A felszólalás szövege:
HAJDU LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Asszony! Miniszter Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Budapesten működik az ország egyetlen kommunálishulladék-megsemmisítője, népszerű nevén: szemétégetője.
Azért kényszerülök itt, a tisztelt Ház előtt Rákospalota, Újpest, Pestújhely, Újpalota és a térség - Fót, Csomád, Csömör -, az egész agglomeráció ügyében egy ilyen környezetszennyező forrás kérdését felvetni, mert ez a beruházás nem szakmai, hanem politikai kérdések össztüzébe került, és abban van évek óta.
(11.10)
Szeretném kérdezni a miniszter asszonyt, hogy volt-e már ideje áttekinteni ennek a beruházásnak a mostani helyzetét és a várható sorsát.
A képviselőtársaimnak jelzem, hogy huszonegy évvel ezelőtt, 1981-ben épült ez a beruházás, majd tíz évvel később egy környezetvédelmi miniszteri rendelet alapján ennek a füstkibocsátása nem felelt meg az előírt szabványoknak, elsősorban az euroszabványoknak, természetesen a magyar szabványoknak sem, s ezért a főváros különböző beruházási előkészületekbe kezdett. Elfogadta a beruházási programot, elfogadta az engedélyokiratot, építési engedélyt kért rá, és a kormánnyal, az akkori kormánnyal - amelyet Horn-kormánynak hívtak - 1997-ben megállapodást kötött a főváros, s ezt a beruházást nemzetközi tenderpályázaton egy '97-es kormánydöntés alapján meghirdették, amelyre 1998-as kezdéssel beruházás indult volna.
Időközben kormányváltás történt, és a kormányváltásnál az a politikai döntés született, hogy abba a csomagba, amelyik büntette Budapestet, bekerült az égető kérdése is, s fölfüggesztették a beruházás bonyolítását. Ez a bizonyos közpénz nem került Rákospalotához, bár ez a közpénz, amelyet a kormány ígért volna, csak egy része lett volna az egész beruházásnak. A beruházást négy évre fölfüggesztették, és mivel mi örököltünk három környezetvédelmi minisztert is, nem is volt kivel tárgyalnunk, mert amire tárgyalásba kerültünk volna, már új volt a miniszter a környezetvédelem élén. A végén az utolsó környezetvédelmi miniszterrel jutottunk el oda, hogy lényegét tekintve ma ott tartunk, ahol négy évvel ezt megelőzően. (Folyamatos zaj.)
Kérdezem a miniszter asszonyt: van-e személyi felelőse annak, hogy egy szakmai kérdés politikai kérdés lett, és az égető meg fog-e valósulni végre, tehát szakmai döntés fog-e születni?
Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)
HAJDU LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Miniszter Asszony! A válaszát elfogadom, előzetesen is jelzem. Annak a 300 ezer embernek a nevében is, akit közvetlenül érint ez a szennyezés, köszönöm, hogy most már végre ez a szakmai döntés meg fog születni. Megszenvedtük négy évig azt a büntetést, amelyet a térség kapott, függetlenül attól, hogy az agglomerációs részen a Fideszre szavaztak az ott élők.
Köszönöm a kormány hozzáállását, elfogadom a válaszát. (Taps a kormánypártok soraiban.)
HAJDU LÁSZLÓ, az önkormányzati bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Az önkormányzati bizottság szeptember 23-án tárgyalta a napirendet, és az országos hulladékgazdálkodási tervről szóló előterjesztést többségi szavazattal általános vitára alkalmasnak tartotta.
Tisztelt Képviselőtársaim! Előttünk most egy olyan törvény van, amely látszólag is és a valóságban is egy nagyon is szakmai törvény, mégpedig olyan szakmai törvény, amely érinti a környezetvédelmet, az egészségügyet, a gazdaságot, a pénzügy területét, leginkább pedig az önkormányzatokat, ahol konkrétan ez a feladat megjelenik.
Az elmúlt kormányzati időszakban elkészült ez a terv, és tulajdonképpen változtatás nélkül, apró változtatással a miniszter asszony, illetve a mostani kormánykoalíció első intézkedése volt, hogy a parlament elé hozza. Ez egyben minősíti is, hogy négy év alatt a korábbi időszakban nem sikerült ezt a törvényt, illetve a törvényt ugyan elfogadtuk 2000-ben, de ezt az országos hulladékgazdálkodási tervről szóló országgyűlési határozatot, annak ellenére, hogy én a bizottságban egyszer már ezt megszavaztam, most azzal kellett szembesülni a kormánykoalíció képviselő tagjainak, hogy a másik oldalon, annak ellenére, hogy ezt talán júniusban vagy májusban, azt hiszem, tárgyalta a bizottság, támogatta minden képviselő és megszavazták, most nem szavazták meg a saját maguk által beterjesztettet. Sőt, a Parragh képviselő úr által az előbb elmondott kisebbségi véleménynek megfelelően kifogásolták, hogy nincs összhang a cím és a tartalom között - ezt nem vették észre májusban -, és persze nincs meg a jogi alap, és nem lehet országgyűlési határozatban ilyen fontos dolgokat szabályozni, erre külön törvény kell, azaz hogy törvényre törvényt hozzunk; és kifogásolták azt is, hogy nincsenek garanciák - ez szintén az elmúlt évben, amikor beterjesztették, valahogy nem került előtérbe. És ami a legfontosabb, az, hogy mi lesz az önkormányzatokkal, ez valahogy tavaly szintén nem került előtérbe, és hogy hogyan fogják az önkormányzatok ezt végrehajtani. Ez a bizottsági ülésünkön megjelenő vitatéma volt.
Én azt gondolom, hogy az elmúlt időszakban, a négy év alatt egyetlen igazi komoly környezetvédelmi törvény született, ez a hulladékgazdálkodásról szóló törvény, ez a bizonyos XLIII., míg a megelőző időszakban született 12 vagy 14 környezetvédelmi törvény, amelynek 35 végrehajtási utasítását kellett volna a következő kormánynak elfogadni, ezen végrehajtási utasításokból csak néhányat tudtak. Igaz, hogy a Környezetvédelmi Minisztériumban miniszterek jöttek, költöztek, pakoltak, emberek cserélődtek, jöttek és költöztek, és ez így zajlott négy év alatt; igazán érdemben abban a házban nem tudtak azok sem dolgozni, akik egyébként tettek volna a környezetvédelem érdekében.
Az önkormányzati bizottság többségi szavazattal általános vitára az előterjesztést megtárgyalásra ajánlja. (Taps az MSZP soraiban.)
HAJDU LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Úr! Az előbb elég súlyos megállapítás hangzott el, Turi-Kovács képviselőtársunk azt javasolja részünkre, majdnem hogy vonjuk vissza ezt a törvényt, de nem egészen azt, de mondjuk azt. De ha három hónappal ezt megelőzően másképp alakulnak a dolgok, akkor is ez a módosítási javaslata lett volna? Ugyanis ön terjesztette be azt a törvényt, amelyben 2015-ig vannak határidők meghatározva. 2015-ig! És a határidőkkel még nem volt baja miniszterként, amikor ezt beterjesztette, támogatta és vitattuk, és itt a határidők évente módosulnak. Itt 2001. január 1-jével ez a törvény hatályba lépett, 2001. január 1-jével, ez a bizonyos hulladékgazdálkodási törvény. Ezt követően kellett meghatározni az országos hulladékgazdálkodási tervet, ami júniusban vagy májusban ide beterjesztésre került.
Mi történt akkor azokkal a határidőkkel, amelyeket ön határozott meg előzetesen 2000-ben a XLIII-as törvényben? Hogyan lehet? Akkor mulasztásos törvénysértés volt ezek szerint már akkor, amikor beterjesztette. Én azt gondolom, ez inkább arra a munkára minősítés, amelyet ott a minisztériumban az ön irányításával végeztek, hiszen az önkormányzatokra már beléptek azok a határidők, amelyeket kellene csinálni. A törvény szerint egy sor határidő belépett, csak nem tudjuk csinálni, mert a feltétel az volt, hogy a nemzeti környezetvédelmi programra épülően országos hulladékgazdálkodási tervet kell elkészíteni. Az egyik hat évre készült, a másikat rendszeresen felül kellett... - ezt nem csinálták az ön irányítása mellett, úgyhogy úgy gondolom, elég illetlen ilyen megállapítást tenni önnek, beterjesztőnek és a tárca egykori felelős vezetőjének.
HAJDU LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Úr! Elhangzott a 35. oldali kis bajusz, amely engem érint Rákospalotán a szemétégető ügyében. Hadd mondjam el önnek, képviselő úr, hogy '97-ben erre érvényes kormánydöntés, fővárosi közgyűlési és érvényes miniszteri áldás volt, megállapodás a főváros és a minisztérium között, hogy ez a beruházás indul. '98-ban nemzetközi tender, előminősítő, minden ki volt írva, ennek ellenére az új kormány, az önök kormánya megalakult, ezt lehúzták úgy, mint ahogy lehúzták a metrót, az M0-st és a Nemzeti Színházat és sok mindent. A listára rákerült egy ilyen környezetvédelmi beruházás, egy szakmai kérdésből politikai kérdést csináltak, és büntettek bennünket, itt élő budapestieket környezetvédelmileg. Négy évig nem történt benne semmi, és most ez a kormánykoalíció, ismételten ez fogja megkötni azokat a szerződéseket és fogja ezt a munkát elkezdeni.
