Felszólalás adatai

DR. VARGA ISTVÁN, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Megpróbálom a nemzetközi nőnaphoz illően valami egészen szép és halk, bár az ügyészségi törvényhez képest picivel keményebb felszólalással köszönteni a hölgyeket. Egyébként ha tudtam volna, hogy már kampány van, kedves képviselőtársam, akkor én is hoztam volna egy virágot az elnök asszonynak - de majd legközelebb.

Tisztelt Országgyűlés! Alkotmányunk szerint a Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze és az ügyészség gondoskodik az állampolgárok jogainak védelméről, valamint az alkotmányos rendet, az állam biztonságát és függetlenségét sértő vagy veszélyeztető minden cselekmény következetes üldözéséről.

Az ügyészség törvényben meghatározott jogokat gyakorol a nyomozással összefüggésben, képviseli a vádat a bírósági eljárásban, felügyeletet gyakorol a büntetés-végrehajtás törvényessége felett is. Az ügyészség közreműködik annak biztosításában, hogy a társadalom valamennyi szervezete, minden állami szerv és állampolgár megtartsa a törvényeket.

A történeti hűség kedvéért e Ház falai között ne feledkezzünk el arról, hogy az ügyészség intézményét Magyarországon a királyi ügyészségről szóló 1871. évi XXXIII. törvénycikk vezette be, és 1945-ig - milyen szép idők voltak! - az ügyészi szervezet élén a koronaügyész állt. Ma már minden túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy az ügyészség alkotmányos jogvédő szerveink rendszerében az egyik legfontosabb feladatkört ellátó állami szerv.

A rendszerváltozás során az ügyészségnek a pártállam hatalmi szervéből a demokrácia garanciális intézményévé kellett válnia úgy, hogy közben meg kellett birkózni a tömegessé váló bűnözéssel és a szintén átalakuló rendőrség nyomozati munkájának felügyeletével. Természetesen az ügyészségnek a gyökeresen átalakuló jogrendszer szabályainak érvényesítését is folyamatosan figyelemmel kellett kísérnie, és fel kellett lépnie a legsúlyosabb bűncselekményekkel szemben.

Ma már világosan látszik, hogy az ügyészségnek a jogállami sínpályára való átállítása sikerrel ment végbe, és nem véletlen, hogy az ügyészség társadalmi presztízse számos állami szervet megelőz. A közelmúltban történt személyi változások a megyei főügyészségek élén és természetesen - és ezt szeretném hangsúlyozni - a nemzedékváltás, a korszakváltás, a fiatal ügyészek megjelenése garancia lehet arra, hogy a társadalom valamennyi tagja bízzon az ügyészi szervezetben.

Az ügyészséget övező közbizalom többek között azzal is magyarázható, hogy az ügyészség alkotmányos helyzetét érintő, az elmúlt tíz évben többször is felmerült viták közepette is változatlan színvonalon, egységes elvek szerint végezte munkáját. Az elmúlt évtizedben alapjaiban megváltozott az ügyészség helye az állami szervezetben, az ügyészség feladatai gyakorlása során alkalmazott jogszabályok, de maga a jogrendszer egésze is.

A büntető törvénykönyv, a büntetőeljárási törvénykönyv, a polgári törvénykönyv, az új szabálysértési törvény és sok más jogszabály az ügyészség feladatainak új rendszerét állította fel. Az ügyészségi szolgálati törvényről és az ügyészségi adatkezelési rendszerről szóló törvény megteremtette az ügyészség munkajogi helyzetének korszerű szabályozását is.

Sajnálatos módon éppen az ügyészség jogállását meghatározó, feladatait törvényi jelleggel összefoglaló 1972. évi V. törvény átfogó korszerűsítésére nem került sor az elmúlt évtizedben, mert mindig háttérbe szorult az ügyészség parlamenti vagy kormányzati alárendeltsége körül folyó viták mögött. Ez azért sajnálatos, mert az időközben bekövetkezett jogszabályváltozások elengedhetetlenné teszik a nagyon régi ügyészségi törvény felülvizsgálatát.

