azt természetesnek vélem, hogy létrehozzuk ezt a nemzeti földalapkezelő szervezetet, a törvény erre lehetőséget és módot biztosít, ugyanakkor a legfontosabbnak azt tartom, hogy az Európai Parlament és az Európai Tanács 1008-as határozata értelmében egyes termékekre a tagállamok kötelezővé tegyék a termelők és a felvásárlók vagy a feldolgozók közötti értékesítési szerződések írásba foglalását. Ez az, ami az elmúlt években hiányzott, és ez most helyére kerül ezen törvénytervezet alapján.

Államtitkár úr is említette és korábban képviselőtársaim is, hogy alapvetően per pillanat két nagyon fontos gyümölcsről beszélünk, az almáról és a meggyről. Az én választókerületemben körülbelül 1000-1200 hektárnyi gyümölcsös van, és ennek jó része csonthéjas; körülbelül 300 hektárnyi meggyet termelnek a környékünkön, és bizony nagyon komoly problémát okozott a meggy értékesítése az elmúlt években. Meggyőződésem, hogy ez a törvénytervezet segíti a gazdákat abban, hogy tisztes haszonhoz, tisztes jövedelemhez jussanak ezen növények, gyümölcsök termesztése esetén.

Azt is meg kell említsem, hogy a magyar agrárium nem csak belföldre termel, hiszen nagyon komoly exportalapot képez a magyar agrárium a gyümölcsnél, a zöldségfélénél, a szőlőnél, a bornál is, illetve a gabonafélék termesztésében. Tehát mindent megérdemelnek a gazdák, hogy ne hagyjanak föl a termeléssel, és minél többen válasszák a fiatalok közül is a mezőgazdaságból való megélést, a mezőgazdasági termelést.

Mindezekkel együtt a KDNP frakciója a törvénytervezetet támogatja, és erre kérem kedves képviselőtársaimat is. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr, jegyző úr. Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Varga László képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának.

DR. VARGA LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A kései órára tekintettel tényleg az új szempontokat igyekszem már csak az asztalra tenni itt a vitában.Egyrészt az elmúlt kilenc évben számtalan olyan helyzetre emlékszem, amikor almával, ipari almával vagy a meggyel kapcsolatosan olyan interpellációk, azonnali kérdésk hangzottak el, amelyek egyébként elképesztő alacsony felvásárlási árakról szóltak, olyan interpellációk, azonnali kérdések voltak, amelyek mögött családi tragédiák húzódtak meg, amelyek mögött a termelők hatalmas problémái húzódtak meg. Egy kicsit késeinek tartom ezt az előterjesztést, de egyébként nem vitatom a jó szándékot, és egyébként korrekt volt a felvezetése, ahogy ezt felvezette. Szerintem az a helyzet, hogy lehet ez egy lépés tulajdonképpen abba az irányba, amely egyfajta biztonságot jelenthet a termelők számára, és tulajdonképpen az árképlet, ha az megalapozott, jól van összerakva, valóban azokat a tényezőket és piaci fejleményeket is kalkulálja, amelyek várhatóak, akkor ez jelenthet egyfajta megoldást.

Felhívnám azonban két olyan, persze lehet mondani, hogy extrém forgatókönyvre a figyelmet, ami szerintem fenyegethet, ha változatlan formában kerül elfogadásra az előterjesztés, vagy nyugtasson meg, hogy nem jól gondolom, és akkor ez nem egy reális fenyegetés. A tervezet rögzíti ezt a kötelező 60 százalékot. Szerintem az a kérdés, hogy ennek pontosan mi a bázisa. Itt arra utalnék, hogy a jelen formájában ez lehetővé teszi azt, hogy mondjuk, egyes nagytermelőkkel leszerződve ezt a 60 százalékot teljesítse egy felvásárló, ha jól értem, és adott esetben kisebb termelőkkel nem köt ilyen szerződést egy felvásárló. Ezáltal a kisebbek még kiszolgáltatottabbá válnak, mint eddig. Tehát indokoltabb lenne valami olyan korrekció ebben az előterjesztésben ennek kapcsán, amely minden termelőre vonatkoztatva egy-egy térségben  valamilyen eszközt, módszert kellene erre találni, hogy mindenkire vonatkoztatva  állapítsuk meg ezt a 60 százalékot, különben kiszorulhatnak a kisebbek.