Azt gondolom, elég föltűnő az az értékelés, amit ön adott arra a megállapításra is, amit egyébként önök terjesztettek be ide a parlament elé. Ez is mutatja, hogy változatlanul hozta ez a kormány az önök által beterjesztett anyagot, tehát nem stilizálta át.
Módosító indítványt adok be egyébként, és ebben egyetértésben vagyunk a minisztérium vezetésével, és remélem, a kormány részéről is fogják támogatni, de azt hiszem, hogy nem mi fogalmaztuk ezt meg, hanem úgy hívják azt a kormányt, hogy Orbán-Torgyán-kormány, és annak három környezetvédelmi minisztere közül nem tudom, melyik.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)
HAJDU LÁSZLÓ (MSZP): Nem szeretném, ha a rákospalotai égető félrevinné a hulladékgazdálkodás fontos tervéről szóló vitát. A tárgyilagosság kedvéért hadd említsem meg, Illés Zoltánnak igaza van abban, hogy áprilisban volt kihelyezett ülés, ahol arról volt szó, hogy 9 milliárd valamennyi plusz áfa - ami jelentős tétel - ennek az ára. Azóta négy és fél év eltelt, mert az 1997-es árakról beszél Illés Zoltán képviselőtársam. Tehát akkor még csak kilenc egész valahány milliárd plusz áfába került volna. Azóta négy év eltelt, s csak ezután kezdődik az építkezés, ami 2005-ig tart. Most annak az árát fizetjük meg, hogy halogató politikai döntés született, és nem vittük végig azt, ami elkezdődött. Egy kormányváltás árát fizeti Budapest és Budapest lakossága. Nagyon szomorú, hogy egy ilyen fontos környezetvédelmi kérdésben nem szakmai kérdés született, mint ahogy azt az előbb említettem.
Még egy dolog: Illés Zoltán azt mondta, hogy ennek olcsóbb változata is van. Ezt mi is nagyon reméltük, de Illés Zoltán képviselő úrnak van egy olyan mondása, hogy ha már Trabantom van, akkor arra szereljek-e katalizátort vagy ne szereljek. Itt két elmélet van, egyrészt az, hogy nem kell ez az égető, másrészt az, hogy Trabantra katalizátort nem... Gyakorlatilag az történt, hogy időközben felújították a kazánokat és a salakkezelőt, és most készül az a kémiai szétválasztó műtárgy, amit füstgázmosónak hívnak.
Úgy gondolom, ez a négy év közös tanulságunk, és ha ebben az ügyben vannak felelősök, azok nem az én oldalamon ülnek. Tüntetést tudtam volna szervezni, 24 óra alatt akár tizet is. Ebben az ügyben bárkit mozgósítani tudtam volna. Éppen azért fogtam vissza magam, hogy a főváros és a Környezetvédelmi Minisztérium ne ugorjon egymásnak. Azt hiszem, ebben én nagyobb felelősséget éreztem, mint bárki más.
Köszönöm. (Taps a kormánypárti oldalon.)
HAJDU LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Úr! Szeretném jelezni Pap képviselőtársamnak, hogy a hulladékgazdálkodási terv mögött, amely a kezünkben van, van egy körülbelül 400-600 oldalas hatástanulmány, azt természetesen nem kaptuk meg, de ez a terv, de emögött van, azt gondolom, ilyen vastag hatástanulmány - ahány fejezete van ennek, annyi hatástanulmány van hozzá. Ez körülbelül, csak becslem, 400-600 oldalas anyag lehet. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Mert azt tetszett mondani, hogy nincs ilyen hatástanulmány.
Tehát ezt csak azért szeretném megjegyezni, hogy a tárgyilagosság kedvéért ezt nem laikusok írták meg 80 oldalban táblázatokkal együtt, hanem nagyon komoly, tudományos, ágazatközi egyeztetés van mögötte, és ez, amit most mondok, az akkori miniszter előterjesztésében hangzott el. Tehát én most nem azt mondom el, Kóródi Mária erről nem szólt külön, természetesnek vette, hogy igaz az, amit akkor beterjesztettek. Azt mondta az akkori előterjesztő, hogy kérem szépen, ez ilyen ágazati egyeztetésen esett át, ilyen és ilyen hatástanulmányokkal van alátámasztva, akkor most nem tudom, hogy az akkori kormánypárti képviselő, ma ellenzéki képviselő miről is beszél.
Tehát azt szerettem volna megjegyezni még egyszer és ismételten, hogy mi egy olyan anyagot szeretnénk elfogadtatni, amelyet önök készítettek elő, önök is támogattak, most mi ezt támogatnánk, arra szeretnénk kérni önöket, hogy közösen, együtt a környezetvédelem és a hulladékgazdálkodás, amely egy komplex területet érintő, azt együttesen fogadjuk el, és ne csináljunk belőle politikai kérdést.
Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)
HAJDU LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Úr! Illés Zoltán képviselőtársamat nagyra tartom, nagyra tartom, amit a környezetvédelemben szakmailag is és politikai bátorságban és szakmai bátorságban is tett, és személyesen is jó kontaktban vagyok vele. Ezért is meglep az a dolog, hogy azt ajánlja, vonjuk vissza azt az országgyűlési határozatot, amelyet egyébként annak idején az általa vezetett bizottság is támogatott és beterjesztettünk ide. Ezt azért szakmailag próbálja feldolgozni, hogy ezt hogyan tudja levezetni belső egyensúlyában.
Azt is tudja a képviselő úr, hogy itt elfogadott, éppen Turi-Kovács képviselőtársunk által elmondott határidők vannak a 2000. évi XLIII. törvény alapján. Azt akarja, hogy a mulasztásos törvénysértést mi is folytassuk tovább? És soron kívül, majd' az első száz nap legfontosabb részeként, szinte a száz napon belül hoztuk, mert tudtuk, hogy ez ennyire fontos. A nem cselekvés az most a környezetvédelem érdekét szolgálja, mert az egy nem cselekvés lenne, ha ezt most visszavonnánk, akkor már a jövő évi költségvetésben ennek sora nem lenne, forrása nem volna, az önkormányzatok nem tudnák a helyi hulladékgazdálkodási terveiket elkészíteni, mert nincsen meg az országos hulladékgazdálkodási terv, a 2000 főn felüli települések, a 2000 főn aluli települések és a különböző települések különböző programjai, a gazdálkodó szervezetek, a vállalkozások és minden intézmény, ahol ez feladatot ad az oktatásban, az ismeretterjesztésben, akkor nem csinálunk semmit, mert a nem cselekvés egy fontosabb dolog.
A másik, amit Pap képviselőtársamnak mondok, nehogy azt gondolja, hogy itt olyan laikusok vannak hulladékgazdálkodásban, hogy fogalmuk sincs, mennyi lerakó van, fogalmuk sincs, milyen műszaki paraméterek vannak. Itt nagyon is komoly adatok vannak. (Tóth István: Olvasd el!) Kötelezve vagyunk, önkormányzatok arra, hogy mint önkormányzati ember is szóljak, tehát itt nagyon pontos felmérés van. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ne tévedjen, nem szabad blöffölni!
HAJDU LÁSZLÓ (MSZP): Kedves Tóth Képviselő Úr! (Tóth István képviselőtársaival konzultál.) Tóth képviselő úrhoz szeretnék szólni... Azt gondolom, hogy keserves hallgatnom azt a bizonyítványkiállítást, amit kiállított az előző időszak kormányzatáról, hiszen még egyszer: legyünk tisztában azzal, hogy ki is fogalmazta ezt, ki írta meg és ki rendelte meg. Ez a kormány, a jelenlegi szocialista és szabad demokrata kormány csak továbbviszi azt a munkát, amit önök készítettek, és egy kicsit keserves hallgatni, hogy ilyen szinten dolgoztak ezek szerint.
De ha az anyag részét nézzük, azért kicsit szelektíven olvas. Úgy érzem, hogy ebben a hulladékgazdálkodási terv eszközrendszere világos, az intézményrendszere teljeskörűen, világosan le van írva, az ágazati feladatokat meghatározza, megvan az összehangolás az önkormányzatok és az ágazatok között ebben az anyagban, és meg meri és meg tudja nevezni a forrásokat is.
Hadd említsem meg, amikor a hulladéktörvényt elfogadtuk 2000-ben, akkor az hangzott el, hogy '98 és 2000 között 107 településen épült olyan lerakó, ami műszaki paramétereiben is megfelelő, és erre 5,2 milliárd forintot használtak fel. A probléma azért volt, merthogy ezt még a Horn-kormány idején elfogadott döntésként örökölték meg. Ezekre az önök válasza az volt, hogy 2000-ben lerakóra 288 millió forint volt. Azért az 5,2 milliárd és a 288 millió forint között van egy kis különbség!
Igaz, hogy az utána következő évben, 2001-ben a fejezetekben valamivel többet szerepeltettek, de igen nagy visszafejlődéssel csinálták, és erről a bizonyítványt most ön állította ki, hogy miért is volt ez.