Az ügyészségi törvény részben elavulttá vált, mert nem teljes mértékben követte az ügyészség feladatait részletesen meghatározó más törvények változásait, illetve mára egyértelművé váltak olyan hiányosságok, amelyek a megváltozott társadalmi körülmények között mutatkoznak meg.

A módosítás átfogó jellegét jelzi, hogy a benyújtott törvényjavaslat a korábbi törvényből 14 szakaszt módosít, és a törvényt 3 új szakasszal egészíti ki. A javaslatot áttekintve megállapítható, hogy az alapjaiban a törvény korszerűsítésére irányul, és nem formálja át az ügyészség feladatait, hanem azok pontosabb, más törvényekkel jobban összhangban álló módon megfogalmazott meghatározását és felsorolását adja. Például az ügyész büntetőjogi feladatainak meghatározásakor az alkotmány és a büntetőeljárási törvény szóhasználatát követve fogalmaz meg... - vagy az új szabálysértési törvényben előírt feladatokat jeleníti meg az ügyészségi törvényben is.

A törvényjavaslat felszámolja a régi törvény hiányosságait, amikor az ügyésznek külön törvényben biztosít perlési, illetve a jogorvoslati jog tényleges gyakorlása érdekében betekintési jogot a bírósági iratokba, vagy közérdekből az ügyész által indítható perekkel összefüggésben lehetővé teszi, hogy az ügyész állami, önkormányzati szervektől, köztestületektől és más gazdálkodó szervezetektől iratokat, adatokat, felvilágosítást kérhessen. Enélkül ugyanis ez az ügyészségi jogkör ténylegesen nem gyakorolható, hiszen a perléshez vagy a jogorvoslathoz szükséges jogi tények ismerete nélkül a közérdekű fellépés eleve reménytelennek tűnik.

A korábbi évtizedekben senki sem kérdőjelezte meg az ügyészség adatkérési jogait, annak törvényi szabályozása nélkül sem, ma azonban már más a helyzet. Az ügyész jogállami szerepkörének gyakorlásához jogállami garanciák szükségesek a közérdeket szolgáló ügyészi fellépés területén is. A törvényjavaslat az ügyészi törvény jogállami garanciarendszerét az ügyészi óvás szabályozásával is továbbfejleszti.

Az Alkotmánybíróság 2/2000. (II. 25.) számú határozata az ügyészi óvás szabályozását nem tekinti teljeskörűen alkotmányosnak, mert csak a szóba jöhető esetek egy részére ad a törvény a jogbiztonság alkotmányos követelményét kielégítő rendelkezést. Ezért az Alkotmánybíróság felhívta az Országgyűlést - zárójelben jegyzem meg: egy kicsit későn, de hát ez így szokott nálunk történni, mert december 31. volt a határidő -, hogy a hiányos szabályozást egészítse ki.

A javaslat elvégzi az Alkotmánybíróság iránymutatásának megfelelően az ügyészi óvás szabályozásának kiteljesítését, s ezzel felölel minden lehetséges esetkört. Megjegyzem, hogy az Alkotmánybíróság az 1972. évi V. törvény alkotmányossági vizsgálata során elutasított több indítványt, amelyek az ügyészi óvást mint jogintézményt alkotmányellenesnek tekintették.

Az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy az óvás szükséges és elengedhetetlen eszköze az államigazgatási határozatok törvényessége helyreállításának. Leszögezte azt is, hogy az óvás nem lehet korlátlan eszköz, amely a határozatok egy nem csekély része esetében lehetővé teszi azok határidő nélküli felülvizsgálhatóságát és megváltoztathatóságát.

Az Alkotmánybíróság meghatározta azt a mezőt, melynek körébe eső államigazgatási határozatok határidő nélküli felülvizsgálhatósága olyan közérdek, amely a jogbiztonsághoz, a határozatok stabilitásához fűződő érdeket is megelőzi. Ez pedig a semmisnek minősülő döntések köre, vagyis azok a határozatok, amelyeket a hatóság a hatáskörét túllépve hozott meg, vagy ha a határozat meghozatala bűncselekményt valósít meg.