A másik pedig, hogy mi történik akkor, ha lényegesen nagyobb a termés, és ezáltal a megkötött szerződések a 60 százalék alá esnek? Mert, ha emiatt tulajdonképpen büntetik a felvásárlót, akkor a plusztermény, ami beérkezik, dömpingáron, tehát egy elképesztő alacsony áron vehető át csak a számára, hogy csökkentse a veszteségét, és ez extrém alacsony felvásárlási árakat eredményezhet a szerződésen felül később beérkező termények esetében, ha jól értem ezt a helyzetet.

Azt szeretném mondani, hogy nyilván az igazi megoldás ott keresendő, amit itt páran említettek, tehát közös érdekeltség, fejlesztések, egy normális integráció, ilyenek hozhatnak megoldást. Én most tényleg megpróbálom a pozitív részéről megfogni, tehát látom, hogy van egy nagy, mély probléma, amivel többször foglalkoztak ellenzéki képviselőtársaim itt az Országgyűlésben. Most jön egy tüneti kezelés  rendben, több kell, tartalmi megoldások kellenek, de jön egy tüneti kezelés, és lehet, hogy két extrém forgatókönyvet mondtam most itt el, de ez a tüneti kezelés adott esetben még nagyobb problémát is okozhat szerintem egyes kistermelőknél. De ha nekem ebben nincsen igazam vagy én ezt túlgondoltam, akkor arra kérem államtitkár urat, hogy oszlassa el a kételyeimet vagy cáfolja ezeket, mert szeretnék abba a helyzetbe kerülni, hogy ez az előterjesztés olyanná alakuljon az általános vita után a módosító indítványok segítségével, amit tudnék támogatni. Merthogy egyébként a társadalmi problémát hogyne éreznénk mi is, hogyne szeretnénk erre tartalmi, jelen esetben pedig egy tüneti megoldást találni. Köszönöm, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Varga képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Z. Kárpát Dániel hozzászólása következik, Jobbik-képviselőcsoport.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az a kivételes helyzet állt elő, hogy tökéletesen egyetértek és egyet kell értenem a javaslatban megfogalmazottakkal, ugyanakkor fideszes vezérszónok képviselőtársam felszólalása indított arra, hogy nagyon röviden, az általános vita adta kereteket időben ki sem használva emlékeztessem arra, hogy azért némiképp több szerénységet várnánk el akár az agrárium kérdésköre tekintetében, akár a felvezető kapcsán. Hiszen mint tudjuk, a csatlakozási szerződés fejezeteit nem egyetlen kormány és nem egyetlen kabinet tárgyalta le. Nagyjából egészségesen, fele-fele arányban megoszlik a felelősség a különböző színezetű kormányzó pártok között. A földnek „a tőke szabad áramlása” fejezetbe engedése egy elévülhetetlen történelmi bűn, talán ebben már nincsen vita közöttünk.Ugyanakkor a 2010 és ’14 közötti ciklusban én a Fogyasztóvédelmi bizottság tagja voltam, és amikor ön azt emlegette, hogy bizonyos körök engedték az idegen élelmiszeripari szemetet, egyebet, terményeket rázúdulni a magyar piacra, akkor bizony a valóság terében mi egész mással szembesültünk.

(22.00)

2010-ben nem azzal, hogy a Fidesz-KDNP megoldotta volna ezt a problémát. Figyelmeztettük, és nem tette meg. A védjegytörvény kapcsán évekig folytattunk egy küzdelmet azt illetően, hogy a magyar termék védjegyet ne kaphassa meg olyan áruféleség, aminek semmi köze nincsen Magyarországhoz származási országát tekintve, mert az önök szabályozása azt is lehetővé tette kezdetben, hogy „magyar termék” plecsnit kapjon az az áruféleség, aminek semmi köze nem volt az országhoz, csak itt csomagolták. Tehát az utolsó beavatkozási fázisra Magyarországon került sor. Ez az önök kormányzásának az első négy évét jellemezte. Totális nettó önfeladásról beszéltünk, és arról, hogy a magyar különböző bolthálózatok polcain lényegében sehol sem sikerült elérni a kívánatos magyartermék-arányt.

