Felszólalás adatai

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Tisztelt Országgyűlés! Való igaz, hogy az elmúlt tíz évben a Magyarországon bekövetkezett óriási mértékű jogszabályváltozások komoly kihívás elé állították az igazságszolgáltatási hatalmi ágak mindegyikét. Úgy gondolom, hogy az ügyészség ebben a tekintetben mindenképpen dicséretet érdemel, mert képes volt ezen kihívásoknak eleget tenni, s igazából komolyabb botrányok és nagyobb problémák nélkül az elmúlt tíz évben felnőtt ahhoz az óriási feladathoz, amely elé került.

Az a törvényjavaslat, amely most előttünk fekszik, az elmúlt néhány év olyan jogszabályváltozásait próbálja nyomon követni, próbálja beépíteni az ügyészségről szóló törvénybe, amelyek úgy gondolom, hogy indokoltak. A a törvényjavaslatban foglaltak döntő többségével a Szabad Demokraták Szövetségének frakciója egyetért. Vannak olyan részei a javaslatnak, amelyek bizonyos módosításokkal elfogadhatóvá válhatnak, és vannak aggályra okot adó rendelkezések is.

Egyetértünk például azzal - és természetesen egy ilyen beszéd keretében én nem szeretnék kitérni apróbb részletekre, egyetértünk azzal is -, hogy az ügyészség általában az elmúlt években nagy gondot fordított arra, hogy jelen legyen mind a törvényhozási munka során, mind pedig az igazságszolgáltatásnak, illetve az ügyészség tevékenységének parlamenti ellenőrzése során is. Általában mindig találkozhattunk a Legfőbb Ügyészség, vagy az ügyészi képviseleti szervezetek munkatársaival az alkotmányügyi bizottság ülésén, de nem egy alkalommal volt vita tárgya a plenáris ülésen is az ügyészségi tevékenység. Ezeket mindenképpen pozitívumként értékeljük.

Ha kritikai észrevételeket kell most megfogalmaznom, azok elsősorban nem az ügyészi szervezetnek, az ügyészi munkának szólnak, hanem az előterjesztés esetleges problémáinak, és esetleg a kormányzati munkának.

A törvényjavaslat egy helyen foglalkozik azokkal a felügyeleti intézkedésekkel, amelyeket talán úgy lehetne röviden összefoglalni, hogy a személyi szabadság korlátozásával együtt járó intézkedések törvényességi felügyeletét kiterjeszti, pontosítja, egyértelműbbé teszi. Ezek közé az intézkedések közé tartozik elsősorban az őrizet, az előzetes letartóztatás, a kényszergyógykezelés, a szabadságvesztés, idegenrendészeti őrizet, közérdekű munka, lakhelyelhagyási tilalom, és még sorolhatnám hosszabban, hiszen számos egyéb rendelkezést is tartalmaz a törvényjavaslat.

Egyetértünk azzal, hogy itt egyértelmű, világos törvényi megfogalmazás kerüljön az ügyészségi törvénybe, amely szerint az ügyészségnek joga és egyben nagyon fontos feladata, hogy ezeket az intézkedéseket, a nyomozó hatóságok részéről foganatosítható intézkedéseket ellenőrizze.

(12.10)

Maga a törvényjavaslat indokolása is kitér arra a nem túl kellemes élményre, amelyet a kínzás, embertelen és megalázó bánásmód elleni bizottságnak az 1994-ben Magyarországon lefolytatott ellenőrzése kapcsán bizony itt, a parlamentben, a plenáris ülésen, de az alkotmányügyi bizottság ülésén is meg kellett tapasztalnunk. Ez a jelentés rendkívül sok, nagyon súlyos visszaélésre mutatott rá, konkrét, világos, egyértelmű visszaélésekre. Ennek az ellenőrzésnek a kapcsán fogalmazódott meg talán először az az igény, hogy az ilyen jellegű ellenőrzéseket részben be kell építeni a jogszabályba - mint kötelezettséget és lehetőséget az ügyészség részéről -, másrészt pedig általában szükség lehet erre.