HAJDU LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Érintett polgármesterként e törvényhez azért kértem két percben hozzászólási lehetőséget, mert az elhangzottak - mindegy, hogy melyik oldalon - számos igazságot tartalmaznak. Amikor véleményezési jogunk volt, azzal volt gondunk. Ez évben valóban egyetértési jogunk is volt, ezzel is volt gondunk. Tény az, elhangzott, itt a hiány újraosztásáról van szó, és ezért talán a kerületeknek is, és a fővárosnak is az lehet egyedül a garancia, hogy ez törvényben lesz szabályozva. Mi is úgy gondoljuk, hogy ennek a forrásmegosztási törvényjavaslatnak, amelyet a mai napon a kormány beterjesztett, módosító indítványok benyújtásával kell egy kicsit még igazodni. Én magam is több polgármester képviselőtársammal együtt módosító indítványt nyújtottam be, és ezek összecsengenek néhány bíráló megjegyzéssel, amelyek egyébként, úgy gondolom, jobbító szándékúak voltak még akkor is, ha egy kicsit élesebben voltak megfogalmazva.
Az egyik gond számomra is a felújítási szükséglet kiszámítása. Ez egy kicsit bonyolult, mondhatni, túl bonyolult. Ezzel kapcsolatban nyújtottunk be módosító indítványt. Számos olyan apróság is van ebben a törvényjavaslatban, ami jobbítható, véleményem szerint a kerületek érdekeit segítené. Itt összességében, lényegét tekintve 144 milliárd forint - ha az ez évit veszem figyelembe - elosztásáról van szó konkrétan. Összességében persze 344 milliárd forint elosztását szabályozza majd ez a törvény.
Köszönöm szépen.
HAJDU LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Úr! Államtitkár Úr! A forrásmegosztási törvényjavaslathoz módosító indítványt nyújtottunk be három képviselőtársammal, érintettek vagyunk mind a hárman, hiszen polgármesterek is vagyunk egyben: Mester Lászlóval és Szabados Ákossal.
Az 59 módosító indítványból kilenc darabot jegyeztünk mi, és úgy érezzük, hogy ez a forrásmegosztás, amelyet itt az előbb Kosztolányi képviselőtársam bírált, részben jogosan bírált, hiszen a módosító indítványok száma 59 darab, ami még szerintem kapcsolódó módosítókkal bővülni fog. Ez azt is jelzi, hogy milyen pontokhoz érkeztek a módosító indítványok, és döntően néhány terület van, ilyen például a mellékletek, ami Juhos Katalin képviselőtársunk is módosító indítványával teljesen átszabna, de azt jelzi, hogy a korábbi években, mondhatni évtizedben kialakult bonyolult forrásmegosztási gyakorlat lesz most a törvényben rögzítve.
Az is tény, hogy ma kitalálni egy új forrásmegosztást, erre már nincsen idő, azon túlmenően legalább olyan veszélyei vannak, mint a 13 év alatt kialakult alkuban egyfajta gyakorlatnak a törvényi szintre emelése. Ezzel egyébként még mulasztást is tudunk pótolni, amely az 1990-ben elfogadott önkormányzati törvény befejezése, hiszen ott volt egy paragrafus, amely azt mondta, hogy a főváros és a kerületek között osztottan megjelenő forrásokat törvényben kell szabályozni. Ez most jutott el odáig, hogy törvény lesz belőle, tehát úgy gondolom, a jogbiztonságot a bonyolultsága mellett is mindenképpen szolgálja az önkormányzatok számára.
Mi a 16. §-hoz nyújtottuk be, annak is a 3. pontjához azt a módosító indítványunkat, amelyet ugyan a kormány - a bizottsági ülésen jelezte - nem fog támogatni, mégis szeretném az államtitkár úr figyelmébe ajánlani, a kormány figyelmébe ajánlani ennek a módosító indítványnak - amely most a 32. számot viseli - a még egyszer átgondolását, vagy ha nem ebben a formában, akkor kapcsolódó módosító indítvány vagy bizottsági módosító indítvány keretében történő szabályozását. Ugyanis ez a következő, az eddigi forrásmegosztás legkényesebb területét szabályozná, nevezetesen azt, hogy a kiindulópont az szokott lenni, hogy mi a tervszám és mi a tényszám, és aki a tervszámot jó nagy fejlesztési kiadással tervezi meg, az egy jobb bázisszámhoz jut hozzá. Mi ebben azt akarjuk szabályozni, hogy amennyiben valaki ettől eltér, tehát más típusú felhalmozási és tőke jellegű kiadásai lesznek, azaz hogy kevesebb, tehát költségvetést módosít, ahogy itt elfogadta, egy hónapon belül, akkor az az előny, amit ezzel az ügyes megoldással szerzett, ne érintse őt és ne kapja ezt meg, erre irányul a módosító indítványunk - tehát hogy az kerüljön újra felosztásra. Ezt nem támogatta a kormány.
A 36-os módosító indítványunk, amely a 18. § (4) bekezdéséhez érkezett, magára a hatálybalépésre, illetve a forrásmegosztás rendelettel történő szabályozására irányul, az van a törvényben, hogy 2004 első alkalommal. Itt az első alkalommal van egy gond, hogy mikor terjeszti be a főváros ezt a forrásmegosztási rendeletet, és mikor kell ezt elfogadni. Sajnos, az a probléma, hogy a jelenlegi törvénytervezetben nem vagyunk képesek - mi, kerületek - az államháztartási törvény szerint költségvetést csinálni határidőn belül, mert olyan határidők vannak. Erre irányul, az idő hiányában nem akarok részletekre kitérni, azt szeretnénk, ha február 15-ig kellene benyújtani, és február 28-án ezt el is fogadni. Ugyanis ha ez nem történik meg, 23 kerületben a törvénynek megfelelően nem tudjuk elfogadni a költségvetésünket. Nem támogatta a kormány, ezért ajánlanám az államtitkár úr figyelmébe.
A 38. számot viselő módosítónkat támogatta, ezért ott nem időznék. A 39. számút szintén nem támogatta a kormány a bizottsági ülésen, azonban ez szintén fontos része a forrásmegosztásnak, a 14. § (4) bekezdését érintő, az adatszolgáltatással kapcsolatos. Idő hiányában nem akarom részletezni, ma az adatszolgáltatás annyira nem egységes, sőt annyira pontatlan adatok alapján épül majd fel ez a törvény, ide, erre irányulna a mi módosító indítványunk. Ezt valamilyen módon, ha máshogy nem, bizottsági módosítóval kezelni kell, mert ebben a formájában ügyeskedésre és sok minden egyébre alkalmat ad, függetlenül attól, hogy törvény szabályozza. (Az elnök a csengő megkocogtatásával figyelmeztet az időkeret leteltére.)
Köszönöm szépen, még kétpercesekkel próbálkozom.
HAJDU LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Úr! A módosító indítványoknál nem tettem említést az 56. számú módosító indítványunkról, amelyet nem támogat a kormány, mégis szeretném az államtitkár úr figyelmébe ajánlani, megszívlelni a vagyonkataszter becsült értékével kapcsolatos módosító indítványunkat. Ma 23 kerület 23 módszerrel veszi számba a vagyonát, ugyanakkor ez az elismert fejlesztési kiadásoknál hiteles dokumentumként van számításba véve, és ma ez a fejlesztésikiadás-elismerés egyébként a forrásmegosztás arányos mutatószáma is. Ennek a komoly pontatlansága hihetetlenül nagy differenciálást jelent a kerületek között, és a kerületek közötti hátrányt jelenti. Erre megoldást kínál a mi módosító indítványunk.
A másik, amelyet még meg szeretnék említeni, az 54. sorszámot viselő - ugyan a kormány nem támogatja ezt sem -, a 3. számú melléklet 1. pontjának módosítására irányuló súlyszámmódosításunk, amely a törvényben most 5 százalékkal veszi számításba Budapest zöldterületeit mint súlyszámot. Mi 20 százalék alsó határban határoznánk ezt meg, és azt gondoljuk, hogy mind környezetvédelmi, mind egyéb okok miatt, a valós értéke miatt is ez a módosítás amortizációval kiegészítve elfogadható lenne. Úgy gondolom, hogy egy arányos forrásmegosztást segíthetne elő.
Végezetül Pettkó képviselő úr megjegyzésére, illetve Juhos Katalin módosító indítványára vonatkozóan a megjegyzésem: nagyon jól hangzó lenne a 40-60 százalékos forrásmegosztás, de igen nagy veszélyei is vannak ennek, és ezért a kerületek... - egyébként volt négypárti egyeztető, én részt vettem ilyen négypárti egyeztetőn, ott sem tudtuk támogatni. A magam részéről, ha ez a gyakorlat így alakult volna ki, egyébként támogatnám, de ma nagyon nagy veszélye lenne ilyen úgynevezett (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) egyszerűsített forrásmegosztási törvénynek.
Köszönöm.
HAJDU LÁSZLÓ, az önkormányzati bizottság előadója: Ülést vezető Elnök Asszony! Tisztelt Elnök Úr! Az Állami Számvevőszék 2003. évi tevékenységéről szóló jelentést az önkormányzati bizottság 2004. március 9-én megtárgyalta, megvitatta, és a Házszabály 95. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerint egyhangú szavazással általános vitára alkalmasnak tartja.