És ugyanerre az időszakra esnek azok a vadhajtások is, amelyek pénzt biztosítottak szőlőtőkék kivágásáért. A korábbi balhékról ne is beszéljünk, ami nem az önök kormányzására esik, hiszen volt ott zenélő tehenészettől kezdve kutyafitneszszalonig Nógrádban minden egyéb őrület, ami az EU kapcsán előfordulhat. De ami engem leginkább érdekel, az az alapvető élelmiszerekkel kapcsolatos elképesztő árdrágulás. Ezt tapasztalja a fogyasztó napjainkban. Még egyszer mondom: én támogatom ezt az infúziót, mert ez a javaslat gyakorlatilag egy infúzió, ami segít életben tartani egy ágazatot. Ez nagyon jó.

De azért sikerpropagandát emellé ne körítsünk, hiszen magyar, márkás termékek nem tudták beturnézni Európát, nem foglaltunk pozíciókat még regionális szinten sem, magyar feldolgozóóriások nem nőttek ki 2010 óta a földből, és ha bemegy képviselőtársam, mondjuk, egy osztrák érdekeltségű üzletlánc egységeibe, akkor azt találja, hogy még szezonban is az 5 darabos magyar paprika 500 forint fölötti fogyasztói áron kapható. Azt találja, hogy az a kígyóuborka, ami egyébként lehet, hogy nem Spanyolországból került ide, és lehet, hogy szezonja van, adott esetben 200 forint/darab fölötti áron kapható, és ne mondja nekem senki, hogy ez normális. A maginflációhoz képest az alapvető élelmiszerek árdrágulása százalékos mértékben pedig minden évben elképesztő méreteket ölt. Nem hiszem, hogy ez egy óriási mezőgazdasági forradalom, az agrárium kitörésének az eredménye, inkább azt veszem észre, hogy kínkeservesen próbálnak ágazatokat életben tartani. Én ezt támogatom, de azért a sikereket egyelőre ne itt keressük! Nagyon remélem, hogy a következő években ez a helyzet megváltozik. Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, hogy kíváne még valaki élni a felszólalás lehetőségével. (Senki sem jelentkezik.) További felszólalásra senki nem jelentkezett. Az általános vitát lezárom. (Jelzésre:) Látom, hogy az előterjesztő, Farkas Sándor államtitkár úr válaszolni kíván a vitában elhangzottakra. Öné a szó, államtitkár úr.

FARKAS SÁNDOR agrárminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem akarok ebben a késői órában visszaélni senkinek az idejével sem, de engedjék meg, hogy néhány felvetett kérdésre reagáljak. Természetesen nem biztos, hogy a teljes módon tudok mindenre, mivel azért ezek a kérdések eléggé összetettek. Pócs János képviselőtársam úgy fogalmazott, hogy régen várt törvény, ami most bekerül a parlament elé. Úgy gondolom, hogy ez így van, és az a hármas, amire ő utalt, a termelők, feldolgozók, vevők közötti kapcsolat, továbbra is egyik legfontosabb kapocs, egy legfontosabb kapcsolati rendszer, amit az agráriumban a termelőtől, mondhatnám az eladó pultjáig vagy a vevő asztaláig természetesen bejár ez az áru.

Steinmetz Ádám jobbikos képviselőtársamnak köszönöm azt a fogalmazását, hogy szimpatikus elemeket tartalmazó törvény. Valóban így van, és az alma, meggy kérdése egyértelmű, hogy talán ez az a két olyan gyümölcsféle ma Magyarországon, amivel a legtöbb piaci gond van. De miért van ez a gond? Ezt meg lehetne kérdezni. 2017-ben nem volt, 2018-ban volt.

Annyira ciklikus a termésmennyiség az időjárás függvényében, és ez nem is a fajtától, nem is a telepítés vagy nem is az ültetvény állapotától, hanem kimondottan meteorológiai tényezőktől függ, ami jelentős részben kiszámíthatatlan, és ez részben válasz is képviselőtársamnak, Varga képviselőtársamnak, ez a ciklikusság, hogy mennyire lehet ezt prognosztizálni éves vonatkozásban. Rendkívül nehéz, mert azért számtalan olyan egyéb termék van a piacon, amelynek nem lehet a termésmennyiségét csak úgy, megközelítőleg 50-60 százalékban megbecsülni, hogy mi lesz az adott évben.