A törvényjavaslat pontos határidőket is megállapít az óvás gyakorlására, illetve az ügyészi óvás folytán hozott intézkedéseknek az alapjogviszonyra való kihatására. Az így kiegészített szabályozás megfelelő kereteket biztosít a törvénysértő határozatok felülvizsgálatához, és több évtizedes jogalkalmazási bizonytalanságot számol fel.

Az ügyészi óvással összefüggésben meg kell említeni a törvényjavaslatnak azt a rendelkezését is, amely az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény semmisségi szabályát módosítja. E módosítás a hatályos törvényi szabályozáshoz képest mindössze egyetlen "a" névelő betoldásával megszünteti azt az anomáliát, amely indokolatlanul szűk körre vonta a semmis államigazgatási határozatok halmazát.

(12.30)

Jelenleg ugyanis csak az a törvénysértő államigazgatási határozat semmis, amelynek a meghozatala nem közigazgatási szerv hatáskörébe tartozik, hanem például bírói hatáskörbe, így jelenleg előfordulhat, hogy egy törvénysértő határozatot akkor sem lehet megsemmisíteni, ha nem az az államigazgatási szerv járt el, amelynek arra hatásköre van. A módosítás eredményeképpen semmisnek minősülnek mindazok a határozatok, amelyek nem a határozatot meghozó szerv hatáskörébe tartoznak. Megszűnik tehát az a helyzet, hogy a hatáskör túllépése bocsánatos bűn. Meggyőződésem ezért, hogy ez a látszólag csekély módosítás valójában a jogállam kiteljesedésének irányába történő lépés.

Fontos újdonsága a törvényjavaslatnak az is, hogy az ügyésznek mint nyomozó hatóságnak biztosítja a titkos információgyűjtés jogát. Ez a módosítás is messzemenően támogatható, hiszen megmagyarázhatatlan furcsasága az eljárás szabályozásának, hogy míg minden nyomozó hatóság jogosult ilyen információszerzésre, addig az ügyésznek erre nincs lehetősége. Ez annál is inkább megkérdőjelezhető helyzet, hiszen az ügyészség, amelynek kizárólagos hatáskörébe tartozik az országgyűlési képviselők, bírák, ügyészek ellen elkövetett, illetve az egyes általuk elkövetett bűncselekmények nyomozása, jelenleg éppen abban a személyi körben nincs lehetőség ilyen eszközök alkalmazására, ahol a közbizalom meglétének kiemelkedő jelentősége kell hogy legyen. Ezért nem tartható, hogy az ilyen feladatot ellátó személyek ellen vagy általuk elkövetett bűncselekmények esetén a nyomozó hatósági feladatokat ellátó ügyészség ne rendelkezzen ugyanolyan eszköztárral, mint más nyomozó hatóság bármely ügyben. A törvényjavaslat szerinti módosítás az ügyészség számára a titkos információgyűjtés jogát az ügyészségi nyomozás során biztosítja. Már a törvényjavaslat Országgyűléshez történő benyújtásakor is lehetett érzékelni és ez most el is hangzott a vitában, hogy az ügyészségi törvény e rendelkezéseit némi értetlenség vagy - finomabban fogalmazva - fanyalgás fogadta.

Általános közvélekedés szerint az ügyészi jogkör jelentősen bővül. Ezzel összefüggésben azonban a törvényjavaslat négy rendelkezési kört tartalmaz csak, szeretném kiemelni:

1. A legfőbb ügyész bármely ügyet bármely nyomozó hatóságtól magához vonhat, és a nyomozás elvégzésére a nyomozó hatóság tagjait igénybe veheti.

2. Az ügyészségi nyomozás során a titkos információgyűjtés igénybe vételének lehetősége.

3. Az ügyész nyomozásokkal kapcsolatos feladatának megfogalmazása, nota bene, nem a jogkörének bővítése, hanem a hatályos büntetőeljárási törvényhez történő igazítása.