Tisztelt Ház! A bizottságban elhangzott vita néhány gondolatát szeretném röviden önökkel ismertetni. Az Állami Számvevőszék 2003. évi tevékenységéről szóló jelentés a megszokott alapossággal ad számot az államháztartás és annak alrendszereinek helyzetéről. Objektíven mutatja be, hogy hol tartunk a pénzügyi gazdálkodás, a közpénzek felhasználásának törvényességi és szabályszerűségi követelményeinek tekintetében, hol sikerült a kialakult helyzeten változtatni, illetve hol van még mindig ellentmondás és problémák a végrehajtásban.
Erénye a jelentésnek, hogy már a 2004. évi költségvetés készítésének tapasztalataira is kitér. Az Állami Számvevőszék 2003. évi munkájában néhány súlyponti eltolódást vett észre a bizottság. Ez az eltolódás a következő: változott a vizsgálati jelentések típus szerinti megoszlása. Ezen belül növekedett az átfogó vizsgálatok aránya, örvendetes, 14 százalékos arányt képvisel a teljesítményvizsgálatok száma. Az úgynevezett egyéb szabályszerűségi vizsgálatok száma - amelyek lényegében célvizsgálatok - némiképpen emelkedett.
(9.50)
A jelentés tartalmazza, hogy 60 060 ellenőri napon belül a 2002. évivel ellentétben az önkormányzati ellenőrzésekre fordított vizsgálati napok száma 23 552 nap, nem csökken, és jelenleg e vizsgálatok teszik ki a kapacitás mintegy 40 százalékát. Ez jelentős segítség az önkormányzatok számára.
Viszonylag nagy mozgásteret ad az ÁSZ elnökének az a tény, hogy az ellenőrzések 37 százaléka elnöki hatáskörben kerül kijelölésre. Ezek kijelölése az Állami Számvevőszék stratégiájának alapvető célkitűzéseire irányult, eszerint az Állami Számvevőszék a nagy összegű költségvetési pénzfelhasználással járó és jelentős kockázatot hordozó feladatokra a közszféra, illetve a nemzetgazdasági versenyképesség kritikus pontjaira, valamint a lakosság életminőségét befolyásoló területekre összpontosítja e kapacitását. A Számvevőszék a kormány takarékossági intézkedéseinek megalapozásához is megfelelő javaslatokat készített a vizsgálati tapasztalatok fényében.
2003-ban vált gyakorlattá, hogy az átfogó ellenőrzések tapasztalatait összegző jelentés mellett önkormányzatonként is közreadásra kerülnek az egyes jelentések. Így szerepel a jelentés függelékében Budapest esetében a IV. kerület, az V. kerület, a XXII. kerület; Debrecen megyei jogú város, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye jelentése, amelyek az Állami Számvevőszék honlapján hozzáférhetőek. A helyi önkormányzatok ellenőrzése alapján megállapítható, hogy a kiadásainak aránya az államháztartáson belül 2003-ban lényegében változatlan volt, 22 százalék a jelentés szerint, összesen 3187 helyi önkormányzat és mintegy 1850 kisebbségi önkormányzat kiadásai az előző évi 10 milliárd forinttal szemben 110 milliárd forinttal haladják meg a tárgyévi bevételt. Ebből adódóan is némileg nőtt az adósságállomány.
Az önkormányzatok romló gazdasági pozícióira utal a jelentés néhány pontjában. Az önkormányzati forrásszabályozási és támogatási rendszer a tárgyévben lényegét illetően nem változott, a jövedelem vonatkozásában a centralizáció erőteljes, míg a feladat-, hatáskör és felelősség vonatkozásában a decentralizáció tovább nőtt. Az önkormányzatoknak nyújtott állami támogatások, hozzájárulások, valamint a személyi jövedelemadóból átengedett bevétel 2003. évi növekménye 29 százalékkal nőtt, azonban ez nem nyújtott teljes egészében fedezetet azokra a feladatokra, amelyek az önkormányzatokra várnak.
E gondolatokkal az önkormányzati bizottság támogatja az állami számvevőszéki jelentés általános vitára való alkalmasságát.
Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)
HAJDU LÁSZLÓ, az önkormányzati bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy az önkormányzati bizottság tagjaként, de egyben a vizsgálóbizottság tagjaként is - bár nehéz helyzetben vagyok, mert a bizottságunk elnök asszonya a lényegét tekintve mindent csokorba gyűjtött és informálta a parlamentet - a vizsgálatunk megállapításairól, a bizottságban elhangzottakról néhány szóban informáljam önöket.
Az első, hogy az önkormányzati bizottság - csakúgy, mint a három bizottság együttes ülésén - egyhangúlag fogadta el a jelentést, illetve a mai előterjesztést. Ez ritka eset a parlamentünk történetében, és ezzel szeretném kezdeni, hogy valóban, amennyiben ilyen fontos, közérdekű, a közvéleményt nagyon foglalkoztató és érdeklő, a közhitelességgel és a jogbiztonsággal kapcsolatos témát vizsgálunk, ebben az esetben bizony mindenkinek ugyanazon feladata és gondolkodása kell legyen, hogy ezt a kérdést föltárjuk, kivizsgáljuk, javaslatokat tegyünk a kormány részére. Ebben a bizottságban ilyen felelősséggel vettek részt minden oldalról az országgyűlési képviselők, és azt gondolom, hogy példa volt, és meg kell mondjam, jó érzés volt ebben az albizottságban részt venni.
Az önkormányzati bizottság részéről, azt gondolom, a legfontosabb tanulságot én abban vonnám le, ami a mi bizottságunkat érinti: az önkormányzatok szerepe. Ebben a vizsgálatban nem lett kiemelve, és a 3200 önkormányzatot nem lehetett a vizsgálathoz odaállítani, hogy ők is számoljanak be, de a legnagyobb tanulságok közé tartozik, hogy az önkormányzatok a saját vagyonuk nyilvántartásával, a bérleményeik ellenőrzésével, mindazokkal, amelyeket a vagyonkataszter kezelésében az önkormányzatoknak törvény szerint el kell látni, meg kell oldani, ebben a tekintetben úgy tapasztaltuk a vizsgálatok során, hogy nagyon sok még a változtatnivaló, és ez egy üzenet is a választott képviselő-testületeknek, önkormányzatoknak.
Érintette természetesen ez a vizsgálat a tanácsi időszakból örökölt önkormányzati bérleményeket is, érintette a volt önkormányzati bérlemények megvásárlása után már társasházként működő úgynevezett kvázi magántulajdonokat, és kiderült a vizsgálatban, hogy érintette a szövetkezeti tulajdont is, és más egyéb ingatlanokat is, vagy nem lakáscélú helyiségeket is érint ez a kérdés, tömegesen természetesen elsősorban a lakásbérleményeket.
Úgy gondoljuk, az elnök asszony által felsoroltak, tehát a szociális, a lakhatási és megélhetési problémák belejátszottak abba, hogy ilyen esetek történtek és történnek. Polgármesterként magam is számos példát tudnék felhozni, ami a mi kerületünkben történt meg, Budapesten. Elsősorban budapesti jelenségekről tudtunk képet adni, és nagyon sokat köszönhetünk annak, hogy a Sors-Társak Egyesülete megalakult, hogy a Sors-Társak Egyesülete ezt a kérdést elénk tárta, és végig segítőkészen dolgozott velünk együtt.
A fő probléma éppen a Sors-Társak Egyesületénél jelentkezik, hogy mi lesz azokkal az emberekkel, azokkal a tömegekkel, azokkal a családokkal, és azt gondolom, erre kell valamiféle választ, valamilyen krízismegoldást kitalálni, a kormánynak és a parlamentnek együttesen, hogy a ma utcán lévő családoknak, az ilyen ügyeskedő tevékenység során utcára kerülő családoknak megoldjuk a helyzetét. Itt többgyerekes családok is vannak, beteg emberek vannak, fogyatékos emberek vannak utcára téve, tanyára rakva, szinte rabszolgaságban élve.
Ez a fő kérdés, azt gondolom, amikor megtévesztéssel, fenyegetéssel, erőszakkal és sok egyéb fondorlattal és trükkökkel kiforgattak egyeseket az önkormányzati bérleményből, az életüket ezzel tulajdonképpen tönkretéve. Idős emberekről, befolyásolható személyiségekről, mentálisan sérült emberekről van itt szó, és persze hiszékenyekről és olyanokról is, akik úgy gondolták, az önkormányzati vagyont, a bérleményüket bevihetik egy vállalkozásba apportként, és majd ebből fognak meggazdagodni.
Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Az önkormányzati bizottság egyhangúlag azt javasolja, hogy ez alkalmas a tárgyalásra. Végezetül szeretném még egy javaslatomat megtenni az elnök úrnak, azt, hogy a módosító indítványok várható nagy száma miatt lehessen a mai napon a tárgyalás végéig, tehát nem a mostani napirendi pont végéig, hanem a tárgyalási nap végéig beadni módosító indítványt, mert olyan rövid idő van a módosító indítványok beadására. Ezt szeretném indítványozni.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
HAJDU LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előbbi bizottsági véleményt folytatni szeretném, amelyet akkor megfogalmaztam. Szeretném jelezni, hogy az albizottság tagjaként személyes tapasztalatomat is beleszőném a vezérszónoklatba. Azt gondolom, sokan szereplői annak a témának, amelyet ma a tisztelt Ház tárgyal. Ezeket a szereplőket csak leltárszerűen szeretném fölsorolni: ügyvédek, közjegyzők, ingatlanszakértők, földhivatali munkatársak, illetékhivatalok, cégbíróságok, a rendőrség, az ügyészség, a bíróság. Nem teljeskörűen soroltam föl a kört.