Kíváncsi vagyok  én talán valamennyire agráros emberként, gyakorlati emberként vagyok itt , hogy e tavasz után mi lesz ezen a nyáron, milyen betakarítások, milyen termésmennyiség. Nincs ember, aki megmondja, mert ha még egy hétig nem fog esni az eső az Alföldön, nem akarok semmiféle rémhíreket terjeszteni, de várhatóan nagyon komoly problémák lesznek.

Ezért megkérdezem: meg tudja most valaki becsülni a gabonatermés mennyiségét? Nem nagyon tudja, csak úgy nagyjából következtetünk, hogy esetleg egy gyenge közepes lehet. Ha ennél jobb lesz, annak csak örülhetünk, de ahhoz megint az a kérdés, hogy amit mi, mezőgazdászok mindig el szoktunk mondani, az időjárás, és mindig ebből bennünket  bocsánat a kifejezésért  néha hülyének néznek, mert mi mindig erre hivatkozunk, holott ez egy szakmai kérdés. E nélkül a bennünket körbe vevő viszonyokat nem tudjuk megkerülni. (Dr. Steinmetz Ádám közbeszól.)

Steinmetz Ádám hiányolja, hogy nincs ár rögzítve. Ezt a bátorságot én nem merném fölvállalni, hogy árat közöljek most, 2019. március 19-én, hogy majd milyen árak lesznek a törvényben megfogalmazva. Ez nagymértékben  még egyszer mondom  az almavirágzás, ami majd a jövő hét vége felé ismételten bekövetkezik, annak a megtermékenyülése  és megint jövök az időjárási kérdéskörrel , nagyon sok minden, gondozás, öntözés, különböző vegyi beavatkozások, a fajták, az új telepítés, a régi telepítés, mind meghatározzák, de nem akarok ennek a részleteiben elveszni, pedig nagyon sokat tudnék erről önnel beszélni. Úgy gondolom, hogy ezeket az árakat nem szabad megképezni.

Az a versenyhelyzet, ami ma Magyarországon, a világban, Európában van, olyan nincs, egyetlenegy terméknek sincs meghatározott ára törvénybe foglalva: sem a tejnek, sem a gabonaféléknek, sem a húsnak, semminek nincs. Ezt mindig az adott keresleti-kínálati piac dönti el, és ez ezekben az ültetvényekben, ezeknél a növényeknél fokozottabban előjön. Ettől eltekintve pont a törvénynek az a lényege, hogy megpróbál olyan viszonyt találni ezzel a 60 százalékkal, amit Varga képviselő úr is kérdezett, hogy mi van, a kicsik kiszorulhatnak?

Én nagyon örülnék annak  ez egy olyan törvény, ami szerintem figyelemfelhívás is. El kell indulni. Ezt évek óta mondjuk. El kell indulni a termelői szerveződéseknek, ugyanakkor a szerződéses fegyelem betartása és betartatása. Ezen az úton kell elindulni, mert azért megkérdezem én önöket, egy konzervipari növényt például, egy zöldborsót, egy zöldbabot, egy csemegekukoricát nincs ember ma, aki úgy veti el, hogy ne lenne neki meg a szerződése. És annak van is már egy ára januárban. A cukorrépa ugyanez. Tehát ilyen szempontból ha van egy szerződéses fegyelem, van emellett természetesen egy bizalmi kérdés is, akkor biztos vagyok benne, hogy ez a 60 százalék lehet később akár 70-80 százalék is, a 100 százalékot nem merném mondani, azt irreálisnak tartom, de hogy ezt meg lehet teremteni, még egyszer mondom: ez kölcsönösség. Ez a termelőnek is és a feldolgozónak is ugyanolyan kötelessége ezekben így gondolkodni szerintem.

Az ipari alma fogalma. A törvényben nincs ipari alma. Ez az én fogalmazásomban volt, lehet, hogy sértő volt valakinek, ezért akkor elnézést kérek, de a törvényben ipari alma fogalmazás nincs. (Dr. Steinmetz Ádám: Az indokolásban van.) Az indokolásban van, de a törvényben nincs ipari alma, ott alma és… (Z. Kárpát Dániel: Az indokolás a törvény része. Ne kötözködjünk, persze, igaza van.  Az elnök csenget.) A törvény része, persze. De a jogszabályban most nem szerepel, akkor inkább így mondom. (Z. Kárpát Dániel: Elfogadjuk.) A jogszabályban nem szerepel. Köszönöm. Ezt csak a pontosítás kedvéért.