Azt kell hogy mondjam, sajnálom, hogy el kellett telnie hat évnek ahhoz, hogy ez beépüljön a törvénybe. Azt kell mondjam, a gyakorlati tapasztalatok feltétlenül alátámasztják, hogy nagyon is indokolt ennek az ellenőrzési jogkörnek a világos és pontos megfogalmazása.

Bizonyos új feladatokat kap az ügyészség a szabálysértési törvény kapcsán. Jogorvoslati fórumként fog eljárni bizonyos közbenső határozatokkal kapcsolatban, panaszok elbírálásával kapcsolatban, és az eljárást megszüntető határozatot az ügyészeknek, az ügyészségnek meg kell majd küldeni. Elfogadhatónak tartjuk, egyetértünk ezzel a rendelkezéssel is.

A javaslat külön foglalkozik az Alkotmánybíróság 2/2000-es határozatában foglalt kötelezettségek teljesítésének jogszabályi kidolgozásával. Úgy gondolom, hogy a szabályozás ezen a téren is elfogadható, és megfelelő megoldást ad. Bár kritikaként kell megfogalmazni, hogy az Alkotmánybíróság előírta, hogy a jogalkotási kötelezettségének az Országgyűlés 2000. december 31-éig eleget kellett volna tegyen. Általában nem helyes, ha az Alkotmánybíróság ilyen egyértelmű döntését és felhívását az Országgyűlés figyelmen kívül hagyja. Kétségtelen, hogy a mulasztás nem egy eget rengető, hosszú határidőcsúszást jelent, de úgy gondolom, helyesebb lenne, ha mindent megtenne a kormányzat, hogy az Országgyűlés eleget tudjon tenni az ilyen jellegű kötelezettségének is.

Külön foglalkozik a törvényjavaslat az ügyészség szolgálati viszonyával kapcsolatos rendelkezésekről. Ezzel kapcsolatban egy érdekes polémia bontakozott ki az alkotmányügyi bizottságban, hiszen több képviselőtársam rákérdezett arra, mi indokolja, hogy ezentúl az OIT Hivatalába beosztott ügyész intézménye bevezetésre kerül a törvényben. Varga Zs. András úr, aki a legfőbb ügyész helyettese - látom, most is jelen van, üdvözlöm önt - igazából egész egyértelmű választ nem tudott adni, sőt egy kicsit furcsa volt, amikor azt mondta, hogy azért járult hozzá a Legfőbb Ügyészség, mert ezt az OIT kérte, és egyébként elismerte, hogy az ügyészi szervezeten belül is aggályok fogalmazódnak meg.

Én ezt nem látom egy olyan nagyon nagy súlyú problémának, de örültünk volna, ha itt világos, egyértelmű indokát kaptuk volna annak, hogy mi indokolja ezt a szabályozást, és talán jobb lett volna, ha ebben a tekintetben a szakmai szervezetek teljes mértékben egyetértésre tudtak volna jutni. Az olyan megoldás mindig jobb, amikor a szakma egyetért az adott törvényhozási lépéssel, mintha aggályokat fogalmaz meg.

Sokkal nagyobb problémaként kell beszélnem a titkos információgyűjtés kérdésköréről. Nem könnyű feladat, ha valaki ma Magyarországon szeretné pontosan összegyűjteni, hogy kik milyen módon gyűjthetnek titkos információkat az állampolgárokról. Ha én jól számoltam, akkor ez a 11. feljogosítás lesz majd, ha elfogadja az Országgyűlés ilyen formájában a törvényt, és alapvetően két törvényben, a rendőrségi és a nemzetbiztonsági törvényben került szabályozásra a korábbi, titkos információgyűjtési kör.

Egyrészt a nemzetbiztonsági szervezetek mindegyike, tehát öt szervezet végezhet ezen belül titkos információgyűjtést, valamint végezhet alapvetően a rendőrség, a vám- és pénzügyőrség, az APEH és a határőrség, és most az ügyészség azokban az esetekben, amikor maga az ügyészség nyomoz egy adott ügyben. Én úgy gondolom, súlyos hiba ezt a szabályozást ilyen módon változtatni és tovább növelni azon szervezetek számát, akik kurkászhatnak az állampolgárok magánügyeiben.