Azt gondolom, nagyon sokszereplős dologról beszélünk ma, és nagyon fontos kérdés kerül a parlament elé higgadt légkörben; olyan légkörben, amikor a vizsgálat föltárása során a sok-sok, éppen az előbb fölsorolt intézmények meghallgatása során áll össze az a kép, amely alapján az ingatlanokkal és lakásokkal kapcsolatban feltárt visszaélések megakadályozásáról, az úgynevezett lakásmaffia-tevékenység visszaszorításához szükséges kormányzati intézkedéseknek a tisztelt Ház asztalára, majd pedig a kormány asztalára kerüléséről ez az albizottság összeállította javaslatait.
A vizsgálat során azon meghallgatott intézmények, amelyek ehhez a témához valamilyen módon érintettként meghívásra és meghallgatásra kerültek, fontos önkritikát is gyakoroltak saját intézményeik működésével kapcsolatban. Legfontosabbnak a földhivatali nyilvántartás budapesti gyakorlatát tartjuk, személy szerint tartom. Ebben a vezérszónoklatban azért vagyok nehéz helyzetben, mert az albizottságot vezető Devánszkiné dr. Molnár Katalin ezt a területet igen részletesen bemutatta. Az én kis hozzászólásom is erőteljesen erre épült volna. Tény az, hogy a földhivatali nyilvántartás, a földhivatali iktatószámok megkapása, a földhivatali sürgősségi eljárás gyakorlata mind arra mutat, hogy nem véletlen, hogy a földhivatali ügyfélfogadás épületei előtt ilyen szorgalmas önként jelentkezők jelennek meg - úgy hangzott itt el már megelőzően, hogy nepperek -, akik bizonyos összegért soron kívüli szolgáltatásokat nyújtanak.
Ez nem konform egy mai modern ügyfélszolgáltatásban, hogy ott állnak utcán emberek. Én mint ügyfél, nem tudom elintézni, ám 2, 3, 5 vagy 10 ezer forint készpénz számla nélküli lefizetése mellett elintézhető az ügy 48 órán, akár azon a napon vagy pár órán belül. Ez nyilvánosságot kapott a bizottságban, ami a bizottsági tagok témához való őszinte hozzányúlását és tisztességét is jelenti, hogy nem voltak sajtó-, televízió-, botrányos nyilatkozatok, nem voltak pártharcok ebben. Mindenki azt akarta, hogy ezt korrekt módon, a szakmaiság szintjén tárjuk föl, és ne politikai kérdésként kezeljük.
Nagyon fontos volt, február 6-án tartottunk egy ilyen albizottsági ülést, amikor Budapest rendőrfőkapitánya elmondta, hogy körülbelül hány személy van előzetes letartóztatásban ilyen ügyben. Ez azért volt fontos, mert korábban a sajtóban is, még rendőrségi körökből is olyan nyilatkozatok hangzottak el, hogy tulajdonképpen ilyen típusú bűncselekmény nincsen, ilyen típusú nyomozás nem folyik. Ám, amikor a Kaptár csoport fölállításra került, látható volt, hogy Budapesten is ebben szemléletváltozás történt. De akkor már közel 70 fő ilyen ügyben letartóztatott volt, és közel 500 fő gyanúsítottként volt számba véve. Tehát ha csak ennyi volt az egész országban, már akkor is, úgy gondolom, indokolt volt ennek a bizottságnak a fölállítása.
Az a levéltömeg, amelyet módunk volt olvasni a vizsgálat során... - hiszen másfél éven keresztül tartott szép csöndben ennek az albizottságnak a munkája, idős emberek panaszkodtak, különböző áldozatok, beteg emberek, sokszor persze káros szenvedéllyel, mentális problémákkal küzdő családok írtak a helyzetükről, kérték és várták, hogy valamilyen megoldás lesz, ők is olvasták vagy hallották. A gond az volt, hogy tanú szinte nem létezett. Ez mindig valami olyan körülmények között történt, aminek tanúja nem volt.
A másik probléma az, hogy általában formailag az alakiság minden esetben rendben volt, látszólag még az okiratok is hitelesek voltak; a bélyegzőknél fordult elő, amikor X ügyvédi iroda bélyegzőjénél kiderült, hogy az a bélyegző már évek óta nincs forgalomban, de ezzel a bélyegzővel írták meg a szerződést, ezzel a bélyegzővel forgatták ki lényegében bérleményéből, magánvagyonából az érintett családot. Színlelt és akarathibás szerződésekről hallhattunk. Természetesen a közbizalom visszaállítása érdekében, a közhitelesség megvédése érdekében fontosnak tartjuk, hogy ennek az albizottságnak a fölállítására sor került.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az gondolom, ma a jogi keretek vonatkozásában nincsen probléma, azonban e jogi keretek közötti átjárásban vannak olyan joghézagok, amelyekre irányulna az a javaslat, amely ebben a képviselők által aláírt önálló országgyűlési határozatban megfogalmazásra kerülne a kormány részére. Illetve mi kockáztattuk azt is, hogy bontottuk és különböző ágazatok részére is meghatároztunk feladatokat.
Elsősorban azt szeretnénk, ha a kormányzat figyelembe venné, hogy ezeknek a visszaéléseknek a megakadályozása, amire a vizsgálat, úgy gondolom, jó alapot teremtett a föltárását tekintve, és ezeknek a visszaszorítására már a vizsgált időszakban nagyon sok lépést tettünk, eredményes lépést tettünk, úgy gondoljuk. A feltárás továbbfolytatása egyéb kormányzati intézkedéseket igényelne. Mi ezen kormányzati intézkedésekre az anyagban szereplő módon javaslatot tettünk.
Fontosnak tartom azt, hogy az önkormányzatok, akiknek önkormányzati bérlakásuk vagy nem lakáscélú helyiségük van, ezeket a bérleményeket és azok bérlőit rendszeresen, a szerződésben vállalt feladatok szerint ellenőrizzék. Az önkormányzat, saját bérlőinek szociális helyzetét látva is elébe mehet annak, hogy ne adósodjanak el bérlői, hiszen saját érdeke is, hogy ne adósodhassanak el. Elsősorban családok szociális helyzete húzódik meg amögött, amikor ügyeskedők megtévesztéssel, esetleg fenyegetéssel - erről is tudomást szereztünk -, bizonyos esetekben erőszakkal vagy olyan adatgyűjtéssel, amikor figyelték, hol vannak olyan családok, akiket meg lehetne környékezni, meg lehetne téveszteni, ilyen adatgyűjtésekből tudták őket megtéveszteni. A korábban elhangzottak szerint egy tipikus példa volt, tipikus módszer, hogy egy vidéki lakásba viszik el őket azzal, hogy ez lesz az ő lakásuk a jövőben.
(10.30)
Aztán kiderül, hogy az a lakás három hónapra van bérelve, és három hónap múlva ott dobják ki őket, azon a településen, ahova elhelyezték. Magam is jártam ilyen településen, ahova egy tanyára ideiglenesen kihelyeztek egy családot Budapestről. Még valamennyi pénzt is kaptak annak idején, ahhoz, hogy ott egy-két hónapig tudjanak élni. Ez a módszer nem állja meg a jogbiztonság elvét, és ahol ezt meg lehet csinálni, ott az önkormányzatoknak jobban kell vigyázni arra, hogy a vagyonuk hogyan van kezelve, és mi a vagyonuk sorsa a mindennap kérdésében.
Azért is fontosnak tartom az önkormányzatok szerepét hangsúlyozni, mert elsősorban az önkormányzatoknál kell arra fölfigyelni, hogy olyan hirdetések jelennek meg újságokban, rádióban, szórólapon, ragasztásokon, amelyek azt tartalmazzák, hogy “önkormányzati bérlakást adok elö. Aki ilyet olvas, az eleve kell hogy tudja, vagy legalább annyi információjának kell lenni, hogy ilyen hirdetés törvényesen nem jelenhet meg, illetve olyan hirdetések jelennek meg, amelyeknél csak az van beleírva, hogy lakást adok olcsón. Amikor fölhívjuk telefonon - mi ezt megcsináltuk, többször kipróbáltuk -, akkor azt mondják, hogy ha erre a címre eljön, akkor 5000 forint letétele esetén megmutatjuk a lakást.
Ezt mi többször végigcsináltuk, és kiderült, hogy ezek önkormányzati bérlakások, és mivel megjelölik, hogy melyik kerület, nyilván olyan próbákat csináltunk, amely lakások az én kerületemben vannak, hiszen gyakorló polgármesterként szinte nyomozóvá váltunk, hogy ezeket visszaszorítsuk a kerületben. Nálunk is több tíz ilyen eset fordul elő.