A feldolgozóipar elmaradt. Sajnos, igen. Pont amit most a vidékfejlesztési programban a különböző feldolgozóipar, a hűtőipar fejlesztésére rendelkezésre álló források próbálják ezt a hiányt úgymond fedezni, úgymond pótolni. Itt megint a termelői összefogásban van a kormányzatnak szándéka, hogy megpróbál segíteni egy feldolgozó létesítésében, de ebben sem tudjuk kizárni azt, sőt egyértelműen a termelői hozzáállás szükséges ehhez. Csak úgy, állami cégként megépíteni egy ilyen feldolgozót vagy tartósító üzemet, meggyőződésem szerint nem szabad, csak a termelőkkel, a tulajdonjog gyakorlásával és a tulajdonosi szemlélet gyakorlásával lehet ezeket életképesként működtetni.

(22.10)

Földi László képviselőtársam, szerződések, teljesen egyértelmű, az írásbelisége meghatározó. Az előbb itt már a 60 százalékra utaltam Varga László képviselőtársamnak, és a szerződések kapcsolatában is elmondtam. Azt mondja, hogy az elmúlt kilenc év tapasztalata  épp az elmúlt kilenc év tapasztalata pont ez a hektikusság, amikor a termésmennyiség nagy, alacsony ár, kevés mennyiség, akkor van egy elfogadható ár. Ez különben, most mondjuk meg őszintén, szinte minden egyes mezőgazdasági terméknél igaz. Ha a világpiaci árakat, trendeket nézzük, a gabonafélék tőzsdei jegyzését, a repceolaj vagy az egyéb növényi feldolgozott termékek tőzsdei jegyzése ugyanígy mozog, csak itt ebben érzékenyebbek vagyunk, mivel nincs meg az a feldolgozói háttér, nincs meg az az ipari háttér ezen növényeknél, amelyeknél, úgy gondolom, hogy már valóban abban egyetértünk, hogy ezt régen meg kellett volna lépni, de ebben megint azt kell mondanom, hogy a termelői kezdeményezést tartom az egyik legfontosabbnak.

Hogy ez most tüneti kezelés vagy nem tüneti kezelés  szerintem nem tüneti kezelés, mert a tüneti kezelés az lett volna, ha 2018 őszén, szeptemberében léptük volna meg ezt a törvényt. Most ez a törvény 2019 nyaráról, őszéről szól, amikor, ugye előbb hivatkoztam arra, hogy még nem is tudjuk, hogy mi fog történni.

Úgyhogy köszönöm szépen Z. Kárpát Dániel felvetését, köszönöm, hogy egyetért a törvénnyel. Itt az alapvető élelmiszerek áremelkedésével kapcsolatban szintén azt kell elmondani, hogy miből van sok, miből volt kevés, mennyi termett miből, én ilyen egyszerűen ezt a következtetést nem tudnám levonni, természetesen tapasztalom és tapasztaljuk, hogy az üzletekben bizonyos kertészeti termékek ára hogyan emelkedett. Ez főleg a hiány miatt van, és nemcsak Magyarországon, Európában is. A gyökérzöldségféléknek a rendkívül magas áremelkedése pont ebből fakad, és természetesen akkor, amikor az uborkáról, paradicsomról vagy paprikáról beszélünk, ott pedig inkább a kézimunkaerő díjának az emelése tapasztalható meg ezen termékekben.

A magyar márkás termékekre csak egy reakcióm van. Szeretnénk ezt a kört szűkíteni. Rendkívül sok különböző márkajelzés van, ami a termékeken megjelenik, nemcsak a kiváló áruk fóruma, ilyen fórum, ilyen termék, ilyen díj. Az Agrárminisztérium vezetése úgy gondolja, hogy szeretné ezeket nagymértékben egyszerűsíteni, átláthatóvá tenni. Ez majd valószínűleg az ősz folyamán ide fog kerülni a parlament elé, ezt inkább csak most megnyugtatásképpen mondtam képviselő úrnak, hogy ebben egy kis türelmet kérek. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   199-214   215-228   229-256      Ülésnap adatai