4. Az ügyész büntetés-végrehajtási törvényességi felügyeleti jogkörének pontosabb megfogalmazása. Ez pedig a törvényjavaslat azon eleme, amely az ügyészség büntetés-végrehajtási törvényességi felügyeleti jogait egészíti ki és szabályozza újra, az időközben bekövetkezett jelentős jogszabályváltozásokra is figyelemmel. Szeretném kiemelni, hogy a törvényjavaslat e rendelkezése teljessé teszi a személyi szabadság elvonásával vagy korlátozásával járó büntetőeljárási kényszerintézkedés, illeve minden szabadságelvonással járó más jogintézmény végrehajtásának a törvényességi felügyeletét, mint ahogyan kiegészíti az ügyészségi törvényt a bűnügyi és a körözési nyilvántartás törvényességi felügyeletére vonatkozó új szabállyal is.

Tisztelt Országgyűlés! Szeretnék néhány szót szólni a törvényjavaslatnak a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvényt módosító rendelkezéseiről is, különös tekintettel arra, hogy a javaslat tovább szélesíti, csakis a terhelt javára, a rendkívüli jogorvoslati eszközöket. A Be. 12/A. fejezete szerinti új rendkívüli perorvoslati eljárást, a törvényesség érdekében emelhető jogorvoslatot az 1999. évi CX. törvény iktatta be. Az eltelt idő alatt jelentkezett gyakorlati tapasztalatok azt mutatták, hogy a jogintézmény alapvetően eléri célját, ám a szabályozás kisebb módosítása szükséges. Ezért a törvényjavaslat e rendkívüli jogorvoslat előfeltételeit szabályozó rendelkezését egészíti ki azzal, hogy a terhelt javára akkor is helye van a törvényesség érdekében emelhető jogorvoslatnak, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, vagy más anyagijogszabály-sértés miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak, ide értve azt az esetet is, amikor a büntetőjog szabályainak megsértése miatt került sor a terhelt kényszergyógykezelésének elrendelésére. Ezek a törvénysértések, a kényszergyógykezelés törvénysértő elrendelésén kívül, jelenleg csak a kegyelmi eljárás keretében orvosolhatók, ahogy a miniszter asszony mondta. Azonban a kegyelmezési jog nem arra hivatott, hogy az egyszerű törvénysértéseket kijavítsa, ezért ezekkel a jogkörökkel a büntetőeljárás rendkívüli perorvoslati formáját véleményem szerint igenis indokolt volt kiegészíteni.

Mint gyakorló ügyvéd, tisztelt Országgyűlés, külön üdvözlöm, hogy a javaslat módosítja a büntetőeljárásnak a kártalanításra és a visszatérítésre vonatkozó rendelkezéseit, a jelenleg hatályos szabályok szerint ugyanis akit a törvényesség érdekében emelt jogorvoslat során mentettek fel, ítéltek enyhébb büntetésre vagy szüntették meg vele szemben az eljárást, nem jogosult kártalanításra, illetve visszatérítésre.

Összefoglalva, tisztelt Országgyűlés, kedves képviselőtársaim, egy olyan párt képviselőjeként, amely a jogállamiságot létrehozta ebben az országban, megteremtette a jogállamiság kereteit és alapjait, csak üdvözölni tudom ezt a törvényjavaslatot, ezért a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nevében támogatom és üdvözlöm ennek a törvényjavaslatnak az elfogadását. (Dr. Csiha Judit felé:) Azt pedig a kedves szocialista képviselőtársnőnek szeretném mondani, zárójelben és fricskaként - és a nőnap miatt természetesen külön köszöntöm önt -, hogy én úgy emlékszem, jelen pillanatban a Magyar Köztársaság kormányában Orbán Viktor miniszterelnök úr van, tehát amit ön mondott, hogy Orbán-Torgyán-kormány, hála a jó istennek, már nem létezik.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)