Összefoglalva azt kérem a tisztelt Háztól, hogy a képviselők által előterjesztett országgyűlési határozati javaslatot támogassák.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
HAJDU LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A “Nagy a jólétö című vitához annyiban szeretnék hozzászólni, hogy mi az, ami nem épült meg, és ezért nem lehetett nagy jólét az elmúlt időszakban. Ez nagyon fontos azért, mert az előbb képviselőtársam megemlítette, hogy kár megépíteni, mert nagyobb kárt csinálunk vele, mint hasznot. Azt gondolom, elmondható az elmúlt négy évről, hogy mennyivel jobban élne Budapest, ha megépült volna az M0-ás Budapest körül, amit leállítottak és nem engedték építeni. (Domokos László: Most miért hazudsz? - Dr. Fónagy János: Most sem épül!) Mennyivel jobb lenne Budapest környezeti levegője, mennyivel jobb lenne a környezeti állapota, ha a szemétégetőmű építését Budapesten nem állították volna le!
Azt gondolom, hogy nem szabad elhallgatni azt sem, hogy Budapesten ez a tömegközlekedési állapot, ami van, sokkal jobb helyzetben lenne, ha önök nem állították volna le a metróépítést Budapesten (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Igaz! - Zaj, közbeszólások a Fidesz padsoraiból.) És csak pár olyat mondok, amitől jobban éltünk volna, ha megépül, de nem engedték, hogy megépüljön. (Zaj. - Közbeszólások a Fidesz padsoraiból.) Ezért tulajdonképpen ezzel, azt gondolom, a jólétbe keserű pirulát tettek önök. Azért én visszafognám magam a tekintetben, hogy olyan bírálatot mondjak (Domokos László: Az jó lenne! - Dr. Fónagy János: Az helyén való volna!), hogy amit megépítenek, az helytelen.
Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiból.)
HAJDU LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az “Úttalan utakonö című vitához csak annyiban kívánok hozzájárulni, hogy úgy gondolom, nagyon sok egymáshoz vágni való nincs, egyrészt azért, mert ez a kormány még csak két éve van kormányon, viszont van egy négyéves kormányzati ciklus, amelynek tudjuk az eredményét.
Fónagy képviselő úr hozzászólása arra inspirál, hogy megemlítsem a volt államtitkárnak és volt miniszternek, hogy kormányzásuk alatt az előző kormány, a Horn-kormány idején hozott döntéseket sorozatban megszüntették, visszavonták, megváltoztatták. Hadd említsem meg itt Székesfehérvár elkerülő útjának a levételét - nem szólunk róla egy szót sem -, a Budapestet körülvevő M0-ás építésének az abbahagyását, aminek következtében még most is csak a telekkisajátításoknál tartunk, mert négy évig állt ez a dolog, vagy a budapesti metró építését, amit szintén önök állítottak meg négy évre.
Az “Úttalan utakonö című vita keretében ezekről a dolgokról is beszélhetnénk, mert ezeken az utakon ma járhatnánk; járhatna Pest megye, járhatna az ország, így viszont Budapesten keresztül vagyunk kénytelenek járni, mert az M0-ás nem épülhetett meg. Nem épülhetett meg az önök kormánydöntése alapján az M0-ás északi hídja sem, és elfogadtak egy olyan tízéves útépítési programot az ön minisztersége alatt, amelyben nem szerepelt az M0-ás és az északi híd építése.
Ha tárgyilagosan akarunk egy ilyen vitát lefolytatni, akkor tekintsünk vissza arra is, hogy milyen döntéseket hoztak és azokkal kiket sújtottak. Azt gondolom, nincs sok okuk arra, hogy szemrehányást tegyenek a mostani kormánynak, sőt azt gondolom, hogy sok ember sérült azért - s különösen a környezetvédelem és a közlekedés -, mert ezek a beruházások csak most kezdődnek, mert önök ezeket nem engedték megépülni.
Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)
HAJDU LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Az a kérdés ma, a politikai vitanapon, hogy mi az igazság. Az önkormányzatok felelős vezetőiként szóltak itt többen hozzá, nyilván úgy, hogy maguk is úgy gondolják, hogy az a település, amelynek a vezetői, az jól van igazgatva, azon a településen a közszolgáltatások rendben működnek, azon a településen a vagyon működtetése, üzemeltetése, fejlesztése nem visszafelé, hanem, ha léptékben esetleg korlátozottan, de előre megy. Úgy gondolom, hogy úgy szólunk itt hozzá a mai napon, hogy az önkormányzatoknak, bár nincs az a pénz, amit el ne tudnánk költeni, ebből a pénzből a településeinket tudjuk működtetni. Nyilván sokkal többet el tudnánk szinte minden feladatra költeni, a pénz a korábbi ciklusokban is mindig korlátozottan állt rendelkezésre, hiszen a közpénz kerül visszaosztásra, és az a bizonyos közpénz csak ebben a korlátozott formában kerülhet el hozzánk.
A hozzászólásokban kicsit élesebb hangokat hallottam polgármester-kollégáktól is vagy képviselőtársaimtól is. Úgy gondolom, lehet benne sok igazság. De azt is el kell ismernünk mindegyikőnknek, hogy mégis működik az oktatás, azokkal az anomáliákkal, amelyeket felsoroltak, színvonalasan és jól mindegyik településen. Működik az egészségügy, és az önkormányzatok állnak az élén, a szociálpolitika teljes egészében az önkormányzatok helyi politikájának függvénye, hogy hogyan tud alakulni. És úgy gondolom, hogy a sport, a kultúra és minden egyéb is az önkormányzatoktól függ.
És mindezt jól oldják meg az önkormányzatok, tehát az az igazság, hogy jól működnek az önkormányzatok.
Köszönöm. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
HAJDU LÁSZLÓ, az önkormányzati bizottság előadója: Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az önkormányzati bizottság 2005. április 13-án tárgyalta a jelentést és az országgyűlési határozatot. A bizottságban az a) és b) pontról, tehát a jelentésről egyhangú szavazással döntöttünk, a c) pontról, az új országgyűlési határozatról pedig többségi szavazattal. Ezért itt lesz majd kisebbségi hozzászólás is.
Magam is tagja voltam ennek az albizottságnak, és úgy látom, ahogy körülnézek a teremben, hogy szavazóképesen az albizottság most is jelen van. Ez jellemezte a több mint egyéves bizottsági munkánkat is, hogy körülbelül ugyanez a törzsgárda volt jelen, és tény, hogy ez a képviselőcsoport, amely szinte a patkó mindkét oldalát képviseli, szakmai és politikai konszenzussal hozta meg azt a bizonyos országgyűlési határozatot, majd pedig ebben a Házban 353 igennel egyhangúlag el is fogadtuk, amelynek különlegessége az volt, hogy úgy fogalmaztunk meg egy speciális témában országgyűlési határozatot, hogy nem elsősorban a kormánynak, hanem külön-külön a tárcáknak határoztunk meg feladatokat. Úgy véljük, és a bizottsági vitában ez volt a fő vitatéma, hogy annak ellenére, hogy jelentős változásokról és komoly eredményekről szól a jelentés, és ezt elfogadtuk, mint említettem, egyhangúlag, a tekintetben, hogy hatályon kívül kerül ez a bizonyos országgyűlési határozat, és új országgyűlési határozat kerül megfogalmazásra, e tekintetben vita lesz, és ez a szakmai politikai konszenzus vélhetően veszélyben van, bár úgy éreztem az önkormányzati bizottság ülésén a hozzászólásokból és az erről készült jegyzőkönyvből, hogy ez a konszenzus még most is megteremthető.
A szó azon van, hogy hatályon kívül helyezzük, vagy ezt az országgyűlési határozatot módosítjuk; mert tény, hogy az országgyűlési határozat - úgy, ahogy a jelentés egyébként nagyon tényszerűen, tárgyszerűen és az államtitkár úr most elhangzott szóbeli kiegészítése még tovább pontosította, sőt sűrítve összefoglalta a lényeget, ami történt azóta - teljesült, jelentős dolgok teljesültek. Vannak, amelyek folyamatban vannak, ez a bizottsági vitában is elhangzott, és van olyan, amely nem tudott teljesülni egyéb okok miatt, az új országgyűlési javaslat pedig új feladatokat is megpróbál megfogalmazni.
Figyelemre méltó volt a bizottsági ülésen az a gondolat, hogy mindenki kereste a pénzt, hogy hol van az a forrás, ami erre a kérdésre a megoldást keresi. Úgy gondolom, a bizottságban ez elhangzott, hogy nem egyszerűen pénzkérdésről van szó ebben az ügyben, a legfontosabb kérdés az, hogy egyáltalán ilyen nagy nyilvánosságot kaphatott ez a nem kívánt társadalmi jelenség, az a jelenség, amely nem elsősorban pénzkérdés, hanem morális kérdés a jogi mellett, hiszen a jog rendezné elvileg ezt az ügyet. Morálisan van probléma, hiszen a vizsgálat során is… - és az eredmények, amiben ki tudta mutatni a jelentés is, hogy miben van eredmény, elsősorban a földnyilvántartás súlyos hiányosságaiból lehet levezetni, hogy ezek a problémák megjelenhettek, másrészt pedig abból, hogy az önkormányzati vagyont, most elsősorban arról szólnék, de ez érinti a szövetkezeti és a magántulajdont is, az önkormányzatoknál az önkormányzati vagyonkataszterrel is problémák voltak, az önkormányzati vagyonszámbavétellel és a rendszeres bérlemény-ellenőrzéssel is. Ez is kiderült a vizsgálatok során, és jobban odafigyelnek már a földhivatali nyilvántartásra Budapesten is, az önkormányzatok is jobban figyelik a vagyonukat. Úgy gondolom, hogy azok a tételek is, amelyek fölmerültek a különböző kamarákkal kapcsolatban - a Közjegyzői Kamara, az Ügyvédi Kamara és egyéb -, e tekintetben is jelentős változás van.