Eleve nem tartjuk helyesnek, hogy a titkos információgyűjtés ilyen széles körben biztosítva legyen. El tudnánk fogadni, ha egy átfogó jogszabály-módosítással - erre egyébként a kormány alkotmányügyi bizottságnál jelen lévő képviselője is azt a választ adta, hogy elismeri, hogy ez a szabályozási kör így problematikus -, mondjuk, az ügyészség kapna egy általános jogkört ezen a téren. Azon lehet persze vitatkozni, hogy ez az általános jogkör hogy nézzen ki, de még mindig inkább sokkal alkalmasabbnak tartjuk az ügyészséget arra, hogy a titkos információgyűjtésnek valamilyen módon egy általános gazdája legyen, annak a felügyeletét bizonyos szempontból ellássa. De egyrészt a bírói utat mellőzhetetlennek gondoljuk - ezen a téren is, a most tervezett szabályozással kapcsolatban is igaz ez -, és nem tartjuk helyesnek, hogy most egy újabb, az átláthatóságot még kevésbé biztosító, még inkább kaotikus helyzetet teremtő szabályozási kör kerül a törvénybe. Ezt mi semmiképpen nem tartjuk jónak. Indokoltnak tartanánk, ha ezt a kormányzat megpróbálná újragondolni, és megpróbálna erre vonatkozóan esetleg egy egységesebb szabályozást alkotni.

A javaslat 17. §-a a közélet tisztasága és a korrupciós bűncselekmények hatékonyabb üldözése érdekében az ügyészségi nyomozás kizárólagos hatáskörébe tartozó bűncselekmények körét kibővíti valamennyi vezető beosztású vagy fontosabb ügyekben intézkedésre hivatott, hivatalos személy által elkövetett vesztegetés bűntettével kapcsolatban.

Korábban idetartoztak bírák, ügyészek, a rendőrség hivatásos állományú tagjai, a passzív vesztegetési körben. A javaslat szerint a közigazgatási és más állami szervek vezető beosztású vagy fontosabb ügyekben intézkedésre hivatott, hivatalos személyeknek minősülő tagjai által elkövetett vesztegetési ügyekben is kizárólagos hatáskörébe utalná a törvényjavaslat a nyomozási hatáskört. Úgy gondolom, ez alapvetően még elfogadható is lehetne. A problémát ott látjuk, hogy éppen a tegnapi nap során megjelent egy újságcikk, amelyben a szervezett bűnözés elleni igazgatóság vezetője ad interjút, és ebben elmondja, hogy a közigazgatási vagy a politikai szférában is történhetnek visszaélések, ezek felderítésére és bizonyítására speciális felkészültségű szakemberekre van szükség. A legjobb nyomozókat szeretnék felsorakoztatni, akik képesek az ilyen kényes ügyek felderítésére.

Úgy gondolom, itt valamilyen zavar van a jogalkotás, illetve az intézkedési kör tekintetében. Ez a két dolog egymásnak ellentmondani látszik. Igazából nem tudjuk, hogy most mi várható. Az illető rendőri vezető tévedett, amikor ezt a nyilatkozatot adta, vagy esetleg a kormányzat úgy gondolja, hogy a most hatályba léptetni kívánt törvényjavaslaton a közeljövőben ismét változtatásokat kell végrehajtani, mert ha ez a szabályozás így maradna, ahogyan az a törvényjavaslatban szerepel, akkor ellentmondásba kerülne azzal a nyilatkozattal, amelyet éppen tegnap olvashattunk a napilapokban. Én úgy gondolom, feltétlenül indokolt, hogy ezen a téren a kormányzat tisztázza a helyzetet. Örömmel vennénk, ha a törvényjavaslat parlamenti vitája során a plenáris ülésen, esetleg a bizottsági ülésen világos és egyértelmű választ kaphatnánk, hogy itt pontosan mi is a szándéka a kormányzatnak.

Összességében mi úgy gondoljuk, hogy a törvényjavaslat alapvetően elfogadható változtatásokat szeretne megvalósítani, a későbbiek során bizonyos, az előbb részletesebben is említett részekkel kapcsolatban talán módosító javaslatokat is elő fogunk terjeszteni. Örülnénk, ha a kormányzat nyitottnak mutatkozna a kritikai észrevételekre, és esetleg néhány módosítást támogatna a törvényjavaslattal kapcsolatban.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)