Az önkormányzati bizottság általános vitára alkalmasnak tartotta, és kérem a képviselő-testületet, hogy fogadjuk el. (Devánszkiné dr. Molnár Katalin tapsol.)
HAJDU LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Úr! Egy gondolatban szeretnék említést tenni arról, hogy a Sors-Társak Egyesület 1999-2000-ben alakult, és a Sors-Társak Egyesület már 2000-ben igen keményen ostromolta a különböző tárcákat ugyanezzel a problémával.
Azért szeretném ezt megemlíteni, mert itt elhangzott, hogy mit tettek ellene. Tehát vissza lehet kérdezni, hogy 2000-től mit tettek ellene mindig az aktuális kormányon lévők. És azt is, hogy a felelősség elkenése most történik-e, amikor szembenézünk vele, vagy akkor, amikor ezt napirendre se vettük.
(18.00)
Tehát azért lássuk azt tárgyilagosan, hogy a kérdés felszínre kerülése és egy ilyen, három parlamenti főbizottságból álló albizottság másfél évi működése nagyon komoly szembenézés azzal a problémával, amelyről most folyik a vita, konkrétan a lakásmaffiás jelenségek az ingatlanok és lakások ügyében. Azt gondolom, hogy nem felelősségelkenésről van szó, nem a felelősség alól való kibújásról, hanem konkrétan éppen az ezzel való szembenézésről.
Ezt mutatja az az országgyűlési határozat is, amelyet még a szokványoktól eltérően is a parlament elfogadott, és ez a kormány igyekezett végrehajtani, s amelyről most egy olyan jelentés készül, amelyben, nem lehet tagadni, nagyon komoly eredmények vannak, és el kell ismerni: ha csak azt kiemelem, hogy a földhivatali nyilvántartás területén milyen fejlesztést csináltak az informatikában, amely fejlesztés lehetővé teszi, hogy bármely ügyvédi iroda, amely kéri, közvetlen kapcsolatba tud lépni a földhivatallal, vagy bármely önkormányzat vagy annak vagyonkezelője, amely kéri, ma informatikailag kapcsolatba tud lépni a földhivatallal, s perceken belül ellenőrizheti a vagyonát, ezt nem lehet eltagadni.
Köszönöm. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)
HAJDU LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Úr! Egy megjegyzésre szeretnék reagálni, ami úgy szól, hogy a nyilvántartásnak nem volt köze ahhoz, hogy lakásmaffiás esetek vannak, de sajnos ez a fő gyökere az egész lakásmaffiaügynek, ugyanis abban az esetben, ha naprakész ingatlan-nyilvántartás működött volna, ahogy az ilyen színlelt szerződéseket a földhivatalhoz beviszik, azonnal kiderül, hogy az önkormányzat a tulajdonosa annak, amit eladtak. De három-négy-öt éves elmaradásnál ez csak három-négy-öt év múlva derült ki, ezért tudott virágozni ez az iparág, és amikor rájöttek arra, hogy tulajdonképpen a nyilvántartás ilyen gyenge, és meg lehet tekinteni, hogy Budapesten működött ez a dolog elsősorban, tehát ez a fő gyökere, ezért történhetett meg az, hogy mindenféle okirat…
Pettkó képviselőtársunk csokorba gyűjtötte tulajdonképpen az összes gyenge pontját annak, amin ez az egész üzletág alapszik, amely mind a magántulajdonra, mind a szövetkezeti tulajdonra, mind az önkormányzati tulajdonra rátette a kezét. Itt minden család egyébként egy külön történet ebben az ügyben, mert a legkülönbözőbb módon tudták őket becsapni, megvezetni, félrevezetni, nem egy esetben erőszakkal ebbe belevinni, majd bevitték apportként vállalkozásba ezt a dolgot, de mind azért tudták megtenni, mert se a cégbíróságon, se a banknál, sehol nem derült ki, hogy a nyilvántartás ilyen módon nem a valós tulajdont tükrözi, másrészt pedig a tulajdoni lapok hamisítása is megjelent ezen a piacon. Tehát az is benne van az ügyben, annak ellenére megtörténhetett ez, hogy kötelező közjegyzői és ügyvédi közreműködés van minden egyes adásvételnél.
Ez pedig nem a kormány elsődleges hibája, egy működő jogrendszerben, a jogalkalmazás során azok a személyek, akik egyébként hivatalos személyek, ilyen módon jártak el.
Köszönöm.
HAJDU LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Budapest északkeleti részén van az ország egyetlen kommunális hulladékhasznosító műve, népszerű nevén a hulladékégető mű, ennek az ügyében szeretnék interpellálni a miniszter úrhoz néhány nappal a környezetvédelmi világnapot követően. (Folyamatos zaj.)
Budapesten abban a térségben - Rákospalotán, Újpesten, a XVI. kerületben, Csömörön, Fóton, Dunakeszin - ez évtizedek óta egy szennyező forrás, és ’97-ben megnyílt a reális lehetősége annak, hogy a rekonstrukciója el fog kezdődni. Mint a kérdésemben is megfogalmaztam, a Horn-kormány 4,5 milliárd forintot szavazott meg erre kormánydöntéssel, nemzetközi tender került kiírásra, és 1998-ban ez a beruházás, ez a rekonstrukció indult volna. Időközben az ismert választási eredményt követően az Orbán-kormány belépett az ügyek intézésébe, és úgy intézték a dolgokat, hogy négy évre ez a környezetvédelmi beruházás elhalasztásra került, részeként annak a “bűnös városö programnak, amelynek keretében nem épült metró, nem kapott a BKV támogatást, amelynek kapcsán nem épült Nemzeti Színház, és amelynek kapcsán a cél- és címzett támogatásból is Budapestet kihagyták. (Moraj a Fidesz soraiban.)
Kérdezem a miniszter úrtól, hogy ez a beruházás... - ezek sajnos tények, képviselőtársaim, szenvedtek a Budapesten élők, különösen a térségben élő körülbelül 300 ezer ember. Szeretném megkérdezni a miniszter úrtól, hogy ez a beruházás, amely halasztást nyert négy évre, ez a beruházás most, jelenleg hol tart. Szeretném kérdezni azt is, hogy mekkora forrásigénye van most ennek a beruházásnak, mennyi lett volna a forrásigénye akkor, ha ezt ’98-ban megkezdik és megépülhet, és terhel-e valakit felelősség azért, hogy négy évig halasztották ezt a döntést, négy évig nem történtek meg azok a környezetvédelmi döntések. E környezettel ellentétes kormányzati magatartás miatt terhel-e valakit felelősség, hogy az ott élő emberek továbbra is szívták a szennyező füstgázt?
Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)
(14.50)
HAJDU LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Miniszter Úr! A felelősről nem tetszett szólni, ezzel együtt el fogom fogadni a válaszát. Hadd tegyem hozzá, hogy ez az a bizonyos példa, amikor egy szigorúan szakmai kérdést politikai kérdésként kezelnek, és nekünk abban a térségben a “bűnös városö képviselőjeként, ott élő lakosokként kellett négy évig szenvednünk, most pedig azt olvasom egy programban ugyanettől a politikai erőtől, hogy szeressük Budapestet. Hirtelen “Szeressük Budapestet!ö szlogenű programokat olvashatok. Remélem, hogy erre a “Szeressük Budapestet!ö című programra nem kerül sor, mert ezt egyszer négy évig már megismertük.
Köszönöm a válaszát. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
HAJDU LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt még jelen lévő és ébren lévő Képviselőtársaim! Tizenharmadik órája folyik a mai költségvetési vita, és a tegnapi napon is több mint tíz órát vitatkoztunk ezen; azt gondolom, hogy sok újat nem lehet hozzászólni a 2006. évi költségvetésről szóló törvényjavaslathoz. Egy szóval is lezárhatnám, hogy kormánypárti felelősségem tudatában az előterjesztést természetesen támogatom. Kicsit bővebben és csak egy szűk részterületet érintően azt szeretném itt ebben a Házban megemlíteni, amit előttem már több polgármester kollégám is megemlített vagy az egyik, vagy a másik oldalról, hogy ennek van egy fontos fejezete, amely az önkormányzatokról szól, és az önkormányzati fejezethez néhány gondolatot mindössze.
Az egyik az, hogy ez a költségvetés az itt elhangzott feszültségeket is tartalmazza, de ugyanakkor ez a költségvetés tartalmazza azt is, hogy az önkormányzatok a településükön a kötelező feladataikat el tudják látni, sőt emellett, úgy gondolom, az önkormányzatok az önként vállalt feladataik teljesítésére is képesek lesznek a következő évben is. Igaz, hogy ebben a Házban minden költségvetésnél évente vagy amikor volt olyan időszak, hogy két évre fogadtunk el költségvetést, akkor egyszerre két évet vitatva mindig azt állítottuk - mindegy, hogy éppen melyik oldalon ültek a képviselők -, hogy végveszély van, és a településeken a működés nem biztosított, és komoly problémák várhatók.
(22.40)
Én azt hiszem, hogy ez a költségvetés tudja biztosítani azokat a törvény által számunkra kötelezően előírt feladatokat, amelyek a közoktatás vonatkozásában az önkormányzatoknál jelennek meg, bár más tárca feladataihoz tartoznak, az egészségügy területén, a szociálpolitika területén megjelenő feladatokat vagy a közművelődés, a kultúra, az ifjúság, a sport vagy bármelyik ágazatot vehetem, hiszen maga az önkormányzati rendszer az államháztartás olyan alrendszere, ahol megjelenik szinte minden ágazat. Azt hiszem, hogy költségvetési szempontból teljesen mindegy, hogy a településnek milyen színezetű polgármestere van, abban vagyunk érdekeltek, hogy a település működtetése, üzemeltetése, fenntartása és egy kicsit a fejlesztése megoldható legyen vagy sem.
Mi, polgármesterek a világ minden pénzét el tudnánk költeni. Itt bármelyik polgármestert megkérdeznénk, annyi pénzt ez a költségvetés nem tudna számunkra adni, amit mi nem tudunk elkölteni. Tehát ha a takarónk eddig ér, ameddig most ebben a tervben meg van fogalmazva, akkor ennyiből kell, úgy gondolom, gazdálkodni, és nekünk nem egyszerűen csak pénzt kell tudni költeni, önkormányzati vezetőknek, 3187 önkormányzat vezetőjének ebben az országban, hanem tulajdonképpen pénzt is kell tudnunk valamilyen módon teremteni.
A pénzteremtés is hozzátartozik a település vezetéséhez, és ebben a költségvetésben számos olyan lehetőség van, ami pedig arra ad nekünk lehetőséget, hogy pénzt próbáljunk csinálni, és ezek már áthidalnak különböző ágazatokhoz is. És persze a pénzteremtésnek az egyik lehetősége a kistérségi települések társulásaiban, az európai uniós pályázatokban, a cél- és címzett támogatásokban és számos helyen van, ennek a részletei itt ma elhangzottak, sőt összegszerűen is megfogalmazásra kerültek.
Talán budapesti polgármesterként és képviselőként ilyenkor, háromnegyed tizenegy tájban a Magyar Országgyűlésben, azt hiszem, részleteket és számokat nem nagyon illene megemlíteni, mégis két budapesti dolgot hadd említsek meg. A költségvetés a fővárosnak tartalmazza a metróépítés forrását az előzetes megállapodások szerint, ez 15 milliárd forint, és rendkívül fontos a főváros közlekedése szempontjából, és tartalmaz, ugyan csökkenő értékben, de a szilárd útburkolat építésére hagyott 2 milliárd forintot, amely huszonnégy, illetve huszonhárom kerületben kerülhet felosztásra az önkormányzatok önerejének felhasználásával, ez nagyon fontos Budapest főváros szempontjából.
Összességében, késő éjszakai hozzászólóként a költségvetést támogatom, és arra biztatom a képviselőtársaimat is, hogy fogadjuk el. Nyilván lehetne sokkal jobb költségvetés is, erre futja az erőnkből, ebből kell működtetnünk ezt az országot a jövő évben.
Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)
HAJDU LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Alapító polgárőrként szeretnék pár szót szólni a mai törvényhez. Az előttem szólókhoz hasonlóan én is tolmácsolni szeretném azoknak a polgárőrtársaimnak a köszönetét, akik tizenöt éve várják, hogy az Országgyűlés egyszer törvényt fog alkotni erről a lakossági önszerveződéssel létrejött nagyon fontos civil mozgalomról, arról az egyesületi láncról, amely az egész országot áthatja. A polgárőrök valóban a saját civil magánéletük terhére vállalnak szolgálatot.
Aki járt már este 8 vagy 9 órakor, melyik helyen mikor indulnak éjszakai megfigyelésre az autók, a lakások, a közterületek és egyéb dolgok védelmére, az tudja, az ott élő emberek meglepetéssel gondolnak arra, hogy miért teszik ezt ezek az emberek. Miért is van az, hogy ellenszolgáltatás nélkül vállalják ezt a feladatot. Ahol én vagyok, körülbelül százan vagyunk a polgárőrség tagjai, a feleségek és már a gyerekek is odajönnek. Ez egy családi, mondhatni, egy jó közösség, és maga a közösség vonzza oda azokat, akik ebben a csapatban részt szeretnének venni.
A másik dolog, hogy nagyon nagy bizalom övezi az ott élő lakosság részéről a polgárőröket. Nálunk is az a jellemző, ami itt elhangzott, hogy sok-sok felderítésben, bűncselekmény-megelőzésben, mindenekelőtt bűnmegelőzésben vesznek részt, és jelentős önkormányzati, valamint lakossági támogatást is tudhatnak maguk mögött.
Ezért a törvény elfogadását mindenkinek ajánlom és köszönjük, hogy ez a törvény itt van a Ház asztalán. (Taps.)
HAJDU LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Folytatom a Mester László képviselőtársam által elmondottakat. A Budapest főváros és kerületei közötti forrásmegosztásról szóló törvényt 2003-ban CXIV. számon már törvénybe iktattuk, tehát azóta van törvény erre a forrásmegosztásra, addig egyébként politikai alkuban születtek ezek az elosztások, nem volt törvényi szabályozása.
Ez azért kényes dolog, mert ez a törvény most körülbelül mintegy 170 milliárd forint elosztását jelenti a főváros és a kerületek között, és ennek a pénznek az alapja a budapesti vállalkozásoktól befolyó iparűzési adó, illetve az idegenforgalmi adó. Ezeknek az újraosztása: ezt a főváros gyűjti be, ő szedi be ezeket az adókat, majd pedig egyfajta szisztéma alapján, minden évben politikai alkuval, merthogy korábban nem volt törvényi szabályozása, próbáljuk elosztani.
Tekintve, hogy minden évben más-más szisztéma működött, ezért a 2003-ban elfogadott törvényi szabályozás nem egy kialakult és konszenzusra épülő gyakorlatot rögzített, ezért a parlamentnek, mondjuk, egy kényszertörvényt kellett elfogadnia, hogy a törvényi szabályozás mégis meglegyen ilyen hatalmas összegnél. Ezért a módosító indítvány, ez az önkormányzati bizottság által beadott módosító indítvány arra irányul - és folytatnám itt az előttem szóló gondolatait -, hogy a 2003. évi CXIV. törvény elmúlt kétévi gyakorlatában fellelhető további anomáliákat szeretnénk kigyomlálni. És ebben az ügyben jutottunk el odáig, hogy Budapest főváros és a kerületek döntő többsége e módosítást illetően megegyezett. Egy négypárti megállapodásunk is megtámasztja ezt a mai törvénymódosítást, amely alapján azt szeretnénk elérni, hogy 19-én ez a törvény elfogadásra kerüljön, hiszen akkor van igazán hatékonysága ennek a törvénynek, mert ebben az esetben a jövő évi forrásmegosztás már az új törvényi szabályozás szerint tud megtörténni.
Ez azt igényli, hogy ehhez a törvényhez módosító indítvány beadására ne kerüljön sor, hiszen ebben az esetben - a Házszabály ismeretében - a 19-ei elfogadásának nincsen realitása. Ebben az esetben áthúzódik a februári vagy a márciusi törvényhozási időszakra, és így a 2006-os forrásmegosztás még a régi szisztéma szerint történik, aminek sok olyan negatív dolgát ismerjük, amit szeretnénk ezzel a törvénymódosítással kiküszöbölni.
Összességében a módosítás lényegét 9 pontban fogalmaztuk meg, amely arra irányul, hogy a fő viszonyítási alap mind a fővárosnál, mind pedig a kerületeknél az állami normatíva. Ennek a felosztandó, közel 170 milliárd forintnak a kétharmada - viszonyításként - állami normatíva, az egyes kerületeknél ismert feladatra. Tehát elsősorban feladatra irányuló finanszírozásról van szó, és ezt szeretné ez a törvénymódosításunk biztosítani, hogy feladatra irányuló finanszírozás legyen. Körülbelül egyharmadában van most is benne egy olyan kompromisszum, amely kiküszöböli a belső kerületek sajátosságait és a külső kerületek sajátosságait, illetve azt, hogy a külső-belső kerületek mellett van egy Fővárosi Önkormányzat is, annak a speciális részeit is, ezért bevezette az állandó lakosszámra vetített viszonyszámot, illetve a lakósűrűség viszonyszámot is.
Összességében azonban ez a konszenzus azért volt megteremthető, úgy gondolom, mert az önkormányzatoknak mindig is a feladathoz finanszírozott forrás volt az igénye. Hiszen a vita abból adódott, hogy eltérő önkormányzati sajátosságok vannak, eltérő feladatokkal, ugyanakkor a korábbi megállapodásnak, az évente átalakított, évi alkukban kialakított rendszernek sok esetben nem volt, csak távolról köze az önkormányzatok feladataihoz, ellátandó közszolgálataihoz. Most viszont az állam által egyébként már kitaposott, jól ismert és elfogadott normatíva adja meg mintegy kétharmadának a viszonyítását, és ez a konszenzus megteremtésének a lehetőségét adta meg.
Összességében azt szeretnénk remélni, hogy módosító indítvány nélkül ez a törvénymódosítás, amelyet az önkormányzati bizottság adott be, elfogadásra kerül. Ez lenne érdeke Budapest fővárosnak és 23 kerületének is.
Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)